Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-12 / 189. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 12., kedd ŐSSZEL VIZSGA Amatőr rendezők tanfolyama Másodszorra rendezték meg annak a csoportnak az ama­tőr rendezői táborát, amely­nek tagjai ősszel vizsgáznak a megszerzett ismeretekből, A Megyei Művelődési Köz­pont szervezte ezt a kurzust olyan céllal, hogy két év el­teltével, megyénk iskoláiban és művelődési házaiban, több szakember irányítsa az ama­tőr színjátszók munkáját. Az összejövetel augusztus 4-től 9-ig tartott, s tizennyolc le­endő rendező vett rajta részt. Zsúfolt program várt rá­juk, részesültek rendezésel- méleti, színjátékpedagógiai, beszédtechnikai, pantomimes és művelődéselméleti isme­retekben és gyakorlati kép­zésben. Jó hangulatban foly­tak az előadások és a pró­bák, gyakran éjszakába nyúl­tak a foglalkozások. Egy ré­szüket videón is rögzítették, hogy a továbbképzéseken módszertani anyagként hasz­nosítsák a tapasztalatokat. A felsőtárkányi KlSZ-veze- tőképző táborba ez a társa­ság már felkészülten érke­zett, hiszen megadott tema­tika szerint dolgoznak, így előzetesen feldolgozott darab­vázlattal, úgynevezett „ren­dezői expozícióval” jöttek. Elsősorban azért, mert no­vemberben vizsgáznak, s már részben számot kellett ad­niuk tudásukról. Régészeti térkép a Tiszazugról Régészeti térkép készül a Nagy-Alföld egyik jellegzetes tájegységéről, a Tisza és a Körös által határolt Tisza­zugról. Az ötvenezer hektár­nyi terület az új kőkortól kezdve lakott vidék volt, a legkülönfélébb korok népei találtak megélhetést a vizek mentén, a termékeny földe­ken. A megyei múzeumi szer­vezet és a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Régészeti Intézetének a munkatársai az idén kezdték meg a bejá­rást, és körülbelül két-há- rom évig dolgoznak a szá­mításba vehető lelőhelyek fölmérésén. Eddig nem ke­vesebb, mint száz olyan pon­tot jelöltek meg a térképen, ahol régészeti emlékeket sejtenek a föld alatt. Az egyik ilyen helyen, Öcsöd— Kovácshalmon az ÉLTE Ré­gészeti Tanszékének a közre­működésével már az ásatá­sokhoz is hozzákezdtek: egy neolitikus település marad­ványait tárják fel. Közhasznú tanfolyamok Mit ajánl az Egri Ifjúsági Ház? Az Egri Ifjúsági Ház szep­tembertől több olyan tanfo­lyamot indít, amely közhasz­nú célt szolgál: a jelentke­zők elmélyülhetnek egy-egy érdekes témakörben. A moz­gást kedvelők számára kez­dő- és haladó művészi torna lesz, elsősorban 4-től 8 éves lányokat várnak. Akiket a cselgáncs érdekel, azok is járhatnak kezdő, illetve ha­ladó kurzusra 6-tól 10 éves lányok és fiúk, illetve 14—18 éves lányok érdeklődését várják. A számítástechnika barátai tízéves kortól tanfo­lyamra iratkozhatnak be, il­letve Basic-klubba járhat­nak. Akiket a zene .vonz, azok négy-hat éves kortól zeneóvodai dallam- és rit­musfejlesztő foglalkozáso­kon vehetnek részt. S még egy érdekes óvodai foglal­kozás: négyéves kortól sport­óvodát hirdethek meg. A Napsugár Gyermekszinház Édes mostoha Otthonában, civilben előadásán Balázs Péterrel A KÖZÖNSÉG KEDVENCE Csala Zsuzsa Csupán öt-hat percet ké­sett az interjúról, de lelkiis- meretfurdalás gyötörte, s nem győzött mentegetőzni: „Beállt egy teherautó a Ré- vay utcába, elzárta az utat. Alig tudtam rávenni a so­főrt, hogy kiengedjen.” — Gondolom, elég volt egy csalazsuzsai mosoly ... — Mosoly? Rám se bagó­zott. Megfenyegettem, hogy megbírságolom. Ugyanis ön­kéntes rendőr vagyok. Már csaknem másfél évtizede. — ön Jászai-díjas, és 1986 áprilisa óta érdemes mű­vész. Ismeri az ország apra- ja-nagyja, de mégis alig tu­dunk valamit a pályafutásá­ról. — 1950-ben vettek fel a főiskolára, és 1953-ban tettek ki. Az eltelt három év alatt nem lettem sokkal tehetség­telenebb, csupán az történt, hogy nem nekem illő szere­peket osztottak rám, a Bánk bán Gertrudisát, s egyéb drámai feladatokat kaptam, senki nem vette észre ko­mikai vénámat. Bánki Zsu­zsa, az egyik tanárom — ő kedvelt engem — el akart vinni egy orvosprofesszor­hoz, hogy lefogyasszon, mert szerinte soványan jó drámai színésznő lett volna belő­lem. Végül a harmadik év­ben kitettek a főiskoláról, ott álltam összeomolva, szak­ma nélkül. Ügy éreztem, vé­ge a világnak. Fél évig az édesanyám tartott el, én meg elkeseredetten róttam az utcákat, de érdekes mó­don mindig a Rákóczi úton, a főiskola tájékán kötöttem ki. Ott találkoztam egyik nap Kazimir Károllyal, aki azt tanácsolta, jelentkezzem a Faluszínháznál, ahol ép­pen meghallgatás van. Oszt- rovszkij Jövedelmező állás című vígjátékából játszot­tam el egy kis részt, s Mát­rai József igazgató láthatott bennem valami fantáziát. A tiltó rendelkezések ellenére — mely szerint diploma nél­kül senkit nem lehet szer­ződtetni — odavett a Déry­né Színházba, sőt rögtön fő­szerepet bízott rám Csizma- rek Mátyás vígjátékában, a Bújócskában. Játszottam ez­után egy végzős főiskolás diplomarendezésében, a Ha­milton családban, ott ült a nézőtéren a főiskola tanári kara, akik nemrég kirak­tak. Nagy sikerem volt, s mint megtudtam, némi lelkiisme- retfurdalást éreztek. Hama­rosan elküldték ajánlott le­vélben a diplomámat, amit én „a címzett ismeretlen” felírással visszajuttattam a feladónak ... A címzett azóta ismert lett. sőt országosan ismert, hiszen sokat jár vidékre, igaz, a meghívások negye­dét sem képes kielégíteni, annyi a munkája a Vidám Színpadon. — Néha olyan kacsalábon forgó, modern művelődési otthonokban lépek fel, hogy ha közel lennének Budapest­hez, Bodrogi Gyula biztosan „kiigényelné” egyiket-mási- kat kamaraszínháznak. Ilyen­kor visszagondolok a Déry­né Színházban töltött öt esz­tendőre, a hőskorra, mi­lyen ütött-kopott kultúrott- honokban, omladozó kasté­lyokban játszottunk. Két bakra deszkákat raktak, ez volt a színpad. Egyetlen öltözőben zsúfolódtunk ösz- sze, s nem egyszer gyertya­fény mellett játszottunk, mert nem volt bevezetve a villany. — Melyik volt a kedvenc szerepe? — Szívesen játszottam klasszikusokat: Moliere-t, Machiavellit, de nagyon sze­rettem a Mágnás Miska Mar- csáját is. Annyira a szívem­hez nőtt ez a szerep, hogy esténként megsirattam, mi lesz, ha már leveszik a műsorról... Olyan voltam, mint egy anya, aki már jó- előre búsul azon, hogy a fia majd megnősül és otthagyja őt. — ön mindig mosolyog, mindig vidám. Ilyen a tér. mészete? — Nem vagyok pesszi­mista típus, de ez a mosoly­gás szakmai ártalom. Ha nem látják az arcomon, rög­tön aggódva kérdik: csak nincs valami baj? — A nyári szünetben hol láthatjuk? — Otthon, a házamban. Végre pihenhetek egy kicsit, mert szeptembertől jövő jú­niusig alig van szabadna­pom. Négy darabban játszom a Vidám Színpadon, ' kettő­ben a Napsugár Gyermek­színpadon. Én vagyok Ba­rackvirág, a rádió Szabó család című sorozatában, s akkor még nem szóltam a vidéki fellépésekről. Rám fér a lazítás ... — Szeretném ezt a beszél­getést valami poénnal zár­ni. Mondana egyet? — Ma már az írók maguk­nak írják a vicceket, és ők maguk lépnek fel a száma­ikkal. Előfordult, hogy 200 forintot kellett fizetnem egy viccért. Nézze, magának megszámítom egy százasért az interjú poénját. Sajnos, négy-öt nap múl­va volt esedékes a fizeté­sem. S Csala Zsuzsánál nem voltam hitelképes . . . K. Gy. TOPRENGETŐ A háború A távolból bombázás hallatszik. A házparancsnok szól: — „Istenemre, sze­rencsénk van. Istenemre, ez nem a mi negyedünk).” (Max Frisch) ★ Az ember sohasem azt öli meg a há­borúban, aki megérdemelné. (Hemingway) I ir Hazugság és hiábavalóság minden, ha évezredek kultúrája még azt sem tud­ta megakadályozni, hogy a vérnek ezt az áradatát kdontsák, hogy a kínoknak száz meg százezer ilyen börtöne legyen a világon. Csak a kórház mutatja meg igazán, mi a háború. (E. M. Remarque) Az erős zászlóaljaknak mindig iga­zuk van. (Ndpóleon) ★ Minden hadsereg a világ első hadse­rege. (A. France) ★ . . . Hangoztatták a lefegyverzés szük­ségességét, amit ha kell, erőszakkal is, tűzzel-vassal végre kell hajtani. (Karirtthy Frigyest) ★ Ha mindig mindent számításba kelle­ne vennünk, többé egyáltalán nem vi­selhetnénk háborút. (Keisch-H’ell-Dudow) ★ Ha az emberék mindig csak a maguk meggyőződéséért háborúskodnának, ak­kor nem volna háború. (L. Tolsztoj) (Gyűjtötte: Havasházi László) Családi tükör A szombat reggelenként je­lentkező műsorban a szer­kesztő általában jól választ­ja meg mondanivalóját. Olyan közérdekű, a családo­kat segítő kérdésekre keresi a választ, amelyek jó infor­mációkkal szolgálnak: a nem- kívánatos jelenségekre fel­hívják az illetékesek figyel­mét. Ismeretterjesztő hatása is jelentős. A legutóbbi — Juhász Judit által készített — adás riporterei, nyilatko­zói, úgy vélem, nem rendel­keztek minden esetben elég­séges tényanyaggal ahhoz, hogy egyes témákban általá­nosításokat vonhassanak le. Ilyen volt az állami gondo­zott gyermekek örökbefoga­dásáról szóló beszélgetés. Az a kijelentés, hogy nekik csa­ládra van szükségük, köz­helyszámba megy, de igaz. A csecsemőotthonokban, az óvodás korúak otthonában tapasztalhatók szomorú té­nyek, de az ellenkezőjéről is meggyőződhet több megyé­ben az érdeklődő. Olyan ott­hon is található szép szám­mal, ahol — ha a családot pótolni nem is tudják — el­ismerésre méltó pedagógiai munka folyik. Ilyen esetben jól érzi magát a gyerek és nem rohan a látogató karjá­ba. Árokszállási Éva: Szü­lőkre várva című könyvének késői megjelenését többféle tényező akadályozhatta, a szerző tudta nélkül is. Azt azonban nem szabad feltéte­lezni, hogy a Művelődési Mi­nisztérium illetékes osztálya nem segít minden olyan mű­vet, amely az információt, a gyermekek jobb életét szol­gálja. Ilyen irányú törekvésük példamutató. A gyermek- és ifjúságvédő intézetek igazga­tói többnyire megszállott, hL vatásuknak élő emberek. Az ■örökbeadás lehetőségét a családjogi törvény egyértel­műbbé teheti. Jogos kifogásként hangzott el a fogyatékos gyermekek nyári táboroztatásának hiá­nya, illetve a kevés lehető­ség. A tanulók kedvezmé­nyes utaztatása a nyár két hónapjára nem érvényes. Ez is hátráltató tényező. Vannak olyan speciális iskolák, me­lyeknek saját lehetőségeik vannak a nyári táborozásra. A szervezett üdültetési for­mák továbbfejlesztésén mun­kálkodni kell. A műsor ismét foglalko­zott a játékkészítés örömé­vel. Jászkiséren a művelődé­si ház igazgatója a rajztanár segítségével szép példáját mutatta meg annak, miként lehet az alkotás örömébe be­vonni a gyerekeket, fantáziá­jukat úgy megmozgatni, fej­leszteni. hogy önálló kivite­lezői lehessenek az egyszerű anyagokból készült játékok­nak. Csutkából, kukorica szárból, pipacsból és más. költségmentes anyagokból ké­szítik ezeket. A pedagógiai, önfejlesztő hatás egyértelmű. Lövei Gyula Folytonos megújulás Mindig a kiemelkedően te. hetséges, a szerénységükkel, segítőkészségükkel megnye­rő — ezek a fogalmak, tu­lajdonságok nem véletlenül harmonizálnak — egyéniségű emberek ismeretségét keres­tem. így találkoztam — többek között — Kaposy Miklóssal, a rádiókabaré „gazdájával”, a Karinthy Színpad egyik irányítójával. A meghitt légkörű, hosz- szas diskurzus maradandó él­ményekkel gazdagított. * meggyőzött arról, hogy meg­érzéseim nem tévútra térí­tettek. Ez az egyszerűségével, közvetlenségével elbűvölő személyiség ugyanis soha nem elégszik meg azzal, amit eddig produkált — noha len­ne mivel büszkélkednie —, hanem egyre azon töpreng, hogy miként kellene folyvást megújulnia, mert csak ek­ként nyújthat a korábbi szintnél is többet, nívósab- bat közönségének, program­jai milliós hallgatótáborának. Műsorai egyértelműen bi­zonyítják: esetében mindez nem csupán jól hangzó „ki­nyilatkoztatás”, hanem olyan irányelv, amely megszabja cselekedeteinek, tetteinek, munkálkodásának irányát. Augusztus negyedikén este. a Kossuth adón, ismét figye­lemre méltó kínálattal jelent­kezett, vállalva a konferáíás cseppet sem könnyű szerep­körét is. Ezúttal Pécsi Ildikóval be­szélgetett. Okosan, ötletesen, szellemesen, tömören, kifeje­zően, mellőzve minden be­vált. hatásos, divatos sablont. Mással össze nem téveszthe­tő önmagát adta, s ez olyan plusz, amellyel kevesen di­csekedhetnek. Természetesen arra is ügyelt, hogy a középpontban a neves művésznő marad­jon. Gondoskodott erről — tudom. Hogy nem akadt ten­gernyi teendője — felesége. Gelléri Ágnes, aki — ezt is tapasztaltam — hasonló hi­vatásérzettől vezérelve, ugyanolyan ars poeticát vall­va tevékenykedik, mint fér­je. A változatos anyagot ő szerkesztette, formálta kifeje­ző egésszé. Ezzel az össz­hanggal magyarázható, hogy a nem megszokott vállalko­zás elérte célját, s rájöttünk arra, hogy a gyengébb nem képviselői éppúgy jelesked­hetnek a humor terén, mint a „teremtés koronái". A sokáig nem a képessé­geihez mérten foglalkoztatott színésznő bizonyította, aka­ratlanul is nyomatékolta, dal- és prózai számaival hitele­sítette, hogy akárcsak más műfajokban, itt is otthono­san mozog, s az átlagos tel­jesítmény keltette elégedett­ségnél magvasabb kincsek­kel lep meg minket. Élveztük az igényes válo­gatást, a hiánytalan arány­érzéket, a rendezői hozzáér­tést — ez Bencze Zsuzsa ér­deme — s mindazt, ami nél­kül aligha képzelhető el ha­misítatlan humor. Éár tanulhatna ebből a rátartibb, kevésbé halk sza­vú. az önvizsgálattól húzó­dozó „konkurencia”. Példá­ul a tévében ... Pécsi István

Next

/
Thumbnails
Contents