Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-03 / 233. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. október 3., péntek HATVANI GALÉRIA Bobály Attila szobrai között Vörösmarty Mihály írja a „Szép Ilonká”-ban: „új öröm Budában”. Bárki indul a szobrászi pályán, kötelessége „új örömöt” létrehozni, máskülönben nincs értelme semmilyen erőfeszítésnek. A világ nem a felzárkózásra, nem az ismétlésekre, hanem joggal csak a kezdeményezésekre kíváncsi, azt fogadja el. Bobály Attila először 1975- ben mutatkozott be olyan szobrokkal, melyek finnugor és néprajzi források alapján lendültek előre. Az újdonság művészetében a merészség, az, hogy álmait magabiztosan szerkeszti, figyelve a kő, fa, bronz, réz, márvány külön ajánlatait. Of- fenzíva előtti felderítés ez — az ő. Sturm und Drang korszaka, amikor még minden plasztikai lehetőség érdekli, izgatja. Űgv van ő is, mint Vörösmarty drámai alakja. Csongor: hármas út előtt áll és töpreng, melyik az igazi? Csongortól eltérően azonban Bobály Attila nem töprengett, nem késlekedett — egy időben mindhárom útra lépett és hárem irányból gyűjtötte nyitó pályaszakaszának szobrászi termését. Nagyon helyesen ezen összetett hevületű. más-más fogalmazással megálmodott, kivitelezett alkotások között kísérleteket, lehetőségeket és eredményeket találunk — váltakozva éppen fantáziájának gyorsasága, gyorsulása következményeként. Az első csoport olyan portrék ciklusa, melyekben nagy lelkiismeretességgel, az anatómiai szabályok messzemenő tiszteletben tartásával elemzi az emberi arcot és lelkületet, Itt érződik, hogy munkájában felkészült és alapos, ismerője a kőnek, márványnak, érződik friss élményanyaga, melyet nem sietve, hanem megfontoltan alakít művekké, szobrászattá. Kiemelkedik az „Erzsi" arcmás érdekes billenősével, a forma vehemens elnyújtá- sával. Ide tartozik a „Falum emléke” is, a nő és a ló érdekesen megoldott csoportosításával, ahol az áhítat a kivitel becsületességével ötvöződik. Ezen hagyományos szemlélettel párhuzamosan egyéni változatokat talál a látvány és az elvonatkoztatás helyes arányaira, más-más mértékegységgel a fe'adattól, a modelltől és az élménytől, felismeréstől függően. Ezen műcsoportjaiban nemcsak a kő, bronz, fa anyagtársulásai az érdekesek, hanem a téri viszonylatok. így önti formába a „Menekülők” drámai eszméjét. így állít emléket Csohány Kálmánnak, ezzel a magatartással értelmezi az artisták, idomárok költői veszélyzónáját. Vonzódik a csoportokhoz, a különböző formatársításokhoz, melyet „Kutyás fej”-e és „Idomárnő”-je is tanúsít. Érdekes archaizálás figyelhető meg az „Áldozati kocsi” változatokban, melyek a megálmodott régi kor emlékei szobrászi feldolgozásban úgy, hogy a kocsiforma lovakkal dúsul magában a szekéralakban, melyről külön emlékművet- is mintázott. A „Tavaszi szél” fafaragás, ahol a két lábra ágaskodó ló szinte ember a vágyakozásában, a felfelé törés lendületes szándékában. Együttérzés nyilvánul meg az „Artistaballada” merész íveiben, ugyanez jellemzi nagyméretű „Csontváry” kompozícióját és játékplasztikáit. köztéri álmait. Találhatunk törekvései között kísérleteket, megoldást sürgető lehetőségeket. Ilyen az „Aranyhíd”, mely egy mű álomterve, a központi forma horizontális lendületéhez csatlakozó holdakkal. Ugyanilyen érdekes kísérlet az „Ajtó a pusztára" c. mű, mely egy valóságos és megviselt aitótámlára szerkeszt rajzot, színt, érmeket, mintegy érzékeltetve a házon túli mezőség szabad térségét a kallódó formák tömkelegével. Nyilvánvaló Bobály Attila azon megfontolt mérlegelése, hogy az elmúlt tíz esztendőben a kötött és hagyományos szobrászi fogalmazást éppúgy gyakorolta, mint az egyszemélyes első indítványokat. Bátorság és óvatosság érzékelteti tényleges becsvágyát és komolyságát. hiszen érzi. így léphet előre — értékek, megtorpanások. kezdeményezések közepette. Szerencsére kísérője a bőség, az energia, a szorgalom — így úrrá lesz minden nehézségén. Csontváry emléke (fa) Különösen akkor, ha a kidolgozásban is olyan erőt fejt ki, mint a szobrok egyéni hangvételű megálmodásában. Természetesen Bobály Attila helyett senki nem tudja haladási irányát meghatározni, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a pálya második szakaszán — melyhez most érkezett el — üdvös lenne a szelekció, az, hogy mérlegelt választás alapján egy utat választva érje el a mű magaslatát. Ha ez megtörtént, akkor gondolkodhat el újra, mi a teendő a célok és az eszközök optimális megválasztásában. Losonci Miklós Jelenet a filmből (Thälmann és felesége) KAMERAKÖZELBEN Thälmann-film Száz esztendeje. 1886. április 16-án született a német és a nemzetközi munkás- mozgalom kimagasló alakja Ernst Thälmann. Az NDK televíziója az évforduló tiszteletére kétrészes filmet készített Thálmannról. A Német Kommunista Párt Központi Bizottságának egykori elnöke ma már tananyag, alakját az irodalom és a film már nemegyszer választotta hőséül. Ez a mű az 1929-től 1933-ig tartó négy évet öleli fel. 1933-ban a nácik koncentrációs táborba zárták Thálmannt, 1944-ben ott végeztek vele. Kurt Maetzig, Willi Bredel és Michael Tschesno- Hell alkotó munkásságával készült az a két Thälmannfilm, amelyeket 1954-ben és 1955-ben mutattak be. és amelyekben alakját Günther Simon elevenítette meg. A mostani film története 1929. május 1-jével kezdődik, amikor a rendőrök rálőttek a berlini munkásokra. és 1933. február 7-ével. a Német Kommunista Párt Központi Bizottsága illegális ülésével fejeződik be. A közbeeső négy év kemény harcokkal telt el. Tombolt a világgazdasági válság, munkások milliói voltak munka nélkül, éheztek, erősödött a fasizmus, háború fenyegetett. Ernst Thälmann a demokratikus jogokért, az imperializmus. a fasizmus, a háború ellen küzdött, igyekezett minden progresszív erőt az antifasiszta egységfrontba tömöríteni. Űjra és újra rámutatott: aki Hitlert választja, a háborút választja. A forgatókönyvírók egyaránt felvonultatnak történelmi személyiségeket, a wuppertali és hamburgi munkástömegeket valamint fiktív figurákat, köztük Wil- lit és Hannelorét, két fiatalt, akik szeretik egymást. A filmet két stáb forgatta. Az első részt Ursula Bonhoff rendezte, az operatőr Peter Krause volt. A második rész rendezője. Georg Schiemann, operatőre Jürgen Lenz. Ernst Thálmannt Helmut Schellhardt személyesíti meg. meggyőzően és megkapóan adja vissza az egyszerűséget, egyenességet és elszántságot, a jóságot, melegséget és nagylelkűséget. amelyek Thálmannt jellemezték. Feleségének alakítója Christine Schorm. Günter Grabbert játssza Wilhelm Pieckket, Jürgen Reuter Hitlert. Amo Wyzniewski Göbbelst. Az Ernst Thälmann című film első részét október 7-én este 21 óra 25 perckor vetíti televíziónk a 2-es programban, a második rész sugárzása másnap, 8-án kezdődik. 21 óra 10 perckor ugyancsak a 2-es programban. TÓTH-MÁTHÉ MIKLÓS: Gödör az alapkőben 11/2. Vette a szerszámokat, aztán' ment, és megkereste az alapkövet. Nem lesz nehéz kibontani — méregette szakértő szemmel, és hálával tűnődött el azon az időszakon (ötvenes évek!), amikor a kőfejtőknél dolgozott segédmunkásként. Amennyire lehetett, csöndesen vésett, kalapált, és alig telt bele egy óra, már ki is emelte a fémtokot. Elhasalta tta a földön majd a jól végzett munka kellemes tudatával az autóhoz ballagott, kihúzta a dugót az üvegből, és három lélegzetvétellel megitta a bogiári muskotályt. Pihent néhány percet, aztán fogta a hátsó ülésen elterpeszkedő sportszatyrot, benne eddigi életművét, negyven kötetet, és elcipelte a kőhöz. — Na, lássunk dologhoz — mondta hangosan, aztán az alapkő négyszögletű nyiladékába lassan, ünnepélyesen rakosgatni kezdte a könyveit. Tizenötig jutott csak el, amikor ingerülten vette tudomásul, hogy a be- tonkútba már egy levelet se tudna bepréselni. Most mit csináljon? Mi legyen a kintrekedt huszonöt kötettel? Üjabb alapkőre se idő, se anyag, se energia. Töprengve üldögélt az alapkő peremén. „Fene szűkre szabták — gondolta bosszúsan, míg a könyveket meg a fémtokot a szatyorba pakolta. — Egy kultúrközpont sokkal nagyobb alapkövet érdemelne, de most már mindegy.. Azt hiszem a lényeg így is belekerült, valamit csak sikerült átmentenem a jövőnek. És azért ez nem csekélység ...” Két év múlva elkészült az új kultúrközpont. A „szellem katedrálisa" ahogy sokan tiszteletteljes túlzással emlegették, és csodálták a merész fantáziájú építészkollektíva impozáns alkotását. Beton, üveg, acél, és mégis mily kecsesen emelkedik, szinte libeg a térben! Ezzel a létesítménnyel bizonyára meg lesz majd elégedve a jövő század embere is. Valóban, tetszetős — állapította meg Gödör Ede, aki természetesen ott volt az avatáson. Büszkén szemlélődött, és legszívesebben öda- kiáltotta volna a tömegnek, hogy ebben azért neki is van csekély része. Hiszen, akár egy „szellemi Kőműves Kelemennét”, őt is befalazták, és a kultúrának ez a tündökletes palotája nem utolsósorban az ő művein is emelkedik. Nem telt bele három hónap, amikor egyik éjszaka hatalmas robajra riadtak a környék lakói. A kultúrközpont homlokzata teljes egészében kettéhasadt, mintha azon a helyen megmozdult volna a föld. Szerencsére személyi sérülés nem történt,. de az anyagi kár csak milliókkal mérhető. Megkezdődött a vizsgálat. Hazai és külföldi szaktekintélyek nagy csoportja próbálta megfejteni a titkot. A legkorszerűbb műszerekkel igyekeztek kideríteni: mi idézhette elő ezt a rendkívüli detonációt? Az viszont senkinek sem jutott eszébe, hogy eme vizsgálódásba bevonják Gö-- dör Ede műveinek avatott ismerőit, a kritikusokat is. Pedig kár, most az egyszer, igazán nem ártott volna! (Vége) Egy öreg ház lehajtotta fejét... A kapor- szakállú ... II 2. Aligha írtak le valaha is ilyen tanverset, írjuk le. magyar kiejtéssel, így: Herr Obeszter Kopfposzter Infannteriszt Torniszter Ich melde gehorzámszt Megyek specirolni. Ami fordításban annyit jelent: Ezredes úr Fejpárna én, gyalogos Tarisznya alázatosan jelentem megyek sétálni. Milyen sikere volt egy-egy ilyen császári és királyi tan- versikének, bizonyára lemérték az elöljárók a gyakorlatban, kétségkívül azonban vol tak keményebb módszerek is a nyelvismeret elsajátítására. A kis öreg ház nem egyszer fölriadva hallotta, hogy lövés dördült el a Szarvas falai közt, éjnek idején és másnap megástak egy-egy sírt a katonateme- tőben. Szegény infanterista szájába vette puskája csövét és a lába ujjával meghúzta a ravaszt. Aztán a fekete-sárga pompa! Ilyen császári színű volt a faköpönyeg, amiben az őr silbakolt napestig, meg estétől reggelig. Innen vonult ki minden alkalommal a zenés takarodó, meg a zenés ébresztő, amikor Ferenc Jóskának valami baja támadt valamelyes évfordulókkal. Különböző formájú-színű lampionok világították be a zenészek arcát, s a tisztek ünnepi egyenruhája valóságos megelevenedett karácsonyfa. Közben évtizedek teltek el. S a háznak a magánélete is hullámzott, hol fel, hol le. Általában iparosok, kismesterek laktak benne, de voltak középosztálybeliek is. Két különös emberre .sokáig emlékezett az öreg ház. Egyik egy híres újságíró volt, Damó Oszkár, aki a dr. Setét Sándor vezette Egri Újság felelős szerkesztője, munkatársa, egyike azoknak a keveseknek, akik Egerben hivatásos újságíróként működtek. Damó a magyar film úttörő munkájában is részt vállalt. Egerben, a század elején mozija is, volt, az Apolló mozi, a Dobó téri hídon túl, az első sarokházban. Akkoriban a pataknak a hídtól jobbra eső része be volt fedve,' vastag pallókkal. Az Apolló mozi bejárata az említett ház végében volt, Damó az első világháború elején még frontjelentéseket is küldött a kárpáti harcokról, de a lap nemsokára megszűnt. Damó ezután a miskolci sajtónál helyezkedett el. Miskolcon halt meg. Unokája volt annak a Damó Kálmánnak, aki Lisz- nyay Damó néven 1948-ban, a márciusi ifjúság egyik vezére volt és részt vett a szabadságharcban is. A múlt század ötvenes éveinek népszerű költőiéként tartották számon, mint Petőfi irodalmi követőjét. A másik különös lakója a háznak a kaporszakállú volt. Rendes, képzett telekkönyvi, kataszteri tisztviselőként élt a városban. 1910-ben költözött ebbe a régi házba, fél évtizedig volt lakója. Különös mivolta két jelenségben mutatkozott. Élete végéig egyszerű, zsinóros, magyar ruhában járt, kalapja ruhájához illő Kossuth-kalap. De nemcsak ezért volt jellegzetes alakja a városnak, bár ez is elegendő volt, hogy utánaforduljanak, mert az emberek már régen leszoktak arról, hogy negyvennyolcas érzéseiknek kifejezést adjanak. Nevét hosszú, hófehér szakálla tette sokáig emlékezetessé. Már ötvenéves korában viselte ezt a szép, férfias ékességet, a szakálltalan divat évtizedeiben. E szakáll népszerűsége akkor kezdődött, amikor hivatali kollégái hasonlítani kezdték festett istenképek hosszú, fehér szakállához. Nem ritka jelenség a szólásmondások világában, hogy megfordul a hasonlítás és a festett képet kezdik hasonlítani az élőhöz. Akinek mérge, dühe felforrt, a ka- porszakállút szívesebben emlegette, finomabb volt, műveltebbnek tetszett. Komolyan vagy tréfásan, kisegítő, helyettes káromkodásként maradt meg a mai napig a kaporszakállú emlegetése. Először a megyében terjedi el, hiszen hivatalánál fogva mindenütt megfordult Kapor János, ma már versekben emlegetik (Ladányi Mihály), a televízióban hangzik fel (Sinkovics Imre). Rokonszenves, emberközeli, meleg hőmérsékletű kép. A Makiári út 1. története a tér története, emlékei a tér emlékei. Mellette suhantak le a Diófakút utcából kerékpárjaikon egy-egy munkásgyűlés után a szociáldemokrata munkások és a háború után honvédek költöztek a Szarvasba. Meghökkentő építészeti ízléstelenségnek mondható, hogy a ház Diófa utcai negyedét egyszerűen lemetszették, hogy sarki üzletet csináljanak belőle. Ez annál kirívóbb, mert ezt a részt földszintre süllyesztették, míg a többi magas maradt. A második világháború után pedig szükséglakásokra osztották fel. Ha egy-egy lakó jobb helyre költözik, az elhagyott lakásokból ismeretlen tettesek minden kifoszthatót kifosztanak. bemocskolják megrongálva a falakat, felszedve a padlózatot, rést ütve a tető cserepein is. Milyen különös volna, ha akadna ebben a városban egy gazdag ember (van több is), aki kedvtelésből helyreállítaná az öreg házat, begyógyítaná elmetszett szintkülönbségét, ellátná a ■mai kényelem kellékeivel Gondolom, kevesebbe kerülne, mint egy új lakás. Két és félszáz esztendő képét; hangulatát állítaná vissza. De ez csak afféle jámbor óhajtás. Az Öreg ház elhagyott, fejét lehajtva várja az első csákányütést. Mögötte a temető ... Kapor Elemér
