Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-21 / 248. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. október 21., kedd 3. Beszédes számok ... Megjelent Heves megye Statisztikai Évkönyve Mintegy harminc éve szerkesztik évről évre. Tanácsi irányítók, közgazdászok, vállalativezetők, szociológusok és még ki mindenki munkáját segíti és segíthetné ... Mert mint ázt a Központi Statisztikai Hivatal Heves Megyei Igazgatóságán megtudtuk, korántsem annyi a megrendelője, mint »menynyien haszonnal forgathatnák intézményekben, termelőegységeknél ... A közelmúltban jelent meg Heves megye 1985-ös Statisztikai Évkönyve. A kiadvány képet ad szőkébb hazánk társadalmi és gazdasági helyzetéről, s ami a legfontosabb, segítségével nyomon követhetők az elmúlt évtized legfontosabb, életünket meghatározó folyamatai. Figyelemre méltó, hogy bizonyos adatókat nemcsak megyei viszonylatban közöl, hanem településenkénti bontásban is. Sőt. módot ad az országos összehasonlításra. Többek között megtudhatjuk a dokumentumból, hogy megyénk népessége a' múlt esztendő végén 341 ezer fő volt, mintegy kilencezerrel kevesebb, mint 1980-bán. Ennek egyik oka a népszaporulat kedvezőtlen alakulásában keresendő, a másik ok az elvándorlás. Igen magas a halálozási arányszám Hevesben: 14,7 ezrelék. Mindezt súlyosbítja, hogy nemcsak a hetvenen felüli korcsoportban haltak meg sokan, hanem a 45—60 év közöttiek is. Szomorú tény, hogy ennek hátterében változatlanul a szív- és keringési rendellenességek, továbbá a daganatos megbetegedések igen nagy száma szolgál statisztikai magyarázattal. Útmutatók lehetnek az olvasók, felhasználók számára a kiadvány általános adatai. Közli, hogy Heves megye az ország területének 3,9 százaléka, s itt él az össz- népesség mintegy 3,2 százaléka. Az összehasonlító rész tanúsága szerint termékeink és terményeink hazai viszonylatban kiemelkedőek. Előkelő helyen van élelmiszeriparunk, a mezőgazda-c sági cikkek közül a szőlő, bor és zöldség-gyümölcsfélék termelésében élen járunk. Fontos információkat nyerhetünk vidékünk iparáról: az ország lignittermelésének évenként mintegy 85—88 százalékát, a villamos energiának 13—15 százalékát, a félvezetőknek 90 százalékát Heves megyei üzemek állítják elő. Tájékozódhatunk a közelmúlt beruházásairól, megismerhetjük az egyes nép- gazdasági ágak munkaerőhelyzetét. A bérek és keresetek alakulását szemléltető számokból kitűnik például, hogy tavaly megyénk iparában foglalkoztatottak átlagbére 5800 forint volt, átlagkeresetük pedig meghaladta a 6000 forintot. Nemcsak a gazdaság, de az egészségügy, oktatás és kultúra kérdéseivel foglalkozó szakemberek is haszonnal forgathatják e vaskos könyvet, amely tükre mindannak, ami 1985-ben mindennapjainkat jellemezte Új vasúti híd Tunyogmatolcsnál STRANDOS TERVEK KISKÖRÉN Szezon után - szezon előtt Ez azonban azt jelenti, hogy míg az idén színvonalasan ki tudták elégíteni a vendéglátók az üdülők igényeit, jövőre az eltátás fejlesztésén kell majd gondolkodniuk az áfészeseknek és a panorámásoknak. Számítva persze a vízi paradicsom horgászaira is. Igen népszerű volt a kemping. Hogy még vonzóbb legyen, parkosítani, f ásítani fognak és tervezik egy kajakpálya kialakítását. Az első nyolc hét során az is kiderült, hogy az ide- sereglők igénylik a kulturálódási lehetőségeket. Jövőre jó apropót ad egy nagyobb szabású programsorozat megszervezésére, hogy húszéves jubileumához érkezik a Kiskörei Vízlépcső, illetve, hogy kereken 650 évvel ezelőtt szerepelt — mai tudásunk szerint — először a község neve egy pápai tized- összeállításiban. A rendezvényeken kívül tervezik a helyi tajház megnyitását is, néprajzi gyűjtemény • kap majd itt helyet. A távolabbi jövőben pedig szabadtéri színpadot szeretnének a partra vetítési lehetőséggel. (németi) Pihen a ... — na, ha nem is a komp, de — a csónak, meg a kajak, meg a kenu. Kikötötték őket Kiskörén az új szabad vizű strandon. Lánc fogja össze a nemrég még nyüzsgő vendégsereget fogadó büfék székeit is. A part csendben várja az új szezont. Nyitásig azonban még bőven van mód az első, két hónapos „próbaüzem" tapasztalatait összegezni, s fölkészülni arra, hogy a sikeres rajt után még jobb legyen a folytatás. Mi az, amin már most töprengenek a helybéliek? Mint kiderült, kánikula idején 1300—4500 vizet, napot élvezni vágyó is érkezett az eredetileg csak 500—800 ember befogadására kialakított fövenyre. Szerencse, hogy a tervezők eleve kalkuláltak azzal, hogy bővíteni kell, így a kerítések viszonylag egyszerűen odébb lesznek ..tolhatok". (Fotó: Perl Márton) Hét vállalat kivitelezésében, a Debreceni MÁV Igazgatóság irányításával új híd épül a Szamoson, Tunyogmatolcs határában. Az új vasúti hidat 37 hónap alatt építették a Szamos fölé a kivitelezők. Képünkön: az új hídtest rögzítésén dolgoznak a szakemberek (MTI-fotó: Oláh Gábor felv.) [Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja AKI NINCS ELLENÜNK, AZ VELÜNK VAN (XVIII/14.) M ár a rend helyreállításának időszakában, majd később, a konszolidálódás folyamatában még inkább, az újjászülető pártnak erős fegyvere volt a helyes szövetségi politika. A munkásosztálynak a szövetségeseihez való viszonya, a kommunistáknak a párton- íkívüliek nagy tömegeivel való kapcsolata alapvető gondja volt a marxista elméletnek és a szocialista gyakorlatnak — a hatalomért folytatott küzdelem idején csak úgy, mint az új társadalom felépítésének egymást követő lépéseikor. Magyarországon ez a szö- vetségesi viszony, illetve kommunista—pártonkívüli kapcsolat drámaii megjelenési formákban romlott meg, helyette bizalmatlanság és széthúzás kerekedett felül. De az érzékeny reagáláshoz nagy mértékben hozzájárult az is, hogy a tömegek vigyázó szemmel figyelték, vajon az MSZMP szakítani tud-e és akar-e az MDP- nek e téren kifejtett sokak ellenérzését kiváltó gyakorlatával.'- Hiszen még élénken élt az emlékezetben a bizalmatlanságnak az a légköre, amely a jóindulatú, de politikai kérdések iránt nem nagyon érdeklődő emberekben nem megnyerhető szövetségest, hanem potenciális ellenséget gyanított, most már nem is beszélve azokról, akiknek kifejezett fenntartásaik voltak a rendszerrel, és vezető erejével. a párttal szemben. Az MSZMP szövetségi politikájára, történeti visszatekintésben, előszeretettel alkalmazzák a rugalmas jelzőt. S valóban, e politikának egyik — az MDP-jével összevetve, feltétlenül új — vonása a rugalmasság volt. Formájában e szövetségi politikának mégsem a rugalmasság, hanem az elvszerűség volt a legfőbb törvénye. A tömegek érdekeiből indult ki már akkor is, amikor azok jó része még nem értette meg a párt politikáját, és bizalmatlanul figyelte azt. Szilárdan, ha kellett eréllyel képviselte fő célját, a hatalom megszilárdítását, és éppen ennek érdekében volt a szövetségesek iránt megértő, türel- mes. Alkalmazta — ahol csak lehetett — a meggyőző szót a hatalmi intézkedések, az erőszak helyett. A munkásosztály vezető szerepének helyreállítására, a munkás-paraszt szövetség megszilárdítására mindenekelőtt a legszilárdabban a néphatalom mellett álló erőket tömörítette. Az ellenforradalmárok iránt kíméletlen harcot folytatott. A városi kispolgári, értelmiségi rétegeket, amelyek ingadozása, kiábrándultsá- ga igen nagy volt, kezdetben semlegesíteni próbálta. Amilyen mértékben haladt előre a konszolidáció — s ennek gyors volt az üteme — úgy fejlődött, finomodott a szövetségi politika. Előtérbe kerültek a különböző osztály- és rétegérdekek, és szükségszerűen a köztük meglevő részleges érdekellentétek is. Ezek egyeztetése, feloldása kompromisszumokat is feltételez. (Alapvető elvi kérdésekben per- sze, nem lehetséges kompromisszum.) Jó példája volt ennek az elvileg szilárd, megoldásaiban rugalmasan kompromisszumokra is hajló politikának: miközben a párt egy pillanatra sem tagadta, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtését tűzte céljául, az egyéni kisgazdaságok termelési kedvét a legkülönbözőbb eszközökkel ösztönözte. Ugyancsak ez irányú érzékenységet mutatott az az intézkedés is, hogy a szövetkezetben tömörült parasztok megítélésében nem korábbi osztályhelyzetüket, hanem a közösen végzett munkájukat ajánlotta figyelembe venni. Hasonlóan a .kispolgári, értelmiségi rétegek iránti figyelmét és rugalmasságát jelezte, hogy miközben a leghatározottabban fellépett a nacionalizmus minden megjelenési formája ellen, a nemzeti érzelmek és hagyományok kérdéseiben nagy tapintatot tanúsított (nemzeti címer megváltoztatása, a katonai uniformis kialakítása, március 15~e megünneplése stb.). Az átgondoltabb szövetségi politikának fontos feltétele volt, hogy a párt jobban megismerje az abban résztvevők természetét, igényeit, törekvéseit. Ebből a szempontból is jelentős lépés volt az a széles körű vizsgálat, amelyet a munkás- osztály helyzetéről, a munkásosztály körében végzett politikai munkáról kezdeményezett a pártvezetés. A parasztság helyzetét, és a munlkás—paraszt szövetség megerősítésének érdekeit szolgálták, az ugyancsak beható vizsgálat és elemzés alapján készült agrárpolitikai tézisek. Az értelmiség álláspontját és viszonyát a szocialista átalakuláshoz, egész sor — már említett — dokumentum kidolgozásával igyekezett tisztázni. Hogy milyen körültekintéssel és nagy politikai érzékenységgel kezelte az MSZMP, már tevékenykedése első szakaszában is, a szövetségi politikát, arra jó példa a Központi Bizottság 1957. november 2-i, a Hazafias Népfront-mozgalom megerősítéséről szóló határozatának egyik megállapítása: „A Hazafias Népfrontnak fontos szerepet kell betöltenie a középrétegek, az értelmiségiek és a kispolgárok körében. E rétegek társadalmi súlya nagyobb, mint számarányuk, megnyerésük a népi demokrácia, a szocializmus számára az ellenforradalmi események után fontos feltétele előrehaladásunknak.” A szövetségi politika érvényesülését segítették az állam és az egyházak viszonyának és együttműködésének érdekében tett lépések. Ez a katolikus egyház esetében lassabban ment, hiszen a Mindszenty-ügy és a Vatikán álláspontja akadályozta a hazai papságot abban, hogy az e tekintetben mind pozitívabb törekvéseit érvényesítse. De azért fokról fokra előre lehetett lépni, hiszen a vallásos tömegek megbékülését a rendszerrel, majd mind erőteljesebb támogatásukat, nemcsak az alsóbb papság, de a főpapság is érzékelte, és ezekkel számolniuk kellett. A vallás- szabadság alkotmányos jogának biztosítása egyrészről, másrészről a párt- és állami vezetésnek az az elvi álláspontja, hogy a szocialista építés érdekeit illetően hívők és nem hívők tökéletes egységben lehetnek, mindmáig szilárd alapját képezik az állam és az egyházak együttműködésének. A szövetségi politikának kifejezési formája volt. hogy 1962 őszén, az MSZMP vezetése elhatározta, és a VIII. kongresszus el is fogadta az egyetemi és főiskolai felvételeknél a származás szerinti kategorizálás megszüntetését. A származás szerinti kategorizálás, amely korábban a történelmi igazságszolgáltatást és késés behozását szolgálta a munkásosztály és parasztság tehetséges gyermekeinek érvényesülésében. az adott pillanatban társadalmi szempontból már ártalmas volt. Igazságtalanul korlátozta szüleik egykori osztályhelyzete miatt az olyan, arra alkalmas fiatal emberek továbbtanulását. akik már a felszabadulás után születtek, és a szocialista társadalomban élték életüket. A származás szerinti kategorizálás megszüntetése a szövetségi politika előremutató lépése volt a szocialista nemzeti egység meg teremtéséhez. A 60-as évek elején Kádár János egy beszédében, amelyet a Hazafias Népfront Országos Tanácsában mondott el. kifejtette, hogy az MSZMP szövetségi politikáját e jelszóval lehetne egyszerűen jellemezni: „Aki nincs ellenünk, az velünk van!” Utalás volt ez arra, hogy a Rákosi-féle pártvezetés, „az osztályharc a szocializmusban egyre éleződik” felfogás értelmében, aszerint a jelszó szerint járt el, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk van" Azóta Kádár Jánosnak az ezzel merőben ellentétes álláspontja és jelszava már szinte szállóige lett, bejárta az egész világot, és mindenütt jellemzéséül szolgál a szocialista berendezkedési rend magyarországi formájának. Kifejezi a szocializmus megújulásának politikáját, azt az emberek iránti humánus bizalmat, amely meggyőződéssel vallja, hogy jó ügyek támogatására a lakosság túlnyomóan nagy többsége megnyerhető, hogy a szocializmus csak az egész nép, az egész nemzet érdekeinek megfelelően, egyetértő cselekvésükkel építhető fel. (Következik: A bizalom jegyében)
