Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-17 / 245. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. október 17., péntek Közösségi ház, olvasókör, művelődési egyesület világszínházi randevú Holland színész Egerben ij w A „varázsló" amikor már ünnepük ... (Fotó: Kóhidi Imreí ‘Részlet egy egyesületi alapszabályból: „...Az egy esü- let célja a város közművelődési életének gazdagítása, önfenntartói módon lehetőséget teremteni a helyi szellemi élet még szélesebb körű kibontakozásának úgy, hogy rendszeres kapcsolatot tartva a településpolitika képviseletével hozzájárul annak fejlesztéséhez. Tagjai részére érdekképviseletet teremt a közélet alkotó módon történő alakításához. Segiti a település jövőjének biztonságát, az állampolgári közérzet és öntudat fejlesztését." A művelődő közösségek al- kalmasak-e valójában arra, hogy egy lakóhelyen közreműködjenek a település gondjainak megoldásában, terveinek, reményeinek kibontásában ? Manapság országszerte számtalan példával találkozni ennek bizonyítékaival, Az idézett tervek a Hatvani Közművelődési Egyesület működését szabályozó dokum^Uumban olvashatók, a vállalkozás legfőbb patrónusa, irányítója, szervezője a városi könyvtár. Ez az intézmény az évek során nemcsak az olvasási kultúra gyarapítását segíti, hanem egyúttal olyan szellemi műhelyt is teremtett, ahol pedagógusok, mérnökök, orvosok, a cukorgyár szakmunkásai, a MÁV helyi dolgozói érdeklődésüknek és művelődési igényeiknek megfelelően gyarapíthatják művészeti, politikai, irodalmi ismereteiket, foglalkozhatnak a nyelv embert és magatartást formáló eszközeivel. Az egyesület — természetszerűleg — a közéleti demokratizmus erősödését is szolgálja. A kisközösség igényli, hogy a városfejlesztés gondjait megismerhesse és szükség esetén részt és felelősséget vállalhasson azok megoldásában, A helyi állami és társadalmi vezetés partnerra talált ebben a munkában, számít ezekre a javaslatokra, elősegítve ezáltal a lakossági érdekvédetem fejlődését, az egészséges vitakultúra gyakorlását. Egy könyvtár munkájában ez az új jellegzetesség nem jelent eltérést alapvető feladataitól, sőt erősíti, tartalmasabbá teszi a könyvtárlátogatókkal való lehetséges kapcsolatainak formáját. Hasonlóképp gondolkodtak a Hajdú-Bihar megyei Al- mosdon vagy a Somogy megyei Tam és Vörs községekben is, ahol a könyvtár támogatásával létrejöhettek a közösségi lét különféle formái. Itt a közös akarat alkalmas arra, hogy gondolati ösztönzést, ötletet, kezdeményezést adjon a település lakosságának, a községek ön- kormányzati szerveinek. A legújabb tanácstörvényben hangsúlyt kapott nép- képviseleti. önkormányzati jelleg, az új választási törvény. a megalakult elöljáróságok, a közigazgatás korábbi reformja következtében bármely nagyságrendű településen (lakótelepeken is!) szükség van ezekre az ösztönzésekre, inert a jogalkotásban megnyilvánuló demokratikus tendenciák élettelen közösségi szellem esetén vagy annak mesterséges elfojtása következtében halvaszületett javaslatok maradnak. A 12 1980—1985. számú országgyűlési határozat többek között felszólította az illetékes társadalmi szervezeteket, hogy tegyék közüggyé a terület- és településfejlesztést, vegyenek részt a konkrét helyi célok meghatározásában, a döntések előkészítésében, végrehajtásában, ellenőrzésében. Különösképp a kistelepüléseken a ma elmulasztott intézkedések holnap már esetleg későn születnek meg. Ahol a lakossági közös gondolkodás helyett a hivatali presztízs még a szunnyadó, lassan formálódó közösségi vágyakat is szétzúzza, ott a lakóhely jövője súlyos veszélybe kerülhet. Az olvasókörök, az egyesületek jelentős múltra tekinthetnek vissza. A kulturális autonómia eredményeként bontakoztak ki a múlt század második felétől erősödő szociális mozgalmak, miközben otthont adtak a szűkebb kultúra-értelmezésen túlmutató érdekeknek és érdeklődésnek is. Hagyományaikat, gazdag tapasztalataikat természetesen a jelen történelmi, politikai, gazdasági körülményeihez érdemes igazítani. Legfőbb feladatuk az lehet, hogy vállalják a település fejlődésének meggyorsítását, a magárahagya- tottság érzésének megszüntetését, a közhangulat, a lakóhelyi közérzet, a helyi tettre készség javítását. Mindez nem attól függ, hogy ezen társulások neve olvasókör, egyesület, faluház, közösségi ház vagy könyvesház, hanem attól, hogy programjukat mennyire tudják Világosan megfogalmazni, és munkájukkal mennyiben sikerül bizonyítani a közösségi lét, a közösségi művelődés érvényesítésének társadalmi szükségességét. A Megyei Művelődési Központ és o Hevesi Szemle minisxínpado — — Neves művészek a pódiumon Október 20-án: Körmendikabaré A Megyei Művelődési Központ és szűkebb hazánk országos terjesztésű közművelődési folyóirata, a Hevesi Szemle közös szervezésében október 20-án este 8 órakor „rajtol" a miniszínpad. A fentebbi időpontban a méltán népszerű Körmendi János, Kapossy Miklós, a rádió Karinthy Színpadának vezetője és Detre Annamária szórakoztatja majd a színvonalas kabarét kedvelő közönséget. Novemberben Tolnay Klári kétszeres Kcssuth-díjas kiváló művész, valamint Mensáros László adja elő Görgey Gábor Mikszáth különös házassága című közérdeklődésre számottartó darabját. Decemberben Bessenyei Ferenccel és Törőcsik Marival találkozhatnak Thá- lia barátai. Ha akarom, úgy fogalmazhatok, hogy sok szép dolgot kínált a Mátra Művelődési Központ, tehát jó reményekkel nézhettünk a nyári hónapok elé. A műsorban mindenki megtalálhatta a kedvenc területét, mert az operától a könnyűzenéig minden hangverseny és színházi előadás tálcán kínálta magát. Hogy mennyire bíztak a sikerben a szervezők, azt az is igazolja, hogy bérleteket adtak ki. Adtaik volna ki, ha ... ! Ez nem sikerült. Aztán az egyes előadásokra sem mosolygott rá a szerencse. Be kellett vinni a kőépületbe a legtöbbjét, mert ott a nézőtéren kétszáz ember mégiscsak mutatott valamennyire, de ugyanennyien elvesztek volna a mintegy ezres nézőtéren a csillagos ég alatt. így jártak a Mária főhadnaggyal is. Bár, azon is lehet talán csodálkozni, hogy az operaelőadáNem mindennapi élménynyel gazdagodott, aki szerdán délután vagy este megnézte az egri Gárdonyi Géza Színházban Jozef van den Berg színjátékait. Az Egyszemű varázsló üzenete és Az asszony és a bolond című előadásai a hazai közönség számára ismeretlen visok iránt sem volt kisebb az érdeklődés, mint az operettek iránt. A művelődési központ társadalmi vezetősége is fontosnak találta, hogy foglalkozzék a kudarccal. Bár voltak, akik úgy vélekedtek, hogy fiaskóról szó sincs, hiszen a könnyűzenei koncerteket csak pótszékes előadással lehetett megtartani. Aztán voltak olyan társadalmi jellegű rendezvények is, amelyek ugyancsak megtöltötték a széksorokat. Mit lehet most már mondani? Az a kérdés, honnan nézzük a tényeket? Vagy vigasztalják magukat a szervezők, hogy a szabadtéri színpadok általában is hasonló gondokkal küszködnek? Egyáltalán . .. mennyire alkalmas a gyöngyösi szabadtéri színpad színielőadások megtartására? Hiszen öltözője sincs. Az úgynevezett szociális helyiségeknek még a nyomát sem lehet megtalállágot jelentenek. A saját maga által írt és előadott müvek a szeretetről. az emberek közötti megértésről szólnak. Egyedül lépett a közönség elé, de hamarosan népes „társulat" állt rendelkezésére. mert bevonta a nézőket a történetbe. Közösen formálódott iránvitásáni. Annak idején, amikor a nagy nekibuzdulás létrehozta az intézményt, még csak az volt a fontos, hogy soksok embernek adjanak helyet a nézőtéren. Ma már tudjuk jól, hogy a színpadi résznek és a hozzá tartozó egyéb helyiségeknek is mekkora „szerepük" van az előadások okán Hol vannak ezek? Sehol. Azt mondhatjuk; egy álommal kevesebb. Be kell látnunk, hogy a gyöngyösi szabadtéri színpadra nem lehet színdarabokat vinni. Vagy legalábbis, nem akármilyeneket. Az érdeklődésről pedig annyit, hogy volt is, nem is. Hol vannak már azok a szép idők, amikor különbu- szok hozták és vitték a környező településekről a szabadtéri színpad előadására érkezőket? — Azt gondolom, hogy jobban kell felmérrtünk a lehetőségeinket a jövőre nézve — állapította meg Szívós József, a művelődési központ igazgatója. — Kínálhatjuk a legszebb előadásokat, hozhatjuk a> legjobb társulatokat, színpadra állithatval a sztori, s mindenki úgy érezhette, aki a nézőtéren ült. hogy valami csoda részese, előtte születik meg a varázslatos játék. Érdemes figyelemmel kísérni ezeket a vendégjátékokat hiszen ezen az estén is az érdeklődő a világszin- házzal randevúzhat. juk a leglátványosabb produkciókat, ha ma a nyári időszakban az emberek más módon töltik el a szabadidejüket, nemhogy színházba mennének. Ezzel a jelenséggel szembe kell néznünk. Véleményem szerint a művelődési központ munkatársai lelkesen fogtak hozzá a szervezéshez, de munkájukat a tények nem mindenben Igazolták visszaAz anyagi részről még nem is szóltunk, bár az sem csekélység, hogy mennyi a ráfizetés. Példaként: volt olyan program, amelyre összesen tizenegyen váltottak jegyet — a szocialista brigádokon kívül. A brigádok is ötvenszázalékos kedvezményt élvezhettek. Tehát ...? Még azt is meg kell említeni, hogy a színházak is 80 ezer forintot kérnek el egy estéért. De ezért a pénzért is nehéz őket megnyerni a gyöngyösi vendégszereplésre. Mit lehet végül mondani? Ilyen volt ez ,a gyöngyösi nyár a szabadtéri színpadon. Azzal csak vigasztalhatjuk magunkat, hogy tanulságokkal bőven szolgált. A telt nézőtereknek jobban örülhettünk volna. G. Molnár Ferenc Sorshelyzetek— könyvben is Könyv formában is megjelenik a rádió Sorshelyzetek című dokumentumsorozatának anyaga. Á Vámos György szerkesztette sorozat alapján készülő kötet híven követi az adásban elhangzó emlékezések sorrendjét és szövegét, kiegészítve a rádióban is sugárzott bevezetővel, Szabó Bálintnak, a korszak elismert történész-kutatójának elemzésével. Apró Antal, Biszku Béla, Nagy Tamás, Grósz Károly, Horváth Márton. Nonn György, Marosán György, Barcs Sándor, Rényi Péter, Benke Valéria, Fekete János, Czimer József és Nyers Rezső visszaemlékezései nyomán a több korszakra tagolódó ötvenes évek rendkívül árnyalt képe bontakozik ki a könyv hasábjain. A sorozat — s a kötet — riporterei egyebek között Kapósé nyí László, Mester Ákos. Bölcs István és Zeley László M. I. Belátja már, Tábornok ár? (Egy titokzatos magnófelvétel birtokába jutottunk, melynek honnanvalóságáról és a felvételeken szereplő személyekről semmit nejn tudunk. Az alábbiakban közöljük a hangfelvétel tartalmát.) — Ezredes úr! Azért hívtam ide önt, hogy az ellenem végrehajtott legutóbbi merénylettel kapcsolatban levonjuk a következtetést, és megtegyük a szükséges intézkedéseket. Várom véleményét. — Tisztelt Tábornok úr! Mint tudjuk, népünk legfőbb vágya, hogy önt a meglévőméi sokkal nagyobb hatalommal ruházza fel, saját boldogulása végett, s ezen óhaját különböző formában hozza az ön szíves tudomására. — Ezredes úr! ön mindig fején találja a szöget. Kér egy selyemcukrot? — Köszönöm. Folytatom, ha megengedi. Az ön figyelmének felkeltésére a mi találékony népünk változatos eszközöket dolgozott ki. Kezdetben koncentrációs táborok elleni tiltakozásokat jelenítettek meg amatőr színjátszó csoportok az utcákon, majd özvegyek és árvák fiktív leveleivel próbálták bebizonyítani önnek, hogy a helyzet tűrhetetlen, ideje keményebb eszközökhöz nyúlnia. Időközben azonban rájöttek, hogy az ön nyíltszí- vűsége, szelídsége — ha megengedi — kissé már túlzásba vitt humanizmusa nagy akadálya annak, hogy to- váb szélesítse — igencsak kívánatos — hatalmát. Az a három újonnan üzembe helyezett gyűjtőtábor és az a néhány ezer eltűnt személy nem győzte meg a mi népünket arról, hogy ön valóban jól értette a burkolt figyelmeztetést. — Folytassa csak ezredesem. Hogy van a kedves felesége? — Köszönöm jól. Tehát folytatom. Ezek után a mi, ötletekben kifogyhatatlan népünk más módszerek után nézett. Olyan pártokat és szakszervezeti tömörüléseket hoztak létre — persze csak az ön meggyőzésének magasztos céljából — amelyek mindenféle gyűlésekkel, ellenzéki jelszavakkal, tüntetésekkel. alkotmányjogi követelésekkel és egyéb badarságokkal bontották meg a rendet. Ügy vélték, hogy ezzel már csak elérik céljukat, azaz ön belátja, hogy az elnöki és a hadsereg-fő- parancsnoki tisztség mellé muszáj kormányfőnek és belügyminiszternek is lennie, és felhagy végre az oly sok kárt okozó demokráciával. — Erre mi történt? Kér még egy selyemcukrot? — Igen. Rózsaszínűt, ha lehet. Hogy mi történt? ön ne tudná Tábornok úr? ön, aki a Jóság, a Szelídség, a Bölcsesség harmincméteres allegorikus szobrának leleplezésekor, amikor felfedezte a nyuszikát simogató fiúalakban a saját vonásait, azt mondta, hogy: Nocsak! Tábornok úr, önnek van égy nagy hibája — katonaember vagyok. nyílt és szókimondó — s ez a szerénység. Tehát mi történt? Ahelyett, hogy népünk jogos óhaját teljesítette volna, megelégedett a pártok betiltásával és csupán kijárási tilalmat rendelt el. Ezután a mi, elhatározásaiban makacs népünk már rafináltabb eszközökhöz folyamodott. Megpróbálták a nyomor látszatát kelteni. Koldusok tömegei árasztották el az utcákat, rongyokba bugyolált, csontsovány gyerekek kószáltak mindenfelé, bádogviskók ezreit építették fel szerte a külvárosokban. Mikor ön minderre válaszul — a' szivében lévő mérhetetlen jóságtól diktálva — csupán az ostrom- állapot bevezetésével válaszolt, úgy érezték, betelt a pohár. — Igaza lehet, ezredes úr, ekkor már én is kezdtem érezni, hogy nem hallgathatok mindig a szívemre. Egyébként van banán is. kér? — Köszönöm. Tehát ezután jött az, ami már rég érlelődött a mi bölcs népünkben. Csak egy módon vezethetik rá önt arra. hogy feladja haszontalan moraliz- musát, a jóság és szelídség helyett nyúljon a kemény eszközökhöz. — És ekkor szervezte meg az én hű népem a merényletet ellenem. — Ügy van. Belátja már Tábornok úr. hogy mire van szükség, mit követel a haza? — Értem kedves ezredesem. Elteheti az egész zacskó selyemcukrot ... De mi ez a zúgás a téren? — Régi óhaját követeli a nép. — Es mi ez a durrogás? — Üdvlövések. — Es miért ég a palota bal szárnya? — Tűzijáték. — Es ... (Itt a hangfelvétel megszakad.) Hámori Zoltán Ilyen volt ez a nyár Nem az időjárásról van szó. bár ezt a tényezőt sem lehet kikerülni. A gyöngyösi szabadtéri színpad évadját szeretném minősíteni. A nyári hónapokra tervezett programot, illetve a program megvalósítását.
