Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-02 / 206. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 2., kedd »7^T‘TTS3(f‘1 3 Vezetés és ellenőrzés A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság 1986. augusztus 15—16-án, Pécsen rendezi meg a VI. ellenőrzési konferenciát. Mottója: a veszteségforrások feltárásával a magasabb jövedelmezőségért. A vezetés és az ellenőrzés összetartozó fogalmak. A vezetés lényege, a tudatosság, ami nem lehet eredményes kellő kontroll nélkül. A vezetési folyamat a szak- irodalom szerint a tájékozódással (az információk gyűjtésével) kezdődik, s a tervezéssel folytatódik. Ezt követi a döntés, azután a szervezés (végrehajtás) majd betetőzi az ellenőrzés. A folyamat e végpontja, — a célok és a tényleges helyzet összehasonlítása — egyben tájékozódás (visszacsatolás) is, ezáltal az újabb döntési folyamat kiindulópontja. Az ellenőrzés jelen van a vezetés minden szintjén, módszerei, eszközei szintenként persze változnak. Egy nagyvállalat vagy termelő- szövetkezet vezetőjét például többnyire mar önálló belső ellenőrzési részleg segíti e funkció jó ellátásában. Az ellenőrzés csakúgy. mint a töfcoi vezetési funkció (a tájékozódás, a tervezés, a szervezés', specializált szak- tevékenységgé, elkülönült szervezet feladatává vált a nagyméretű és korszerű gazdálkodó egységekben. Tárgyilagos helyzetfeltárás Az ellenőrzés fontos információforrás, de mégis több mint tájékozódás, több mint helyzetfeltárás — ak- tív tevékenység. Nem csupán szemléli, hanem cselekvőén alakítja, formálja a valóságot. Akkor felel meg a vele szemben támasztott követelményeknek, ha kimutatja a céltól (a tervtől, a normától, a szabálytól) való eltéréseket, azok okát és egyben javaslatokat tesz, intézkedéseket kezdeményez az ellenőrzési tapasztalatok hasznosítására. Ehhez persze tárgyilagos helyzetfeltárás, a vizsgálati megállapitások hiteles, meggyőző, tényszerű bizonyítása szükséges. A belső ellenőr képes a valósághű helyzetelemzésre, hiszen nem érdekelt sem a dolgok szépítésében, sem be- feketítésében. Fontos, hogy szakképzett legyen, jól felkészüljön. Nem ragadhatja magával az ellenőr „vadászszenvedélye”. Ezért is kell, hogy szorosan együttműködjön a vizsgált egység vezetőivel, dolgozóival. Az ellenőrzés még így sem probléma- és konfliktus- mentes. Döntően azért, mert nehéz eloszlatni az előítéletet. a bizalmatlanságot, amely hozzátapad. Sokan ugyanis a hibakereséssel azonosítják, vagy a vizsgált kollektívával, annak vezetőjével szembeni bizalmatlanságnak tekintik az ellenőrzést. Pedig szó sincs gáncsos.' kodásról, vagy bizalmatlanságról. A kontroll minden tudatos emberi tevékenység része. Ellenőrizzük a legjobb terméket is a megvásárlás, a gépjármű biztonsági berendezéseit elindulás előtt. Egyébként viták, súrlódások az ellenőrzés során még a legjobb esetben is adódnak. Tegyük fel, hogy nem tapasztalnak kirívó eltérést a szabályokhoz, a követelményekhez képest, tehát a személyes felelősség megállapítására, büntetésre nincs szükség. Jó együttműködés esetén a vizsgálati jegyzőkönyv tényeit, megállapításait, s a tapasztalatok hasznosítását célzó javaslatokat, intézkedéseket nagy valószínűséggel elfogadja, aláírásával hitelesíti az érintett vezető. De ezzel a vizsgálat áhogyan az ellenőrzési szakemberek mondják, csak formálisan fejeződik be, ténylegesen akkor zárul le véglegesen, amikor a tapasztalatokat, a javasolt intézkedéseket végrehajtják. Következetes utóvizsgálatok Az ellenőr tehát időről időre visszatér a tett színhelyére, utóvizsgálatot tart, beszámoltat, számon kér. A saját kezdeményezésű elhatározások végrehajtása is késhet, vagy hibás lehet, s ilyenkor a kudarcélmény intim belső ügy marad, s az idő esetleg fátylat is borít rá. De az ellenőr, mint két lábon járó lelkiismeret, nem nyugszik bele a tehetetlenségbe, a vizsgálati tapasztalatokat nem hagyja feledésbe merülni, ha kell jelentést készít. Az ellenőrzés tehát, ha tudja a dolgát, kellemetlenül következetes. Akad-e elég felkészült, tapasztalt szakember, aki hivatásszerűen vállalja az ütközéseket. „Az utolsó revizornemzedék lassan nyugdíjba vonul, s nincs aki a helyükbe lépjen” — panaszkodik az egyik közlekedési vállalatunk vezérigazgatója. A szakemberhiány nem mindenütt fogalmazódik meg ilyen határozottsággal, de tény. hogy az ellenőrök szervezett képzése megoldatlan. „Fontos, hogy megtaláljuk azokat az alkatilag alkalmas pénzügyi, közgazdasági, szervező, műszaki szakembereket, akik vállalják és szilárdan állják az ütközéseket, a szakmai ismereteket, a gyakorlati tapasztalatokat majd menet közben elsajátítják” — mondja az egyik ismert ipari vállalatunk igazgatója. E megfogalmazásban sok az igazság, hozzátéve, hogy a természetes kiválasztódás is, az eredményes munka is döntő módon függ a helyi légkörtől, az ellenőr társadalmi-anyagi státuszától az adott vállalatnál. Megvalósuló javaslatok A KNEB folyóirata, a Népi Ellenőrzés több tucat gazdasági vezetőt meginterjúvolt, s részletesen szóltak a külső vizsgálatok és a belső ellenőrzések tapasztalatairól. A különféle vélemények, észrevételek, javaslatok közt különösen figyelemre méltó, hogy néhány nagyvállalatnál nem bízzák a véletlenre népi ellenőr dolgozóik másutt szerzett vizsgálati tapasztalatainak helyi hasznosítását, hanem bevonják őket a vállalaton belüli ellenőrzésbe. Így a társadalmi munka megtermékenyíti a hivatásos szakmai és ellenőrzési tevékenységet. A helyszíni vizsgálatok során szerzett köz- gazdasági, pénzügyi, műszaki stb. ismeretek gyarapodnak, a látókör tágul, miközben az ellenőrzési tapasztalatokat közvetlenül is hasznosítják. Mérnökök, közgazdászok, technikusok, munkások népi ellenőri tapasztalataikkal — felkérésre — segítik saját vállalatuknál a belső tartalékok feltárását, intézkedéseket kezdeményeznek a hibák kijavítására. K. J. Felesleges emberek Nem tudom, találkoztak-e már felesleges emberekkel. Bizonyosan, mert én naponta találkozom velük. No, nem úgy értem, hogy létezésük felesleges, hogy ne lehetne szeretni őket különböző tulajdonságaikért. egyszerűen: a munkahelyükön, elfoglalt posztjukon feleslegesek. És többnyire nem is ők tehetnek erről. Emlékszem, az egyetemi felvételt várva, adminisztrátorként dolgoztam havi kilencszáz forintért — ebből is látszik, milyen régen volt! — egy nagyvállalatnál, melynek telefonügyeletét kellett ellátnom. Akkoriban még nem volt szabad szombat, vagyis hat napon át, napi nyolc órában ültem egy ablaktalan lyukban, mesterséges fény mellett, és — nem érkezett telefon. Felesleges voltam. Valaki megkönyörült rajtam és odaadott margózásra néhány ív papírt, de az sem tartott sokáig. Az voltam, akit mostanában kapun belüli munkanélkülinek hívnak, önbecsülésem a minimálisra csökkent, s ha nem kezd érdekelni a műfordítás és a nyelvtanulás, talán gumicellában folytatom adminisztrációs pályafutásom. Ilyen felesleges emberekkel, mint mondtam. naponta találkozom, ök a munkahelyi késők, fecsegők, ácsorgók, betegeskedők, a büfében lebzselők, a valahová elküldöttek. az elkéredzkedők. a gogoli holt lelkek, akik csak a fizetési kimutatásokon szerepelnek. Nem mondom, sorsuk alakulásában ők is hibásak. Húza- mos ideig nem lehet ezt az állapotot elviselni maradandó károsodás nélkül. Ök a szükségtelen őrök, ellenőrök, segédek, '■küldöncök, portások, gondnokok, munkatársak, de lehetnek részleg-, osztályvezetők, sőt egész hivatalok, intézmények irányítói is, melyeket valaha kitaláltak, életre hívtak, és posztjukat megörökölték más, érdemdús felesleges emberektől. A hivatalban, gyárban, boltban lézen- gőket én nem azonositom feltétlenül a munkakerülőkkel. Nem, hiszen ők jelenlétükkel tüntetnek, s eleven bizonyítékai annak, hogy munkahelyük rossz, pazarló, gazdaságtalan, hiszen az ilyen helyen azoknak az élete és javadalmazása sem lehet rózsás, akik — helyettük is — netán dolgozni kényszerülnek. Az íróasztalt, munkapadot, falat vagy árokpartot támasztó dolgozók látványa mindennapos, és többnyire joggal haragszunk rájuk, bár voltaképpen értük, miattuk kellene haragudnunk, hiszen az a hivatal, vállalat, üzem. mely ezt lehetővé teszi, bizonyára érdemtelen, erélytelen, tehetségtelen vezetés alatt küszködik, vagyis: minden felesleges beosztott fényes bizonyíték arra nézve, hogy a főnök munkája is felesleges. Nem vagyok közgazdász, így csupán magánvéleményemet mondom, ha azt állítom, hogy az újságokban álláshirdetések garmadájával jelentkező intézmények körül sincs minden rendben — nem munkaerőt toboroznak ők, hanem jelenléti ívet aláíró, blokkoló órát működtető, felesleges embereket. Hiszen ahol jól vezetik, jól szervezik és persze díjazzák a munkát, ott nem panaszkodnak munkaerőhiányra. Ott — milyen érdekes! — nincsenek felesleges emberek. Sz.' Sz. P. Kezdő tanulók az ATI egri tanpályáján (Fotó: Szántó György) — A rossz nyelvek szerint Önök gyakran azért buktatják meg a vizsgázók egy részét, hogy újra fizettessék velük a különböző díjakat! Orosz Gábor, az Autóközlekedési Tanintézet egri iskolájának igazgatója, igyekszik leplezni bosszúságát. Láthatóan, nem erre számított. De — gondolja —, ha ez a firkász így akarja, hát kezdjük a közepén...! — Természetesen a számonkérésnek mindazok a fajtái nagyon szubjektivek, ahol emberek döntenek. Ezt a tényezőt tehát kizárni soha nem tudjuk, de szerepét igyekszünk csökkenteni. Egy éve bevezettük például azt a rendszert, hogy az oktatónak is jelen kell lennie tanítványa megmérettetésekor. — Ez igazán dicséretes. De ettől még a kényszerű ismételtetés az intézetnek plusz bevételt jelent! — Többletbevételt — és többletköltséget! A kettő összevetésekor pedig negatív eredmény jön ki, vagyis nekünk mindenfajta póttevékenység ráfizetéses. Nyereségünk a tanfolyam egészén van. Ha abból kiemelünk egy-egy elemet, az már nem kifizetődő. Nem arra rendezkedtünk be. hogy nyolc-tíz emberrel évekig szórakozzunk. Minél több személynek adunk jogosítványt, annál jobban járunk, anyagilag is. — Mégis van, aki ötven- szer „megbotlik”! — Vad számokat tud mondani! Ettől függetlenül elvileg lehetséges az ilyesmi. ha a jelölt az alkalmas- sági vizsgán újra és újra megfelel. A vizsgák számát tekintve nincs adminisztratív korlátozás. — Hogyan ösztönzik az oktatókat? Az igazgató egy táblázatot tesz elém. Ezen személyre szólóan feltüntették, ki hány órai tanítással sajátíttatta el a leendő gépkocsivezetővel a sikerhez elegendő ismeretanyagot: — Az éves jutalomkeret szétosztásakor az egyik fontos szempont, a pótórák fel- használása. Minél kisebb ezek száma, annál nagyobb összeget vehet föl a tanár. Természetesen figyelembe vesszük a jogosítványt szerezni kívánó életkorát is. — Mennyit kell, és mennyit ajánlatos gyakorolni? — Jogilag ma nem lehet megakadályozni senkit abban, hogy a kötelezőan előírt 30 óra után — ha ő ezt elegendőnek érzi — vizsgázni menjen. Sok kudarc oka a túlzott önbizalom. Mindenkinek elsősorban képességeitől és szorgalmától függ az eredménye. Gyakran hallom: A-t vagy B-t megbuktatták! Hát persze, más húzta be rossz helyre az ikszet, és más oldotta meg rosszul az éppen adódó forgalmi helyzetet! — Mire lehet megtanítani az embereket a képzés ideje alatt? Ha ugyanis már „papírja van”, iákkor nemcsak a saját, hanem mind- annyiunk életét veszélyeztetheti! — Az elméleti résszel nincs különösebb probléma, de az úton adódó helyzeteknek csak kis részét lehet modellezni. A mestert ebben is a gyakorlat teszi. Külön megérne egy misét, a T-be- tű használata is. Gyakran tapasztaljuk, hogy a kezdők szégyellik föltenni, inkább vállalják, hogy rájuk dudáljanak, kiabálnak, sőt... A dolog másik oldala, hogy ha egy ilyen autóba gyakorlott vezető ül be, s versenyzőként lavírozik az aszfalton. akkor egy idő után már hitelét veszti ez a figyelemfelhívás. — A fiatalabb generációk számára megszokott a motorizációnak ez a foka. Gondolom, vezetni is könyebb, megtanítani őket! — Sajnos, ezzel éppen ellenkező tapasztalataink vannak. A gimnazisták, s nem egyszer még a technika szakos főiskolások is esetlenül kezelik a gépet. — Vannak tanulótípusok? — Hosszú idő alatt minden oktatónál kialakul egy ilyen fajta szemlélet. Előítéleteink viszont nincsenek. Még a nőkkel szemben sem, hiszen lassan már ott tartunk, hogy legalább anynyi rossz képességű fiú kerül hozzánk, mint lány. Az utakon kétségkívül bizonytalanabbak, de ez gyakran a férjuram bűne: mert ha nem engednek valakit vezetni, az nem tud fejlődni. — Buktatókról beszéltünk eddig is: személyekről, akik mint vizsgabiztosok. valamennyiünk épségét védik azzal. hogy lelégtelen tudással rendelkezőket nem engednek a forgalomba. Fogalmakról, mint például a közlekedésmorálról. De nem esett még szó magának, a gépjárművezető-oktatásnak a buktatóiról... — Nagyon sok szervezet kapott az utóbbi időben jogosítványt — jogosítvány adására. Az ATI, az MHSZ és az Autóklub mellett számtalan iskola szerzett ilyen természetű oktatásra engedélyt, s ezen a területen is megjelentek a gmk-k. Kicsit olyan helyzet jött létre, mint a foci körül: „Mindenki ért hozzá!” — Kialakult ez által valamiféle árverseny is? — Nem. Körülbelül azonos összegért lehet tanulni valamennyi helyen. Viszont a költségek közt nem csekély különbségek vannak! Mi például jelentős technikai háttérrel rendelkezünk. Ebbe beleértek a gépektől a videóig mindent. Nálunk ez utóbbiakat a mindennapi oktatásban is használjuk. Ezek segítségével magasabb színvonalú munkát végezhetünk — nálunk kevesebb a bukás —, ugyanakkor nem kérhetünk nagyobb összeget, mint a konkurencia. — Milyen módszerekkel igyekeznek megnyerni a maguk számára az ügyfeleket? — Különböző plusz szolgáltatásokkal: például nálunk mindenki beszerezheti valamennyi tankönyvét, függetlenül attól, hogy melyik képzőszervhez iratkozott be. Ennek biztosítására szükség esetén akár Szegedről, vagy Budapestről is beszerezzük a nyomtatványokat. Ennél is fontosabb viszont a képzett szakember- gárdánkra és jól felszerelt technikai bázisunkra alapozott oktatás. Móró István HÉTFŐN NYÍLT EGERBEN Raktáráruház—kistermelőknek Alig két esztendeje, hogy az Egri Agroker Vállalat a megyeszékhelyi áfésszel közösen az Andornaktályai úton üzletet nyitott a kistermelők ellátására. Az elmúlt időszakban ezt megkedvelték, oly annyira, hogy ma ■már kicsinek bizonyul. Így az Agroker vezetői elhatározták, hogy az üzlet közelében egy lényegesen nagyobb, 320 négyzetméter alapterületű raktáráruházát létesítenek, amelyre hárommillió forintot költöttek. Az áruház el is készült, és hétfőn délután a megyei, valamint a városi párt- és állami vezetők jelenlétében Somodi Dajos igazgató nyitotta meg a nagyközönségnek. Ez kettős célt szolgál. Egyrészt joibb munkakörülményeket biztosítanak a dolgozóknak és kulturáltabbá teszik a kiszolgálást. Ugyanakkor 10 milliós áruválasztékkal várják a vásárlókat. Az áruházát az egri áfész- szel közösen működtetik és arra törekednek, hogy valamennyi kistermelői igényt kielégítsenek. Most a szüreti idény kezdete előtt a szőlővel és borral foglalkozóknak is kínálnak kisgépeket, eszközöket. Néhány cikket hétfőn. de mg, kedden is árkedvezménnyel adnak. Újdonságuk, hogy szögeket és csavarokat is árulnak, miután az áfész megszüntette a Lenin úti, úgynevezett kötőelemboltját. ■BUKTATÓK.::
