Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-10 / 213. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 10., szerda S. Középiskolai változások A KISZ és az öntevékeny csoportok Az István, a király zeneszerzője új nagylemezét készíti (Fotó: Fonográf — KS) A KISZ szervezettsége a középiskolások körében a legnagyobb. De a legtöbben csak névleg tagok. Ezért is határozott el mélyre ható változást a XI. kongresszus réteg körében. A cél, hogy növekedjék az ifjúsági szövetség befolyása, tekintélye. Ezzel együtt színesebbé akarják tenni a diákéletet, hogy mindenki megtalálhassa az érdeklődésének megfelelő cselekvés lehetőségét. Hogy a mostani tanévtől milyen változások várhatók, erről tájékoztatta az intézmények igazgatóit Szivi József, a KISZ KB középiskolai és szakmunkástanulók tanácsának titkára nemrégiben az Ifjúsági Házban. Nézzük néhány fontosabb megállapítását. Ahhoz, hogy a mozgalomban átütő változások történjenek, a legfogékonyabb, leg- nevelhetőb'o réteg, a tizenévesek körében kell elkezdeni a megújulást. A leg- fortosabb törekvés: a politikai jelleg erősítése. Ez viszont nem azt jelenti, hogy csupán a vitakörökre kell koncentrálni. A politizálás sokkal többet jelent. Fontos, hogy a diákok a KlSZ-szer- vezeteken keresztül jussanak olyan lehetőséghez, melynek révén formálni tudják környezetüket. Ebben jelentős az iskola felelőssége is. Csak akkor járható ez az út, ha a tanárok partnerként kezelik az ifjakat. Az öntevékenység az egyik legfontosabb eszköz. Lényeges, hogy a tanulók közéletisége először a diákcsoportokban: klubokban, szakkörökben bontakozzék ki. Majdan a leginkább rátermettek kerüljenek be az ifjúkommunisták szervezetébe. így kell visszaadni e mozgalom rangját. Az öntevékeny csoportok munkájának kibontakozását a KISZ KB pénzzel is finanszírozza. Az idén 22 millió forintot biztosítanak erre, s pályázatok útján juthatnak ehhez az intézmények. Hogy Heves megyében hol tart jelenleg a középiskolai diákélet megújulása, erről Varga István, a megyei KISZ-bizottság megbízott titkára számolt be: — Ezt a tevékenységet fo. lyamatában kell szemlélni — mondta. Nem várhatjuk, hogy egyik napról a másikra gyökeres változás következik be. Lépésről lépésre kívánunk haladni. Megfogalmaztuk igényeinket, amelynek minden tanintézetben meg keil felelni, jóllehet, az iskolák maguk alakítják ki követelményrendszerüket. Kértük, hogy mindenütt készítsenek két-három évre szóló cselekvési programot a KISZ-bizottságok. Ennyi idő szükséges legalább a változáshoz. Elképzeléseink szerint a mostani elsősökkel kezdődne a munka, s mire ők harmadik osztályba kerülnek, már feltehetően megindul a pezsdülés. E hosszú távú tervben azt is meg kell fogalmazni, hogy mibe kíván beleszólni a KISZ. Gondolunk itt a működési szabályzat kialakításától kezdve, a fakultációk indításán keresztül. a pedagógusok munkájának értékeléséig, sok mindenre. Fontos, hogy ütemez, zék, milyen öntevékeny csoportokat kívánnak támogatni. Ha számukra nem fontos egy kör, akkor megtehetik, hogy nem karolják föl. Hogy egy intézményben hány kiscsoport létrehozásával számolnak, ezek vezetőinek miből fizetnek? Ez a kérdés is gyakran felmerült, nem egy fórumon. — Egy-egy átlagos helyen legalább nyolc-tíz öntevékeny körrel számolunk — mondta Varga István. — A tanárok és szakkörvezetők elismerésére december végéig hatvanezer forintot biztosítunk. Az összegekhez pályázat útján juthatnak hozzá. A lehetőségekről a megyei KISZ-bizottság szeptember közepéig minden tanintézetet tájékoztatja. Jövő nyáron elemezni kívánjuk a tantestületek, a diákközösségek és az osztály-diákbizottságok együttműködését. Akkor. egy év tapasztalatát felhasználva, egy „tiszta modellt" szeretnénk felállítani, amely segít az eligazodásban. Azt követően mindenki tudhatja, hogy az egyik csoport vagy közösség milyen kapcsolatban kell. hogy álljon a másikkal. A munkánkat segíti a megyei tanintézeti fiatalok tanácsa, amely többek között javaslatokat tesz a legjobban dolgozó tanároknak járó kitüntetés ügyében, emellett ötleteket, javaslatokat ad, pályázatokat ír ki, amelyek szolgálják a célt, nevezetesen, hogy demokratikus közélet alakuljon ki a középiskolákban. Homa János A közeljövőben jelenik meg Szörényi Levente nagylemeze A végtelen úton — Ez lesz a lemez címe Valóban végtelen az út? Szörényi Levente zenész nemzedékének java már mást csinál, például könyvet ír. — Szabolcs testvérem és én „kis srác korunk óta muzsikálunk. Keresztanyánk tanított hegedülni, s belénk ivódott az órák gyötrelme és boldogsága. Nagyanyánk a zeneakadémián tanított, génjeinkben hordozzunk a muzsikát. Először természetesen saját magunknak zenéltünk. majd mint a hatvanas .években oly sokan, mi is gitárt ragadtunk a kezünkbe, s kerestük nemzedékünk kifejezési formáit. Van egy másik út is. a belső, a személyes. Rájöttünk arra, hogy mi csak a zenével, a mi muzsikánkkal tudjuk kifejezni magunkat. Ezt a mondanivalót ezrek értették. — így van ez ma is? — Feltétlenül. Ha írni tudnék, azt tenném. ha festeni hát festenék. Én a muzsikával tudom magam kifejezni. Ezt is várják tőlem. Nem érzem öreg zenésznek magam, talán mert érzékeny vagyok. Tudom azt, hogy mi foglalkoztatja a fiatalokat, az én nemzedékemet. A dolog másik oldala pedig az, hogy a zene szellemileg frissen tart. Nem engedi az embert lelkileg leépülni. S ez a két hatás, a közönség elvárása és az én belső indíttatásom együtt tartja ébren a lelkiismeretemet. Valamit el akarok mondani, amit ők is elmondanának, s ebből a feszültségből megszületik a dal. Hadd tegyem hozzá, hogy új nagylemezem dalainak szövegét, egy kivételével. én írtam. — A hatvanas években a „fáj, fáj, fáj" a huszonévesek bánatát fejezte ki. Mit akar mondani ma? — A megélt dolgaimról énekelek. Azokról, amiket meg akartam valósítani. s talán nem, vagy nem úgy sikerültek, ahogy elképzeltem. Az új lemez is arról szól. hogy szomorú vagyok. Valamit elrontottunk, elsősorban az én generációm. Tönkrementek az emberi kapcsolataink. Barátságaink és szerelmeink. Mert sok mindenünk van, amiről nem is álmodtunk volna. Van autónk és már lakásunk is. van nyaralónk és útlevelünk Tudunk egymásra mosolyogni... semmitmondóan. Becsapjuk egymást és ezért becsapottak vagyunk. Az a szomorú az egészben, hogy nem akarunk, vagy talán már nem is tudunk ez ellen tenni. — Az új lemez tehát a régieknek folytatása is. meg nem is. — Egyértelműen lezárult egy korszak. A figyelmes hallgató esetleg észreveszi azokat a jeleket, amelyeket kitűztem a folytatáshoz. Még abban sem vagyok biztos, hogy arra vezet az út. Egyet azonban biztosan tudok. Vállalom önmagamat. Erre utal a lemez borítója is. Eredetileg nem akartam. hogy az arcom szerepeljen rajta. Aztán meggyőztek arról, hogy ennek így kell lenni. Nos, két alakban szerepelek a borítón Egyik arcom az ismert bajuszos. életvidám, előttem egv nagy tál spagetti. A másik szikár, színtelen, bajusz- talan. Mintha ez utóbbi arc már túl lenne mindenen Mindkét tekintetemet vállalom. R. L. Szeretetzavar A kábítószerről — őszintén Kétfajta kábítószerről szoktunk beszélni. A „kemény drog”-okhoz, például a hasishoz, hazánkban viszonylag kevesen jut nak hozzá. Néhány ezer fiatal rabja a „sárga szörnynek”. Elsősorban a bűnüldöző szervek hatásos munkájának köszönhető, hogy nem terjedt el széles körben, és annak, hogy a kábítószer igen drága. A másik az enyhébb változat a szipuzás — ragasztószerek párlatának belélegzése —, a gyógyszerek alkohollal erősített hatása, gyógyszerkészítmények intravénás befecskendezése a hazai „drogosok” többségének kábítószere. Harmincezer fiatalról — hiszen majd kizárólag ők az áldozatok — tudunk. A holdudvarokba tartozók — akik alkalomszerűen csapódnak hozzájuk, vagy akik nem kerülnek az egészségügyi intézmények látómezejébe — azonban sokkal többen vannak. Ha van „jó recepted .. A kábítószeresek közül kettő vállalta a beszélgetést az egyik budapesti kórház „de- tox” osztályán. A csoportterápia célját szolgáló helyiségben szűrt fény. A folyosón még tart a gyógyszerosztás. Igyekszem elfelejteni azt, amit a pszichiáter mondott a gyerekekről. Punkos frizura, ártatlan — őszinte kamaszszemek. A kislány — húszon innen — szívja az egyik cigarettát a másik után. — Milyen érzés „belőve" lenni? — Akadozik a szavuk, de mégis kibukik belőlük a mondanivaló. — Tudod, a „szert” egyre nehezebb beszerezni. Ha van „jó recepted”, akkor is előfordul, hogy hígítják. Vagy vizet adnak. A vénáidat jobban ismered, mint az orvosok. Kristályosán kemények már a „sok belövéstől”. Egy barátomnak már csak a talpába lehet szúrni a tűt. Aztán, ahogy ürül a fecskendő, úgy érzel valami különöset. Iszonyú ... Rázkó- dol, a bőröd vörös lesz. Aztán megnyugszol. Amit eddig szemellenzősen láttál, az most kitágul. (Ezt többször elmondják, kivörösödnek, nevetünk.) Hogy mi ez? Hát érdekes lesz minden ember. Akit csak látsz. Szereted őket. ök is szeretnek. Órákig hallgattam egyszer egy toprongyos embert egy pályaudvaron. Azt mondta, hogy én jó vagyok. Olyankor tudom, hogy tényleg igaz. Most nincs bennünk semmi „anyag”. Reggel bejövünk ide, estig itt vagyunk, s indulás haza. Fülembe cseng az osztály pszichiáterének a szava: „Most kezdjük megteremteni a kórházi és az egészségügyi ellátás intézményes kereteit. Ágyhiánnyal küzdünk, ambulánsán. járóbetegként kezelünk itt fiatalokat. Ezekben a faházakban.” Megelőzni! Faházak a város másik végén. Apró iroda. Az Országos Alkohológiai Intézet Központja. Dr. Takách Gáspár főorvos: — Több minisztérium bevonásával az egészségügy koordinálja — országosan — a munkát. Minisztertanácsi döntés alapján, dr. Csehák Judit miniszterelnök-helyettes irányítja az intézményes küzdelmet. A hangsúlyt a megelőzésre helyezzük. Ma már különválasztjuk a kórházi kezelést — a megvonást — és a megelőzést. Éppen ezért hozunk létre egy szanatóriumot, amely munkás- szállásszerűen működik majd, természetesen keményebb feltételekkel. Ide az otthon nélküli, csövező fiatalok kerülnek. A szigorú klinikai elvonásra három fővárosi kórház szakosodik, s néhány vidéki, elsősorban azokban a városokban, ahol a legtöbb kábító- szeres fiatal él. Ezen túl, minden megyei székhelyen, az önálló alkohológiai szakorvos feladata lesz a „drogosok” figyelemmel kísérése is. Szegeden, Győrött, Pécsett van szükség az egészségügyi hálózat továbbfejlesztésére. Hangsúlyozom, legfontosabb feladatunk a megelőzés. Létre kell hozni — az antialkoholista mozgalomhoz hasonlóan — a klubhálózatot. Komoly feladat előtt állnak a szociális gondozók, s a családvédelmi központokat is ki kell építenünk. Szüleikkel, házastársaikkal együtt kell kezelnünk a bajba jutottakat. Ezen a nyáron — másodízben — a Velencei-tó partján, egy nyaralóban, háromszor három hétig üdülte- tünk volt narkósokat. családjukkal együtt. Ez már nem egészségügyi ellátás, hanem nyaraltatás. Láncszeme annak, amit így hívunk: társadalmi összefogás. A kábítószer elleni harc frontvonala az iskolákban és a körzeti orvosi rendelőkben húzódik. Nagyon fontos, hogy a pedagógus megfelelő tapintattal és határozottan tudjon cselekedni, ha az iskolában olyan gyerekeket lát, akik kipróbálják a narkózás bármely formáját. Fontos a körzeti orvosok továbbkép. zése, hiszen ők ismerhetik fel az árulkodó jeleket, már korai stádiumban. Égetően szükség van a tanácsadóhálózat kiépítésére — elsősorban a városokban. Az előbb említett városokban és Szolnokon, már eredményesen működik ez a szolgálat. Okosan és nagy tűrőképességgel kell oldanunk a szülők és az egész társadalom közömbösségét, félelmét. „Anyád otthon nem vár . . A félelemről beszél a punkos hajú fiú és a szelíd szemű lány is a kórházi osztályon. — Azt kérdezed, hogy milyen világot szeretnénk magunk körül? Hát, olyat, ahol mindenki ismerné a másikat. Ahol szeretnének téged, s te is az embereket. Azért ma még nem tudjuk elképzelni egy kis kábítószer nélkül. Később, talán .. . Most viszont, ha idetennéd elém a „hid- rót" és a fecskendőt, nem volnék képes ellenállni. Akkor minden kitágul ... Persze, félsz is. Sokszor azt hiszed, hogy sötét alakok követnek. Nem tudsz egyedül lenni egy lakásban. Nemrég, amikor fürdőkádban ültem és mostam a hajam, a hab elborította az arcomat, jaj.. . nem tudok róla beszélni. Mintha megfojtanának. . Megyünk gyalog Pécsre vagy Szegedre. Autók suhannak el melletted, néha meg is állnak, de te csak mész. Egészen addig, ameddig rá nem döbbensz arra, hogy fogytán a „szer”. Es, mert egyre nehezebb megszerezni, mert átvernek a patikában, mert rendőrségi ügy lesz belőle: bejössz ide, a kórházba. Az itt kezelt alkoholbetegek lenéznek, kiszúrnak veled, persze, te is különbnek tartod magad a „zacskósoknál” — a ragasztósoknál... Anyád otthon nem vár, mert vagy leírt, vagy nincs. Ezért itt vagy és álmodsz egy szebb világról, ahol talán egy kicsi kábítószer is van .. . Megkeresni az okokat — A kábítószer-élvezet társadalmi tünet, lelki baj. Szándékosan nem mondom azt, hogy betegség — magyarázza a megszállottak szelídségével dr. Kós T. Márta pszichiáter, aki Fráter Judit és Juhász Sándor pszichológussal együtt végzi a narkósok kezelését. — A csapat új elméleti és gyakorlati megközelítéssel indul harcba. A lényeg így foglalható össze: a tüneti kezelésen túl felvállalni a fiatalokat, tetten érni kapcsolataikat, amelyek befolyásolják őket. Másként fogalmazva: nem csak az a narkós, aki már rabja valamilyen „szer"- nek, tehát azt kell vizsgálnunk, hogyan válik valaki kábítószer-élvezővé. A hajlam egy- és hatéves kor között, már a korai énfejlődéskor kialakul. A gyermek életében ekkor középponti helyet foglal el az édesanya Az anyai szeretet hiánya vagy a buta szeretet zavarokat okoz, szeretetéhséget szül Az édesapa személye is döntő, különösen a harmadik és a tizedik életév között. Ekkor fejlődik ki az úgynevezett felettes én, amely szabályozza a viselkedést, a lelkiismeret kialakítója. A társadalmi beilleszkedést az apa személye határozza meg Az édesanya helyett — aki dolgozik és kevés ideje jut a családra — napjainkban belép a társadalmi intézményrendszer: a bölcsőde, az óvoda. Az édesapa helyett az iskola és a gyermekszervezetek. A társadalmi zavarok a gyermekekben is lecsapódnak, s az eredmény a szeretethiány és a beilleszkedési zavar. Éppen azt kutatjuk, hogy miért lesz egyikükből „csak” ideges, másikukból lelki beteg, és megint egy csoportból kábítószer-élvező. Elméletünk már van, most vizsgáljuk — itt és majd Gárdonyban —. hogy a gyakorlat igazolja-e azt. ★ A kábítószer-élvezők kasztokra oszlanak. Az elméletet illetően, a megelőző szolgálat orvosai nincsenek egységes véleményen, s ez így van rendjén, hiszen a baj több oldalról való megközelítése az előbbre jutást szolgálhatja. Valahol itt kezdődik a társadalmi összefogás Az előítéletek és a félelmek bénítanak. Itt azonban tenni kell. Most. A szeretet pedig nem ismeri a félelmet. R. L. „Persze félsz is" — Beszélgetőpartnerünk
