Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-18 / 246. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. október 18., szombat 5. HUSZONÖT ESZTENDEJE KEZDŐDÖTT ... Mérlegen Hatvan egészségügye Tudományos emlékülés­sel. szakmai előadással em­lékeztek Hatvanban arra "a negyedszázadra, amely a kór­ház rendelőintézete fölött tovaszállt. Itt szó esett ál­talában a város egészség- ügyi ellátásáról, visszate­kintettek a rendelőintézet te­vékenységére, az alapszak­maként nyilvántartott és el­sőként beindított belgyógyá­szati. sebészeti osztályok munkásságára. Természete­sen egy ilyen számvetés kapcsán sor kerül a legjob­bak elismerésére. így pél­dául dr. Dobos Imre, a hat­vani kórház első igazgatója, az. egészségügyi miniszter Kiúáló Munkáért kitüntetését vehette át. Ugyanilyen el­ismerésben részesült dr. Mó­nik Ágnes belgyógyász fő­orvos és Návai Ildikó cso­portvezető gyógytornász. Túl immár az ünnepi esemé­nyeken, arra voltunk kí­váncsiak, hogy miként Ítéli meg a múltat, a jelent, s a jövő kilátásait dr. Galambos Eszter, a tanács egészség­ügyi osztályának a vezetője? Dinamikus fejlődés — Véleményem szerint az eltelt negyedszázadot az egészségügy terén folyama­tos, dinamikus fejlődés jel­lemzi a legkülönbözőbb gon­dok, problémák ellenére. Például az 1960-as évek ele­jén mindössze négy orvos látta el a város lakosságát, ezzel szemben ma már ki­lenc körzeti orvossal, öt gyermek körzeti orvossal végezzük az alapellátást. s a rendelőintézeti szakorvosi órák száma 39-ről 172-re növekedett. Mindezzel pár­huzamosan gondozóintézetek létesültek, 1976 novemberé­ben felavathattuk az új kór­házat, amely több mint száz­ezer lakos szükségszerű igé­nyét látja el. Itt viszont szóvá kell tennem, hogy ta­lán nem olyan minőségben sikerült ez a beruházás, mint ahogyan elvártuk. A közelmúltban emiatt kellett megyei segítséggel a kórház teljes tetőszigetelését felújí­tani, továbbá komoly gond az egész épület belső sze­relvényeinek a helyreállítta- tása, s ami még ennek a függvénye. Erre egyébként húszmillió forintunk van a VII. ötéves tervciklus utol­só két évében. És most a város vezetőivel együtt arra törekszünk, hogy ezt az ösz- szeget, éppen a további ká­rok megelőzése érdekében, előbbre hozassuk. A jövő zenéje? Elmondotta e mérleg kap­csán azt is dr. Galambos Eszter, hogy előreláthatólag még az idén megtörténhet az új, tizenhét munkahelyes szakorvosi rendelőintézet műszaki átadása, de haszná­latba vételére mindenkép­pen csak a jövő esztendő első felében kerülhet sor. Az viszont már a „jövő ze­néje”, miszerint az eredeti­leg is kétüteműre tervezett beruházás második részét sikeiül-e. s m'kor. a VIII. ötéves tervben megvalósíta­ni. Ezt persze a népgazda­ság teherbíró képessége ha­tározza meg, de nagyon nem közömbös a szakemberek számára, hogy mielőbb köz­ponti sterilizáló, laboratóri­um létesüljön, továbbá kel­lő elhelyezést nyerjen a te­rületi igazgatás, illetve meg­épüljenek a szociális léte­sítmények. Tehóval! — Itt szeretném fölemlíte­ni. éspedig megelégedéssel, továbbá minden egészségügyi dolgozó örömére, hogy a te­lepülésfejlesztési hozzájáru­lás megszavazásakor a hat­vani lakosság döntő több­sége az egészségügyre gon­dolt. Ilyenformán tervünkben szerepel, s / ezen összegből kívánjuk megvalósítani Űj- Hatvan köizeti orvosi prob­lémáját. E létesítményben, az előzetes tervezésnek is megfelelően, négy körzeti or­vosi, továbbá egy fogorvosi rendelő jut majd fedélhez, ami nemcsak magasabb szin­tű ellátást biztosít a város­rész többezernyi polgárá­nak. hanem bővül is általa az alapellátás — mondotta későbbiek során dr. Galam­bos Eszter. — De ha már mind erről így számot ve­tettünk, nem szeretném el­hallgatni, hogy sok szakem­ber együttes munkája, sok­szori nehéz áldozatvállalása fekszik mindabban, amit itt eredményként felsoroltam És ebben a főorvosnak épp olyan szerepe volt és van, mint a középkádernek vagy a technikai kisegítő sze­mélyzetnek. Ugyanígy csak jó szóval tartozunk mind a helyi, mind a megyei ta- nácsvezetésnek, illetve azok­nak, akik gondjainkból va­lamit magukra vállaltak, s innen-onnan csurranó pót- hitelekkel sok nehézségen segítettek át bennünket. Azoknak az üzemeknek szin­tén elismeréssel tartozunk, amelyek az eltelt negyed­században akár anyagiakkal, akár társadalmi munkával előbbre vitték céljaink meg­oldásának az ügyét. .. Moldvay Győző A bányászcéh oltárképe A Szepes—gömöri Érchegység terü­lete az ásványi nyersanyagforrások gazdag tárháza. Ez tette lehetővé, hogy itt a bányászat igen kdrán fejlődésnek induljon. önkéntesegyletek, testvéri társulások alakultak, később az elap­rózott bányabirtokokat nagyobb egy­ségekbe tömörítették. A XIX. század­tól óriási fejlődésen ment át a terme­lés: Gömör volt a legfontosabb vasérc- termelő és -gyártóterület Magyarorszá­gon. Ma már korszerű technikával, au­tomatizálva működnek a kohók és a bányák a jelenleg Csehszlovákiában el­terülő vidéken. A múzeumi és műemlék­védelmi hónap keretében nyílt október 3-án Gyöngyö­sön a Földünk rejtett érté­kei címet viselő kiállítás, a Mátraalji Szénbányák köz­ponti tanácstermében. Az összeállítás bemutatja Rozs­nyó és környékének bányá­szatát és vaskohászatát a középkortól napjainkig. Az egyik legrégebbi darab a rozsnyói bányászcéh oltárké­pe 1513-ból. melynek erede­tije a rozsnyói püspöki szé­kesegyházban található, va­lamint egy vastábla 1607- ből, G. M. A. monogrammal. Ugyancsak a kezdetekről lát­hatunk emlékeket ez egyik vitrinben, mécseseket, csur- gatáshoz használt cserépedé­nyeket, azaz hampullákat. Találkozhatunk bányász­címerekkel, zászlókkal, mun­ka- és díszegyenruhákkal minden időszakból. Végignézve a gyűjteményt, figyelemmel kísérhetjük a szerszámok fejlődését a XVIII. századi kézi segédeszkö­zöktől az 1821-es gyújtózsi­nóron át a modern eszközö­kig, a gyémánt fúrókoroná­kig. A jelenből elsősorban Kuntapolca életébe nyerhe­tünk bepillantást: az öntöde termékei közül kiállítottak itt öntvényformákat. mag­nezitipari termékeket. Szí­nes fényképek mutatják be a munkafolyamatokat. De itt vannak a dobsinai az­besztbánya és a vaskőbá­nyák ásványkincsei is. Érdekessége a tárlatnak a vízlökhajtású hámormodell. amely működik. Eredetije a legutóbbi századfordulón még használatban állt, a makett most a látogatókat szórakoz­tatja. Szintén említésre mél­tó az a tabló, amely az ipa­ri forradalom korának he­lyi eredményeit tárja elénk, így három korabeli nagyol­vasztó fényképét és a nyers- vaslelőhelv térképét is. Különj tere van a mun­kásmozgalomnak, hiszen a Csehszlovák Kommunista Párt megalakulásakor Gö­mörben többségben bányá­szok alkották a tagságot. Vannak dokumentumok a két világháború közötti sztrájkokról, valamint nap­jaink címerei, kitüntetései, tagsági könyvei szerepelnek itt. Az ipari termelés mellett az egyik vitrin helyet ad ke­let-szlovákiai népviseletek­nek. valamint kerámiáknak. edényeknek. A? anyagot a rozsnyói Banicke Múzeum bocsátotta a gyöngyösiek rendelkezésére. A két intéz­mény között régi keletű jó kapcsolat van. a Mátra Mú­zeum tervezi, hogy jövőre néprajzi kiállítással vendég­szerepeinek partnerüknél. A mostani tárlat október 26-ig tekinthető meg. K A Működik a hámor makett je Napjaink kitermelőgépe öntvényformák az előtérben (Fotó: Köhidi Imre) Áz „éppoly" lakodalom Hej. mer' az ám az iga­zi... Amikor a vendég kis­sé félre, de annál nagyobb kíváncsisággal óvakodik oda a tűzhöz, melyet hatalmas karéjban ülnek körül a dé- vaj tekintetű, tarka ruhás aszonyok, s a váratlan tá­madást mindig fogadni kész sötét ' arcú férfiak . . . De most szólnak a hegedűk, körbejárnak a pálinkás büty­kösök (sértés visszautasíta­ni), s aztán előbb csak né­hány pendelyes purdé, majd aztán az egész tábor váll- és szoknyarázós szilaj táncra kerekedik. Egészen az első’ vérfa­gyasztó sikoltásig, mely jel­zi : szöktetik a menyasz­szonyt . .. Fölugrik a rokon­ság. összeakaszkodik a fiú atyafiságával, ám néhány csattanós pofon után meg­békél a társaság A vajda csendet int, az ifjú pár felé sercint: ,,Na. mától háza­sok vagytok”. Csirkék ke­rülnek a nyársakra. ismét elő a flaska, s folytatódik a hejehuja egy hétig. No, ugye így lett volna az igazi? — kérdezem kísérőm­től. de már akkor, amikor hazafelé tartunk a nagy eseményről, ahová úgy in­vitáltak, menjünk látni iga­zi „roma lagzit". A faluszélen még csak stimmelt, de putrit bizony hiába kerestünk. Hatalmas ház kapujában fogadtak az örömszülők. Bangó Károly és felesége, rögtön családi­asra fordítya a szót: — Ez itt Annus, ez itt Te- rus, ez Mari, ez Laci, ez Karcsi, ez ennek a férje, ez annak az öccse, itt a test­vérem is Szolnokról . .. A bemutatkozás második része már odabent folyik mindenkivél, mert a sátor alatt teljes erővel buzgólko- dik a „Fogadott Zenekar”. — Ugye, éppoly lagzi ez, mint a parasztoknál — fénylik boldogan az Annus­nak megismert asszony ar­ca. Akkor is, amikor körbe­vezet a modern bútoros há­rom szobán, a fürdőszobán — Ugye éppen olyan min­den itt is? — A tizenkettedik gyerek, a legkisebb lány a meny­asszony ’ — magyarázzák vagy hárman. — Meg akar­tunk neki mindent adni! Negyven darab tyúk és egy hárommázsás disznó bánja. A menü csigaleves, paprikás, töitöttkáposzta. sült hús. hurka, torta, sü­temény. „Éppoly, mint bármely más falusi lagziban ...” — Szimpatikus a vöm. korrektnek látszik — bólo­gat a papa. aki törzsdolgo­zó Gyöngyösön s csak mel­lékesen zenész. Az új csa­ládtag főfoglalkozása is ta­nult .szakama: festö-mázoló a fiú — De kár, hogy nem tet­szik őket látni ... ! Nem ám. mert ahogy ez illik, Karácsondon is mu­latnak egyet a jövendőbe­liéknél. „Majd megjönnek hajnal felé" biztatnak. — Addig meg vannak itt ele­gen, akik mulatnak helyet­tük. Száznegyvenen hivata­losan. a többiek a kerítésre csimpaszkodva Egy-egy tál sütemény, hurka, egy-egy üveg bor „kinyúlik” arra is. — Ö, a plebánus úr! — tündököl az eddigieknél is jobban Annus. És Terussal már terítenek is a tiszta szobában. — Mindenből kétszer tes­sék! Fogadott asszonyok főzték, éppoly minden, mint másutt . . . Kint már egy-egy nagyobb körbe összecsimpaszkodva járják a lurkók, de a leg­kisebbeknek három ágy elő­készítve: pihenni. — Itt ám minden a két kezünk munkája, úgy tes­sék megnézni! — bizonygat­ja széles mozdulatokkal körülöttem vagy öt férfi aztán kihúzzák magukat, il­ledelmesen beállnak fénv- képészkedni”. Annus engedelmet kér. de nem bírja tovább: — Hű én egyszer muzsi­kát hallok... — kap karon táncolni valakit. — Főztem neked szá­raz babot eleget...” — énekel, forog az egész ud­var. A mozdulatok persze le- tagadhatatlanul ősiek. de azt a szívesen látott vendég kénytelen elismerni, ez bi­zony egy éppoly lagzi. ■ . Németi Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents