Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-27 / 253. szám

4. ■ V NÉPÚJSÁG, 1986. október 27., hétfő Hatványozott óhaj Az elmúlt évtizedek so­rán milliók váltak a televí­ziózás rabjaivá. Olyan sze­relem, vonzódás, rckcnszenv ez — mindenki válassza ki a neki leginkább tetsző kife­jezést! —, amely az elsuha­nó évekkel nem csökken, ha­nem mindinkább erősödik Ez egyrészt örvendetes a műsorkészítők. illetve a programösszeállítók számá­ra. másrészt viszont állan­dó készenlétet, fokozott fe­lelősségérzetet követel tő­lük. Az utóbbi bizony nem egyszer hibádzik. A tökélyt -nem várhatjuk, de a rend­szeres tévedéssorozat hatá­rozottan bántó, bosszantó. Az utóbbi hetekben — kü­lönösképp az elmúlt napok­ban — a nagy létszámú gár­da kétségkívül sokrétű fel­adatkörének egyik legfonto­sabb összetevőjét, a színvo­nalas szórakoztatást mellőz­te. Kedden természetesen nem derített jókedvre minket a Rabszolgasors maratoni fu­tamának soros epizódja. s annak tudata sem hozott vigaszt számunkra. hogy még hét folytatást kell el­viselnünk. Vettük a Stúdió ’86. a szer­dai Hirháttér okosan, lelki­ismeretesen tálalt informá­cióit. Fontosnak tartottuk, igényesen szerkesztettnek. legújabb kori históriánk Ariadné-fonalának minősítet­tük A velünk élő történelem képsorait, illetve azok ava­tott kommentálását. Pénte­ken Ráday Mihály dicsére­tes vállalkozását méltattuk. A kevésbé türelmesek ek­kor már csatornát váltottak. ' s Az alma című csehszlovák produkcióban bizakodtak, hiszen ezt komédiának hir­dették. Aztán rádöbbentünk, hogy egy megszokott és el- koptatott fogásokban bővel­kedő gyengécske műre pa­zaroltuk értékes perceinket. Hová lettek a talpraesett vígjátékok, merre és miért szökött a vérbeli humor, a jellemet is megtisztító, ka­cajt fakasztó kabaré...? Folytathatnám, de minek. Legfeljebb azt hangsúlyo­zom. hogy a gondűzés a képernyő szolgálatában lé­vők hivatása is. Igv hát kö­zös kívánságunk hatványo­zott óhaj. Most és holnap egyaránt . . . Pécsi István Párádon angol tagozatra készülnek A mátraalji település Fáy András nevét viselő körzeti általános iskolája — a név­adójához méltó módon — készül a jövő évek követel­ményeire. Sok városi okta­tási intézmény megirigyel­hetné a parádiak idegen nyel­vű laboratóriumát, ahol — igaz egyelőre csak kísérleti jelleggel — megkezdődött az orosz mellett az angol nyelv ismereteinek a megalapozá­sa is. Otmárné Gyányi Gab­riella iskolai könyvtárveze­tő a Tankönyvkiadó leg­újabb. s az apróságok által legkedveltebb könyvéből a Zöld szörnyetegekből kezdte meg a tanítást. Jelentkező­ben. érdeklődőben nincs hi­ány. így az iskola vezetősé­ge reméli, hogy Heves me­gyében a körzeti általános iskolák közül elsőnek itt kezdhetik meg a tagozatos nyelvoktatást Nem akarok dicsekedni, de a napi bevásárlások során, a degeszre tömött szatyrok, dögnehéz táskák cipelésekor szerzett tréning itt is segí­tett: elég gyorsan elsajátítot­tam. hogyan kell egy közúti baleset sérültjét ide-oda ci­pelni. — Most már minden rend­ben van! — szólt a férjem egy gyakorlás után és vállon veregetett. — Igazi pilóta let­tél! Szombaton Trojekumováék- hoz mentünk vendégségbe. Az idő vidáman és gyorsan telt. Éjjel két órakor szere­tett férjem nagy nehezen fel-' állt az asztaltól és akadozó nyelvvel, dadogva hozta tu­domásomra: — Masa. aranyoskám, tel­jesen kikészültem. Légy szi­ves, vigyél ki a kocsihoz. Szerencsésen hazaértünk, A férjemet óvatosan felcipeltem a lakásba és ágyba fektet­tem. Azóta számomra is vi­lágos: miért is fontos egy nő számára, hogy éjjel is tudjon autót vezetni! (Fordította: Kiss György Mihály) Lundkvisttől a hatvani kastélyfelújításig Közös célok, közös gondok ültettek bennünket egy asztalhoz Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyet­tessel. Amire az életét tette, amit szolgál bö húsz esztendeje: a magyar kultúra ügye, és mivel Hatvan­ba készül, nyilván érdekli egy ilyen találkozó alkal­mából, hogy miféle dolgok zajlanak a fővárostól alig hatvan kilométernyire. Nem mintha tájékozatlan lenne, hanem az ott élőtől akarja hallani, tudni a dol­gok állását. Számomra most mégsem a szubjektív, kötet­len, emlékeket felvillantó disputa ezen szakasza az ér­dekes, hanem az ö munkája, az ő reflexiója egy-egy té­ma kapcsán. Dátumok, törté­nések. belső viszonyulás. Lehetnek ezek a szempontok: Bólint. — Visszafelé haladok az időben. Épp, hogy hazaérkez­tünk Köpeczi Béla miniszter­rel, egy többnapos lengyel útról. A több nap több té­makört feltételez országaink kulturális kapcsolatában. Ez ennek a rendje-módja szerint is történt, s meg kell mond­jam. nem volt könnyű tisz­tába tenni a vitás kérdése­ket. legyenek azok a film- művészettel. az irodalommal, az oktatás időszerű gondjai­val kapcsolatosak. Ami alap­jában véve meghatározta vi­táink hangját, hangulatát: az előrelépés igénye, meg az ideológiai nézetek, tapaszta­latok egyértelműen pozitív, előremutató tendenciája. Voltak megállapodásaink is. ám erről mindaddig értel­metlen beszélni, amíg nem véglegeződnek. A titkárnő feketét tesz elénk. kihörpintjük. aztán már vissza is lépünk az idő­ben. — Két esztendeje, éppen a jó hatvani hírek nyomán, egv hétvégén feleségestől el­látogattam ebbe a kedves kis városba. Ha a megyéket néz­zük. akkor ez olyan „kisha- tármenti " forgalom volt. A település galériája érdekelt, s valahogy az volt nekem a képzetem, hogy a Grassalko- vich-kastélyhoz kapcsolódik ott kell keresnem a szobro­kat. festményeket. Aztán a főtéren valaki útbaigazított. és bár a művészi élmény má­ig eleven bennem, ehhez tár­sul a környezet nem éppen esztétikus volta, no meg, a szűkösség. Persze, sokan azt mondják: szegény ember víz­zel főz. Érjék be tehát a hat­vaniak azzal, amijük van. Ezzel nem értek egyet. A belső, a szellemi igények épp olyan fontosak, mint az. hogy jól megrakott élelmiszerüzle­tei legyenek egy városnak. Rátkai Ferenc miniszterhe­lyettes nemcsak az államkö­zi kapcsolatok nem csupán a belső kulturálódás főbb irányvonalainak hivatalból kinevezett formálója, nem is egyszerű teoretikus, hanem a gyakorlat embere is. Evégból. ezt igazolandó két évtizedet ugrunk vissza. — Igen, 1966 szeptembere, októbere nagyon nagy pró­batételem volt. Gyakorlati­lag az írószövetséggel együtt­működve, én szerveztem, én készítettem elő az első euró­pai költőtalálkozót, amelynek hazánk nyújtott teret, ott­hont. Rengeteg vendégünk érkezett, az északi államok lírikusaitól az olaszokig, franciákig, s persze, népes, rangos volt a szovjet kül­döttség. Akkoriban beleját­szott ebbe, hogy éppen az ellenforradalmi események ti­zedik évfordulója táján zaj­lott a találkozó, és sokan jöt­tek azért is, hogy a lelkek, a belső konszolidáció után szimatolózzanak. Éltek még a mi kiválóságaink, nagy öregjeink is. Illyés Gyula például Tihanyban volt a százfőnyi csapat avatott ka­lauza. Ugyanakkor szenve­délyesen vallott a költészet közéletiségéről Simon István. Váci Mihály, Nagy László. Ám az én agyamban nagyon eleven filmkockaként raktá­rozódott el a Balatonfüreden rendezett költői est. s egy kitűnő svéd poéta, Lundkvist színpadi szereplése Bennün­ket magasztalt. Tüzes borain­kat, a tüzes asszonyokat, a találkozó tüzes hangulatát, amikor hirtelen a televízió­sok egyik jupiterlámpája szétdurrant a feje felett, s tüzet fogott egy drapéria. Gyorsan eloltották természe­tesen, amire Lundkvistnak ismét volt valami frappáns megjegyzése, persze, a tévé­sek tüzes, heves munkájára utalással . . . Mivel a jelen és a közel­jövő kulturális kérdései ki­váltképpen érdekeltek, az időgéppel való ilyetén ját­szás közepette mégis visszatértem a mához. Kí­váncsian arra, hogy az ilyen ügyekben oly illetékes mi­nisztériumi vezető hogyan ítéli meg a művelődésügy gazdasági helyzetét, az ebből adódó problémákat. Nehezen oldódott e témakörben. — A kultúra, a művelődés, de az oktatás ügye sem vo­natkoztatható el az általános gazdasági helyzettől, az egész világon eluralkodott recesszió­tól. amely azért utóbb, mint­ha enyhülne. Nos. ebből ki­indulva kell mondanom, hogy a meglevő anyagi forrásokat a legcélszerűbb úgy szétosz­tani, hogy ott szolgáljanak, ahol nemcsak igény, hanem tehetség is társul egy-egy vállalkozás megvalósításához. De nehéz gondjaink közepet­te talán ennél is szüksége­sebbnek, követendőbbnek íté­lem a nép, a társadalom ak­cióit, amelyek esetében a ke. vesebb pénz egy-egy község, egy kisváros lakosságának a hasznos energiái révén hat- ványozódik. Ilyen tervek ese­tében a tárca is szívesebben teszi a kevéshez a maga pén­zét, ami a szerényebb cél gyors megoldását hozhatja . . Persze, próbáltam az álta­lánosnak tetsző fogalmazás­ból konkrétumokhoz kilyu­kadni. Hatvani szemmel néz­vést, nem is eredménytele­nül. Mint Rátkai Ferenc be­szélgetésünk végén megje­gyezte, 1987-ben, a közmű­velődési alapból néhány mil­lió forint jut a kastély­rekonstrukcióra. továbbá va­lamelyes pénzzel a galéria­bővítést is segíteni szándéko­zik a tárca. Moldvay Győző Szent-Györgyi Albert (1893-1986) A múlt század szülötte, da munkásságának eredményei már a XXI. századot idézik. Hosszú és érdekes volt az az út, amely a későbbi bioké­mikus orvosprofesszort elve­zette 1937-ig, amikor meg­kapta a Nobel-dijat. Buda­pesten szerzett orvosi diplo­mát. Tanult Cambridge-ben is a kor kiváló professzorá­nál, Hopkinsnál. Majd Sze­geden folytatta kutatómun­káját. Mindmáig az egyetlen olyan magyar tudós, aki ha­zájában nyerte el a legma­gasabb nemzetközi tudomá­nyos elismerést. Nevével kap­csolódnak össze azok a fel­fedezések, amelyeket a bioló­giai égésfolyamatok terén tett, legfőképpen pedig a C- vitamin előállításában Politikai elkötelezettségé­ről is tanúságot tett a má­sodik világháború idején aktiv szerepet vállalt az el­lenállásban. A felszabadulást követően az MSZBT elődje, a Magyar—Szovjet Műve­lődési Társaság tevékeny­ségében is részt vett. 1948- ban települt le az Egyesült Államokban. Az utóbbi év­tizedekben a rosszindulatú daganatokkal kapcsolatos kutatásai hoztak sokat sejte­tő, reményteljes eredménye­ket. Tizenegy éve lett a Betheidai Rákkutató Ala­pítvány tudományos igazga­tója. Tíz könyv és számos publikáció fémjelzi mun­kásságát. Sokszor jött Magyaror­szágra, amelyet mindig is szeretett hazájának tekin­tett. Életművéért. tudomá­nyos és közéleti tevékeny­ségéért 1983 szeptemberében az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje kitün- totést adományozta Szent- Györgyi Albertnek. Fehér Barnáné „gyerekei" körében (Fotó: Köhidi Imre) P ehér Barnáné vezető * óvónőt. Iduska nénit a megyeszékhelyen élő if­jabb generáció nagy részé­nek nemigen kell bemutatni. Hisz idén. a harmincharmadik esztendőt kezdi a városban, ahol gyerekek százait vezette be a közösségi élet miként­jébe. nevelte iskolaéretté. S hogy milyen eredményesen, azt nemcsak az elismerések, kitüntetések bizonyítják, de a beköszönni vissza-vissza­térő egykori növendékek is. akik közül van aki már be­íratni hozza egy-egy cseme­téjét. Most. amikor újabb tan­ügyi reform megvalósítása előtt állunk, joggal kérdez­hetjük a nagy tapasztalaté pedagógust: nehezbedett-e, könnyebbedett-e az idők fo­lyamán munkája? Hogyan néz az új évre? — Hát az bizonyos, az el­múlt bő három évtized alatt rengeteget változtak a követelmények. Jelenleg mi még az 1970-es nevelési program szerint dolgozunk. Óvónő a harmincharmadik év elején 87-re várjuk a módosítását. Ez azonban nem jelenti azt. hogy addig számításon kí­vül hagyhatnánk az iskolák, a szülők elvárásait. Figye­lembe kell venni például azt, hogy a jövőben nincs olyan merev határ az első osztályba indulók számára, mint eddig. Biztosan megál­lapítani, melyik öt és fél. hat és fél év körüli fiúcska, kislány való már tanterembe — nem könnyű. A gyerekek fölkészítése a tanulásra egyre nagyobb fe­lelősség! — Miben látja a Itgtöbb nehézséget? — Mielőtt válaszolnék, sze­retném leszögezni, hogy szá­momra kikapcsolódás az ap­róságok közé lépni. Az. hogy sohasem voltam teljesen függetlenített vezető — vin­nem kellett egy-egy csopor­tot —. mindmáig öröm, nem gond. Tény viszont, hogy a mai csemetéket ezer meg ezer benyomás éri. . Földol­goztatni velük ezeket úgy. hogy ' a kis leikük megnyu­godjon, s hogy le tudják szűrni a tapasztalatokból 02 életkoruknak megfelelő kö­vetkeztetéseket, bizony mind nagyobb feladat. Például az. hogy ki tudják játszani ma­gukból a krimik okozta fé­lelmeket ... Meg kell taníta­ni őket beszélni, mesélni ... — Ügy tűnik ehhez a ne­velőgárda minden tagjának igen magas szintű tudással kell rendelkeznie! — Kellene...! Kell! Saj­nos. a pálya egyre kevésbé vonzó, s ma már csak az idősebbek rovására tudom azt mondani, egy-egy nem közénk való újoncnak, hogy jobb lesz elbúcsúzni. Az efféle szigorú lépéseket azonban mindig megelőzi az. hogy egy-egy fiatal jelent­kezőt megpróbálunk minden erővel — példával — ma­gunk mellé állítani. — A szülök segítsége? — Az idén talán minden eddiginél jobban igyekszünk megvalósítani, a „nyitott óvodát”, természetesen itt a Tízeshonvéd utcában is. Ne­kem ez nem új kívánalom, mert mindig azt mondtam: zárt ajtók mögött nem le­het nevelni! Németi Zsuzsa BORISZ RABENYKIJ: r Éjszakai vezetés Amikor sikeres vizsga után. megkaptam a jogosít­ványt, férjem eléggé gúnyos mosoly kíséretében megkér­dezte: — Az éjszakai vezetést. is gyakorolté tok ? — Nem. Kizárólag nappal vezettem. — Sejtettem — morogta le­kicsinylőén. — Jegyezd meg, drágám! Egy nő számára na­gyon fontos, hogy éjszaka is tudjon gépkocsit vezetni. Ma. ha sötétedni kezd, elkezdjük a gyakorlást, mindent bepó­tolunk, mert ezt is meg kell tanulnod. * Egy álló hónapig csak gyé­ren megvilágított utcákon au­tóztunk. sőt a város körül húzódó utakat is beutaztuk. — Egészen jól csinálod — mondta egy alkalommal a férjem. — Már csak egy do­log van hátra. Képzeld el, útközben nekimentünk egy fának, a kocsi összetört, én meg elvesztettem az eszméle­temet. Nincs más hátra, meg kell állítanod egy arra hala­dó autót, engem pedig oda­cipelni és felrakni a segítsé­get nyújtó kocsira Egy hét...

Next

/
Thumbnails
Contents