Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-30 / 204. szám
8 NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 30., szombat Szabálytalan interjú Mészáros Mártával Amint a film utolsó kockája is lepergett, egy percig néma csönd, majd a fények gyú- lásávai óriási tapsban tört ki <a nézőtér. A közönség: az idei egri nyári egyetem film- művészeti tagozatának hallgatósága, a film: Mészáros Márta Napló gyermekeimnek című alkotása. Rövid szünet után találkozót tartottak a rendezőnővel. A közel kétórás beszélgetés során csak úgy záporoztak a kérdések. S mivel több mint tíz európai országból érkeztek a hallgatók, Mészáros Márta egy alkalmi nemzetközi riporterstáb mikrofonja előtt vallott szerelméről, munkájáról, szenvedélyéről: a filmről. A találkozót követően mi is interjút kértünk tőle. Több kérdés rokon volt a belga filmszakember, a bolgár újságíró, a francia amatőrfilmes, a svéd „szkeptikus néző”, a finn, az angol diák vagy a magyar köz- művelődési előadó érdeklődésével. így az alábbiakban mintegy „esszenciát” nyújtunk át az olvasónak. Elöljáróban: A magyar közönség tudja, Mészáros Márta eleddig tizenhárom játékfilmet készített, amelyék fogadtatása Magyarországon nem volt mindig egyértelmű. Ám valamennyi külföldi fesztiválon díjat nyertek alkotásai. Pályájának eddigi csúcsa, a Napló gyermekeimnek, amely nemcsak Cannes-ban aratott sikert, de az itthoni, közönség is babérokkal koszorúzta a művészt. Minden film „egy emberi ujjlenyomat” — s ez tökéletesen illik Mészáros Márta hitvallására. Ha a Napló gyermekeimnek című filmet tekintjük: elmondja benne, hogy nemcsak a múltat, de a jelent is be kell vallani. Stílusát lehet szeretni, lehet rajta vitatkozni de tény. hogy a rendezőnő a magyar filmkultúrában jelentős életművel rendelkezik már most is. Eddigi tizenhárom játékfilmje mintegy megmérettetése a hazai művészetnek is a világ előtt. Mészáros Márta civilben, ha úgy tetszik „riportalanyként” is lenyűgöző, magával sodró egyéniség. Művészi gondolkodásmódja, beszéd- stílusa közvetlen, egyszerű. Hozzánk szól. — In médiás rés: Filmjeinek van-e nevelő célzata? Mennyire ad a szórakoztató jellegre? — Nem oktató történeteket mesélek el. Azt viszem filmre, amit szeretek, azokat a kérdéseket boncolgatom, amelyek izgatnak. Hogy az emberek befogadják-e? Csak példaképpen említem, a Kilenc hónap című filmemet, amelyet „határfilmnek” tartok. Nos, ez az alkotásom fölháborította a közvéleményt. Pedig egy egyszerű, tiszta szerelmi történet. Vágytam rá, hogy szembenézzek a halállal, így megmutassam, hogyan születik az ember. S pontosan ezért támadtak meg a nézők. Gusztustalan. naturális dolognak tartották a képsorokat. Pedig életünkben, a magunk továbbfolytatásában a születés pillanata a legfelemelőbb. Egyébként vállalom, hogy filmjeim többsége felháborodást keltett. Langyos történeteket soha nem szerettem csinálni. Helyettem sokan mások megcsinálják ezt. Nagyon furcsa a közönség általi fogadtatás. Indiában például az Örökbefogadást több -mint négymillió ember látta. — Minden filmje önéletrajzi ihletésű? — Véleményem szerint kétfajta rendező létezik. A szu- perprofi,' aki tökéletesen ismeri a mesterségét, a sztori bonyolításának legapróbb csínját-bínját, a technikát. És vannak, akik egész életükben egy filmet csinálnak. Azt hiszem, ezekhez tartozom én is. Többféle megvilágításban, több oldalról, megvilágításból. Példaként a Naplót említeném. Szüleim által életem különös volt. Apám szobrász, akit korán elvesztettem, s hoszabb ideig a Szovjetunióban nevelkedtem. Ez az alapmotívum a filmben is kiindulópont. De sdk más elem is van benne. Egy pszichológus mondta: a filmrendező szinte analizálja magát egy-egy hasonló indíttatású művében — s ez fontos minden embernek. Más filmjeiben is szerepelnek olyan motívumok, amelyek a szláv gondolkodásmódra jellemzők. No és meghatározó az is, hogy tizenegy év óta lengyel élettársam van. A szláv emberek szokásai, egész életmódjuk számomra rendkívül humánusak, s ezek a filmkockákban óhatatlanul elő-előbukkannak. — Az emberi konfliktus kérdése a két nem között a ma jellemzője vagy pedig örök? — Valószínű, hogy ez mindig létezett. A mi századunkban a nőnek dolgoznia kell. Nem elég a férfi keresete, így a nők nyolcvan százaléka kenyérkereső. Amikor elmegy otthonról, kikerül az ősi egységből és másképp látja a világot. Ez természetes. De századunk a biológiáját is megváltoztatta. Például a fogamzásgátlók lehetővé teszik, hogy a nő ne függjön a férfitől, választhasson is a lehetőségek között. De a társadalom soha nem tudja követni úgy a tudományt, hogy szinkronban legyenek. Éppen ezért adódnak az ellentmondások. A mai férfi és a mai nők között is. Filmjeimben ezeket az ellentmondásokat szándékoztam mindig is felszínre hozni. — A skandináv államból érkezett hallgató furcsállotta, hogy Magyarországon még elítélik azt, aki apa nélkül szül gyereket. Nem túl súlyosan ábrázolja a nő problémáját a Kilenc hónapban? — Nos, valóban jogosnak érzem a kérdését, de figyelembe kell venni az eltérő társadalmi viszonyokat is. Tény, hogy nálunk is jellemző: valaki úgynevezett „törvénytelen” gyereket szül. De az is gyakori, hogy az ilyen lányt, asszonyt kizárják a családból. A svéd úr reklamálta: jó lenne, ha a művész pártját fogná a filmbéli hősnőnek. De hisz Magyarországon még mindig kegyetlenül kitaszítjuk a nőket — olykor a férfiakat is — bizonyos körből, ha azok „eltérőek az átlagostól” ! Példaképp csak az életet hívom. Itt van például Czinkóczi Zsuzsa, ez a tüneményes kislány. Amikor „fölfedezték a film számára” még gyerek volt. A hétgyerekes családanya kislánya az Árvácska forgatása után visszakerült abba a környezetbe, s majdhogynem elveszett. Meg akarta teremteni serdülőként az életét, s majd csak belebukott. Férjhez ment egy félcigány fiúhoz, tizenhat évesen gyereket szült, elvált. A Napló gyermekeimnek-ben játszott, eljött velem Cannes- ba, Rio de Janeiróba, aztán visszament Kecskemétre. Ott sikerült egy szükséglakást keresnie, segítségemmel, magának és kisgyermekének. Meg irodai állást. A következő filmemben szintén játszik. Tizennyolc évesen mindenféle előképzettség nélkül, eljött a próba- felvételre, lepipált legalább húsz főiskolást. Mondom, tüneményes tehetség. A forgatásra nagy nehézségek árán sikerült kikérni, fizetés nélküli szabadságra. íme, egy mai lány sorsa ez is. — Filmjeiben szinte ugyanazokkal a szereplőkkel találkozunk, vajon miért? — A számomra közömbös színészekkel nem szeretek dolgozni. A filmcsinálás számomra szerelem, munka és szenvedély. A forgatás a gyerekeim és az unokáim mellett a legnagyobb ünnep. Abban a rövid 50—70 évben. ami velem történik, a legfontosabb az emberi kapcsolat. így egyben barátaim is azok, akik a munkatársaRipacsok (Részlet) A z irodalmi forgató- könyvet Sándor Pál és Tóth Zsuzsa ötletéből Tóth Zsuzsa írta. A dalszövegeket Sztevanovity Dusán szerezte. Rendezte: Sándor Pál. Azok a felejthetetlen párosok, mint Stan és Pan, vagy a Werioh és Vosko- vecz... Salamon és Stock. Ez is egy páros. Pestről, a Savoy bárból, 1981-ben. A szám címe: Salamon és Stock a légnadrágban. A légnadrágnak három szára van, és ebben a háromszárú nadrágban táncolnak és énekelnek ők ketten — a Salamon meg a Stock — már évek óta, minden este ... Válamí ilyesmit énekelnek: „Mélyen Itisztelt publikum, kéretik egy kis csend! I Ki nem \szökött (meg eddig, most már maradjon is bent! Ülj közelébb a párodhoz, ez később fontos lesz, hogy együtt 'tudjunk mulatni, a tudnivaló ez, csak ennyit kell, hogy megjegyezz: EGYEDÜL NEM MEGY, EGYEDÜL \NEM MEGY, EGYEDÜL ,NEM MEGY..." KÉRDEZÜNK VALAMIT: egyedül nem megy? Egy este a Savoyban, jóval nyitás előtt. A színpadon egy majom zöld parókában kiabál. — Ez egy majom, édes Bélám! — Hegyi Géza a kihalt nézőtéren rángatózik és menedzsel. — A tévében is, szilveszterkor is! — Nem vagyok meggyőzve, — a tévérendező nincs meggyőzve. A berendező Mariba kapaszkodik az egyik apró asztalnál és fél. — Szedd össze magad, édes Bélám. Még ezután jön a LÉGNADRÁG! — Hegyi Géza egy minden hájjal megkent gazember, Hegyi Géza vigyorog. A görlök mindig félmeztelenül jönnek a folyosón: — Én istenem, jó istenem ... — az egyik görl lehunyja a szemét. — Add nekem, hogy az Ede ma szétverje annak a repedtsarkú- nak a pofáját... Az öltözők előtt, a telefonnál: — Teljesen világos, anya! Én vagyok 33 éves, nem maga. Pont ma vagyok 33 éves, és nem vittem semmire anya! — mondja Salamon András a telefonkagylóba. Zsazsa mama András háta mögé lopakodik: — Quelle différance Andriska, hogy szegény Edével, vagy ezzel az istennővel! — hirtelen kitárja előtte az öltöző ajtaját: — Csak egy pillantást! Andriska vet rá egyet, a telefonkagylóval a fülén: erre az istennőre, aki egyes félmeztelen görlök imáiban csak mint repedtsarkú szerepel, különben Bogárkának hívják. — Vagy mindent vagy semmit! — a szájából egy félméteres szipka lóg. sluk- kol, Andrásra ragyog. András elképed: — Mi van? — Vagy mindent vagy vagy semmit! — Bogárka megismétli. — Mi bajod van, édes — András nem érti. — Vagy mindent vagy semmit. — Bogárka elbizonytalanodik. — Ezt mondtam azzal a buta ... — Mit mondtál? — András elvigyorodik. — Vagy mindent! — Bogárka kiabál. — Halkan. — András rászól. — Maga is halkan, anya. — A mamájára is rászól, mert közben biztos az is ugat valamit a telefonba. — Mindenki halkan. — András mindenkire rászól. — Tehát? — Vagy mindent vagy semmit. — Bogárka suttog. — Értem. — András bólint. — És ez mit jelent? Mit akartál ezzel mondani, Bogárka? — Semmit. — Bogárka suttog, megrázza a fejét. A parókájában strasszlepkék verdesnek. — Semmit! Ez az! — András diadalmasan felüvölt. Hegyi Géza jön a folyosón: — Tévé! Rádió! Szilveszteri műsor! Az egész tévé rátok vár a nézőtéren! — Te az Edével is ezt csináltad? — Bogárka megkérdezi Andrástól. — Pontosan! — Zsazsa mama rávágja, boldogan. — Pontosan! — András 'büszkén. Hegyi Géza beér az öltözőbe: — Tudjátok, mit csinálok belőletek, gyerekek? Világszámot! — Az édesanyjával szórakozzon ...— Bogárka Hegyi Géza nyakába omlik. — Mondd meg neki Géza! — Tudja, mit határoztam el? Hogy gazember leszek! — András beleröhög a telefonba: — Vadonatúj élet, anya! — Vadonatúj! — valahol messze, a vonal túlsó végén, egy lakásban András anyja, Róza nevezetű, az asztalra csap. Az asztalon, a telefon mellett egy torta, 33 gyertyával. Mind a 33 megrezzen: — Hol a feleséged? Hol a gyereked? Azt mondd meg inkább! Miért nem jöttek még haza Norvégiából? — Te vedd le a fejedről ezeket a lepkéket! — András a kagylóval a fülén Bogárkának. — Parókát le! Lepkéket le! — Géza, nékem ezekkel a lepkékkel játékom van. — Bogárka Hegyi Gézának. — Rúgd le a lepkéket a fejéről, Zsazsa. — András utasítja Zsazsa mamát. — Feszül a gyerek, izgul... — Feszül a gyerek, izgul... — Hegyi Géza elnézően mosolyog Bogárkával a nyakában. — Benyomtad a számomba a szeretődet. — András megválaszol Hegyi Gézának. — De lepkékről nem volt szó. — Most meg van. — Géza, lepke marad. — András ismét megválaszol Hegyi Gézának. Aztán az anyjának is a telefoniba: — Ennyi év után! Hogy kirúgom a közös számunkból a legjobb barátomat! Hatalmas dolog, anya! .Bogárka rámosolyog: — És ma este úgy szétveri a pofádat... — Ezt te mondod? — András visszamosolyog: — Te lepkepofájú! Hegyi Géza felröhög: — Le kell fogni! Le kell fogni az Edét, amíg megnyugszik ! — Nekem nem ügy, kis- apám ...— Bogárka megigazítja Hegyi Géza frizuráját. — Nekem aztán ... — Az Ede helyett? — András közli az anyjával: — Magam mellé kaptam a főnök szeretőjét! Három lepkével a fején. Mert én karriert akarok csinálni! Karriert, érti anya? — A lepkék nélkül nem megyek ki a színpadra. Zsazsa mama azt mondja: — Hogy maguk milyen szép pár lesznek ezzel a Bogárlkával, Andriska! András azt mondja: — Zsazsa, te még tegnap az Ede szájába dugdostad a kolbászt! Áruló! Hegyi Géza bal lába hirtelen idegesen megrándul: — Andriska, nem azért kérdem, nem beteg az Ede szíve? A vonal túlsó végén az András anyja hirtelen a kezeibe temeti az arcát: — Boldog születésnapot, kisfiam! — belezokog a telefonba. ■És Stock Ede jön a bárba. Nem lakik messze, három megálló a hatossal. Este van, kora őszi. Ilyenkor (Fotó: Tóth Gizellái
