Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-17 / 219. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 17., szerda Diák újságírók írták Az elmúlt héten négy napon keresztül 38 középiskolás ismerkedett a Felsötárkányi KISZ-táborban, az újságírás alapjaival. A megye különböző intézményeiből érkezett fia­talok írásaiból válogattuk a következőket. Kishonthy Edina Eger, Dobó István Gimnázium: Mi a balhé? Üj rovatunkban egy kis történeti visszatekintés után olyan programot közlünk, amelyet reméljük pontos beírás után sikerrel használtok. — „Helló, haver. Mi a bal­hé? — Gáz van. Az ősök be- pipultak. — Miért? — Éjfélkor téptem haza. Az öreg már tiszta ideg volt. — Szívó! Az Ostromban voltál-e? — Ott. Ráadásul jól be­szívtam. — Tök buli. — Totál kivoltam. Az egész kéglit lerókáztam. — Égő. És a csaj? Volt téma? — Frászt. A végén megló­gott. Pedig csíptem a fa­zonját. — Jól néz ki? — Báró! Nagyon baba a kis nő. Hát, nálad mi a kon- gás? — Kaptam egy karót oroszból. Ciki, ez már a har­madik a héten. — Nem tojtál be? Lehet, hogy meghúznak! — Na és? Nem izgat. — Na, hé. — Cső!” ★ Vannak, akik elítélik, és vannak akik „jópofának” tartják; megint mások ész­re sem veszik a létezését. Pedig mennyire másképp hangzik, hogy „Cső, haver, nem jössz be egy bagóra a klotyóba?” mintha azt hall­juk: „Szervusz barátom, el­jönnél velem a WC-be el­szívni egy cigarettát?” Mi magunk szinte nem veszünk tudomást e nagyon is valós, mindenütt köztünk létező je­lenségről — a diáknyelvről. Ösztönösen, magától értető­dően műveljük, használjuk, alakítjuk és gyarapítjuk. Tu­lajdonképpen csak szókin­csében és néhány szókapcso­latában tér el a köznyelvtől ez a csoportnyelv. Ha szavai­nak eredetét vizsgáljuk, két csoportot különíthetünk el egymástól: az argóból át­vett szavakat (pl: bula, csaj, kégli, ipse) és a fiatalok ál­tal alkotottakat. Az előbbi­nek rengeteg módja van; ilyen a köznyelvi szavak be- cézése, vagy másképp tör­ténő átformálása, például: diri, suli, koli stb., továbbá a képzettársítások, úgy mint: szemét = rossz, becstelen - = hazug, buli = valamilyen érdekes, mulattató epizód, zenél = beszél, és a szokat­lan igekötőhasználat: leájul, elnyal, lebőg. E nyelv szó­készletének legfőbb tovább­fejlesztői a 15—18 évesek — vagyis a középiskolások. En­nek oka elsősorban a ka­maszkor jellemzőiben ke­resendő: a serdülő önmaga felé fordul, külön világot te­remt magának, keresi a ha­sonló korúak és gondolko­dásúak társaságát, a közös­séghez, csoporthoz való tar­tozást. Közrejátszik még a Az Egri Gép- és Műszer­ipari Szakközépiskolában ta­lálkoztam Erdélyi Zsuzsa 3. osztályos gépszerkesztő sza­kos tanulóval, azon kevesek egyikével, akik ebben a lá­nyosnak egyáltalán nem ne­vezhető szakközépiskolában sajátítják el választott hi­vatásukat. — Mikor gondoltál arra, hogy a GMSZ ilyen szakára jelentkezz? — Már az általános isko­lában megkedveltem a raj­zot és érdeklődtem a tech­nika iránt is, ezért döntöt­tem úgy, hogy idejövök a gépszerkesztői szakra tanul­ni. Ma már úgy látom, hogy nem választottam rosszul, jó képzést kapunk, aminek azért is örülök, mert az is­kola elvégzése után tovább szeretnék tanulni valamelyik műszaki főiskolán. — Nem féltél ennyi fiú közé jönni? Kovács bácsi öntudatos ember volt. ö tudta mitől döglik a légy. Semmiféle de­magóg szöveg nem vette le a lábáról. Neki mindenben megvolt a szuverén véle­ménye. öt nem tudta meg­téveszteni a látszat. Egy pénteki nap vett egy kiló szalonnát és az mint utóbb kiderült, csak 90 deka volt. Bizonyos volt benne, hogy jót tett vele az eladó. Hi­szen ő most egy kilóként fogja elfogyasztani a csa­ládjával. (Tudva, hogy mi magyarok milyen egészség­tréfálkozó, csúfolódó kedv és a feltűnési vágy, vagányko- dási hajlam. Leszögezhetjük, hogy nagy általánosságban mindenütt ugyanazt a diák­nyelvet beszélik, de észreve- hetőek iskolánként „nyelv­járások” is; ezeket néhány speciális, „saját” szó, szó- kapcsolat teszi különbözővé más iskolákétól. Van-e létjo­gosultsága ennek a csoport­nyelvnek, beszélhetjük-e minden helyzetben? Én úgy gondolom, igen — ha elte­kintünk egy pár durva, trá­gár kifejezéstől — hiszen ezzel is együvétartozásunkat fejezzük ki. Szókincsének minden szava a mai fiatal­ság leleményességéről, szel­lemességéről, nagyszerű hu­morérzékéről árulkodik. — Déhogy nem! Első év­kezdésemkor főleg attól tar­tottam, hogy nem lesz egyet­lenegy lány osztálytársam sem, de ez a félelmem ha­mar elmúlt, mikor megtud­tam, hogy még nyolcat vet­tek fel erre a szakra. Egyéb­ként ugyanazt a szintet kell teljesítenünk, mint a fiúk­nak. Egy kicsit büszke is vagyok arra, hogy ugyanazt teljesíteni tudom. — A tanuláson kívül van egyéb feladatod is az isko­lában? — Természetesen, a szak­köri és KISZ-munkán kí­vül én az iskolánk rádiójá­ban végzett munkám tar­tom a legérdekesebbnek. Eb­ben az évben választottak meg szerkesztőnek és azon­nal beiskoláztak a megyei KISZ szervezésében induló diák rádiósok felkészítésére. Közben véget ért a tízórai szünet, így a beszélgetésünk is... telenül étkezünk: ez pozitív dolog.) Kiszámította, ha csak hetente 10 dekával ke­vesebbet eszik, az egy évben 5,2. tíz évben 52, ötven év­ben 260 kilogramm. Ez pe­dig azt jelenti, hogy legalább fél évvel tovább élhet. Most döbbent csak rá, mennyi mindent köszönhet az eladó­nak. Vett egy csokor rózsát és visszasietett. Köszönetét re- begett a hölgynek és átad­ta a virágot. Az átvette. Egyébként az eladó több, mint 150 kilós volt... Raímundus Lullus spa­nyol misszionárius a XIII. században egy olyan gép megszerkesztését kísérelte meg, amely logikai következ­tetések levonására volt ké­pes. Ezzel első ízben vetődött fel a világon az a merész gondolat, hogy bizonyos szel­lemi tevékenységet egy gép­re lehet bízni. Bár Lullus gondolataiban a zsenialitás az őrület jegyeivel páro­sult, ez az elképzelése még­sem merült a feledés homá­lyába. A középkor társadal­mának fejlődésével nőtt azoknak a számításoknak a mennyisége, amelyen az em­bernek rendszeresen át kel­lett rágnia magát. Az első gépezetet, amely már ké­pes volt önálló számolásra (összeadni és kivonni tu­dott), 1642-ben Blaise Pas­cal francia matematikus és fizikus készítette. Pascal gé­pe a Pascalíne (melynek modernebb formájú válto­zatait lényégében még ma is használják) egy nagysze­rű ötleten alapult. Pascal rájött, hogyan lehet a mű­veletek maradékát „átvin­ni”. A gép sorban elhelye­zett fogoskerekből állt és a sorban következő tízfogú fogaskerekek egy teljes el­fordulás után egy fogosztás- nyit, azaz egytized kerület­nyit fordítottak a szomszé­dos keréken. Ez a megoldás lehetővé tette, hogy a gép tíznél nagyobb számokat is tudott kezelni. A kor üzletemberei azon­ban úgy találták, hogy a szerkezet bevezetése túl költ­séges lenne, hiszen a „szá­molószolgák” bére igen ala­csony volt. A számológép bevezetése ellen a számolás­sal foglalkozó alkalmazottak — akik állásukat féltették a masinától — tiltakoztak, nyílt nyomást gyakoroltak munkaadóikra. A számológép bevezetésé­vel szemben tanúsított rea­gálásuk az automatizálással és a számítógépesítéssel szemben, még napjainkban is tapasztalható ellenállás előfutára volt. A Pascalíne széles körű alkalmazására nem került sor, a tudósok érdeklődését azonban mégis felkeltette. A szerkezet működését a kor másik nagy tudósa Gottfried Wilhelm Leibniz is tanulmá­nyozta. Ö rájött arra, hogy Pascal gépe csupán meg­könnyíti, de nem növeli a rutinszámítások sebességét. A problémát úgy oldotta meg, hogy a gépbe egy szor­zóművet épített. A Leibniz által tökéletesí­tett számológép már alkal­mas lett volna a sorozat- gyártásra, de időközben rá­unt a számológépre és fi­gyelmét más problémák fe­lé fordította. Meggyőződése volt, hogy az érvek kezelése és elbírálása ugyanúgy lo­gikai folyamatba sorolható, mint pl. a többjegyű számok szorzása. Azonban csak századunk matematikai logikája alakít­hatott e gondolatból olyan tervet, amely megvalósítha­tó. Az viszont pontosan meg is szabta azt a határt, ameddig a gép az ember te­vékenységeinek egy részét átveheti. Ezt a programot legjobban a 8—11 éves korosztály tudja hasznosítani. Tudjuk, hogy sajnos elég sok kisiskolásnak problémát okoz az lxl. Ennek a megtanu­lásához nyújthat segítséget a játékosan felépített oktatóprogram, mely a ZX81 típusú gépekbe is változtatás nélkül beírható. 1 RÉM ***** SZORZQTABLA .......... 5 RÉM ***** LAKI LÁSZLÓ ***** 10 CLS 20 FORI=lTO 10 30 FORJ=lTO 10 40 PRINT I;” J; ” = ”;I*J 50 NEXTJ 60 PRINT AT 21,0; „HA MEGTANUL­TAD, NYOMJ MEG BARMIT” 70 PAUSE 4E4 80 CLS 90 NEXT I 100 LET R=0 110 LET W—0 120 FOR 1=1 TO 15 130 LET A=INT (RND*10) + 1 140 LET B=INT (RND*10) + 1 150 PRINT„IRD BE,MENNYI ”;A;”*”;B 160 INPUT C 170 IF C=A*B THEN GOSUB 500 180 IF C<>A*B THEN GOSUB 600 190 CLS 200 NEXT I 210 CLS 220 IF R=0 THEN PRINT AT 11,1;”BRA- VO 0 HIBAPONTOD VOLT” 230 IF R<>0 THEN CHAR, 5,12, PRINT „SAJNOS ”;R;” HIBAPONTOD VOLT” 240 PRINT AT 21,0; „SZÁMOLJUNK ÚJ­RA? (I/N)” 250 PAUSE 4E4 260 IF INKEYSO ”N” THEN RUN 270 CLS 280 CHAR,14,12, „JO TANULÁST!” 290 STOP 500 PRINT „BRAVO” 510 PAUSE 100 520 RETURN 600 PRINT „SAJNOS NEM JO, PROBALD UJRA” 610 LET R=R-f-l 620 LET W=W+1 630 IF W<=3 THEN PRINT „IRD BE, MENNYI”; A; ”*”; B:INPUT C:GO- TO 600 640 PRINT „SZERINTEM”; A;”*”;B;”=”; A*B 650 PAUSE 200 660 LET W=0 670 RETURN Az előző részek listái alapján a C16-os gé­pek tulajdonosai próbálják meg a szükséges sorokat a C16 nyelvére lefordítani. Akinek nem sikerűit, íme a segítség: 10 SCNCLR 60 CHAR,4,23, „HA MEGTANULTAD, NYOMJ MEG BARMIT!” 70 GETKEYT$ 80 SCNCLR 130 A=INT(RND(0)*10) + 1 140 B=INT(RND(0)*10)+1 190 SCNCLR 210 SCNCLR 220 IF R=0 THEN CHAR,5,12, „BRAVO 0 HIBAPONTOD VOLT!” 230 IF R<>0 THEN CHAR,5,12, „SAJ­NOS ”;R;” HIBAPONTOD VOLT!” 240 CHAR,8,23, „SZÁMOLJUNK UJRA? (I/N)” 250 GETKEYT$ 260 IF T$<>”N”THEN RUN crNPT R 280 CHAR,14,12, „JO TANULÁST!" 510 FORT=0 TO 1000:NEXTT 650 FORT=0 TO 2000:NEXTT Jó tanulást kívánunk a programhoe! Erdélyi Sándor Eger, Gép- és Műszeripari Szakközépiskola: Lány a fiúiskolában Csorba László Eger, Gárdonyi Géza Gimnázium: Kovács bácsi LÁTTUK A TENGERT ... Jugoszláviában a gagarinosokkal (Tudósítónktól): A Gaigarin Hőerőmű Vál­lalat KISZ-bizottságának szervezésében nemrégiben kéthetes jugoszláviai turis- taúton vehettek részt az erő­mű Edison ifjúsági brigád­jának tagjai, az ifjúsági szer­vezet aktivistái. A KISZ- esek, családtagjaikkal a moz­galmi munka igazán nem csekély jutalmául kapták ezt a gyönyörűnek ígérke­ző adriai kirándulást... Szerpentinek Rijekáig A határt, Letenyét, éjjel két óra után értük el. Csak­nem egyórás ügyintézés, vámvizsgálat után, irány Rijeka. A Karlová c felé vezető autópályán virradt ránk, de még mindig csak megyünk, megyünk. S cso­dáljuk autóbusz-vezetőnk téberségét, frissességét, tel­jesítményét. Magas, sziklás hegyek között, csodás, vad­regényes tájakon keresztül vezetett utunk. Félelmetes emelkedőkön, szerpentine­ken felfelé. Vezetőink még a buszon kiosztották a „va­lutát”, zsebpénzt. Fejenként 12 800 dinárt. Nem sok... Ennyit lehetett. Délelőtt 11 órára érkeztünk meg Rije- kába. Itt volt lehetőségünk városnézésre, vásárlásra. Be­barangoltuk a belvárost. Megnéztük a kikötőt. Meg­csodáltuk az autókat. A sok Zastaván kívül Citroenek, Volkswagenek... A külföldi panorámabuszokról, motor- kerékpárokról, Hondákról Kawákról nem is szólva. Utunk során azért egész sok Rába kamiont, tehergépko­csit is lehetett látni jugo­szláv rendszámmal. Lovrani éjszakák Rijekátoól Opátiába men­tünk tovább a kéklő Adria partján. A tenger hullám­zott, lebegtette a kis kikö­tőkben, mólókban állomáso­zó hajókat, csónakokat. Gyö­nyörű a táj. Magas pálma­fák. színes, muskátlis abla­kos házak, pompás szállo­dasorok. A távolban kiraj­zolódott a Cres-sziget egy ré­sze. Opátiában köszöntött bennünket az Express tár­sasutazási irodájának kép­viselője és közölte: szállá­sunk a közeli Lovranbam lesz. Három egymás mellet­ti tengerparti szállodában aludtunk. Igazán kellemes környezetben. Első jugoszlá­viai vacsoránk érdekessége az volt, hogy egy pár szelet szalámira mindenki azt hit­te: ennyi az egész. Kiderült, ez volt az előétel... Az éj­szakai vihar, esőzés után kellemes napsütéses reggel­re ébredtünk, s egész nap tengerparti fürdőzés szere­pelt a programban. Az Ad­riai-tenger gyönyörűen csil­logott és milyen tiszta kék volt a vize! Csoportunk tag­jainak szinte mindegyike megmártózott a hullámzó, kicsit hideg és sós vízben. Néhányan vízilabdáztak a tenger mélyebb részén. A többiek inkább a sütkére- zést, a környék bebarango­lását választották. Este a távoli Rijeka csodás fény­árban úszott. A parti szóra­kozóhelyeken hajnalig zaj­lott az élet. Opátia, a tengerpart gyöngyszeme Másnap délelőtt a Kvar- ner-tengerpart egyik gyöngy­szemét, Opátiát tekintettük meg.. Ez nyáron a környék legforgalmasahb üdülőhe­lye, télen pedig klimatikus gyógyhely. Fölötte emelke­dik az 1396 méter magas Monte Maggiore-hegység. A település Lovratnhoz hason­lóan a hegyvonulat és ten­gerpart közötti keskeny part­sávon terül el. Házai a hegy­oldalra is felkúsznak. Im­pozáns szállodasorok, villák, üzletek sokasága, pálmafás tengerparti sétányok jellem­zik. Városnézés, fotózás, vá­sárlás után a tengernek sen­ki nem tudott ellenállni... Űtitársaink egy része fügét szedett. Ez sem adatik meg mindennap ... Az utolsó éj­szakánk előtt kicsit fájó szív­vel néztük a fürdőöblökkel, szirtekkel tagolt Adriát... Korcsog Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents