Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-04 / 234. szám

* SALVADOR A randevú elmaradt Duarte elnök (középen) a két évvel ezelőtti La Palma-i megbeszélések után (Fotó: Newsweek — KS) Napóleon Duarte salvado- ri elnök nemigen büszkél­kedhet napóleoni hatalom­mal. Politikai manővereit sorra-rendre meghiúsítja — saját hadserege. Legutóbb a béketárgyalások felújításá­nak terve ment füstbe a kö­zép-amerikai országban Kettős hatalom Szeptember közepére tűz ­ték ki — majd kéteszten- dei szünet után — az újabb „randevút" az államfő és a kormányellenes küzdelem két fő szervezete, a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN), valamint a Forradalmi Demokratikus Front (FDR) vezetői között. Sesori salvadori városkát választották a találkozó szín­helyéül, mivel e kisváros af­féle határzóna a felkelők és a kormány által ellenőrzött területek között. Hol a kor­mánycsapatok, hol a felsza­badító erők vonulnak be ide néhány órára. „Mindkét fe­let tiszteljük, hiszen, mind­két fél hatalom" — nyilat­kozta egy spanyol lapnak Don Erasmo, a falucska evangélikus papja, jelezve, hogy errefelé az emberek nap mint nap tapasztalják a salvadori állapotok egyik legfontosabb jellemzőjét, a kettős hatalom meglétét. Sesori alapvetően mégis olyan semleges területnek számított, ahová személyes biztonságuk kockáztatása nélkül eljuthattak volna a hazafiak vezetői és a kor­mány képviselői is. A béke- tárgyalások újrafelvételének konkrét részleteiről előbb Mexikóvárosban, majd Pa­namában folytak a megbe­szélések, s úgy tűnt, ki is dolgozták annak részletes feltételeit. Ám, ekkor a had­sereg megváltoztatta a fenn­álló helyzetet: gerillatáma­dás veszélyére hivatkozva egyik elithadosztálya meg­szállta Sesorit. A találkozó ezek után érthetően elma­radt. Annál is inkább, mi­vel az álláspontok megme­revedésével a kormány im­már arra sem volt hajlan­dó. hogy pártatlan megfi­gyelők, egyházi, társadalmi vezető személyiségek jelen­létét engedélyezze a terve­zett tárgyalásokon. Sokak véleménye szerint persze a találkozó akkor sem kecsegtetett volna látványos eredményekkel, ha a felek mégis tárgyalóasztalhoz ül­nek Sesoriban. A nézetkü­lönbségek ugyanis olyan alapvetőek, az államfő moz­gástere olyannyira korláto­zott, hogy az álláspontok ru­galmas közelítéséről alig­ha lehetett volna szó. Tartós patthelyzet A hadsereg már korábban is gyanakodva figyelte az elnök ténykedését, ugyanis a főtisztek szerint a salva­dori polgárháborút meg le­het nyerni. A tábornokok önbizalmát az Egyesült Ál­lamokból érkező bőséges ka­tonai segélycsomagok táp­lálják: Salvadort az ame­rikai segélyprogram listave­zetői között tartják számon. (Egyesek napi 1,3 millió, má­sok napi másfél millió dol­lárról tudnak.) A katonák joggal bizakodnak abban, hogy ezek a források égve­lőre nem apadnak el. hiszen a Reagan-kormányzat válto­zatlanul kulcskérdésnek te­kinti Salvador- „megőrzését", egy nicaraguai típusú bal­oldali fordulat minden áron való elkerülését. A salvadori hadseregnek és a szélsőjobboldalnak így tehát nincs ínyére, hogy Duarte elnök egyáltalán haj­landó lenne szóba állni a „terroristákkal". Más kér­dés, hogy sem a gerillaelle­nes hadviseléshez nélkülöz­hetetlen fegyverszállítmá­nyok. sem az amerikai ta­nácsadók sugallatára meg­változtatott hadviselési tak­tika eddig nem hozta meg az áttörést A számbeli fö­lény ellenére az ötvenezer fő­nél is nagyobb hadsereg nem tudja kifüstölni, kibombáz­ni a felszabadítási front mintegy hatezerre becsült harcosát. A hazafiak vál­tozatlanul jelen vannak, ak­ciókat hajtanak végre az ország 14 tartományának majd mindegyikében. Igaz, a látványos offen- zivák helyett újabban az el­húzódó népi háború straté­giáját követik, rajtaütések­kel, gazdasági szabotázsak­ciókkal demonstrálják jelen­létüket. Az FMLN—FDR tag­jai ugyanakkor reálisan mé­rik fel lehetőségeiket, tisz­tában vannak azzal. hogy rövid távon nem képesek katonai győzelmet kicsikar­ni. A fegyveres konfliktus, a tartóssá vált patthelyzet így hát még hosszú évekig elhúzódhat, tovább szaporít­va az értelmetlen áldozatok amúgy is nagy számát. Áthághatatlan sorompók A salvadoriak azonban jó ideje belefásultak, bele­fáradtak a háborúba. 1979, a nyílt polgárháború kirob­banása óta több mint 60 ezer áldozatot gyászol már ez az alig hatmillió lakosú ország. A gazdaságot szétzi­lálta a háború, a munkanél­küliség óvatos becsléssel 35 százalékos, mások szerint a lakosság fele állástalan. A termelés a háború előtti szint 75 százalékára esett vissza. A kormányzat a had­viselés terheit megpróbálja a lakosságra áthárítani. Du­arte elnök kemény gazdasá­gi megszorító intézkedései ellen számottevő sztrájk­mozgalom bontakozott ki, különböző társadalmi csopor­tosulások és a párbeszéd közvetítésében tevőlegesen is részt vevő katolikus egyház egyre szenvedélyesebben sür­geti a nemzeti megbékélést. A baloldali hazafias erők azért szorgalmaznák a pár­beszédet, hogy mindkét fél ismerje be: kölcsönös komp­romisszumok nélkül képte­lenek e megbékélés biztosí­tására. Az FMLN—FDR a baloldali társadalmi erők ka­tonai-politikai jelentőségé­nek elismerését igényli, a fegyvernyugvásért cserébe; azaz részt kérne a hatalom­ból, a kormányzásból. A fel­szabadító erők követelik a félkatonai szervezetek fel­oszlatását, a hadsereg át­szervezését. a gerillacsapa­tok bevonását is. Idén nyá­ron tett ajánlatuk, amely a korábbiaknál nagyobb ru­galmasságot tükrözött, végül mégsem került a tárgyaló- asztalra. A hadsereg ismét figyelmeztette Duarte elnö­köt, hol húzódnak a sorom­pók, amelyeket nem taná­csos átlépnie Elekes Éva Újfasiszták az Újvilágban A színhely a? egyesült ál­lamokbeli Hayden Lake. Idaho államban. Meleg nyá­ri éj. Háromszáz lángoló ke­reszt világítja meg az eget. Amerika legsötétebb figurái gyűltek össze, hogy igét hir­dessenek: Ku-Klux-Klan fe­hér csuklyásai, az „Arja nemzetek világkongresszusá­nak" barna ingesei, a teljes harci díszben pompázó Nem­zeti Szövetség, az amerikai nemzeti-szocialisták. vala­mint az idegengyűlölő Ame­rikai Fehérek Hazafias Párt­ja képviselői. A helyi ható­ságok gondosan igazoltatták a mintegy 500 résztvevőt — aztán zöld utat adtak gyű­lésüknek. A fajüldöző Ku-Klux-Klan, amelynek befolyása a 60-as évek fekete polgárjogi moz­galmai után hanyatlásnak indult, napjainkban ismét aktívan tevékenykedik, főleg hagyományos terepein, Dé­len és Nyugaton. Üldözik az abortuszműtéteket végrehaj­tó orvosokat, halált követel­nek még a tolvajokra is. rendszeresen járőröznek a mexikói határon, hogy az első adandó alkalommal go­lyót eresszenek az illegális bevándorlókba. A szervezet újbóli erősödését arra hasz­nálta fel, hogy embereit a jelentősebb szélsőjobboldali csoportok élére állítsa. E csoportok ligába tömörültek. „Csak fehéreknek" névvel, és külön „egyházat" is ala­pítottak. A ..Nemzeti Árja Egyház" amelynek Hayden Lake-ben a Lockheed-cég egyik volt vezetője ad ott­hont, a „fehér faj" felsőbb­rendűsége mozgalmának élé­re állt. a feketékkel, a spa­nyol ajkúakkal, és a zsidók­kal szemben. Miután felad­ták azt a képtelen elképze­lést. hogy minden „idegent" elűzzenek az Egyesült Álla­mokból, úgy döntöttek, hogy Észak-Nyugatra, Idaho. Wa­shington, Oregon, és Monta­na államokba „koncentrál­ják" a fehér lakosságot. a Dél és Kelet „korrupt" vá­rosai helyett. Az amerikai újfasiszták nem elégszenek meg látvá­nyos gyűlésekkel. Félkatonai szervezeteket hoznak létre. Oregon állam hegyeiben és több nagyvárosban külön kiképzőbázisuk létezik, pro­pagandaközpontokat tarta­nak fenn. Vannak gazdag mecénásaik, mint a „Ram- bo-stílust" dicsőítő „Soldier of Fortune" című folyóirat. Richard Butler, az újfa­siszta liga vezére szerint Amerikának vissza kell tér­nie ahhoz a társadalomhoz, amelyet a Mayflower hajó­val érkező alapító atyák el­képzeltek. mert ma a fehérek „másodrendű állampolgárok" az Államokban. Az alapítók öröksége csak a fehéreket illeti meg — vallja. Egy sac- ramentói szélsőjobboldali diákvezér még egyértelműbb: „Ki kell dobni a kormányt az ablakon, minden elkép­zelhető eszközt be kell vetni annak érdekében, hogy lét­rehozzunk egy hazát, amely csak a fehéreké " A szervezet vezérkara „el­kötelezett" nácikból áll. köz­tük a Ku-Klux-Klan-tag Robert Miles atya. aki rend­szeresen mond gyászmiséket Adolf Hitlerért. Kedvenc ol­vasmányuk természetesen a „Mein Kampf" és egy ame­rikai szennvregény. William L. Pierce „Turner naplója" című könyve. Ebben a volt oregoni pszichológus egv „négerek és zsidók által kor­mányzott Amerikát" ír le, amellyel szemben azonban egy „árja" csoport gerilla­háborút hirdet. Az egyszerű terrorizmustól eljutnak az atombomba bevetéséig el­lenségeikkel szemben, míg­nem a „megtisztított ország­ban" újrakezdik az életet. Észak-Karolinában jelen­leg az „Amerikai Fehérek Hazafias Pártja" több harco­sa áll bíróság előtt betöré­sek. rablások és más erősza­kos cselekmények miatt. Texasban, a gyorsan elsülő coltok hazájában, az állam legfelsőbb bírósága halálra ítélt egv Ku-Klux-Klan-ta- got. aki elrabolt és meggyil­kolt egy néger fiatalem­bert. A gyilkos azzal érvelt, hogy „be akarta bizonyítani a szervezet hatalmát" .. . A MATRA gázbetongyAr értesíti kedves vásárlóit, hogy reklámáron soron kívül megvásárolhatja és elszállíthatja 75 mm-es vastag válaszfallap-szükaégletét, amíg a készlet tart. Az anyag hőszigetelésre is kiváló. Befizetés és árukiadás, pénztár 7—14 óráig munkanapokon. Telefon: 37.es körzetszám 13-435 Még egy kedvezmény! Egerben, a Technika Házában rendezett kiállításon 1986. októ­ber 2—9-ig (szombat, vasárnap kivételével) előjegyzést felveszünk. INDIA Delhi dilemmák A pandzsáb állambeli Amritszárban feltételezett szikh terroristákat szállítanak el (Fotó: Time — KS) A véres zavargások — mint már oly sokszor — egy apró incidensből robbantak ki. Delhi zegzugos, állandóan forgalmas óvárosának egyik mohamedán szentélyébe be­lépő hindu látogatók a ha­gyományos előírások ellené­re nem voltak hajlandók le­vetni cipőjüket. A hívok til­takoztak, a vita csakhamar elmérgesedett, s nemsokára verekedéssé fajult. A szo­morú mérleg: egy halott, fél­száz sebesült, több tucat fel­gyújtott üzlet. Kezdeti derűlátás A szeptemberi felekezeti villongás persze — sajnos — korántsem jelent újdonságot India megannyi társadalmi, vallási és gazdasági ellenté­tétől terhes belpolitikai éle­tében. a nyomában napvilá­got látott sajtójelentések, elemzések bizonyos szem­pontból mégis kiábrándulást tükröznek. Úgy tűnik ugyan­is, egyre fogyatkozik az a kezdetben oly átütő erejű reménység, hogy a hatalmas. 750 milliós dél-ázsiai állam kormányrúdjához került if­jú politikus, az anyja poszt­jára lépő Radzsiv Gandhi áttörést érhet el a számta­lan belső és külső gond meg­oldásában. Ez a derűlátás különösen a kezdeti hónapokban. az Indira Gandhi meggyilko­lását követő részvéthullám, majd a Nemzeti Kongresszus Párt (I) elsöprő győzelmét hozó parlamenti választások idején volt jellemző. Az új kormányfő intézkedései két­ségtelenül sok területen in­dítottak el kedvező változást, személyi és politikai dönté­sei éppúgy elismerést kel­tettek,' mint általános stílusa, szerénységgel ötvözött ma­gabiztossága. A pandzsábi egyezmény, az asszami sze- paratistákkal való megálla­podás, a gazdaság motorjá­nak felpörgetése érdekében kijelölt irányvonal, a tiszta, korrupciómentes kormányzás hirdetése méltán aratott si­kert. Mostanság azonban ismét megszaporodtak a bírálatok. Az elért eredményeket a kormányfő bírálói sem von­hatják ugyan kétségbe, azt viszont egyre többen hirde­tik, hogy az előrelépés üte­me túl lassú, a megoldásra váró társadalmi és gazdasá­gi teendők szinte semmit sem változtak az elmúlt két esztendőben. Az erőszakhullám okai Azt nyilvánvalóan illúzió lenne hinni, hogy a demog­ráfiai hullámmal, a szegény­ségi küszöb alatt élő száz­milliókkal, vallási és nem­zetiségi ellentétekkel küzdő India nehézségeit néhány esztendő vagy akár pár év­tized alatt fel lehet számol­ni. Ám azt sem lehet fi­gyelmen kívül hagyni, hogy az idő múlása súlyosbítja a helyzetet, és fenyegetést je­lenthet még a szubkonti- nensnyi ország egységére is Így vélekedett erről Zail Szingh köztársasági elnök is. hozzátéve: az erőszakhullám és a terrorizmus mögött olyan tényezők húzódnak meg, mint a társadalmi egyenlőtlenség, a szociális különbségek és a korrupció Sajnos, manapság a szét­húzás, a szeparatizmus meg­élénkülése korántsem csu­pán Pandzsáb esetében jel lemzö. A delhi vezetés égé tő dilemmái közé tartozik hosszabb ideje Dzsammu és Kasmír is, ahol szeptem­berben újból közvetlen el­nöki kormányzást kellett be­vezetni. A helyi törvényho­zást annak nyomán kelleti felfüggeszteni, hogy az el­múlt fél év alatt egyetlen politikai párt sem tudott működőképes kabinetet lét­rehozni, s — a vádak sze­rint pakisztáni támogatást sem nélkülözve — újból megszaporodtak a különfé le terrorista csoportok ak­ciói. Külhoni aktivitás A legkiélezettebb persze változatlanul a szikh kér­dés. Hiába vették őrizetbe megannyi szélsőséges szikii szervezet sok száz tagját (köztük régóta körözött veze­tőket is), hiába jöttek létre — papíron — a kibontakozás feltételei, az észak-keleti szövetségi állam napjaink­ban is robbanással fenye­gető puskaporos hordó ma­radt. Aligha lehet tehát irigy­lésre méltónak nevezni Ra­dzsiv Gandhi helyzetét, aki­nek mindemellett a nemzet­közi színtéren is szerteága­zó feladatokat kellett vál­lalnia. Vezető funkciót vi­selt az el nem kötelezettek mozgalmában, aktívan részt vesz a nukleáris fegyverke­zés korlátozásáért és a lesze relés előmozdításáért tevé­kenykedő „Hatok" kezdetné nyezéseiben és méltányotan dó erőfeszítéseket tesz a szomszédos államokkal fenn­álló, legtöbbször szintén nem újkeletű konfliktusok enyhí­téséért. Úgy tűnik, összességében a külhoni vonatkozású gon­dok éppúgy igénybe veszik az alig 44 éves miniszterel­nök energiáját, mint a hazai teendők — a szakértők sze­rint mégis óhatatlanul ez utóbbiakat kell előbbre so rolni. Két esztendő nehéz próbatételei, a felvállalt ne héz feladatokkal kapcsolat­ban megfigyelhető rokon szenves határozottság min(.l azt mutatja, hogy Radzsiv Gandhi — a buktatók és ne­hézségek ellenére — válto­zatlanul kész teljes tetterő­vel szembenézni az ország előtt álló tengernyi problé­mával. Szegő Gábor FOGTECHNIKAI VÄLLALAT GYÖNGYÖSI FOGGYÁRTÖ TELEPE női munkatársakat keres két műszakos betanított foggyártó munkakörbe. Jelentkezni lehet: Gyöngyös, Ipar u. 4. Telefon 11-890 35-ös mellék. I

Next

/
Thumbnails
Contents