Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-25 / 252. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1986. október 25., szombat Rejtelmes-e az állatvilág? Sokan feltették már ezt a kérdést az elmúlt évszázadokban, és a tudo­mány gyakorló tudósai sokban meg is feleltek rá. Sok érdekes, izgalmas kérdésre adtak már választ az állatok fejlődéséről, szervezetük felépítéséről és működéséről, életmódjukról. Rengeteg mindent azonban ma sem tudnak. így tehát az eredmények mellett jelenleg is mondhatjuk, hogy még szám­talan rejtelme van az állatvilágnak, amire a jövő adhatja meg a választ. Mai összeállításunkban né­hány érdekességre hívjuk fel olvasóink figyelmét, amelyek az állattani kutatások eredményeibe nyúj­tanak bepillantást. Tengeri pillangók Képünkön: egy lebegő életmódot folytató, a tenger felszínén élő tengeri pillangó látható. Első pillantásra nem ismerhető fel. hogy ez a fapapucsra hasonlító állat tulajdonképpen csiga A természetben rendkívül elterjedt állatok a csi­gák, mindenütt megtalálhatók. A tengerben egy­aránt élnek a sekély, part menti sávokban és a na­gyobb mélységekben vagy a hullámverésnek ki­tett helyeken. Az édesvízben is mindenütt meg­találhatók, még a hévforrásokban is. A szárazföl­dön pedig a sivatagokban, de a sarkvidéken is előfordulnak — egyszóval mindenütt élnek, ahol az élet egyáltalán lehetséges. Számos fajuk szin­te mindenféle szélsőséges környezeti hatást el tud viselni, és csak a vegyi viszonyok,'mint például a só- vagy a savtartalom határozzák meg elter­jedési lehetőségeiket. Sok csigafajt az ember ter­jesztett el. Különös állatok, hiszen legtöbbjük maguk cipelik spirálisan csavart házukat, amelybe veszély esetén visz- szahúzódhatnak. De különös a mozgásuk is, hiszen moz­dulni sem látjuk őket, még­is egyenletesen siklanak az aljzaton. A csigák a puha­testűek legnagyobb fajszámú csoportja, ismereteink sze­rint a földkerekségen több mint 100 ezer fajuk él. A fajok több mint fele a ten­gerben, főként a parti, illet­ve a sekély víz övezetében él. a nagyobb mélységekben csak kevés faj tartózkodik. A fajok másik fele elhagyta ősi elemét, a tengert, és ezek közül 10 ezer faj az édesvíz­ben, és mintegy 25 ezer a szárazföldön él. Mivel a csigák a tenge­rekben alakultak ki, érthető, hogy-ma is élő. legősibb alakjaik tengerlakók. Közü­lük egyesek a homokos, iszapos aljzaton élnek: hó­eke módjára tolatnak, fej- pajzsukkal és lábukkal fél­renyomják a homokot. Má­sok felhagytak a talajon való életmóddal, szabadon úszkálnak a vízben. Az élet­mód megváltozása miatt hé­juk mind kisebb lett, végül sok csoportban teljesen el­tűnt. A régebbi állatrend­szertan egyik csoportju­kat nagyon szellemesen ten­geri pillangóknak nevezte, mert fejjel felfelé lebeg­nek, és oldalirányban' kiszé­lesedett lábúikkal eveznek — így a vízben úszó pillangó­ra emlékeztetnek. A tengeri pillangók nem­csak biológiai szempontból érdekesek, de gazdasági je. lentőségük is számottevő. Valamennyi fajuk lebegő életmódot folytat. Általá­ban a felszín közelében tartózkodnak, éjjel mindig mélyebbre merészkednek, egészen 2000 méterig meg­találhatók. Méretük jelen­téktelen, alakjuk általában megnyúlt. Házuk rendszerint csak fiatal korban van. Leg­többjük kifejlett korban há- zatlan. Ha van házuk, fala­zata igen vékony, törékeny, anyaga szaru, esetleg mész. Szájnyílások körül tapoga­tók találhatók. Ragadozók, kisebb állatokat, főleg pará­nyi rákokat fogyasztanak, ezeket a köpenyüreg csiliói­val, illetve lábuk középső részével sodorják a szájnyí­lásukba. Hatalmas rajokban jelennek meg az északi és a délsarki vizekben, és az óriás sziláscetek nagyon fontos táplálékát képezik. VÉDETT HÜLLŐFAJ A NAGY-EGEDEN Törékeny vagy lábatlan gyik A Népújság korábbi szá­maiban több alkalommal is olvashattunk az Eger kör­nyéki hegyek jellegzetes hüllőiről. Ismerkedjünk meg most egy olyan érdekes gyíkkal, mellyel kirándulá­saink alkalmával viszonylag ritkábban találkozhatunk. A szóban forgó állat neve törékeny vagy lábatlan gyík (Anguis fragilis). Ne­vét onnan kapta, hogy tes­te megnyúlt, hengeres. kí­gyószerű, külső végtagjai hiányoznak. Farka aránylag vastag, henger alakú, tompa végű, hossza a test hosszát általában mindig túléri. Fe­je kicsi, többnyire magas, testét sima, fényes pikkelyek borítják. Hátoldala különbö­ző árnyalatú barna, a has­oldal szürkés, fiatal példá­nyok esetében a hátoldal kékes vagy ezüstszürke, ezüstfehér; vagy rézszínű. A gerinc vonalában egy széle­sebb. vagy két keskenyebb sötét színű csík húzódik. A kifejlett állat testhossza 50 cm is lehet. Főleg nyirkos talajú erdőkben, bozótos helyeken találkozhatunk vele, nappal általában lyu­kakban, kövek, gyökerek alatt tartózkodik, rejtekhe­lyét szürkületkor hagyja el, amikor táplálék után in­dul. Mozgása a kígyókéhoz hasonló. de lassúbb, mivel teste kevésbé hajlékony. Ok­tóber második felétől a ta­laj mélyebb (30—100 cm) rétegeiben téli álmot al­szik. csak április közepe tá­ján jön újra elő. Tápláléka főleg csupasz csigákból, her­nyókból, rovarlárvákból, oly­kor gilisztákból áll. Szelíd természetű, engedi magát megfogni, még védekezésből sem harap. Ennek ellenére, testalakja miatt sokan kí­gyónak vélik, és oktalanul pusztítják ezt a hasznos ál­latot. A többi hüllőfajhoz hasonlóan szintén védett, eszmei értéke 1000 forint. Dr. Bartos László Rekordok a madarak világából A vándormadarak évente több ezer kilométeres távol­ságot repülnek be. Ütjük jelentős szakasza a végtelen óceánok felett húzódik, így a földi tárgyak, hegyek, fo­lyók segítségével nem tud­nak tájékozódni. Ornitológu­sok becslése szerint Európá­ból évente 600 millió madár repül át Afrikába, hogy ott teleljen át. Naponta átlag 6—8 órát repülnek. Repülé­si sebességük a fajok sze­rint, de testük nagysága, izomrendszerük és szárnyfe­lületük függvényében is vál­tozik. Repülés közben a pinty eléri a 35 km ó, az ezüstsirály a 48 km ó, a szár­Ultrahanggal tájékozódó lélmajmok Csak kevés emlősállat (a denevér, a fóka. némely ro­varevő és rágcsáló) tájéko­zódik ultrahanggal, illetőleg ultrahang révén tart kap­csolatot fajtársaival, esetleg más fajú állatokkal. Két félmajomfajról — az Afri­kában élő törpe fülesmaki­ról és a délkelet-ázsiai laj- hár-makiról — azt tudtuk eddig, hogy felfogják az ult­rahangokat. Most kiderült, hogy e fajok fiatal egyedei maguk is hallatnak — az emberi fül számára hallha­tó hangokkal együtt — ultrahangokat, ha az any­juktól elszakítják őket. Ult­rahangokat bocsátanak ki akkor is. amikor ismeretlen környezetet derítenek fel. csa a 60 km ó. a récefélék a 90—420 km ó sebességet. A postagalamb repülési sebes­sége 60—140 km ó között változik az időjárási viszo­nyoktól és a távolságtól füg­gően. A sarlósfecske nagy rekordernek számít, mert naponta 560—1000 km távol­ságot képes repülni 240 km ó átlagsebesség mellett. Ez a madár 1900 m magasságban, a gólyák 2500 méteren, egyes vadlibák 8000 m magasság­ban repülnek. Hosszú időn keresztül fo­lyik a vita azzal kapcsolat­ban, hogyan tájékozódnak a vándorló madarak hosszú útjuk során, például a ten­Mindeddig úgy tudták, hogy az amőbák (parányi, csak mikroszkóppal látható egysejtű állatkák) csupán egy betegség, a vérhas ese­tében jöhetnek számításba kórokozóként. Lengyel kuta­tók kimutatták, hogy halá­los kimenetelű agyburok- és agyvelőgyulladást is előidéz­hetnek e parányi egysejtű állatkák. Az amőbák világ­szerte előfordulnak a folyó­vizekben és a tengeri iszap­ban. Különösen az olyan pa­Angoi és kanadai kutatók kiderítették, hogy ha meg­felelően elemzik a7 egy méhcsalád által egy nap alatt összegyűjtött virág­port következtethetnek arra, hogy a méhek meglá­togatta terület talajában milyen nyomelemek vannak, s mekkora mennyiségben. (Egv méhcsalád egy nap ger felett, amikor tereptár­gyak nem adhatnak támpon­tot számukra a navigációban. A napjárás és a csillagok állása is segíti a maidaralkat navigációjuk során. Űjabban azonban azt tartják a tudó­sok, hogy a vonuló madarak a földmágnesség alapján tájékozódnak, és tartják re­pülés közben irányukat. A mágneses erővonalakkal tör­ténő tájékozódást postaga- lamb-kísérletekkel is alátá­masztották. A postagalam­bot pontos repülési irányá­ból testére szerelt miniatűr elektromágnessel sikerült el­téríteni, a kísérletek során. takokban és csatornákban szaporodnak el. amelyekbe magas hőfokú ipari hűtővi­zet vagy hőforrások vizét engedik. A fertőzés az ilyen vízben való fürdés útján következhet be. Az amőbák az orrnyálkahártyákon ke­resztül jutnak a szervezetbe, s a szaglóideg mentén az agyba. A víz szokásos mér­tékű klórozása nincs pusz­tító hatással ezekre a para­zitákra. alatt több négyzetkilométer területről ezernyi növény­faj virágporát gyűjtheti ösz- .sze. (Ezzel a módszerrel — a méhcsaládok költöztetésé­vel — olyan adatokhoz jut­hatnak. amelyek segítségé­vel felbecsülhetik valamely terület talajának termékeny­ségét és szennyeződésének mértékét. Agyvelőgyulladást okozó amőbák Talajvizsgálat — méhekkel A teknősbéka különös emésztése Az óriásteknős képe.-, megemészteni a cellulózt, ugyanúgy, mint néhány nö­vényevő állat. Emésztőrend­szerének ezt a különlegessé­gét eddig nem ismerték. A növényi szövetek sejtfalai­nak szilárd vázát cellulóz alkotja. Csak néhány állat — például a csiga — ren­delkezik olyan enzimmel szervezetében, mellyel meg­emésztheti a cellulózt. Sok növényevő bizonyos' bélbak­tériumok segítségével bont­ja el a cellulózt; ismert pél­da erre a szarvasmarha, nagy méretű kérődző gyom­rával. Eddig úgy gondolták, hogy a hüllők szervezetéből változás nélkül kiválik a cellulóz a széklettel, de az óriásteknős kivétel a sza­bály alól. A floridai egyetem kuta­tóinak vizsgálatai szerint va­lahol emésztőrendszerében végbemegy a cellulóz lebom­lása. A vizsgálatok szerint a cellulózbontás színhelye a „vakbél’-, a vékony- és vas­tagbél közötti, folyadékkal telt kitüremlés. Az óriás­teknős a7 elfogyasztott cel­lulóz 90 százalékát meg­emészti. A baktériumos bon­tás végtermékei zsírsavak, akárcsak a szarvasmarha szervezetében. Ha ezeket a zsírsavakat a teknősbéka ugyanúgy értékesíti, mint más állatok, akkor energia- szükségletének 15—20 száza­lékát a szervezetében élő baktériumoknak köszönheti Egyelőre még nem tudják, hogy milyen egysejtűek él­nek a7 óriásteknős bél­rendszerében. s hogy mi­ként jutnak az állat szer­vezetébe. Darázs­méreg Ahhoz, hogy darazsakból kivonjanak egy gramm mér­get. 150 ezer darazsat keli „megfejni”. Izraeli kutatók a darázsmérget narkózissal és elektrosokkal szerzik meg. A darázsfészek lakőit éj jel. amikor az összes állát együtt van. éterrel elkábít­ják, majd mélyhűtött álla­potban laboratóriumba szál­lítják. Az állatok a potro­húkban lévő méregzsák meg­nyomásával kézzel „fejhe- tők”. A darázsméregre allergiapróbákhoz és al­lergiás betegek kezeléséhez van szükség. Ha valaki pél­dául túl érzékenyen reagál a darázsméregre, már egyet­len szúrás is súlyos vérke­ringési zavart, sőt bizonyos körülmények között még életveszélyes sokkot is okoz­hat. Ennek megelőzésére a beteget a darázsméreg foko­zatosan növekvő mennyisé­gével teszik érzéketlenné. Az Egri Dohánygyár fiatal felsőfokú épületgépész végzettségű munkavállalót keres felvételre. Érdeklődni lehet a vállalat műszaki osztályán. A Heves Meqyei Tanácsi Építőipari Vállalat EOER Felvételre keresünk 02. Szakipari Építésvezetősége AUTÓSZERELŐ. VILLANYSZERELŐ és ASZTALOS felajánlja kapacitását szobafestő-mázoló, tapétázó, melegpadló- ■ Bflpp / burkoló (PVC, szőnyeg, parketta) szakmunkásokat a Mefag Fűrészüzemébe. szakmákban 1986. decemberére, 1987. 1. negyedévére. Fizetés kollektív szerződés szerint. Érdeklődni: Somody Zoltán építésvezetőnél. Jelentkezés az üzem műszaki vezetőjénél. EGER, Sas út 94., Telefon: 10-622/202. EGER, XIII., Tarkanyi u. 21. Telefon: 12-244

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents