Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-17 / 219. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 17., szerdo Folytatódtak a magyar— sziriai tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) gyesbizottság magyar tagozatának elnöke, megbeszélést folytatott Szabah BaJodzsa- dzsi tervezésügyi államminiszterrel. a bizottság sziriai társelnökével. Tárgyalásokat folytatott továbbá a felsőoktatási, a gazdasági és a külkereskedelmi, valamint az energiaügyi és a mező- gazdasági miniszterekkel. Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke tárgyalásokat folytatott Ja-, szín Rádzsó sziriai tájékoztatási miniszterrel, tájékoztatási egyezmény megkötéséről. Az egyezmény, amelyet várhatóan még a mostani látogatás alatt aláírnak, ösztönzi a magyar és a sziriai tájékoztatási szervek közvetlen kapcsolatainak fejlesztését. Leszögezi, hogy a két fél kölcsönösen segítséget nyújt a másik ország újságíróinak rádiós és televíziós műsorkészítőinek munkájához. Pacsek József altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, honvédelmi miniszterhelyettes, és Herk• ner Ottó külkereskedelmi miniszterhelyettes tárgyalást folytattak vezető sziriai tábornokok jelenlétében Hik- mat Sehabi hadseregtábornokkal. sziriai vezérkari főnökkel. A tárgyalásokon megállapították, hogy a két baráti hadsereg közötti együttműködés jó, a kapcsolatok rendezettek, összhangban a két ország kapcsolataival és a honvédelmi miniszterek találkozóján meghatározott irányelvekkel. A tárgyalásokon áttekintették a katonai, gazdasági kapcsolatok konkrét kérdéseit és meghatározták a további feladatokat. Pacsek József altábornagyot fogadta Musztafa Tlász hadtesttábornok, a hadsereg és a fegyveres erők fő- parancsnokának helyettese, miniszterelnök-helyettes, Szíria hadügyminisztere is. A találkozók baráti légkörben folytak. Naay Gábor külügyminiszter-helyettes Diah al-Fattal. külügyminiszter-helyettessel beható eszmecserét folytatott a közel-keleti helyzet legújabb fejleményeiről, a válság rendezésének lehetőségeiről. Washingtonban tárgyal az izraeli kormányfő. A képen: Simon Peresz és Ronald Reagan a Fehér Házban (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) PAKISZTÁN: Szovjet diplomata elleni merénylet A hivatalos pakisztáni hír- ügynökség bejelentette, hogy kedden Iszlámábádban gyilkosság áldozata lett a szovjet nagykövetség katonai attaséjának helyettese. A szovjet diplomatát tilosat jelző közlekedési lámpánál várakozó gépkocsijában lőtte le a gyilkos. A pakisztáni hatóságok elfogták a tettest, akit elmebetegnek minősít a hivatalos iszlama- badi közlés. A merényletről beszámolva a szovjet nagykövetség szóvivője közölte: az áldozat Fjodor Gorenkov: mindössze néhány hónapja foglalta el állomáshelyét. A pakisztáni kormánv vizsgálatot rendelt el az ügyben. t i ISMÉT DIVAT AZ ÖLTÖNYI Szeptember 18—20-ig 3 NAPON KERESZTÜL DIVATOS FÉRFIÖLTÖNYÖK 30%-KAL OLCSÓBBAN KAPHATÓK. EGERBEN a Dobó téri Férfiruhaboltbanl V I i 142 kérdés az ENSZ-közgyűlés 41. ülésszakán Kedden délelőtt — középeurópai idő szerint a délutáni órákban — New Yorkban megnyílt az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 41. ülésszaka. Az előző, jubiláns 40. ülésszakot hétfőn hivatalosan is bezárta annak elnöke. Jaime de Pinies spanyol diplomata. Az új ülésszak napirendjén eddig 142 kérdés szerepel, amelyeket a bizottságokban. illetve a közgyűlés teljes ülésén kell megvitatni. Ezek között szerepel a béke és a nemzetközi biztonság számos fontos témája, a világ gazdasági helyzete, a fejlődő országok sok problémája, a környezetvédelem közös megoldásokat igénylő kérdése. A szocialista országok új pont beiktatását javasolják a nemzetközi biztonsági rendszer megszilárdítására. A javaslatot hazánk képviselője nvújtotta be az ügyrendi bizottsáenak. illetve az ENSZ főtitkárának. A közgyűlés általános, vitájában több mint százhúsz tagállam képviselője jelentkezett már felszólalásra. Az első héten mond beszédet a tagállamok küldöttei előtt Reagan amerikai elnök. János Károly spanyol király, Corazón Aquino, a Fülöp-szi- getek elnöke és több más államfő. Felszólal az általános vitában Jacques Chirac francia miniszterelnök és több kormányfő. Már a jövő hét keddjén elhangzik Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter nagy érdeklődéssel várt beszéde.'A magyar küldöttség vezetője, Várhonyi Péter külügyminiszter, várhatóan szeptember 30-án fejti ki az ülésszakon a Magyar Népköztársaság álláspontját a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. Az általános vita megnyitása előtt a közgyűlés három napon át rendkívüli ülésszakon vitatja meg a namíbiai kérdést. A szerdán kezdődő vitában eddig már több mint száz ország képviselője kért lehetőséget a felszólalásra. Az el nem kötelezettek mozgalmának legutóbb Harraréban elfogadott követeléseit várhatóan Robert Mugabe. Zimbabwe miniszterelnöke fejti ki. A közgyűlés rendkívüli ülésszaka elé számos olyan javaslatot terjesztettek már, amely nemcsak a világszervezet Namíbia függetlenségének megvalósítását követelő határozatai végrehajtását sürgeti, hanem határozott intézkedéseket kíván megvalósítani a fajüldöző dél-afrikai rezsim és annak pártfogói ellen. A közgyűlés ülésszakát a tervek szerint lerövidítik — tekintettel a világszervezet súlyos pénzügyi helyzetére. Ez utóbbi oka elsősorban az, hogy az Egyesült Államok csökkenteni kívánja hozzájárulását az ENSZ fenntartásához. Bár Washington hivatalosan sohasem indokolta politikai okokkal hozzájárulása csökkentését, az amerikai kormányzat elégedetlen azzal, hogy az ENSZ tagállamainak többsége számos kérdésben szembefordult az Egyesült Államok politikáiéval. Washington ezért csökkentette az ENSZ pénzalapjaihoz való hozzájárulását. A világszervezet működésének költségeit ugyanakkor több más tagállam is sokallja, ezért az elmúlt időszakban több tanácskozáson ievekez- tek elérni a költségvetés csökkentését. Pérez de Cuellar főtitkár a közgvű'és ülésszaka elé terjesztett jelentésében külön aláhúzta. hogy az FNSZ apparátusában jelentős csökkentéseket hajtottak végre és más módon is igyekeznek takarékoskodni. —( Külpolitikai kommentárunk)— Osztrák átrendeződés AUSZTRIA ISMÉT VÁLASZTÁSOKRA készül, amelyek bizonyosan átrendezik Bécsben a politikai erővonalakat. Franz Vranitzky szocialista párti kancellár kedden hivatalosan is előterjesztette javaslatát az államfőnek: írják ki november 23-ra a parlamenti választásokat. Az eredetileg jövő áprilisban esedékes voksolás előrehozatalát az váltotta ki, hogy lehetetlenné vált az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) 1983 óta tartó közös kormányzása. A koalíciót az SPÖ azért mondta fel, mert az FPÖ minap választott új elnöke, Jörg Haider szélsőjobb- oldali nézeteiről ismert, míg Haider elődje, Norbert Steger alkancellár a párt középutas tényezőit képviselte. Vranitzky kancellár szerint ezzel a személycserével háttérbe szorul az eddig uralkodó, és az együttműködés alapját jelentő liberális elem. Haider persze azonnal szerződésszegésnek nevezte a koalíció felbontását, mondván, hogy az együttműködési szerződést nem személyek, hanem pártok kötötték. Ez természetesen így van, ám bizonyos politikai helyzetekben a nemzetközi gyakorlatban korántsem ismeretlen a közös kormányzások felbomlása, ha felmorzsolódtak az egyetértés alapjai. Ausztriában most ez történt. Az sem feledhető, hogy Haider személyét még pártbeli társa, Harald Ofner igazságügy-miniszter is az „ellenzék és az elszigetelődés” szinonimájának nevezte. Vranitzky az FPÖ új helyzetében — mint a rádiónak nyilatkozva elmondta — nem lát további lehetőséget a konstruktív együttműködésre az ország sürgető problémáinak megoldásában. Égető gondok pedig jócskán akadnak, főképpen a gazdaságban. Ott van például az osztrák ipar zászlóshajójának, a hetvenezer embert foglalkoztató Voest— Alpine acélipari konszernnek a válsága. A koalíció tulajdonképpen már a Voest—Alpine kérdésében megtorpant, hiszen az FPÖ nem értett egyet a szocialisták szanálási tervével. Jellemzi ugyanakkor a helyzetet, hogy az 1970. óta ellenzékben lévő Osztrák Néppárt (ÖVP) nem utasítja vissza a kormány által megajánlott állami támogatást. LEHET, HOGY AZ ÖVP a Voest—Alpine kapcsán már az esetleges nagykoalícióra kacsingatott? Laczik Zoltán Kulcskérdés a leszerelés ' A külügyminiszteri találkozó előtt Washingtonban Lassan már egy éve nem találkozott egymással az amerikai és szovjet külügyminiszter. Legutóbbi megbeszélésük eredménye viszont a genfi csúcstalálkozó lett, s ha az idén erősebbek a kételyek az újabb legmagasabb szintű összejövetel iránt, annak elsősorban az elmúlt esztendőben tanúsított washingtoni magatartás az oka. Az amerikai kormányzat az elmúlt hónapokban úgy kezelte a csúcstalálkozót, mint amiről Genfben eleve létrejött a megállapodás — függetlenül attól, hogy egy ilyen összejövetel milyen eredménnyel zárulna. S ha a szovjet vezetés értésre adta, hogy nem sok értelmét látná az újabb kézfogásnak tartalmas döntések nélkül, akkor az amerikai kormányzat ezt igyekezett úgy feltüntetni, hogy a Szovjetunió „feltételeket szab”. Az elmúlt időszakban ez a fajta propaganda valamelyest csökkent ugyan, de nem szűnt meg teljesen, — a legutóbbi napok fejleményeit azonban az amerikai közvélemény többsége — beleértve a szovjet—amerikai közeledés ellenfeleit is — úgy ítélte meg, hogy Washington végül is hajlandó tudomásul venni, hogy a két ország vezetői nem tölthetik idejüket „üresjárattal”. A külügyminisztereknek kell tisztázniok, milyen területeken nyílik lehetőség az előrelépésre. A világ közvéleménye érthetően a leszerelés terén szeretne eredményeket látni, Washington azonban azon a nézeten van, hogy ez nem lehet a két ország vezetői tárgyalásainak egyetlen témája. A kulcskérdés azonban —, s ezt Genfben annak idején Gorbacsov és Reagan egyaránt aláhúzta, — a leszerelés témaköre. Az eltelt év fejleményei egyelőre kevés reményt adnak arra, hogy ezen a területen érdemlegesen módosult volna a Reagan-kormány álláspontja. Reagan például a genfi csúcs óta is sokszor kijelentette: az Egyesült Államok fő célja a hadászati támadófegyverek számának lényeges csökkentése. Ám ugyancsak ő volt az, aki érvénytelennek minősítette a hadászati fegyverek korlátozásáról megkötött SALT— II. szerződést. S éppen a külügyminiszteri tanácskozás elé időzítve jelentették be Washingtonban, hogy az Egyesült Államok nem szereli le, hanem korszerűsíti két régebbi típusú, nukleáris hadászati fegyvereket hordozó tengeralattjáróját. Ha ugyanakkor megvalósul az, amiről az elnök még májusban szólt, ha tovább növelik az olyan hadászati bombázók számát, amelyek alkalmasak nagy hatótávolságú, nukleáris töltetet hordozó manőverező robotrepülőgépek indítására, akkor Washington túllépi a SALT—II. szerződés kereteit. Ehhez képest aligha tekinthető jelentős felje- ménynek, hogy Reagan — állítólag — hajlandó lenne ma már a hadászati támadófegyverek számának olyan csökkentésére, amelyet a Szovjetunió, saját biztonsági érdekeit figyelembe véve, a jelenlegi időszakban megvalósíthatónak tart. A leszerelés másik fő kérdése az űrfegyverkezés. A genfi csúcsértekezlet óta az amerikai kormányzat változatlan hangerővel jelenti ki, hogy az SDI-program nem lehet alku tárgya. A Pentagon folytatja, sőt gyorsítani kívánja a program megvalósítását. Ehhez képest ismét csak kétes értékű az az állítólagos, de hivatalosan meg nem erősített javaslat, amelyet Reagan elnök Mihail Gorbacsovhoz intézett levele tartalmazott: az Egyesült Államok kész vállalni, hogy hét és fél évig nem kezdi meg sem a Földön, sem a világűrben az ilyen rakétaelhárító rendszer telepítését. A szakértő szerint ugyanis egy ilyen rendszer addig nem is készülhet el a telepítésre. Ráadásul Washington még ezt az állítólagos engedményt is feltételhez szeretné kötni: a rakétaelhárító rendszerekről megkötött SALT—I. szerződés lényeges módosítását akarja elérni. Ilyen körülmények között talán az sem véletlen, hogy az amerikai katonai vezetés alig néhány nappal a külügyminiszteri találkozó elé időzítette új űrfegyverkezési kísérletét, amely ezúttal első ízben irányult arra> hogy egy „támadórakétát” még a pálya felszálló ágában semmisítsen meg. Az Egyesült Államokban sem sokan hiszik el, hogy ez a kísérlet nem sértette meg a SALT—I. előírásait, s hogy nem politikai ok helyezte erre az időpontra. A harmadik fő témakör, amely ebbe a kérdéscsoportba tartozik, az Európában levő közepes hatótávolságú eszközök számának kölcsönös és jelentős csökkentése. Erről egyelőre keveset hallani — noha annak idején az amerikai sajtó úgy ítélte meg, hogy a „legtöbbet ígérő” terület lehet a leszerelési kérdések közül. A csend nem mutat arra, hogy a washingtoni álláspont ezen a téren érdemlegesen módosult volna a megállapodás irányában. „Űj” témaként társult a leszerelési kérdésekhez az elmúlt időszakban a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetése. A fegyverkísérletek moratóriumát egyoldalúan immár több mint egy éve megvalósító Szovjetunió javaslatára az amerikai válasz következetesen „nem” — s ugyanilyen következetességgel folytatódnak a Pentagon kísérletei is, a legújabbat ismét csak napokkal a külügyminiszterek eszmecseréje elé időzítve. Van persze olyan téma, ahol az amerikai kormányzat lehetségesnek tart előrelépést. Ezek közé tartozik például a bizalomnövelő intézkedések kibővítése, a vegyi fegyverekkel kapcsolatos nemzetközi megállapodás, illetve, bizonyos mértékig, a közép-európai fegyveres erők és a fegyverzet csökkentése. Ezek a kérdések azonban többoldalú nemzetközi megbeszélések témái, s bár egy szovjet-amerikai közös állásfoglalás minden bizonnyal elősegítené a megállapodást, ehhez nem lenne szükség csúcstalálkozóra. A kép mégsem teljesen sötét. Genf óta nem kis eredmények is születtek: a párbeszéd a két ország között megindult, sőt felgyorsult éppen a külügyminiszteri találkozót megelőző napokban. A külügyminiszterek immár az álláspontok részletes ismeretében ülhetnek le a washingtoni tárgyaló- asztalhoz, s ez kétségkívül megkönnyítheti az előrelépést — ha a felgyülemlett ismeretanyaghoz mindkét fél részéről azonos politikai jó szándék is társul. Éppen ez az. amivel kapcsolatban Washingtonban sokan kérdezik, hogy vajon megvan-e a kormányzatban a jóakarat szikrája — s nem képesek-e arra a megálla’- podás ellenfelei, hogy ezt a szikrát is el tapossák? A külügyminiszteri találkozó nem lesz ugyan „döntést hozó” megbeszélés, de erre a kérdésre már választ adhat. Kis Csaba