Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-08 / 211. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam, 211. szám ÁRA: 1986. szeptember 8., hétfő 1,80 FORINT Munkájuk tiszteletet parancsol Bányásznapi ünnepségek megyeszerte A 36. bányásznap alkalmából az ország bányavidékein nagygyűlésekkel ünnepsé­gekkel, köszöntötték a szén., olaj-, ásvány- és bauxitbányászokat, méltatva helytállá­sukat, amelyre továbbra is nagy szüksége van az országnak, a népgazdaságnak. Ha­vasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra szombaton a bányásznap alkalmából Nógrád megyébe látogatott. Részt vett a salgótarjáni bányamúzeum avatóünnepsé­gén, amelyet a nógrádi szénbánysázkodás 125. évfordulója alkalmából Pothornik Jó­zsefről, a párt régi harcosáról, kiemelke­dő közéleti személyiségéről, a Nógrádi Megyei Szénbányászati Tröszt egykori igazgatójáról neveztek el. Ezt követően Bátonyterenyére, a nógrádi szénbányász­kodás mai központjába látogatott, ö volt a bányásznapi ünnepség szónoka. Beveze­tőben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a kormány üdvöz­letét tolmácsolta a nagygyűlés résztvevői­nek és minden magyar bányásznak, aki­ket, mint hangoztatta, az ország'dolgozói­nak figyelme, elismerése, tisztelete és sze- retete övez. Hangsúlyozta beszédében, az új világpiaci árak megkövetelik, hogy energiaszükségletünk több mint a felét hazai forrásokból, gazdaságosan elégítsük ki. Középtávon a nagy munkatermelé­kenységű, kedvezőbb önköltségű külfejté- ses lignittermelés növekszik, mutatott rá. Alkotásvágy Életünk hosszabb vagy rövidebb távra szabott, ám mégis tiszavirág-sors. Valódi tartalmát, igazi ér­telmét csak az értékszülő alkotásvágy adhatja, az az egészséges óhaj, hogy ér­demleges munkánk révén maradandót, továbbfej­lesztésre méltót hagyunk az utánunk következőkre. A lehetőségek köre szin­te kimeríthetetlen, csak meg kell látni, észre kell venni a kínálkozó alkal­makat. Ha mindehhez tár­sul a felelősségérzet, a hi­vatásszeretet, akkor alkotó lendületünk másokat is megmozgat. Nemrégiben a históriai nevezetességű gödöllői kastélyban jártam, s meg­döbbentett az a vétkes könnyelműség, az a szemé­lyekhez sajnos már nehe­zen köthető felelőtlenség, amely pusztulásra ítélte ezt a rangos műemléket, nemzeti vagyonunk elpaza­rolt kincsét. Egy tévéműsorban — sa­játos ellenpólusként — megismerkedhettünk a va­si törekvésekkel, azzal a lelkes, ötletgazdag, foly­vást cselekvésre kész me­gyei tanácselnökkel, aki hasonló hangoltságú kollé­gáival együtt eredményes mentőakciót indított eleink díszes hajlékainak megóvására, helyrehozata­lára, hasznosítására. Sokak szerint arra vállalkoztak, hogy a lehetetlennel bir­kóznak meg, mégsem ag­gályoskodtak, hanem üte­mes tempóban tevékeny­kedtek. Nem hiába, hiszen a nagyobb épületek újjá­varázsolva szolgálják nap­jaink emberét. Tetteik példamutatóak, s arra sarkallnak bennün­ket, hogy ne sokat töpreng­jünk, ne azon meditál­junk, hogy miként nem le­het egy problémát megol­dani, hanem azt kutassuk: hol a leghatásosabb gyógyír. Ehhez persze, az szük­séges, hogy az iskolákban, a gyárakban, a szövetkeze­tekben a rendelkezésre álló időt maximálisan ki­használjuk, ne téblábol- junk, ne okoskodjunk, csökkentett számú értekez­leteinken, megbeszélésein­ken ne a semmit pásztáz­zuk, hanem azon törjük a fejünket, mi módon talál­juk meg a legfrappánsabb módszereket. Ha ez a szem­lélet határozza meg tette­inket, akkor a felkészült­séggel társított teremtő lendület meghozza a maga gyümölcsét. Ez nemcsak az egyéneket ajándékozza meg a jól végzett tevékenység felemelő tudatával, hanem nemzeti szinten előrelen­díti egész gazdaságunkat, szellemi szféránkat. S nem marad el a rá­adás sem. Láncszemei le­szünk egy ősi folyamat­nak. Építünk az egykor voltak hagyatékára, új produktumokkal gyara­pítjuk azt, hogy rátestál­hassunk az ifjabbak regi­mentjére, azaz tiszavirág­létünk másokban folytató­dik, méghozzá kamatozó erővel. Pécsi István Eger Szombaton délelőtt — az egri Gárdonyi Géza Szín­házban került sor a Kőolaj - kutató Vállalat, valamint a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat ünnepi nagygyűlésére. A Bányászhimnusz és a szavalat elhangzása után Po­zsonyi Ferenc, a termelő- vállalat szakszervezeti bi­zottságának titkára köszön­tötte a megjelenteket, köz­tük Horváth Ferencet, az Ipari Minisztérium államtit­kárát, Barta Alajost, az MSZMP Heves Megyei Bi- zottságánaak első titkárát és Lájer Lászlót, ,a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete köz­ponti vezetőségének titká­rát. Ezt követően Barta Ala­jos mondott ünnepi beszé­det. Hangsúlyozta, hogy az első bányásznapot követő 36 esztendő gazdag múltat ölel fel. A több évtizedes munka eredményeként sok minden megváltozott, egy azonban nem: a bányászok bizalma a párt politikája, a szocia­lizmus ügye iránt. Tevékeny­ségük mindenkor megbecsü­lést érdemel és tiszteletet parancsol. Sokat teszünk azért, hogy gépesítéssel, kor­szerűbb módszerek alkal­mazásával munkájukat könnyítsük, veszélyességét enyhítsük, ám ennek ellené­re is az egyik legnehezebb, leginkább embert próbáló hivatás művelőit tisztelhet­jük bennük. A bányásznap az emléke­zés napja is. Megemléke­zünk a bányászok forradal- miságáról, azokról, akik mindig készen álltak arra, hogy kezdeményezzenek, pél­dát mutassanak. S a felada­tok ma is nagyok. Pártunk XIII. kongresszusának hatá­rozatai alapján ebben az évben kiemelt gazdaságpoli­tikai célkitűzésünk a kül­gazdasági egyensúly javí­tására, a nemzetközi fizető- képesség megtartására irá­nyuló vállalati hozzájárulás, a termelés növekedésének élénkítése. Heves megyében — sajnos — az eddig eltelt időszakban a termelés a ter­vezettnél kisebb mértékben nőtt. Az ipar csak mérsé­kelten tudta növelni telje­sítményét, ám a gépipari egységek többségében a helyzet kedvezőbb. A mező- gazdaság eredményére nega­tívan hatott az aszályos idő­járás. A szőlőültetvények a tavaszi fagytól károsodtak, így közepes, de jó minőségű termés várható. A gazdál­kodási eredmények ismere­tében tehát minden eddigi­nél nagyobb erőfeszítésekre van szükség az esztendő utolsó hónapjaiban. Közös akarattal, becsületes munká­val a lemaradások egy része még pótolható. A bányásznap kapcsán nem feledkezhetünk meg ha­zánk energiaellátásának helyzetéről sem. Ismeretes, hogy energiaszükségletünk felét importálnunk kell. Ez jelentősen befolyásolja kül­kereskedelmi egyensúlyun­kat. Ezért kormányunk olyan energiagazdálkodási politi­kát alakított ki, amely foko­zottabban támaszkodik a hazai erőforrásokra. Egyik legfontosabb energiahordo­zónk a kőolaj. Immár 40 éve annak, hogy az alföldi olajbányászat az ország energiatermelésének fontos bázisa. Az eddigi sikerekből — ha szerényebb mérték­ben is — kivették részüket a demjéni és fedémesi olaj­bányászok is. Mindnyájunk számára ma is egyértelmű, hogy a hazai nyersanyagkincsünk jelen­tős hányadának kitermelése gazdaságilag előnyösebb, mint ezek behozatala. Ehhez azonban az is szükséges, hogy olyan beruházásokat, fejlesztéseket végezzünk, amelyek a világszínvonallal is összemérhető eredménye­ket biztosítanak. Az eddigi tények azt bizonyítják, hogy képesek magasabb színvonalon dolgozni. Fontos feladat lesz a népgazdaság számára nélkülözhetetlen szénhidrogéntermékek mi­nél hosszabb ideig való biz­tosítása. A ma érvényes prognózis szerint, a közel 60 (Folytatás a 2. oldalon) Egerben Barta Alajos köszöntötte a bányászokat Eltemették Kékkőimét Vasárnap Helsinkiben el­temették Urho Kaleva Kek- konent, Finnország egy he­te elhunyt egykori köztársa­sági elnökét. Kekkonen koporsóját a főváros lutheránus székes- egyházában ravatalozták fel. Délelőtt itt helyezték el koszorúikat negyven or­szág képviselői, köztük a magyar államfő, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke. A hivatalos szertartás he­lyi idő szerint egy órakor kezdődött. A gyász jeléül — a korai keresztény hagyo­mányokhoz igazodva — fe­hérbe borított katedrálisban először Helsinki érseke bú­csúztatta a volt államfőt, majd Mauno Koivisto köz- társasági elnök méltatta elődjének életművét. Beszélt arról a kiemelkedő szerep­ről, amelyet az aktív sem- legességi politika alakítója­ként a Szovjetunióhoz, az északi szomszédokhoz fű­ződő kapcsolatok fejleszté­sében és megerősítésében játszott. Koivisto elnök külön szólt arról, hogy Kekkonen nem­csak a finn nyelv és kultú­ra elismertetéséért folytatott harcot, hanem — a függet­lenség kivívásának korai esztendei után — nagy fi­gyelmet fordított Finnor­szág kétnyelvű (finn és svéd) kultúrájának megóvására is. (A néhai elnök halála után Kekkonen-emlékalap létesült, amelyet a finn kul­turális alap kezel. Ez azo­kat a kulturális törekvése­ket fogja támogatni, ame­lyek egybeesnek a kekko- neni életmű céljaival.) Az egyházi szertartás és az elnöki búcsúszavak után nyolc tábornok vitte le vállán a koporsót a kated- rális lépcsőinek tövében várakozó gyászkocsihoz. A székesegyház harangjával egy időben megkondult Hel­sinki összes harangja, majd a gyászmenet megindult a temető felé. A 3400 méteres utat úgy jelölték ki, hogy az érintse a kormány, az elnöki palota és a parlament épületét. Az út mentén if­júsági szervezetek képvise­lői álltak sorfalat. A gyá­szolók több száz méteres menete a temető bejáratáig kísérte a koporsót. Az el­hunyt békeakaratának jelké­peként temetésen minimá­lisra csökkentették a kato­naság jelenlétét, s nem dör­dültek el az ilyenkor szoká­sos ágyúlövések sem. Urho Kékkonentől a hi- etaniemi temetőben család­tagjai, az államfők és a kormány tagjai vettek végső búcsút. A temetés után Koivisto elnök és a finn kormány fogadta a temetésen részt vevő küldöttségek vezetőit. Befejeződött a Pugwash- konferencia Nyílt, plenáris üléssel, fe­jezte be • szombaton 'munká­ját a Pugwash-mozgalom Bu­dapesten tartott 36. konferen­ciája. Mint Joseph Rotblat, a londoni egyetem professzora elmondta, a 39 országból ér­kezett, több mint 150 tudós részvételével lezajlott tanács­kozás egyik központi téma­köre a nukleáris fegyverkí­sérletek betiltása volt. E te­rületen a szakértők az utób­bi időben áttörést értek el — hangsúlyozta —. ameny- nyiben sikerült kidolgozniuk azokat a szeizmográfiai módszereket, amelyek lehe­tővé teszik a nukleáris rob­bantások hatásainak megkü­lönböztetését a földrengése­kétől. Ezzel a nukleáris fegy­verkísérletek betiltásáról in­tézkedő, esetleges szerződés ellenőrzésének legfontosabb problémáját oldották meg — mutatott rá Rotblat. Az amerikai kormányzat immár semminemű, tudományosan megalapozott ellenérvet nem hozhat fel a kísérletek átfo­gó betiltását szorgalmazó ja­vaslatokkal szemben. A munkacsoportokban és a plenáris üléseken is élénk viták folytak a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról — mondta a professzor. A fő problémát e területen az je­lenti, hogy bizonyos — atom­fegyverrel még nem rendel­kező államok önálló nukleá­ris potenciál kiépítésére tö­rekednek, arra hivatkozva, hogy amíg a két nagyhata­lom nem szereli le nukleá­ris fegyvertárát, addig ne­kik is jogukban áll ilyen harceszközöket rendszerbe állítani. A konferencia záróülésének napirendjén a mexikói nyi­latkozatról, valamint a nuk­leáris robbantások szeizmog­ráfjai megfigyeléséről és az amerikai hadászati védelmi kezdeményezésekről hang­zottak el előadások. Olafur Grimmson izlandi szakértő a „Hatok” szerepé­ről szólva, megállapította, hogy a csoport fellépésével új tényező jelent meg a nemzetközi politika színte­rén. Tevékenységük jelentő­sége nem csupán a hat részt vevő ország vezetőinek a le­szerelési folyamat előmozdí­tását célzó lépéseiben áll. A „Hatok” ugyanis első alka­lommal tettek kísérletet ar­ra, hogy a nukleáris fegyve. rekkel nem rendelkező or­szágoknak is lehetőséget biz­tosítsanak a nemzetközi fe­szültség enyhítését célzó fel­lépésre. Ugyancsak első al­kalommal fordult elő — s ez gyakran nem kap kellő hangsúlyt —*■, hogy az e ka­tegóriába tartozó országok kinyilvánították: készek pénzügyi, műszaki és szelle­mi erőforrások rendelkezésre bocsátásával tevőlegesen be­kapcsolódni a leszerelést cél­zó erőfeszítésekbe. Frank von Hippel, a Princeton Egyetem profesz- szora. a kísérleti nukleáris robbantások szeizmográfiai ellenőrzésének módszereiről beszélt. Az amerikai hadászati vé­delmi kezdeményezésnek (SDI) a világpolitikai folya­matokra gyakorolt hatását elemezte felszólalásában Moj- szej Markov szovjet akadé­mikus. Kiemelte, hogy az űr­védelmi rendszer kiépítésére tett kísérletek óhatatlanul növelik a nukleáris háború véletlen kirobbanásának a kockázatát, emellett súlyos destabilizáló hatást gyakorol­nak a folyamatban levő fegyverzet-ellenőrzési tár­gyalásokra. Az SDI-program, amely a békés egymás mel­lett élés problémáját kizáró­lag technikai eszközökkel kí­vánja megoldani, önellent­mondásos koncepció, mert egy olyan átfogó politikai doktrína keretei közé illesz­kedik, amely ellentétben áll a békés egymás mellett élés és az enyhülés elveivel — hangsúlyozta Markov. A Pugwash-mozgalom 36. konferenciájának mérlegét a záróülésen elnöklő Dorothy Hodgkin, a mozgalom elnö­ke vonta meg. Magyar vezetők köszöntőlevele Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke levélben köszön­tötte Todor Zsivkovot, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát, a Bolgár Népköztársaság Államta­nácsának elnökét 75. születésnapja alkalmából.

Next

/
Thumbnails
Contents