Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-15 / 217. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 15., hétfő Kellenek a példaképek A história porondján fel­itűnő kiváló, áldozatkész személyiségek alakját hol­tuk után legendák regi­mentje övezi. Így van, ek­ként kell lennie, mert a2 utódoknak szükségük volt, s lesz is példaképekre. A sztorik annál könnyeb­ben sorjáznak, minél job­ban hasonlít a konkrét alak a követésre méltó ideálhoz. Ilyen volt a XI. század­ban élt El Cid, vagyis az a Rodrigo, aki nemcsak a lo­vagi erények seregével büsz­kélkedhetett, hanem sok szempontból meg is előzte korát. Lényétől távol állt a vak kegyetlenség, embersé­gesen bánt a hadifoglyok­kal, s a fenyegető hódítók ellen hajlandó volt . szövet­séget kötni korábbi ellen­ségeivel. Nem hajbókolt a hatalmon lévők előtt, kriti­kusan szemlélte, értékelte cselekedeteiket, s fejet csak akkor hajtott előttük, ami­kor nem egyéni érdeke, ha­nem a közösség, azaz népe java kívánta. Nem töpren­gett, nem tétovázott, a ne­mes célokért bármilyen koc­kázatra kész alkatként ke­veredett számára korántsem előnyös konfliktusokba. Kilencszáz esztendeje ha­lott, de az utána következő nemzedékek nem feledték tetteit, s karakterét fiaikra, unokáikra testálták. Corneille, a kiváló fran­cia drámaíró nagy sikert aratott tragédiát írt sorsá­ról, természetesen kora igé­nyeihez mérten mintázva fi­guráját. Ügy tűnik, az atomkor sem hálátlan, hiszen a szep­tember hetediki vasárnapon milliók nézhették meg azt az 1961-ben készült ameri­kai—spanyol filmet, amely szintén róla szól, őt idézi. Így védekezünk a közelí­tő egyhangúság, az egyre bántóbb szürkeség, a fojto­gató önzés és anyagiasság mindinkább kísértő réme ellen ? Nem tudom, de az tény, hogy sokan élvezték ezt a kétségkívül ötletesen, szín­vonalasan elkészített pro­dukciót. Nemcsak a világsztár fő­szereplők remekeltek, ha­nem a stáb valamennyi tag­ja jelesre vizsgázott. Ha­tásosra kerekedtek a tömeg­jelenetek, izzottak a konf­liktusok, a cselekmény tö­retlenül ívelt előre, hiány­talan, csorbítatlan lett a ka­tarzis. Milyen kár, hogy hazai terepen — természetesen szerényebb költségvetéssel — úgyszólván sohasem születnek ilyen művek, hol­ott annyian várunk rájuk, hiszen művészileg nem hi­báztathatok, gondolatokban gazdagok, s a nagyközön­ség tetszését garantáltan megnyerik. Nekünk is voltak — nem is kis számban — Cidjeink. Ne feledjük, támasszuk fel őket, hadd ébredjenek Csip- kerózsika-álmukból, mert rájuk mindig szükség lesz... Pécsi István Mi történt az 1525-ös hatvani országgyűlésen? Aczél György írása a Délszigetben A Hatvani Galéria na­gyobb művészeti esemé­nyeihez kapcsolódó Délszi­get almanach idei első fü­zete tavasszal, a Németh László-emléknapok alkalmá­ból jelent meg. Azóta jó pár hónap telt el, s most újabb kiadvánnyal jelentkezett a szerkesztő-kiadó. A nyom­dából kikerült könyvecskét Fodor András írása és ver­se vezeti be, idézve az áp­rilisi Németh László-emlék­napok eseményeit. Fontos értéke a kiadványnak Aczél György nagyobb lélegzétű írása, amelyben a szerző Illyés Gyula korszakos köl­tői munkásságával foglalko­zik. Fölöttébb izgalmas hely- történeti munkával jelent­kezett az új füzetben Kovács Gábor történész, aki az 1525-ös hatvani országgyű­lés eseményeit dolgozta fel. A galériában rendezendő közeli kiállítások kapcsán Pogány ö. Gábor, a 90 esz­tendős Istókovits Kálmán festő életművére irányítja a figyelmet. Losonci Miklós pedig a kiállításával ugyan­csak Hatvanba készülő je­les keramikus. Molnár Elek művészetét vázolja fel. Cs. Varga István tollából érté­kes tanulmányt közöl a Délsziget Papp Lajos költé­szetéről. s feltétlen említést érdemel a „Vélemények” ro­vat néhány apró idézete, amelyek sorában például Berecz János, a KB titkára, Sándor Iván irodalomkuta­tó és Király István akadémi­kus vélekszik elismerően a galéria rendezvényeit kiegé­szítő vállalkozásról. Zagyva-parti tájoló Szabadtéri mozi Hatvanban — Termékbemutató és vásár — Szergej meg az istállómester — Los Gallosék műsora A Zagyva-parti város mű­velődési központja jó kez­deményezésének bizonyult a szabadtéri mozi létrehozása a Népkertben. Az első ve­títések sikerét követően ki­alakult a szeptember végéig tartó idei program is: 15-én a Lator (olasz), 17-én a Ma- raton életre-halálra (ame­rikai), 22-én a Legyőzhetet­len Vutang (kínai), 24-én a Ki kém, ki nem kém (ame­rikai), 26-án az Ufók Arizó- nában (amerikai), 29-én pe­dig a Forróvérű kísértet (olasz) című filmeket vetí­tik, minden alkalommal es­te fél 8 órai kezdettel. Szep­tember 19-én és 26-án videó- diszkó is társul' e műsorok­hoz. Október 3-án, pénteken, délelőtt 11 órakor a műve­lődési központ által szerve­zett mezőgazdasági és ipari termékbemutató megnyitá­sára kerül sor a városi sportcsarnokban, ahol Hat­van és környéke üzemei, kistermelői vonultatják fel termelvényeiket. A kiállítás 5-én zárul, amikor a zsűri odaítéli a bemutató díjait is. Október 10-én, pénteken a gyermekeknek kedvez a Vörösmarty Művelődési Köz­pont, amikor délután 3 órai kezdettel a Széchenyi utcai, új általános iskola előcsar­nokában a Szergej meg az istállómester című játékot tűzi műsorára Kurepov Szer­gej és Baranyi László fel­léptével. Politikai békedemonstrá­ciónak számít Ugyan, de jó szórakozást is ígér az a rendezvény, amelyre szep­tember 29-én. szerdán dél­után 2 órakor kerül sor — a Hazafias Népfront Városi Bizottságával együttmű­ködve — a Farkas Imre ut­cai Általános 'Iskola torna­termében. *E program kere­tében a chilei Los Gallos együttes ad koncertet az ér­deklődő közönségnek. Október 14.-én, kedden délután startol az az elő­adássorozat is. amely az 1950-es évektől egészen nap­jainkig igyekszik tükröztet- ni társadalmi életünk ala­kulását, s társrendezője a városi KISZ-bizottság lesz. Egyébként az ifjúkommu­nista szervezet tanácskozó- termében rendezik meg a nyitó programot, Kolonics Ilona filmrendező részvéte­lével. Bányász­múzeum Gánton Felújították és kibővítették Gánt-bányatelepen a Fejér Megyei Bauxitbányák mú­zeumát. A föld alatti tárná­ban kialakított múzeum be­mutatja a bányászat törté­netét a Bakony és a Vértes hegységekben, valamint a termelés korszerű eszközeit. Képünkön: a tárnában ki­alakított múzeum (MTI-fotó: Kabáczy Szilárd) Csehországi képek Nerudával a Malá Stranán VI 1 A Malá Strana, vagyis a Kis oldal (a monarchia ide­jében, amikor a német szó is oly gyakori volt itt, mint a cseh, Kleine Seitenek mondták) Prága egyik leg­szebb, leghangulatosabb vá­rosrésze. Ha párhuzamot ke­resnénk, a régi Tabán, meg Óbuda kínálkoznának pen- dantként — annyi különb­séggel, hogy a prágai Malá Strana ódon házai között pompás barokk paloták, mo­numentális kolostorok és templomok sorakoznak, s te­szik kettős arculatúvá ezt az egyébként több tekintetben, de főként hangulatát illető­en homogén városrészt. Nem nagy a területe, de ha egy hétig barangolunk zegzugos utcáin, még mindig újabb és újabb arcát mutatja. Más a hangulata a reggeli órák­ban, megint más napközben, igazi atmoszféráját azonban az alkonyi, s az esti órák­ban ismerjük meg leginkább. A napközben forgalmas pa­loták (követségek, kulturális intézmények otthonai) ilyen­kor bezárják kapuikat, el­csendesedik bennük, s körü­löttük a világ. Nem úgy a vendéglőkben, borozókban, sörcsarnokokban, amelyek oly nagy számban vannak e fertályban; bennük bizonyá­ra Krúdy hősei is jól talál­nák magukat. Van itt középkori meg re­neszánsz emlék is bőven, de legtöbb a barokk, az apró házak homlokzata, az abla­kokból kiszüremlő fény, s a párkányokon virító ten­gernyi virág viszont a békés prágai otthonok múlt száza­di csendességét varázsolják vissza. A fények is igazod­nak az elmúlt idők emlékét őrző épületek jellegéhez. Nincs hivalkodó, a barokk vagy rokokó portálokhoz nem illő neonreklám, csu­pán kovácsoltvas lámpatar­tók, bennük annyi a fény, hogy kaputól kapuig baj és botladozás nélkül közleked- hessék a hazafelé tipegő anyóka is. Nem nagy a tá­volság itt háztól házig, ka­putól kapuig, hisz van ház, nem is egy, amelynek szé­lessége alig éri el a két mé­tert jóllehet három, vagy négyemeletes. Így nyári estén, a nappa­li hőségtől felhevült utcán az ódon kapuk alól hűs lég­áram csap meg, ódon szo­bák, kapualjak sehol fel nem lelhető illata, aztán a közel­ben valamelyik toronyban megkondul a harang. Egy­szerre ott vagyunk a Neru- dova ulice pömpás kis házai előtt, közülük kettő is: a Három Fekete Sas és a Két Nap háza a jeles cseh író, Jan Neruda emlékét őrzi. Ez az a színtér, ahol híres, ma már a világirodalomban is jegyzett Povídky malo- stranské (Történetek a régi Prágából) elbeszélései szület­tek, Jan Neruda magyarra is lefordított kis remekei. Ki volt Jan Neruda? A XIX. század legjelentősebb cseh költőinek és prózaírói­nak egyike, kinek születése 150. évfordulóját két esz­tendeje (1984) ünnepelte a világ az UNESCO, égisze alatt. Malá Strana-i élmé­nyeink az ő történeteinek ismerete nélkül szegényeb­bek. Hisz nem az itt sora­kozó paloták egykori tulaj­donosairól szólnak történe­tei, hanem egy kis világról, amelynek benépesítoi kis­emberek: csekély jövedel­mű szatócs, elhagyatottan, magányosan élő vénkisasz- szony, jobb sorsra érdemes, tiszta életű fiatal lányok, a pályára nagy reményekkel készülő és induló, nagyon szegény fiatal író, piperkőc agglegény, egy vénlány, akit szülei az előbbi úrhoz' kí- vánfiak férjhez adni, továb­bá öregurak, pletykára éhes vénasszonyok — egyszóval inkább az élet peremén ten­gődő, a jólétet, a boldogsá­got sohasem ismerő egzisz­tenciák. Merjük leírni: olyan hősök, amilyenekkel Krúdy pesti (józsefvárosi), óbudai, tabáni, budai tárgyú elbeszé­léseiben találkozunk. Igaz, nem egyazon nemzedék tag­jai voltak, de a felfedezett világ, s az ábrázolás roko- nítja őket. . . Ballagunk felfelé az egy­kori Sarkantyú utcán, a bolt­ajtók vaspántjait épp most lakatolják akkurátusán, odább, a Két Naphoz cím­zett vendéglőben viszont most kezdődik az élet. Idős úr jön komótosan, megfon­tolva minden lépést, botja ütemesen koppan a macska­köves járdán. Most valaki fentről, az ablakból rákö­szön: Dobry veéer Pan Ska- licka!, mire ő diszkrét ele­ganciával meghajol, botját felemeli üdvözlésképpen. s belép a vendéglő ajtaján. Bent bizonyára törzshelye van, ahová leülve pipára gyújt, és sert iszik, mint Schlegl úr. Talán megjön Rysánek úr is, hisz Neruda megírta róluk: tizenegy éven át ültek „a harmadik ablak­nál ... napról napra, min­den este hattól nyolcig.. . Helyük fenntartott hely !... Tizenegy éve ültek már így, nap mint nap. Ez alatt a tizenegy év alatt egy árva szót sem szóltak egymás­hoz . . .” Az ok? „Ugyanazt a nőt szerették mindketten." Andalgunk tovább az ódon utcákon, le a Károly-híd fe­lé, majd fel a toronyba. Aki nem mássza meg a számol- hatatlannak tűnő falépcső­ket, kevesebbet lát Prágá­ból. Kivált, ha olvasta Ne- rudát. Az Esti évödések cí­mű elbeszélését például. In­nen, a toronyból nézve, a Maid Strana tetői a felra­gyogó csillagokkal teli hold­fényes estén ma is olyanok, mint ió évszázaddal ezelőtt Mintha ezt a mostani, egy­szeri pillanatot írta volna meg Neruda az alábbi so­rokban : „Gyönyörű, meleg júniusi éj. A csillagok ép­pen csak hunyorogtak, a hold vidáman ragyogott, s a le­vegő ezüstösen tündökölt Legvidámabban a Sarkan­tyú utca felett ragyogott a hold. éspedig két szomszé­dos ház, a »Két Naphoz« és a »Mély pincéhez« címzett házak tetői felett. Bámulatos tetők ezek, játszva átjuthatsz egyikről a másikra, csupa sarok, eresz és toldás mind­kettő. Sajátságosán épített tete­je van a »Két Nap«-nak. úgynevezett nyeregtető, ket­tős oromzata szolgál az ut­cára, kettős az udvarra. A két tető gerince között szé­les eresz húzódik, amelyet középen egy kis átjáró szel át. Az átjáró felett szintén tetőcske van, púpos csere­pek fedik, mint az egész te­tőt, s a cserepek száz és száz homorú csíkot rajzol­nak a magasba. Az átjáróból két nagy padlásablak néz a széles ereszre, mely úgy fut végig , a tetőn, mint válasz­ték a prágai divatfi fejének közepén.” A látvány csábító, időz­nénk tovább, de zárják a tornyot, távoznunk kell. Lenn az utca teli van emberek­kel, mint tengerparti sétá­nyon áramlik a tömeg a Károly-hídon át az Óváros felé, meg vissza. A szobrok, köztük a Nepomuki Szent Jánosé, egykedvűen néznek le ránk. Alant a folyó höm­pölyög, Smetana Moldvája, hattyúk meg sirályok fehér­lenek a víz tükrén. Óhatat­lanul is eszembe jut Nepo­muki János története, akit a legenda szerint a király parancsára zsákba varrva ve­tettek a Moldvába, mert nem volt hajlandó elárulni a királyné gyónásának titkát Nepomuki Szent Jánost azóta tisztelik Európa-szerte a hi­dak védőszentjeként... Lőkös István JURIJ RICHTER: flf ft tßIA A11 LcflcIdclcS VqiIuIiIDbi Szombat este a Konopljan- kin család teljes létszámban összegyűlt; a papa — Szer­gej Petrovics, a mama — Jelena Petrovna és a fiuk — Szasa ötödéves egyete­mista. Nagyon' fontos kér­désben kellett dönteniük, és az nem tűrt halasztást. Szét­terítettek az asztalon egy csomó ieleírt papírlapot, olyanok voltak, , mint az adatlapok, és belemerültek a számításba. — Ez nem rossz variáció — szólalt meg Szása, és ki­emelt egy lapocskát — „Há­romszobás lakás, külön be­járatú szobák, tízemeletes ház tizedik emelete.” — Tizedik? ! Utolsó? ! — lázadozott a papa. — Szö­j gezzük le: Iföldszint és az > utolsó emelet szóba sem jöhet! Szása néhány kártyát fél­retett, és folytatta az olva­sást: — Gyönyörű kétszobás la­kás. 30 négyzetméter. Par­ketta. ötemeletes ház har­madik emelete.... — ötemeletest semmi eset­re sem — mondta a papa. állítólag hamarosan lebont­ják azokat. Határidőre megy minden tönkre bennük. Gye­rünk tovább. — Emlékszel, Szerjozska, mi hogyan kezdtük? — só­hajtott föl a mama hirte­len. — Komfort, nélküli társ­bérletben ... És boldogok voltunk. — Jaj, anyusk&m, micso­da idők voltak azok! — ne­vette el az apa magát. — De te még tán arra is em­lékszel, hogyan élt a déd­anyád a jobbágyidőkben! — Jó, jó, ne vitatkozza­tok — szakította félbe őket Szása. — Sok variáció van, valamelyiket ki kell válasz­tanunk. Talán ezt: „Kétszo­bás 'lakás, erdő mellett ___’* — Messze van, fiacskám — ellenkezett a mama. — Hát aztán, de külön van a WC! — Nem a WC-n múlik a boldogság — élcelődött Szer­gej Petrovics, és elsőként nevetett a gyengécske vic­cén. — A lakás, Szásenyka, az alapok alapja, tehát pont a tízesbe kell beletalálnunk! A mi adatainkkal meg kell találnunk a legjobb variá­ciót! Szása némán kiválasztott még néhány lapot, és végül megszólalt: — Ez az, ami szerintem nekünk kell: „Kétszobás la­kás egy fölújitott téglaház­ban. Tizenkét emeletes ház ötödik ■ emelete'. Lift. Er­kély.” — És szemétledobó? — kérdezte a papa. — Természetesen van. Tiz négyzetméteres konyha. — Ez az, amire szüksé- í günk van. No, gyerünk, néz- * zük meg! A papa megfordította a kártyát, a másik oldalon egy leány fényképe volt. A pa­pa kissé elfintorította az arcát: — És ő benne van? — Benne, benne — erő­síthette Szása. — És te szereted őt? — kérdezte a mama. — Ejnye, Lénocska — há­borgott Szergej Petrovics —, hát hogy is ne szeretne egy lányt, akinek ilyen lakóhe­lye van? ! Eredj, Száska; hívd föl. És Szása elment, hogy föl­hívja a menyasszonyát, akit annyi variáció közül válasz­tott ki. (Migray Ernőd fordítása)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents