Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-29 / 229. szám
Kereskedők 3. NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 29., hétfő HAJRÁVAL ÉS HAJRÁ NÉLKÜL HEVESEN Hz utolsó negyedév előtt, Szeptember végén járunk, előtte az úgynevezett „hajrázó', utolsó negyedévnek. A laikus úgy tudja, az üzemekben, a vállalatoknál mostanában fokozottan figyelik a mérleget, hogyha kell még egy végső nagy erőbedobással a pozitív irányba billentsék a nyelvét.. De vajon igaz-e az, hogy mindenütt szükség van erre a pár hónapos, rendkívüli erőfeszítésre. Erről érdeklődtünk Heves üzemeiben, szövetkezeteiben. Mint a Háziipari és Nép- művészeti Szövetkezetnél megtudtuk, e helyütt igenis szükség lesz a novemberi, decemberi hajrára. A külföldi cégek ugyanis általában októberben adják föl karácsonyi nagy megrendeléseiket, melyek közül semmit sem szabad elszalasztani! Nem, mivel az idén eddig a kívánatosnál jobban eltolódott az értékesítés a belföldi piac felé, egyre visszafogottabb az érdeklődés a kézimunkázott gyönyörű, ám költséges blúzok, szoknyák iránt. Szerencsére a terv teljesítésében ennek ellenére e szö- vetkezetben az időarányosnál jobban állnak. Köszönhető ez annak, hogy a modern szín- összeállítású nyers és barna szőttesek, lakásgarnitúrák, szádafüggönyök egyre keresettebbek a hagyományos piros-fehérek mellett. Divat lett itthon újra az áttört hímzésű blúz is, amiért a nők nem sajnálják a több pénzt kiadni, hisz egy-egy mértéktartó fazon — örök darab. Így vélik ezt az NSZK-beli Elho cég képviselői is, akiknek megrendeléseit szintén az év végére várják Hevesen. Az eddig soroltak mellett hátra van még egy Szovjetunióba. illetve az NDK-ba induló 30 ezer darabos tétel. Csak győzzék mindezt megvarrni, kihímezni a fürge kezű asszonyok, akik most Az Építőipari Szállítási Vállalat miskolci üzemegységéhez egri főnökség is tartozik. Mint Csomó Zoltánná főnökségvezető elmondta, itt elsősorban a Felnémeti Örlő- és Bányaüzemből kikerülő anyagok szállításával foglalkoznak. Az őrlőmű fejlesztésével együtt várhatóan az ősz végén különösen szívesen látnának maguk mellett újabb társakat, belépőket. A Tarantella-üzemben most a harmadik negyedév végén szintén bizakodóak. Elsősorban azért, mert a korábbi piackutatásokkal ellentétben jóval nagyobb sikere van az új, diabetikus termékeiknek, melyeket augusztusban a Szegedi Vásáron mutattak be. Akkor elismerő oklevelet szereztek, azóta néhány meg? rendelést is. Várják édes és sós csemegéiket Svájcba, Dániába, s talán később Izland is az igénylők közé sorakozik. A tarantellások új csomagolást is bevezettek. A fémdobozokban tetszetősebben kínálhatják a nyolcféle terméket. A tervet idáig itt is teljesítették, s nagy eredményeket értek el azzal, hogy o selejtet sikerült a felére csökkenteniük. Körülbelül 40 mázsa kekszet gyártanak naponta, ez a mennyiség azonban — attól függően, hogy kapnak-e pótmegrendelést — növeke'dhet. Tehát itt is elképzelhető egy kis hajrázás. Pótmegrendelés következtében múlják felül 20 százalékkal az eredetileg tervezett tőkés árbevételt a Szolnoki Mezőgép hevesi gyáregységében is. Itt büszkék arra, hogy egész esztendőben egyenletesen termelnek, a 144 millió eléréséhez nem lesz szükség különösebb év végi ő feladatuk is megnő. A célállomások között találjuk a borkombinátot, a közterület-fenntartót, de üveggyárakat, útépítő vállalatokat is. Tevékenységük számtalan speciális feladatot ró rájuk. A bánya területe erősen igénybe veszi járműveik gumijait, és a téli időjárás nekirugaszkodásra. Sőt. már most úgy tűnik, hogy november végére „kifutnak" a leszerződött alkatrészek, termékek és decemberben már jövő évi előgyártással foglalkozhatnak. A jó eredmények tükrében érthető, hogy az eredetileg 7,2 százalékra tervezett bérfejlesztéssel szemben várhatóan 10,5 százalék körül oszthatnak. Bár mindenütt így állnának . . . A Finomszerelvénygyár hevesi gyáregységénél ez utóbbi adat még a jövő titka. Függ ugyanis az egész vállalat eredményeitől. Mindenesetre Hevesen megteszik a dolgozók a magukét: belső elszámolásban mérve 282,8 millió forint értéket kell termelniük szeptember végéig, ebből 40,6 milliót dollárban\ 107,7 milliót rubelben várnák. A legutóbbi számítások szerint már túl vannak a 250 millió forinton, azaz ütemesen haladnak a terv teljesítésével. Az ütemes szó ezúttal nem azt jelenti, mintha egész esztendőben ne kerülne sor időnként „hosszúzá- sokra", egy-két napos hajrázásokra. Ha például a vártnál hamarabb megjelenik egy-egy Nyugatra szánt árubegyűjtő kamion, nincs mit tenni, rá kell dolgozni. Ez azonban be van kalkulálva épp úgy. mint az, hogy sajnos, gyakran kell számítani késve, vagy rossz minőségben érkező alapanyagokra, alkatrészekre. E gond sajnos. a korábban említett cégeknél is ismerős. Milyen sokat jelenthetne, ha az efféle nehézségeket jövőre már nem kellene „tervezni" . . . ! Németi Zsuzsa csak tetézi ezt. Meglehetősen elavult gépkocsiparkkal kell dolgozniuk: mindezek ellenére fé\l éves tervüket sikerült túlteljesíteniük. A 180 fős telep ebben az időszakban közel 60 milliós bevételt mondhat magáénak. Igyekeznek bővíteni a dolgozók anyagi — és természetesen erkölcsi — ösztönzésének lehetőségét is. Jelentős előrelépés például, hogy ez évben duplájára növekedett az üzemanyag-megtakarítás jutalmául kifizetett összeg. Mint a sajtó már hírül adta, az Elnöki Tanács nemrég módosította az 1978-as belkereskedelmi törvényt és az 1982-ben alkotott, a magánkereskedelemről szóló törvényerejű rendeletet. A jogszabályok módosítását, kiegészítését a gazdasági életben bekövetkezett változások tették szükségessé, hiszen — hogy csak a legjelentősebb tényekre emlékeztessünk — időközben terjedt el az üzletek szerződéses üzemeltetése, a jövedelemérdekeltségi rendszer a kereskedelemben és a vendéglátásban, korszerűsödött a vállalatok irányítási rendszere. A két jogszabály szövegének elemzésekor érzékelhető, hogy a gazdaságirányítás mind kevésbé tesz különbséget a szocialista és a magánszektor között, s a kereskedelmet mindinkább, mint egységes egészet kezeli. Erre utal egyebek között az is, hogy a magánkereskedőknek hasonló jogokat biztosít és kötelezettségeket ír elő, mint amilyenek az állami vállalatokra és a szövetkezetekre vonatkoznak. Korábban például a helyi tanács csupán az állami és a szövetkezeti boltoknak írhat.' ta elő bizonyos termékek kötelező forgalmazását. így a tej és a kenyér árusítását; ezután ezt — szükség esetén — magánkereskedőkre is elrendelheti. A gyakorlatban valószínűleg nagyobb súlya lesz az egységesítés egy másik vonásának, amely szerint a tanács nem csupán az állami és a szövetkezeti, hanem a magánüzletek nyitva tartási idejét is megszabhatja. Tapasztalhattuk, hogy a maszekok gyakran akkor húzzák le a redőnyt, amikor saját érdekük diktálja — például szombatonként, minek következtében már többször támadt zavar a lakosság kenyérellátásában. De nem ritka az sem, hogy a maszek, aki úgy ítéli, hogy már eleget keresett, s mondjuk, nem kíván magasabb adósávba kerülni, egész nyáron át zárva tartja üzletét. A Balatonnál és más turisztikai területeken viszont azt figyelhettük meg, hogy az elő, és az utószezonban kevés a működő üzlet; sokan csak a csúcsszezonban hajlandók árusítani, minek következtében a májusban, a szeptemberben üdülők nehezebben vásárolnak. Ezután a helyi tanácsoknak jogukban áll az ilyen bajokat megelőzni és a nyitva tartást — függetlenül attól, kié a bolt — a fogyasztói érdekekhez igazítani. Köztudott, hogy a kistele- püléseK jobb áruellátása érdekében a gazdaságirányítás bizonyos kedvezményeket nyújtott és nyújt az aprófalvakban, a tanyákon működő áíészeknek. Ezentúl az 1500 lélekszámúnál kisebb településeken a magánkereskedők is élveznek kedvezményt: egyszerre több szakmát is gyakorolhatnak, sőt szükség esetén egyidejűleg kisipari tevékenységet is folytathatnak. Persze, a maszekok egyenjogúsítása nem korlátlan; továbbra is csak kiskereskedéssel foglalkozhatnak, a nagybani árusításhoz nincs joguk. Viszont az egységesítésre utal, hogy a jogszabály mindenkire, aki belkereskedelmi tevékenységet folytat, bevezette a kereskedő megjelölést, ami egyúttal a kereskedői foglalkozás gazdasági és társadalmi szerepének erősödését is tükrözi. Bizonyos adminisztratív kötöttségek feloldása szintén egységesen vonatkozik minden kereskedőre A termelők például ezután minden külön engedély nélkül kereskedhetnek, ami egyaránt vonatkozik a gyárakra, az ipar- vállalatokra, amelyek már több száz boltot nyitottak az országban, és a mezőgazda- sági kistermelőkre, akik árujukat minden külön engedély nélkül forgalmazhatják. Visszatérve a főfoglalkozású magánkereskedőkre, nem hagyhatjuk szó nélkül a törvényerejű rendeletnek azt a kitételét sem, miszerint a magánkereskedőnek személyesen is részt kell vennie az üzlet munkájában. Aki nem jártas a maszekvilág rejtelmeiben, aligha érti ennek a döntésnek a célját, az értelmét. Ha nem is sokan, de vannak olyan ügyeskedők, akik maguk és családtagjaik nevére több üzlet fenntartásához szereznek működési engedélyt. Az első. a második üzleten szerzett pénzből berendezik, áruval ellátják a harmadikat, a hatodikat is, de a munkát — a valódi üzemeltetést — átengedik más személyeknek, akik őket az üzleti haszonból részesítik. Az ilyen manipulációkat megfékezendő, mondja ki a módosított jogszabály, hogy a magánkereskedői tevékenységet csak az folytathatja, akinek a nevére a magánkereskedői igazolványt kiadták — ellenkező esetben a szakigazgatási szerv köteles a magánkereskedői igazolványt visz- szavonni. Amikor a két jogszabálymódosítási javaslat az Elnöki Tanács elé került, vita alakult ki az előterjesztés egy pontja felett. Eszerint ugyanis — eltekintve az indokolt kivételektől — kötelező az üzleteket magyar névére keresztelni. A javaslat természetesen a magyar ember számára érthetetlen és kiejthetetlen üzletelnevezések ellen irányult, ami ellen korábban egy képviselő is interpellációt intézett a belkereskedelmi miniszterhez. Ám az Elnöki Tanács tagjai közül ketten is felvetették: mi legyen akkor a nemzetiségek lakta településeken működő üzletekkel, amelyek a magyar mellett szerb, szlovák vagy más nyelvű neveket is viselnek. A vita során született meg a döntés, miszerint ilyen esetekben a kettős elnevezés indokolt. A jogszabály-módosítások legintenzívebben bizonyára a magánkereskedőket foglalkoztatják, akik gyakran aggodalmaskodva vizsgálják: miként értékeli, segíti vagy csak tűri tevékenységüket a gazdaságirányítás. A társadalom nem jelentéktelen rétegéről van szó: a magánkereskedők száma az elmúlt négy évben megkétszereződött és ma már meghaladja a harmincezret. A forgalomba kerülő áruknak, szolgáltatásoknak mintegy 6 százalékát már ők juttatják el a lakossághoz, akik nemcsak boltokat, vendéglátóhelyeket működtetnek, hanem újabban kempingeket, panziókat, sportpályákat is. Bátorítja a módosított jog. szabály az összes kereskedőt — most már használhatjuk ezt a megnevezést egységesen mindenkire, aki a belkereskedelemben tevékenykedik — arra. hogy rugalmasabban végezze dolgát: termeltesse vagy akár termelje meg maga azt az árut, amire igény van. határozottabban képviselje a fogyasztói érdekeket az iparral szemben, és általában a szó eredeti, legjobb értelmében vett kereskedést folytasson. S mit mondanak a módosított jogszabályok a fogyasztónak? Azt jelzik, hogy a kormányzat a korábbinál is nagyobb figyelmet szentel az áruellátásnak, amit a jog eszközeivel is igyekszik javítani, gazdagítani. G. Zs. Az ÉPFU és az üzemanyag-megtakarítás N osztalgiarall ye ÖREG AUTÓ... Aki szombaton délután, a szüret kellős közepén józanul közlekedett a 3-as úton. Márkáz környékén, vagy a gyöngyösi Mátra Művelődési Központnál, az is kétségeket támaszthatott saját agyműködése iránt: mint az elvarázsolt kastélyban, csupa meglepetés volt az út! Egymás után pöfögött el az elől- ajtós Isetta, az 1920-as Amil- car, egy ősrégi Mercedes, és még ki tudja miféle, soha nem látott autómatuzsálem. Takács András — az Autóklub gyöngyösi csoportjának vezetője — így beszélt a mátrai veteránautó-találkozó céljáról: évente szeretnénk megismételni ezt a kétnapos „versenyt”, ami tulajdonképpen inkább csak az autósbarátság elmélyítésére szolgál. Egyfelől összehozza azokat, akiknek a régi autók iránt nosztalgiájuk van, és hajlandók is sok-sok száz órát egy- egy ősi járgány felújítására áldozni. De akik csak nézőként kedvelői az „oldsmobi- loknak", azoknak is kellemes őszi program végignézni az apák. a nagyapák nőbolon- dító benzinparipáit! Oszthatta e véleményt Hajdú Mihály is, aki Egerből rándult át a rendezvényre: — A Tanépnél vagyok hivatásos gépkocsivezető. így magam js eleget ülhetek a volán mögött. Ám. Misi fiam unszolására ma is vezetnem kellett! Még beszélni sem tudott, máris rajongott az autókért, és ma sem akarta kihagyni a Rallye-t; pedig két hete autócrosson, azelőtt motorcrosson voltunk! Igen, a veterán autók találkozóján való részvételnek nem ok nélkül volt előfeltétele, hogy 1960 előtt gyártott, de a közlekedésbiztonsági szabályoknak eleget tenni tudó masinákkal jelentkezzenek. Nemcsak esztétikai élményszerzés volt a cél: egy csaknem negyven (!) kilométeres útvonalon gyorsasági versenyt is tartottak a vén autók számára e csodaszép vénasszonyok nyarában. A mustillatú dombok között stílusosan Markazra, a Mát- ravölgye Termelőszövetkezet présházához „száguldottak" a gépek, ahol a gazdaság ajándékcsomaggal lepte meg a résztvevőket. A pihenő után pedig ismét irány a Mátra fővárosa, ahol este fogadáson vettek részt a versenyzők és autótulajdonosok. Közöttük volt Nagy Géza is, aki így vallott passziójáról — és Mércédeséről: — Az nem úgy van, hogy az ember vesz egy öreg autót és kalap! Én például tíz éve vásároltam, ötezer foA korelnök 1920-as Amilcar mellé sorakoznak fel a verseny résztvevői Kívül szép, belül luxus: plüss, valódi bőr... rintért ezt a 170 DB jelzésű dízelmotoros őslényt, de öt évig csak állt nálam. Addig tartott ugyanis, amíg a négy másik roncs alkatrészeiért elkezdhettem a csereberélést, a pótalkatrészek beszerzését. Így is egy csomó kézi munka maradt! A ventilátor lapátját például újra öntöttük, mert a világon nem volt e törékeny öntvényből ép! A favázas karosszéria elemeiből hiányzó darabok hajlítása már valódi mestervizsga egy asztalos számára is — nekünk tizenvalahanyadikra sikerült. Még az NSZK-ban is voltam, motoralkatrészért! Lelemény, összeköttetés, és nem utolsósorban megszállottság kell ehhez a hobbihoz! Okvetlenül igaz ez Nagy Gézára. akinek egy baleset óta mindkét alkarja hiányzik, így még a segítőt, dr. Kállai Sándor közgazdászt is be kellett oltania az öreg autók szeretetével! A lelkesedés, a fegyelmezettség ünnepe is volt tehát a kétnapos gyöngyösi parádé, amely vasárnap délben, az ügyességi versennyel fejeződött be. Talán közelebb hozta a közlekedőket — legyenek autósok vagy gyalogosok — a szervezőket és a közönséget. Mert egy ilyen összefogásnak, amelyből az Rajt! Autószerviz Szolgáltató Kisvállalat épp úgy kivette részét. mint az autómentő kisiparosok vagy az Autóklub, legfontosabb eredménye talán az, hogy — egyáltalán létrejött. . . 1. Szűcs Zoltán (Praga Pikoló. 1934); 2. Brand János (Adler Juniorsport, 1936); 3. Komáromi Gábor (Fiat Bal- lilla. 1932); 4. Simon Attila (Austin, 1934); 5. Zombori Zoltán (Tátra, 1939); 6. Har- kó László (Adler, 1936). A közönségdíjat az 1937- ben gyártott, Nagy Géza tulajdonát képező Mercedes 170-es típusú gépkocsi kapta Ugyanez a kocsi kapta a legmesszebbről jött autó díját is. Mohácsról érkezett. A hölgyek versenyét Simon At- tiláné nyerte Austin gépkocsival, amely 1934-es gyártmányú. Az utolsó simítások a verseny és Nagy Géza Merce- desének fényét emelik ...
