Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-03 / 207. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 3., szerda Ahol a baj, ott a segítség... Levél a hatvani színházbarátokhoz Nem titok, hogy a Galéria 1984 óta rendezett tíz sike­res nyár végi szabadtéri előadását csaknem tízezer ér­deklődő tekintette meg a Népkertben, hogy a Bánk bán, a Hunyadi László, a Sevillai borbély és egyéb remekek élményével gazdagodjon a szegedi, debreceni, békéscsa­bai, pesti színtársulatok jóvoltából. Ugyanígy azt sem hallgathatjuk el, hogy a napokban hűvösre, esősre for­dult időjárás a sportcsarnok nem éppen esztétikus kör­nyezetébe kényszerített már két produkciót, mégpedig a Tosca és a Carmen első bemutatóit, sőt az egyik — malőrrel tűzdelt — színpadi játék megtartása csak annak volt köszönhető, hogy a Csokonai Színház társulata túl­tette magát a sokkhatáson, és igazi színjátékosok példá­jaként — önmagát múlva felül — vitte sikerre Puccini muzsikáját sok száz hatvani örömére. Az ilyen szomorú, mostoha kényszerhelyzetek, a bajok mutatják fel az igazi emberi értékeket.. És amikor há­rom év tíz előadásának tagadhatatlanul jó visszhangja után most a kevésbé jót is magára kell vállalnia a Ga­léria kisded stábjának, úgy érzem, nem mehetünk el szó nélkül a gyors társadalmi reagálás. az intézmény igaz barátainak azonnali segítőkészsége, valamint a hatvani közönség népes táborának kitartása mellett. Arról van itt szó voltaképpen, hogy még idegeinkben zsiborgott az eső, a hideg miatt terembe szorított, balszerencsés két produkció izgalma, de a hivatástudat és az együttérzés nagyszerű jeleként egyik pillanatról a másikra mindenki tálpraállt. aki csak tehette, hogy a még hátralévő — mai és pénteki — két előadás, akár kedvezőtlen időjárási vi­szonyok közepette is, az ügy mellett hűséges közönség elé kerüljön. Telefonok, gyors szóváltások nyomán megmoz­dult a párt- és tanácsvezetés, az építőipari szövetkezet, az áfész, a városgazdálkodási vállalat, jöttek a kiskato- nák és a Galéria-barátok tucatjai, hogy építő any ággal, munkával újra játszóképessé tegyék a sportcsarnokot, s szükség esetén ma este megint csak ott csendülhessenek föl Eisemann Mihály operettjének — Egy csók és más semmi közkedvelt melódiái, s az időjárás esetleges zor- donsága miatt pénteken ott láthassák Hatvan és kör­nyéke kisiskolásai a „Tamás bátya kunyhója" szívme- lengetöen szép, zenés színpadi változatát. ■ Ahol a baj, ott a segítség — hallottuk ezt sokszor, sok helyütt. És ha most e lap nyilvánossága előtt idézem a legfrissebb, gyors példát, akkor jószerint azért teszem, hogy mind az építő százak, mind a nemesre, jóra han­goló színjátszás mellett oly hűséggel felvonuló hatvani, Hatvan környéki ezreknek köszönjem meg felejthetetlen gesztusukat. Azt a tettet, kiállást, amely talán előbbre lendíti a város igazi színháza megépültének dolgát, e műfaj sorsának jövendő jobbra fordultát is. Mondja ezt most nem a Népújság hatvani főmunkatársa, hanem a Galéria és a szabadtéri játékok önök iránt elkötelezett létrehívója, szolgálója: Moldvay Győző HEVESEN Ideák és sorsok bronzban Janzer Frigyes kiállítása Nem kisebb örömünnep­nek lehettek részesei Heves lakói augusztus 20-án, mint­hogy új szobrot avattak te­lepülésükön. Igaz, a Rákóczi Tsz udvarán magasodik a Dinnyés lány, ez azonban a helybéliek számára mégis­csak közterület, hisz jártá- ban-keltében bárki rácso­dálkozhat Janzer Frigyes alkotására. Az eseménnyel egyidőben tárlatmegnyitóra is sor ke­rült, a Munkácsy.díjas mű­vésznek a múzeumi kiállító­helyiségben, ahol is az érdek­lődők alaposabban megis­merkedhettek munkásságá­val. Érmek, szobrok, kisebb, nagyobb gipsz- és bronz­plasztikák .. . Ami egységes bennük: mennyire igyek­szik a művész nemcsak egy- egy pillanatot megragadni műveiben, nemcsak egy-egy karaktert bemutatni — fél­reértés ne essék, ez sem ke­vés! —, de a sorsát is elbe­szélni hőseinek. Sikerült neki. Hisz, még aki nem ismerné Babits, Lu­kács, Dante, Dózsa, Liszt, Kodály, Nagy Balogh nevét, az is megérezheti jellemük­ből fakadó hányattatásaik, gyötrelmeik, küzdelmeik, győzelmeik sorát. Egy szivar, egy kalap a Táncosnő ruhájának lehulló fodrai.... mind-mind törté­net- és történelemminiatú- rákat hordoznak. A szobrok, kisplasztikák megelevene- déséhez néha elég egy szem­öldökrándulás, egy mosoly­ránc vagy egy szélnek fe­szített tiszta homlok. Elbeszélők legtöbbször az érmek is. A József Attila, a Manet, az Opátia vagy a Barlanglakás ... — egységes hangulatot árasztanak, fö­lösleges lenne mindet föl­sorolni. De talán az Emlék I—IX. a legékesebb össze­foglalója az elmondottaknak. A tárlatlátogató számára külön izgalmasak a Dinnyés lány előképei, vázlatai a föl­magasodó nagy munkának. Szinte látni, ahogy a kü­lönben is töprengésre hajla­mos művész keresi a meg­fogalmazandó ideát. A lány­figura teltsége, talán a pa­raszti erő, a Földanya fo­galom kifejeződése. A diny- nyék nyilvánvalóan az ide­valósiak sikereinek jelképei. A dinnye- és a mellhalmok hullámai esetleg a dél-hevesi táj homokbuckáinak tükrö­ződései. A fölfelé diadalma­san néző arc — remény és hit... Igen, látni a harcot: azt, ahogy a szobrász mondani­valójával és a tárggyal — vagyis a megfogalmazás mi­kéntjével küszködik. (Ha egy tisztességes mére­tű dinnyét adna a lány ke­zébe, az kétségkívül bele­görnyedne. nemigen tudna büszkén előre nézni. Ha egy sárgát, meg egy kisebb gö­rögöt, oda a gömbök ritmi­kája. Két sárgához meg már karcsú lány illenék, de ak­kor mi sugározza a földdel foglalkozó robusztus harmó­niáját, ősi erejét... ?) Nos, a küzdelem a végső, a fölállított műnél szemmel láthatóan az eszme javára dől el. Ez a tény nem kér­dőjelezi meg Janzer Frigyes munkájának értékét, legföl­jebb arra ösztönöz, meditál­junk el újfent azon, mennyi­re kényes dolog napról nap­ra megteremteni a tartalom és a forma egységét. Németi Zsuzsa Az EL CID Amerikai—spanyol közös produkcióban készült fil­met láthatunk szeptember 7-én a televízióban: Cor­neille El Cidjének adaptá­cióját. Kiről-miről is beszéljünk a bemutató kapcsán? Talán kezdjük az íróval, Pierre Corneille-jel. A francia drá­maköltő 1606-ban született és 1684-ben hunyt el. A je­zsuitáknál tanult, jogi pá­lyára készült, ügyész lett Rouenben, de csak egyetlen pere volt ebben a minőség­ben. Attól kezdve visszavo­nultan élt és dolgozott. Éle­tében a nagy sikereket ku­darcok követték, keserű öregség lett osztályrésze, szegényen halt meg. Kora első drámaírójává az El Cid- del emelkedett. Corneille drámájának tár­gyát G. de Castro hasonló művéből vette, de beleszorí­totta abba a „hármas egy­ségbe”, amelyet akkor fo­galmaztak a drámaírás dog­májává. Igyekezett tágítani ezeken a szabályokon. Az El Cid elsöprő sikert aratott és hatalmas vihart, vitákat kavart. A mű legelszántabb ellenfelei között volt Riche­lieu, aki tisztában volt vele, hogy a dráma az ő közpon­tosító, abszolút hatalmat ki­építő politikája ellen irá­nyul. A Cid körüli irodalmi­nak álcázott politikai vita világnézeti küzdelem is volt. Az El Cid központi figurá­ja Rodrigo, a népi hős, aki az idegen elnyomók ellen küzd. Ehhez a hőshöz egy ma már legendás alakítás fűződik: Gérald Philipe-é, aki először 1951-ben, az avignoni színházi fesztivá­lon játszotta el, Jean Vilar rendezésében. Amikor a vi­lágszerte ismert és körül­rajongott művész 1959. no­vember 25-én, 37 évesen el­hunyt, három nappal később Cid jelmezében temették el. 1958-ban Kazimir Károly akkor létesülő Körszínháza mutatta be a leegyszerűsí­tett Cidet. Ennyi — talán nem feles­leges — kitérő után térjünk rá az 1961-ben készült film­re. Rendezője Anthony Mann, a főszerepeket olyan világhírességek játsszák, mint Charlton Heston, So­phia Loren, Raf Valloné, Geraldine Page és Herbert Lom. És hogy a magyar vo­natkozás most se hiányoz­zék: a film kísérőzenéjét Ró­zsa Miklós szerezte. A címszerepet alakító Charlton Heston 1924-ben született. Katonaidejének letöltése után rádióbemondó­ként dolgozott, egyidejűleg színészként és rendezőként tevékenykedett Thomas Wolfe színházában. A Broad- wayn 1947_ben debütált, 1950 óta filmezik. 1959-ben a Ben Húr címszerepéért Oscar-díjjal tüntették ki. Fil­met 1972-ben rendezett elő­ször. Néhány ismert filmjé­nek címe: Agónia és extázis. A majmok bolygója, A három testőr, Airport 75. Az El Cidet tehát szeptem­ber 7-én, vasárnap este lát­hatjuk televíziónk 1-es prog­ramjában, este 20 óra 05 perces kezdettel. 300 ÉVE TÖRTÉNT (1.) Budavár visszafoglalásának előzményei r&m&ad Ali Abdurrahman pasa Abdurrahman pasa emlékműve. Zsillé Károly műve Spanyol hősök emlékműve a budai várban (Bausz Sándor felvételei — KS) 1683-ban Kara Musztafa. a Török Birodalom nagyvezí- re, elérkezettnek látta az időt, hogy miután az oro­szok elleni háborút befejez­te, a Habsburg birodalom el­len forduljon, noha még érvényben volt az 1664. évi vasvári békében megkötötl fegyverszünet. Meg volt ró­la győződve, hogy Thököly Imre segítségével megsze­rezheti egész Magyarorszá­got, sőt a Habsburgok szék­városát is leigázihatja. Így történt, hogy 80 000 főnyi seregével 1683. július 14-én ostromgyűrűt vont Bécs kö­rül. Ám nem telt bele két hónap, s szeptember 12-én a 65 000 emberre tehető szö­vetséges és egyesült Habs­burg—lengyel had Lofcba- ringiai Károly herceg és So­bieski János lengyel király parancsnoksága alatt szétver­te az ostromló török tábort. Kara Musztafa nagyvezír csak a próféta zászlaját ment­hette ki Bécs alól. 30 000 ka­tonája elesett, teljes hadi felszerelése és az oszmán ha­talom verhetetlenségének sok évszázados híre megsem­misült. E győzelemből bon­takozott ezután ki — bár a Habsburg-kormányzat szán­déka ellenére — az a tá­madó hadjárat. amelynek csúcspontját Budavár vissza­vívása jelentette. Mindkét hadvezér a török után nyo­mult, Párkánynál újból meg­verték, majd visszafoglalták Esztergomot. Az október 9-i párkányi győzelem — mint­egy 8 000 török maradt ek­kor a csatatéren vagy ve­szett a Dunába — bebizonyí­totta. amit két évtizeddel korábban hasztalanul hirde­tett Zrínyi Miklós, hogy a török a támadó hadjárat feltartóztatására képtelen, az erőviszonyok az európai hatalmak javára billentek át Azzal azonban mindenki tisztában volt. hogy az osz­mán hatalom ellen csakis nemzetközi szövetségben ösz- szefogva szállhatnak harcba Európa államai. A török ki­űzésére indítandó háború alapját az a szövetség, úgy­nevezett Szent Liga alkotta, amelyet XI. Ince pápa ho­zott tető alá I. Lipót csá­szár és magyar király, So­bieski János lengyel király és a Velencei Köztársaság között. Az 1684. március 5- én aláírt szerződés kikötötte, hogy XI. Ince pápát a „szö­vetség védnökének, kezesé­nek és ügyviselőjének fogad­ják”. s megindítják hadaikat a törökök ellen. A pápa ugyanis fiatal korában — Odeschalchi Benedek volt az eredeti neve — katonatiszt­ként a lengyel seregben har­colt a törökök ellen, s csak utána lépett egyházi pályá­ra, de már akkor megérett benne a gondolat: Európa hatalmai fogjanak össze és ez a nemzetközi törökellenes szövetség indítson támadó háborút az oszmán biroda­lom ellen. E régi terve öl­tött testet a Szent Ligában, amelynek tagjai 1684. tava­szán megindították hadmű­veleteiket: Velence Dalmá­ciában, Sobieski János Uk­rajnában, a Habsburgok had­serege pedig a francia XIV. Lajos, a Napkirály által or­szágától megfosztott Lotha- ringiai Károly herceg vezeté­se alatt Magyarországon. Természetesen Buda vissza­foglalását tűzték ki célul. Néhány vár és erősség bevé­tele után, 1684. július 14- én érnek Buda alá. amelyet a török vitézül véd. Lotha- ringiai Károly november 3- án feladja az ostromot. 1685 tavaszán a nemzetkö­zi koalíció Magyarországon mintegy 125 000 főnyi had­erővel három területen kez­dett harcot. A legfontosabb Érsekújvár bevétele volt (augusztus 19.), valamint az Esztergomot ostromló török csapatok szétverése (augusz­tus 15.). A császári csapa­tok másik része elsősorban a Felvidéken harcolt Thököly és kurucai ellen, s egymás után vették be váraikat. A harmadik hadműveleti terü­let Horvátország és Szlové­nia. volt. Érsekújvár bevételével megnyílt az út Buda felé, amit a török is nagyon jól tudott, hiszen Érsekújvár védője, Hasszán pasa a szö­vetségesek megadást követe­lő felszólítására kurtán csak annyit felelt: Érsekújvár kulcsa Budán van!” S 1686-ban Lotharingiai Károly herceg, a Habsbur­gok hadseregének fővezére, minden befolyását arra hasz­nálja fel, hogy Lipóttól meg­kapja az engedélyt Buda ostromához. A török elleni támadó háború másik lelkes híve, Rabatta Rudolf gróf, főhadbiztos tábornok is se­gítségére volt azzal, hogy ha­talmas készleteket gyűjtött élelmiszerekből és hadianyag­ból. Á folyamatos szállítást szerződések, 500 hajó, több ezer szekér és a Duna men­ti vármegyék rakodásra, hajó visszavontatásra kirendelt jobbágyai biztosították. Lipót császár és király 1686 július elején végre pa­rancsot adott Buda ostromá­ra. A Szent Liga hadserege június 18-án körülzárta Bu­dát és megkezdte Magyaror­szág hajdani fővárosának ost­romát. (Folytatjuk) Cs. K. A címszereplő Charlton Heston

Next

/
Thumbnails
Contents