Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-20 / 247. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. október 20., hétfő 3 Gazdaság és érdekképviselet Beszélgetés dr. Nagy Sándorral, a SZOT titkárával Nemrégiben Egerben tartatta tájértekezletét a SZOT köz- gazdasági és életszínvonal-politikai osztálya. A fórumon a nyitottabb gazdasági szabályozás olyan lényeges kérdéséről volt szó, mint a területi érdekegyeztetés. Ennek jelentőségéről és a szakszervezeti mozgalmat érintő egyéb feladatokról beszélgettünk dr. Nagy Sándorral, a SZOT titkárával. — A mostani tanácskozáson a területi érdekegyeztetésekről mondtak véleményt a résztvevők. Miért időszerű a téma felvetése? — Áz utóbbi időben hazánkban jelentősen korszerűsödött a gazdaságirányítás folyamata. Előtérfbe került a vállalati és területi önállóság. így azok a feladatok, amelyekről korábban a minisztérium vagy a kormány döntött, most alsóbb szinten, a tanácsoknál kerülnek megvitatásra. Például, a fejlesztési pénzösszegek elosztása. Míg azelőtt ebben a SZOT volt a kormány partnere, most a megyei tanácsok segítői az SZMT-k, s más társadalmi szervezetek. Ez mozgalmunkban az érdekképviselet új minőségét jelenti, s o demokrácia érdemi fejlődését segíti elő. A téma felvetése azért is fontos, mert a kísérleti tapasztalatok összegzése után rövid időn belül jogszabály rendezi majd a területi érdekegyeztetés módját: — Várható, hogy ez jelentősen növeli az SZMT-k felelősségét . . . — A szakszervezetek megyei tanácsainak elsősorban a településfejlesztéssel kapcsolatos teendői kerülnek előtérbe. A lakásépítéstől a kiskereskedelmi ellátásig .ebbe szinte minden beletartozik. A területi érdekegyeztető fórumokon mindenképpen figyelembe kell venni az eltérő helyi sajátosságokat. Valószínű, hogy megyénként más és más problémákat vitatnak majd meg. aszerint, hogy az adott településen melyik a legfontosabb. — A korábbiakhoz képest a termelőegységekre is jóval nagyobb felelősség hárul. Ennek egyik lényeges eleme az új vállalatirányítási formák bevezetése. Mit vár ezektől a szakszervezet? — Az még pontosan nem látszik — hisz olyan kevés idő telt el —, hogy milyen eredményekkel jár ez. Mindenesetre nagyon sok lehetőséget rejt, hiszen azokat a döntően stratégiai kérdéseket, amelyek egy termelő- szervezet jövőjével kapcsolatosak (mint a beruházás, az érdekeltségi politika), a dolgozókollektíva szélesebb rétegeinek véleményére alapozzák. — Hogyan érinti ez a vállalati szakszervezeti bizottságok munkáját? — Az irányítás demokratikusabb formájáról van szó, amely azonban semmiképpen sem jár az érdekképviselet lényegi változásával. A szakszervezetnek az az eddigi szerepe, hogy a munkavállalókat képviseli, alapvetően nem változik. Az új elem, hogy a partner ezekben az ügyekben most már nem az igazgató, hanem a vállalati tanács. Módosul tehát az együttműködés stílusa. Esetenként mérlegelni kell, mit tárgyaljon az szb az igazgatóval, mit a vállalati tanáccsal. Az a vélemény, amely megkérdőjelezi a szakszervezetek funkcióját az ilyen irányítású cégeknél. semmiképpen sem helytálló. — Mindeddig gazdaságirányítás egyes részeiről szóltunk: Az ország legégetőbb problémája azonban jelenleg a jövedelemtermelő képesség fokozása, a hatékonyság növelése. A SZOT legutóbbi plénumának egyik döntő programpontja volt ez. Erezhető-e azóta valamilyen élénkülés? — Első számú kérdés, hogyan fogjuk az 1986-os esztendőt befejezni. Az az álláspontunk, hogy a hátralevő időszakban mindent meg kell tenni, ami emberileg elképzelhető. hogy mérsékeljük a veszteségeket. A mozgalmon keresztül erre kérjük és buzdítjuk a dolgozókat. Vannak is jó példák: a szeptember 5-i SZOT-ülés után találkoztunk többlet- műszakok szervezésével, felajánlásokkal. Természetesen a jövőben a szakszervezeti munka minden szintjén támogatjuk a rend és fegyelem megszilárdítását, a termelés magasabb szervezettségét. — A dolgozók bizalmának megnyerése és megtartása számtalan feszültség megoldását feltételezi. Az alacsony jövedelműek széles rétegei várnak gyors intézkedéseket . . . — Egy sor szabályozással kapcsolatos kérdés van napirenden, döntéselőkészítés alatt. így például a nyugdíjrendszer korszerűsítése, a személyi jövedelemadó reformja és' a vállalati jövedelemszabályozás. Ezekről a következő hónapokban várhatók intézkedések. A lényeg az, hogy 1987-ben szelektívebb gazdaságpolitikát valósítsunk meg, amely a szabályozásban, az eloszlásban, a felhasználható eszközök alkalmazásában is kifejezésre jut. Szóval a régi betegségből, hogy a jól dolgozóktól elvesszük a jövedelmet s a rosszaknál betömjük a réseket — mielőbb ki kell lábalnunk. Az ország gazdaságát meghatározó 80—100 vállalatnak jobb feltételeket kell teremtenünk. Mind az érdekeltségi rendszert, mind pedig a bérezést úgy kell befolyásolnunk, hogy a vállalkozóbbakat ösztönözzük. Ez mindannyiunk létének, s a szervezett dolgozóknak is alapvető érdeke. — Köszönjük a beszélgetést. Jámbor Ildikó Tárgyalások az exportról Napgyöngye — - új csomagolásban Az idei őszi BNV-n mutatta be a Heves Megyei Gabonaforgalmi- és Malomipari Vállalat az „újjávarázsolt" Napgyöngyét. A termék — a hántolt. pörkölt és sózott napraforgó — alapvetően nem új. de most lényegesen esztétikusabb formában jelent meg a közönség előtt. A cég egy nyugatnémet gépet vásárolt, amelynek segítségével vákuumos lezárást alkalmaznak, s így a tartósság kedvezőbb. A tálcán levő. fóliával borított 15 dekagrammnyi napraforgót még egy külső dobozba is belehelyezték, ennek következtében tetszetősebb. nívósabb lett az áru. Ezt bizonyítja aZ is, hogy a Hungaropack ’86 magyar csomagolási versenyen megosztott első díjat kaptak. s elnyerték — ugyancsak megosztva — a belkereskedelmi minisztei különdíját is. A külső dobozt egyébként a Budafoki Papírgyárral közösen fejlesztették ki. Amint azt Antonyi Ferenc műszaki igazgatóhelyettes elmondta, mostanra számottevően emelkedett a belföl- földj kereslet is, sőt osztrák, olasz, norvég és dán partnerekkel tárgyalnak az exportlehetőségekről is. Ezekből az üzletekből — várhatóan — 1987-re lehet konkrét megállapodás. Alapanyag, gép, munkaerő rendelkezésre áll. Ez idáig egy. majd két műszakban dolgoztak, de ha szükséges, akkor a három sem megoldhatatlan. Gyártásautomatizálás a Csepel Művekben Gyártásautomatizálás, finommechanikával kombinált elektronikai eszközök és előállításuk kutatása, fejlesztése. feladatai címmel sajtótájékoztatót tartottak a Csepel Művek műszaki klubjában. Ezután gyakorlati bemutató keretében tekintették meg a résztvevők a Cs. M. Szerszámgépgyárban és a Cs. M. Vasműben üzemelő automatikus gyártórendszereket. Képünkön: a szerszámgépgyári integrált gyártórendszeren automatizált számítógép-vezérléssel készíthetők fúró-. marógép alkatrészek (MTI-fotó: Krista Gabor — KS) I Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja AZ ÉRTELMISÉG ÉS A KULTURÁLIS POLITIKA (XVIII/13.) A konszolidálódás legbonyolultabb feladata az értelmiség megnyerése, és egy hatékony kulturális politika megteremtése volt. Minthogy a kulturális életben a jobboldali erők november 4-e után is nagy aktivitást fejtettek ki, s erre az értelmiségi szövetségekben (írók, művészek, újságírók szakmai egyesületeiben) megszerzett legális politikai hadállásaikat kihasználták, 1957. január közepén ezek működését a kormány rendeletileg felfüggesztette. Ezután ellenforradalmi szervezkedés címén több írót, újságírót letartóztattak és elítéltek. A burzsoá és revizionista befolyás az értelmiség soraiban tudta legtovább megtartani erős pozícióit, és amikor ez fokozatosan gyengült is, még sokáig passzivitás jellemezte e köröket. Ilyen körülmények között különösen fontos volt, hogy milyen elvi alapon és miféle módszerekkel lát hozzá a pártvezetés ahhoz, hogy előrelépjen. Az első, ami szem-' betűnő volt — mert merőben különbözött az értelmiségi és kulturális politikában is addig megszokott szektás módszerektől —, hogy miközben a politikai vezetés türelmes volt és messzemenő tapintatot tanúsított, az elvekben sziklaszilárdnak mutatkozott. Még a szellemi élet legnagyobbjait, a legtekintélyesebbeket sem udvarolta körül, ha valamit ellenségesnek vagy a szocialista eszményekkel ellentétesnek. illetve politikai szempontból elfogadhatatlannak tartott, azt nyíltan szemébe mondta az el- lenzékieskedő vagy vitapartnernek. Találóan formulázta meg ezt a szilárd elvi magatartást Kállai Gyula, a párt Központi Bizottságának akkoriban e területért felelős titkára: „A múltban gyakran előfordult, hogy akivel együttműködtünk, azt nem bíráltuk, akit pedig bíráltunk, azzal nem működtünk együtt. Tudatában kell lenni annak, hogy az értelmiséget elsősorban nem anyagi és erkölcsi juttatásokkal lehet megnyerni A kölcsönös bizalom csak elvi alapon fejlődhet ki, amely nem nélkülözheti az őszinte baráti bírálatot sem." Visszatekintve erre az időre, meglepőnek látszik, hogy az MSZMP vezetése viszonylag milyen hamar és milyen szívós tervszerűséggel látott hozzá a kulturális élet elvi, elméleti kérdéseinek áttekintéséhez. Mindenütt a tudományos megalapozottságot ösztönözte, az egyes területek legjobb szakértőit — nagyszámban pártonkívülie- ket — bevonta a kérdések tanulmányozásába, és az álláspontok kialakításába. E dokumentumok természetesen tartalmaztak csupán az időhöz kötött aktualitásokat is. voltak olyan megállapításai, amelyeket a későbbi kutatások módosítottak vagy korrigáltak. (Például Lukács György munkásságát nem helyesen értékelték, a szociáldemokrata pártnak a munkásművelődés terén végzett tevékenységét nem jelentőségének megfelelően méltányolták, a szocialista realizmus helyét és szerepét túlhangsúlyozták stb.) De fő mondanivalójuk és szellemük mindmáig érvényes, mintegy beépült a szocialista kultúrába és szellemiségbe. Az első ilyen témájú politikai bizottsági határozat 1957. szeptember 12-én született, az irodalommal kapcsolatos egyes intézkedésekről szól. Ebben fontos megállapítás olvasható: az író közéleti és politikai szerepének elsősorban irodalmi munkásságában kell tükröződnie. Helytelen követelmény, ha tőle publicisztikai állásfoglalást követelnek a mindennapi élet apróbb kérdéseiben. Nagyon figyelemre méltó volt a Központi Bizottság Titkárságának 1958. január 31-i határozata a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat munkájáról. A helyzetet reálisan értékelve, megállapította a titkárság, hogy a társulat előadói általában tartózkodnak a világnézeti következtetésektől, és nem folyik vita a téves, ellenséges nézetek ellen. „A népfrontpolitikára való hivatkozással gyakran kerülik az értemi- ségiek előtti határozott állásfoglalást, nehogy »elriasz- szák« az értelmiséget a .társulattól.’’ Pedig enélkül nincs előrehaladás. Türelmes, meggyőző munkával, kölcsönös viták útján lehet csak leküzdeni az értelmiség széles tömegeiben még meglévő helytelen, jobboldali nézeteket. Az egyik legérdekesebb dokumentum ebből az időből az 1958 júniusában született kulturális munkaközösségi állásfoglalás a népi írókról. Ez a terjedelmes tanulmány a magyar szellemi életet hosszú évtizedeken át befolyásoló irányzatnak történelmileg megalapozott elemzését adta, és olyan ideológiai kérdésekben fejtette ki a marxista nézeteket, mint az úgynevezett harmadik út, ^ nemzeti sajátosságok és 1 az osztályszempontok viszonya, az értelmiség helye és szerepe a társadalmi küzdelmekben, a nacionalizmus, hazafiság, internacionalizmus kezelése stb. A gyakorlati kérdéseket tárgyalva ez a dokumentum is elítélte az elvszerű ti en taktikázást, az udvarlást, amellyel Rákosiék a néphez közeledtek, ahelyett, hogy ideológiailag tisztázták volna a pozíciókat. Alapvető, és mind eszmei állásfoglalásaiban, mind pedig a gyakorlati következtetések levonásában kiérlelt dokumentum volt az MSZMP művelődési politikájának irányelvei című, 1958. július 25-i munka. Mélyreható, tényekkel alátámasztott elemzését adta a kulturális forradalomnak és eredményeinek, megvédelmezve azt az ellenforradalmi propaganda hazugságaitól. Egyidejűleg tárgyilagosan bírálta a kulturális életben 1949—53 között elkövetett hibákat is, aláhúzva, hogy a szektás tü_ relmetlenség, illetve a kulturális művelődési feladatoktól közvetlen termelési, politikai hatások elvárása, és az értelmiségiekkel szemben az általánosító jellegű bizalmatlanság milyen súlyos következményekkel járt. Mindezek alapján részletesen foglalkozott a dokumentum a kultúra és művelődéspolitika minden szektorával, és teendőikkel, valamint a pártós állami irányítással. „Az irányítás fő eszköze az eszmei befolyásolás. Ez a marxizmus —leninizmus tanításának, és az erre épülő pártpolitikának szüntelen magyarázását, a káros, ellenséges nézetek elleni harcot jelenti. Az irányítás módszereiben is mesz- szemenően figyelembe kell venni az egyes kulturális területek sajátosságait, s harcolni kell az irányítás bürokratizmusa ellen." A dokumentum nem utasítás, hanem vezérfonal a kultúra, a szellemi élet résztvevőinek munkájához. A részletes tennivalókat ők maguk dolgozzák ki ennek alapján — hangsúlyozzák a művelődési politika irányelvei. 1959 februárjában még egy vezető pártszerv dokumentuma foglalkozott a felszabadulás utáni magyar irodalom néhány kérdésével, majd ez év őszén a burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiasságról szóló állás- foglalás .jelent meg. Az a nagy szellemi munka, amely ezekben az alapvető dokumentumokban, ideológiai, kulturális elemzésekben is megtestesül — és az ezek szellemében végzett türel. mes aprómunka az értelmiség körében — meghozták az eredményeket. 1959. júliusáig helyreállították a művészeti szövetségeket, 1959. szeptember 25-én az írószövetség is megválasztotta vezetőségét. A művészei élet megpezsdült, az 1956. november 4-e után hallgató Íróknak nagy része újra müvekkel jelentkezett, miközben már helyet kért magának egy új nemzedék is. A kölcsönös bizalom erősödésén alapuló fejlődést, az értelmiségnek a párt felé fordulását jól példázta, hogy míg 1957 júniusában az országos pártértekezleten a párttagság 6,9 százaléka volt értelmiségi, addig 1962-ben a közben félmillióra növekedett taglétszámból már 10,3 százalék tartozott e kategóriába. A forradalmi erők és eszmék a szellemi és kulturális élet területén is győzedelmeskedtek az ellenforradalmon. (Következik: Aki nincs ellenünk, az velünk van) (Fotó: Köhidi Imre)
