Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-23 / 250. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. október 23., csütörtök A THÁUÁBÓL KECSKEMÉTRE Rendezésre is készül Nagy Attila A szabadiéri színházak produkciói inkább vitatott, mint elismert értékek. A rendezői, színészi vélemények is csak egy lehetőség megítélésében csengenek össze: a nyári szerződés jó alkalom arra. hogy együtt játszanak olyan művészek, akiket a kőszínházi munka talán soha nem hozna össze. Időnként alkalom kínálkozik arra is. hogy a színész kilépjen a skatulyából, és meglepetést szerezzen. Ez történt az idén a Kőszegi Várszínházban. Páskándi Géza történelmi drámájában, az Átkozottakban, Nagy Attila nem Báthorit. nem Bethlen Gábort, hanem a hírnév nélküli közembert, Zita Gergőt alakította. Egy típus, a mindenféle hatalmat szolgalelkűen kiszolgáló ember jellemrajzát adta. N agy Attilával színészi közérzetéről beszélgettünk. Arról, mi az oka, hogy huszonkét év után szerződést bontott a Thália Színháznál ? — Alkatához, adottságai, hoz történelmi hősök megformálása illik a sablon szerint. Emlékezetes sikereit mégis karakterekkel érte el, Örkény Tóthék-jában öreg Táthként, A pillantás a hídról Eddie Carbone-jaként. Eltűri vagy szereti is ezt a kettősséget? — Természetesnek tartom. Szerencsére nem kerültek el az alkatom szerinti szerepek, játszottam Bánk bánt. Helytartót hat évig. kétszázötvenszer voltam Götz Az ördög és a jóistenben, megkaptam Ziskát és Gyulán, Békéscsabán Németh László Sámsonját. Tapasztalhattam, hogy a papírforma szerint nekem való szerepeket akármilyen jó szinten oldom meg. nem okozok meglepetést. Ez nemcsak velem történt így. A mai színházban megváltozott a színész alkalmassága. Korábban életre szóló, alkathoz illő szerepkörök voltak, a színész fejlődését azon mérték, mennyire bonyolultan, színesen tudja szerepköre feladatait 20—30 év után is megoldani. Ma a jó színészek nem akarnak a skatulyában maradni, a karakterszerepeket szeretik. Ügy gondolom, az a szerep való a színésznek, amelyik képes a gondolkodását felpörgetni. a fantáziáját felgyújtani. Vannak más nézetek is. Van. aki azt vallja. az igazi nagy egyéniségnek bőségesen elegendő, ha a saját személyiségét megmutatja a színpadon, erre Csortos Gyula és Latinovits Zoltán a példa. Én azt tartom, hogy adottságaimon kívül a szerepnek a személyes véleményemet, lényemet is tükröznie kell. Karakteressége miatt vállaltam szívesen Zita Gergőt. A tömegsors megtestesülését látom benne, a politikai viharokban az emberek többsége hozzá hasonlóan él, minden módon megpróbálja tolerálni a hatalmat, a változásokat. A mindenáron való fennmaradási ambíció azonban végső soron tönkreteszi az embert. Említette, hogy régi vágya Páskándi-drámában játszani. Miért szereti a történelmi drámákat? — Fontosnak tartom a múlt ismeretét, mert ha akarjuk, ha nem. a történelem ott van a közösség, az egyén reflexeiben, és örökítjük családon belül is a félelmeket, a szorongásokat. A történelemismeret az egyéniségnevelés nagy eszköze. Szabadságomat segíti, szár. nyaimat nyitja ki, ha tudom, hogy én most apám nevében cselekszem rosszul, és nekem jó volna már másképp cselekedni Páskándi történelmi drámáiban nagyon szeretem, hogy a politikai sikerek, kudarcok magyarázatát az emberi magatartásokban. cselekedetekben keresi. Nála a politika együtt alakul a jellemekkel. — Felmondott a Tháliá- ban, négy évre Kecskemétre szerződött. Mi történt? Mit ígértek Kecskeméten? — Nem ígéretre mentem, mások az előzmények. Mindenképpen eljöttem volna a Tháliából, mert a színház törekvése egyre jobban eltért az én álmodott művészsorsomtól. Egyáltalán, az egész színházi életben olyan változások mennek végbe, amelyeket nem tudok elfogadni. Százötven premierrel a hátam mögött nehezen viselem el, hogy hálásnak kell lennem minden szerep- osztásnál. Nemcsak a színházban, de a televízióban is vállveregetéssel jár a szereposztás. „Benne leszel a következő darabomban" — súgják, és érzem, hogy alázatosan kellene fogadnom a karéj kenyeret. Én a színészetet örömszakmának tartom, az örömszerzés művészetének. Kz rá a mentség, hogy jóhiszeműen fogadjuk és szeretjük eredményeit, mert különben, ha egy felnőtt férfi kifesti magát, és azt mondogatja, én vagyok a király, az hülye. Az elmúlt három évben egyre szomorúbb lettem, fontolgattam. hogyan lehetne kilépni ebből a kényelmetlenségből. Lendvai Ferenccel egy tanácskozáson találkoztam, beavatott gondjába: — Azon agitálnak, adjam fel a nyugdíjat. legyek Kecskeméten igazgató. — Ha vállalod, én veled megyek — mondtam. Vállalta. Színész-rendezőnek szerződtetett. — Mit választott a rendezői bemutatkozáshoz? — Nem választottam, kaptam a feladatot. Fekete Sándor a Lilla villa titka című darabját. Pontosan tudom, hogy nekem a rendezői pályán bizonyítanom kell. Nem keverem össze a két szakmát, és nem színészi reputációval akarom a rendezői i-angot megszerezni. — Pesti évtizedek után nem tart a vidéki színészségtől ? — Nekem nem ismeretlen az ország, a vidéki színészélet sem. Pályámat vidéken kezdtem, Miskolcon, Veszprémben négy-négy évet. Szegeden kettőt töltöttem. Vendégjátékra később is szívesen mentem, Győrben, Békéscsabán kaptam nagyszerű szerepeket. Már rendezkedünk kecskeméti szolgálati lakásunkban. Én a vendégszereplések idején is ott laktam, ahol a színház működött. Nem félelem, hanem munkakedv és lendület van bennem. B. R. Mátyás B. Ferenc Sivárság Fecskék villantak el az ablak előtt; mint érzelmes és illetlen gondolatok. hátrahagyták megfoghatatlanságuk izgalmát. A felhőcsíkos ég teleírt kérvénypapírként terült a házakra. Autó melegített a közelben, burro- gása összekuszálta a környé-, ken alvók álmait. Néhány gerle tollászkodott egy televízióantennán akár tegnap Baloghnénak nem kellett órájára néznie ahhoz, hogy megállapítsa, nemsokára fel kell kelni. A nap úgy siklott ablaka elé az éjszakából. ahogyan indulást jelző fénysorompó vált pirosról zöldre az állomáson. Munkaruhás férfi baktatott át az úton. Baloghné a hajnal csendjében követni tudta fáradt, csoszogást csöppente lépteit. Soruk az ajtójánál szakadt meg. kisvártatva Balogh dugta be fejét a szobába — Szia. Reggel van! Baloghné tudta. Behunyta szemét, és álláig húzott paplana védelmében elérhetetlennek és biztonságban érezte magát, mint születni késlekedő pillangó a bábban. Balogh a konyhába ment, és vizet csurgatott a teáskannába „Mintha pisilne" — gyorsult fel az asszony lélegzete. Ez a gondolat a gyomra tájékára sugárzott, remegés kúszott bőre alatt a melleibe. Lélegzete elnehezült. Hátára fordult és széttárta combjait. Figyelt. Balogh visszatért a szobába, és megállt az ágy mellett. — Mire vársz? — kérdezte. — Dög fáradt vagyok, és le akarok feküdni. Hallszik? — Gyere mellém — mondta Baloghné. és szárazai nyelt. — Ne bomolj — mormolta a férfi. — Még elkésel! — Gyere csak — biztatta Baloghné —, ne törődj. — Mondom, elkésel — sóhajtott Balogh és visszatért a konyhába. Jól berántotta az ajtót, de aztán idejekorán visszafogta, hogy be ne csapódjon. A rojtos asztalterítőn légy mászott. Időnként megállt, és elégedetten összedörzsölte mellső lábait; a széken világoskék női fehérnemű- nyaláb virított: Baloghnénak nem volt ereje az este beáztatni őket. Estére mindig annyira fáradt, hogy el sem tudja képzelni, honnan és miből merít energiát reggelre... Kinyújtotta a lábát, és végigsimította lányosán horpadt hasát. Nedves lett a tenyere. Balogh reggelizett. Csám- csogása behallatszott a szobába. A szaftos hangok fokozták az asszony sóvárgását., Amióta ellentétes váltásban dolgoznak, csak a szombat éjszaka maradéktalanul az övék, és annyira elszoktak egymás testi közelségétől. hogy Balogh elpirul. ha az asszony előtte öltözködik .. . Lerúgta magáról a paplant, és nyújtózkodni kezdett. Nyakába gyűrött hálóinge fojtogatta. — Mit fekszel így?! Felébred és meglát a gyerek — dörrent rá Balogh — Azt akarod?! — Alszik, mint a bunda, ne tcrődj — biztatta a férjét Baloghné. Érezte feszülő bőrét, izzadt testének sa- vanykás szagát. A teáskanna sípolni kezdett; Baloghné összerándult. — Türtőztesd magad — mondta mentében a férfi. — Szombatig kibírhatod, a fenébe is! — Igen — sóhajtott Baloghné és felkelt. Nyakából úgy hullott térdéig hálóinge. mint színpad elé a függöny. Megszégyenülten ol- dalgott a fürdőszobába, s hogy szipogását leplezze, lehúzta a vizet. Nem időzött, letussolt, megtörölközött, magára kapta „celebu Iának" becézett zsákruháját, melyet kimondottan autóbuszon tolongani varratott, homlokára gereblyézte haját, és némi kéket kent szemhéjára. Közben utál kozva figyelte arcát. „Csórócsaj — szapul- ta magát —, nincs benned annyi csáberő, mint egv cirokseprűben ..." Ismét sirás környékezte. Szeretett volna panaszt tenni magányos éjszakáiért, férje reggeli fáradságáért, másodpercekre kiszámított és beprogramozott életéért. Toporzékolás lüktetett lábában, de türtőztette magát, egyfelől mert már tudta. másfelől, mert félt az alattuk lakó örökösen perre éhes. nyugdíjas jogtanácsostól. Táskájába seperte szépítkezősze- reit, és máris érezte ujjhegyeiben az irógépbillentvűk monoton rúgásait. Mentében nem tudta megállni. hogy az ágy felé ne sziszegje; ' — Ronda ágvrajáró! Csak lenne időm. hogy megcsaljalak! De Balogh nem hallhatta Hátán feküdt, s az igazak álmát aludta. Teste teljes terjedelmével uralta az ágyat, mely délig már csak az övé. Megújul Kőszeg Kőszegen, a történelmi nevezetességekben bővelkedő, sok turistát, kirándulót fogadó városban rendkívül nagy gondot íoidítanak a műemlék es a műemlék jellegű epületek felújítására és karbantartására, A hiányzó házak helyére a város hangulatának megfelelő, az utcaképbe jól illeszkedő épületeket építenek. (MTI-fotó: Czika László — KSj Egy gyűlés tanulságai Nyugdíjban, de aktívan Különös klubgyűlésre invitáltak nemrégen. Azért furcsára, mert ha klubról beszélünk, általában húszharminc tagra gondolunk. Ezúttal a gyűlés résztvevői azonban megtöltöttek egy nagy termet. A hevesi nyugdíjasok maradéktalanul, több mint százan megjelentek meghallgatni az idei beszámolót, s megválasztani az új vezetőséget. Múlt és jelen Már maga e nagy létszám elegendő lenne bizonyítani, hogy bár e mozgalomról szívesen mondjuk halódik, értelmes célokkal, gazdag programokkal igenis föl lehet éleszteni. A jelentés alátámasztotta ezt. Mert amint Ötvös Imre elmondta. 1975-ben mindössze tizennégyen határoztak úgy, jó lenne a parkbéli vitadélutánokat „politizálásokat" intézményesíteni, keretbe foglalni. Olyan fórumot teremteni, ahol a munka napi ritmusából kilépők is meghallgathatnák a legfrissebb újságokat környezetükről. Megbeszélhetnék problémáikat, szakembereket kérdezhetnének egészségügyi gondjaikról, vagy éppen arról, mifajta szórakozási, kikapcsolódási forma javasolható a hatvanon túliaknak. Meglehetősen sokféle szakma és foglalkozás képviselői léptek be a klubba az elmúlt tizenöt esztendő alatt. De úgy tűnik, sikerült megtalálni a közös hangot, az azonos érdekeket. A programok sorából elég talán kiemelni a tetanuszról szóló ismeretterjesztőt, a hagyatéki, örökösödési szerződések mibenlétéről adott tájékoztatót, a balesetmentes közlekedés érdekében tartott előadást. . . Látni, mindenkit érintöek e témák! Kedvvel Nem kis dolog emellett az sem, hogy e klub tagjaiból verbuválódott egy esztendeje a nyugdíjasok középiskolája. amelynek első évfolyamát a lemorzsolódások ellenére is huszonnégyen befejezték. A legkedveltebb akciók azért mégis talán a kirándulások. Velence. Bükkszék. Veszprém. Szarvas. Budapest és még külföld is: Fülek—Losonc volt az úticél. Csupa tartós élményt kínáló hosszú időre fölvillanyozó utazás. Föli'illanyozó, fölpezsd í- tö! Mert bizony ezen van a hangsúly. Vagyis azon, hogy a pihenés évei ne teljenek fásult unalomban, s ne csak azzal, hogy a gyerekek, az unokák terheit vállalja a tsz-beli, a gyári, a hivatali helyett magának a nagyapa, nagymama Ha csak ennyi örömmel is járnának találkozásaik, már elismeréssel írhatnánk róla. Egy efféle egyesület azonban másfajta aktivitásra is serkenthet, serkent, arra. hogy nagy tapasztalatokkal rendelkező „öregjeink” be- leszóljanak aktuális dolgainkba. Mert egyre gyorsabban pörög a világ kereke ugyan, de nem annyira, hogy az elöljáró generáció bölcsességét ne lehetne hasznosítani. Bizony, gyakrabban kellene kiaknázni a véle. ménycsere lehetőségét. Ám ez már a másik oldala a dolognak. Nem fölöslegesen! A beszámológyűlésen ugyanis okkal panaszolták, nem érzik úgy. hogy e közösség léte szívügye lenne a városnak. Korábbi helyiségüket úgy szüntették meg. hogy másik azóta sincs helyette. Egy-egy kisebb tanácskozást még lakásokon is megtarthatnak, de épp a mindenkit érdeklő hetvennyolcvan személyre tervezett rendezvényeket nincs hol lebonyolítani. Ez pedig bizony azzal járhat, hogy a több mint egy évtizede összeko- vácsolódott társaság szétesik. Szomorú lenne. Mert pél~ dát ad a hevesi klub. S nemcsak azok számára, akik már végképp elbúcsúztak egykori munkahelyüktől, de azoknak is. akik még a kiszabott korhatár után is dolgoznak, hisz belépésük egy ilyen közösségbe eleve megkönnyíti majd a későbbi átmenetet. Példájuk pedig arra int, hogy meg lehet menteni, sőt. gazdagítani is a még meglevő nem csekély energiákat. Csak figyelni kell a nyugdíjasokra. s éreztetni velük. nem fölöslegesek a társadalom számára. Németi Zsuzsa
