Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-27 / 201. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 27., szerda Kenyér a képzőművészetben Bazsonyi Arany: Mindennapi kenyerünk Koszta Rozália: Csendélet kenyérrel Útkereső könyvtárak Mindent az olvasóért Szeptember 15-ig látható a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat IX. kerületi székházában az a nagyszabású kiállítás, mely egy pályázat alapján összegezi képzőművészeink 1986-os termését. vallomását a kenyérről. Ez a tárlat egyik erénye, a másik a frissesség, a jelen lidő érzékeltetése. Az ország minden tájáról érkezett képek közállapotot is jeleznek, részletesen megörökítik a kenyér születését. A múlt A Mátra Művelődési Központ üzemeltetésében lévő szabadtéri színpad gazdag programmal várta ezen a nyáron a színházbarátokat. Négy előadásból álló bérletsorozattal indujt: június végén Herbé Nebáncs- virág című operettjét Bizet Carmenját, Hasek Svejk- jét és egy nótaműsort láthattak az érdeklődők a Miskolci és a Szegedi Nemzeti Színház, valamint a Höjtöm Színpad művészeinek közreműködésével. Júliusban a dzsesszkedvelők vendége volt a Benkó Dixieland Band, a fiatalokat pedig az ER-GO együttes szórakoztatta. A Szent Bertalan templomban Lehotka Gábor orgona- és Petz Pál trombitajátékában gyönyörködhettek a jelenlévők. A művelődési központ gazdag programot ajánl augusztusban és szeptemberben is. Augusztus 28-án, csütörtökön Tersánszky Józsi Jenő Szidike lakodalma című zenés vígjátékát mutatja be a Józsefvárosi Színház. A zenéjét Szakcsi Lakatos Béla szerezte, a verseket Csemer Géza írta. A Kakukk Marci sze- retetre méltó népszerű írója Tersánszky Józsi Jenő egyedül álló, sokoldalú jeSipőcz-konyhája a 30-as évek nyomorát idézi, a kenyérhiányt, a nélkülözést, — Vár- konyi János. Lóránt János, Bánsági András. Kerekes Anna, Gy. Vad Erzsébet, Fegyó Béla, Takács Zoltán, Bazsonyi Arany kenyere azt, hogy túljutottunk rajta. Vetés, aratás, cséplés, őrlés —, a kenyérrel kapcsolatos munkafolyamatok jelennek meg a műveken, — poétikus tartalommal nemcsak az ábrázolás, hanem a képi költészet szintjén, melylensége volt a XX. század magyar irodalmi és művészeti életének. Jól festett, rajzolt, még jobban muzsikált, no és írt. Filmet, bábjátékot, regényt, színdarabot. Nem tartozva egyetlen irányzathoz sem, fittyet hányt a nyelvtani szabályoknak csak úgy, mint a dramaturgiának. Pazar bőséggel és maradandó érvénynyel ontotta műveit. A Szidikét először 1923-ban mutatták be a Magyar Színházban, és a kritika nagy elismeréssel fogadta. Később Cigányok címmel a Nemzeti Kamaraszínházban játszották 1930-ban Somogyi Erzsivel a főszerepben. Tíz évvel ezelőtt a Déryné Színház mutatta be zenés változatát. Szidikét Vándor Éva, Kakukk Marcit Beregi Péter játsz- sza. Dongó Dani szerepét a fiatal főiskolás, Harmath Imre kapta, akinek kedvéért a zeneszerző új dalokkal is dúsította darabját. Az előadást Konter László rendezte. Augusztus 30-án, szombaton Puccini Tosca című operája kerül színre Gyöngyösön, a debreceni Csokonai Színház vendégjátékában. Az operát Kertész Gyula, Erkel-díjas érnek mértékét Vecsést Sándor, Patay László, Gánóczy Mária. Xantus Gyula, Brez- nay József, Bakonyi Mihály festményei, Antal Károly, Nagy Sándor szobrai fémjelzik. Igaz. váltakozik a megközelítés, a minőség, — így van ez rendjén, de a lényeg, hogy van kenyerünk, és van a festőknek mondanivalója is a kenyérről. Láthatjuk a szántóföldet a tatabányai Papp Albert értelmezésében, nagymama kenyerét a misdemes művész rendezte, vezényel Szabó László, Lisztdíjas. Vasárnap A Föld árnyékos oldala című lemezét mutatja be az Omega együttes. Közreműködik a Pokolgép. Az Omega valamennyi koncertsorozatán meghökkentő új látványosság ragadja el a nézőt. A dübörgő, áradó zene is folyton megújul, ám egyben őrzi a jellegzetes Ómega- hangzást. Koncertjükön minden korosztály megtalálható, régi emlékeit idézi fel a felnőtt és kedvenceivel találkozik az ifjú rockrajongó. Szeptember 2-án, kedden Huszka Jenő Mária főhadnagy című nagyoperettjét mutatta be a debreceni Csokonai Színház Kertész Gyula rendezésében és Kállay Bori főszereplésével. Szeptember 13-án az észak-magyarországi néptáncfesztivál versenyprogramjaira kerül sor a Művelődési Központ színháztermében, 14-én, vasárnap pedig a gálaműsort tartják meg. Végül szeptember 16-án, kedden Michael Butler—Miklós Tibor Hair című musicaljét láthatják a gyöngyösiek a Szegedi Nemzeti Színház vendégjátékában. kolci Zsignár István megközelítésében, a honvágyat is kifejező kenyeret Várkonyi Jánosnál, a régi sorsot Lóránt János figyelme révén. E tárlat alkalmával könyvkiadvány is készült, mely bemutatja és elemzi a kenyér és a képzőművészet sok ezeréves találkozását. Az anyagot bemutatják a Mezőgazdasági Múzeumban és Nagykőrösön vagy Cegléden is. Utazó műkincsek Pécs híres múzeumainak, képtárainak kincsei időről időre Mohácsra utaznak, ahol tárlatot rendeznek belőlük. Az érdeklődő szellemű baranyai kisváros lakói ily módon sorra megismerhetik a kortárs képzőművészet alkotásait. Mint ismeretes: a főváros után Pécsett található a leggazdagabb — nemzetközi viszonylatban is jelentős — modern képzőművészeti gyűjtemény. A mohácsi Bartók Béla Művelődési Központ és a pécsi Janus Pannonius Múzeum tehát megállapodott egymással, hogy minden nyáron bemutatnak egy-egy kollekciót a Duna-parti városban. A kiállítási sorozat öt évvel ezelőtt kezdődött és a sikere minden várakozást felülmúlt, a Vasarely-grafikákat bemutató tárlaton például a város minden tizedik lakója megfordult. Most új kiállítás látható Mohácson: a pécsi modern magyar képtár új szerzeményeinek válogatott anyaga. A kortárs alkotók közül tizennyolc festőnek és grafikusnak a munkáit mutatták be a Kossuth Filmszínház galériájában. Ez a kollekció eddig még nem került nyilvánosság elé. Kár is lenne szépíteni a valóságot: az olvasási kedv csökkent vagy legalábbis stagnál. Ennek okai annyira nyilvánvalóak, hogy fölösleges felsorolni őket: életmódbeli, gazdasági, értékrendi, műveltségi tényezők állnak mögöttük. Tíz-tizenöt éve a könyvtárak is optimistábbak voltak a könyvtárhasználati kultúra minőségi és mennyiségi növekedését illetően. Most azzal a kérdéssel találják magukat szemben, hogyan is lehetne olvasóikat megtartaniuk, sőt — minden kedvezőtlen körülmény ellenére — számukat növelniük. A nehéz kérdésre nincs egyetlen válasz. Valójában minden könyvtárnak a maga társadalmi közegéhez igazodva, közvetlen használóinak személyes érdekeit és igényeit felmérve kell kifejlesztenie azokat a szolgáltatásokat és könyvtártechnikai megoldásokat, amelyek a kívánt célhoz közelebb visznek. Egy azonban bizonyos: mindezek a próbálkozások csak akkor kecsegtetnek sikerrel, ha a „mindent az olvasóért” eddig is érvényes jelszava az olvasókhoz valóban barátságos könytárak- ban nyilvánul meg. Vigyázat, könyvtárakat írtunk és nem könyvtárosokat! Könyvtárosaink szolgálatkészségét, odaadását, olvasóközönségük iránti elkötelezettségét más szolgáltatások rossz példáti eddig nem kezdték ki. Mégis, azok a könyvtárak, amelyeket legjobb szakmai tudásuk és lelkiismeretük szerint létrehoztak, nem mindig barátságosak a felhasználókhoz. Mit értünk ez alatt? Semmi mást, mint azt, hogy könyvtáraink belső rendje, s főképpen a könyvek és más dokumentumok elrendezése, a köztük való eligazodás módja, inkább a könyvtáros, semmint a laikus olvasó szempontjainak felel meg. A szerzők nevének betűrendjében felállított szépirodalmi művek között vagy a tudományos rendszeren alapuló, raktári rendben álló ismeret- terjesztő és szakkönyvek között a valami olvasnivalóért betérő használók — s ők vannak többségben! — nehezen találják meg a kedvükre való könyvet. S minél nagyobb a könyvtár, annál nehezebben. A szabadpolc hatalmas vívmánya (amely az ötvenes évek vége óta terjedt el hazánkban), azaz az a könyvtárhasználati rend, amelyben az olvasó maga emelheti le a polcról a könyvet, betű- és szakrendjével, nagyobb gyűjtemények esetén inkább megijeszti, semmint bátorítja a kevésbé járatosokat. A könyvtárosok mindig is tudatában voltak ennek az ellentmondásnak, s különféle módszerekkel (tematikus kiemelések, ajánlópolcok, kiállítások stb.) igyekeztek fellazítani a merev, néhol már öncélúvá váló rendet. Valójában ezen a nyomon haladnak azok a kísérletek, amelyek a könyvtáros szempontjai helyett az olvasó érdeklődése, kérdései, keresési szokásai szerint igyekeznek elrendezni a szabadpolcokon levő könyvkínálatot. A fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában néhány nagyobb könyvtár a leginkább keresett és ajánlott könyveket, néhány kisebb könyvtár pedig az egész állományt olyan tematikus bontásban „tálalja” olvasóinak, amely megkíméli őket attól, hogy a meglehetősen bonyolult katalógusok segítségével vagy csak véletlenül találjanak rá a keresett művekre. Ez a fajta elrendezés megkíméli a használót attól, hogy hosszú kódszámokat jegyezzen meg, hogy tisztában legyen a tudományok mindig vitatható rendszerezésével, mert 712.2.26 helyett azt látja, jól olvasható feliraton, hogy „Kiskertek” vagy 392.6 helyett azt, hogy „Szex és szerelem” vagy 681.31 helyett „Számítógép- típusok”. Ugyancsak a használókkal való barátság jele az is, ha a szakrendben egymástól távolra kerülő, de egymással összefüggő témák könyveit ugyanabba a csoportba osztja a könyvtáros. (Például mindazokat a könyveket, amelyek a családi élettel kapcsolatosak, legyen az gyereknevelés. higiénia együttélési szabály, házi- ’ munka stb.) Ebben az elrendezésben az sem számít halálos bűnnek, ha egy-egy témakört művészeti vagy ismeretterjesztő módszerrel feldolgozó művek egymás mellé, ugyanabba a csoportba kerülnek (például a szexuális felvilágosítás könyvei, a szerelmesregények és az erotikus művek; vagy egy- egy történelmi korszakról szóló szakkönyvek és regények). Nyilvánvaló, hogy az olvasói érdeklődéshez igazodó csoportokban felállított gyűjtemény kezelése bizonyos könyvtártechnológiai problémákat okoz, de a könyvtáros azért könyvtáros, hogy megbirkózzon velük. Az is kétségtelen, hogy a tematikus elrendezés megkívánja a könyvtári környezet átformálását. A bútorzat, főként az állványok katonás rendje helyett, a témákhoz igazodó, lazább, otthonosabb elrendezésre van szükség, amely inkább csábít az elüldögélésre. belelapozgatásra, az olvasótársakkal való beszélgetésre. A családias könyvtár kialakítása — amely a fentiekben elmondottakon kívül sok más vonást is megkíván, így például a felnőttek és gyerekek közös könyvtárhasználatát — lehet az első lépés a közösségi házként is működő könyvtár felé. A Magyar Könyvtárosok Egyesületének békéscsabai vándorgyűlése nemrégiben többek között ezekkel a kérdésekkel is foglalkozott. P. I. L. M. Gyöngyösi nyár ’86 Megszépül a csornai palota sor Megújul a csornai palotasor: a rábaközi település városmagját képező épületegyüttest — amely a főteret délről határolja — eklektikus stílusban emelték a század- fordulón, homlokzatait zárt erkélyekkel, stukkókkal díszítették. Földszintjein üzleteket nyitották, emeletein lakásokat alakítottak ki. A rekonstrukciós munkának most a felénél tartanak. Nyolc lakást felújítva, korszerűsítve már átadtak; a megszépített üzlethelyiségekbe visszaköltözött a járműalkatrész bolt. a zöldséges s a közelmúltban nyílt meg a barkács- és az edény bolt. Most dolgoznak a városi könyvtár helyiségein, s további öt lakás renoválásán. A belső udvarokat szintén rendbehozzák: az öreg sufnikat, bódékat lebontják, s a háztömbbelsőben utat építenek az áruszállító járművek számára. A múló idő nyomait úgy tüntették el az épületekről, hogy a palotasor jellegzetes architektúráját megőrzik. A homlokzatok színezésére külön tervet dolgoztak ki; a cél az. hogy a városképet meghatározó épületegyüttes jói illeszkedjék a városközponthoz. A mostani tervidőszakban mintegy 30 millió forintot költenek a palo- tasor épületeinek megfiatalítására. Konsztantin Kosztov: Férfiak beszélgetnek Hazamegyek. Egy ismeretlen férfi vár az ajtó előtt. — Jó napot kívánok! — és kalapot emel. — Zarko Kalinkovhoz van szerencsém ? — Személyesen! — erősítem meg. — Nagyon örülök! — és kezet nyújt. — Tudomásomra jutott, hogy el akarja venni a volt feleségemet, és feltétlenül találkozni akartam önnel az esküvő előtt. — Kérem! — és savanyú képet vágok. — Azért jött, ugye, hogy eltérítsen a szándékomtól és elmesélje, milyen kibírhatatlan az asz- szony, és hogy milyen nagyot hibázok, ha elveszem? — Ellenkezőleg, vegye csak el nyugodtan! — gesztikulál lelkesen az ismeretlen. — Csak előbb tisztázzunk egy igen fontos kérdést! — Ki vele! — mosolygok rá szolgálatkészen. — Azt szeretném tudni, hogy a házastársi együttélés során ön papucsként fog viselkedni vagy sem — néz rám fürkésző tekintettel. — Tessék? — fortyanok fel. — Minek tart engem? — i.. és hogy felviszi-e a szenet a pincéből? — és le nem veszi rólam a tekintetét. — Szó sincs róla! Ez nem férfinak való! — Vagy talán beadja a derekát, és a piacra fog járni vásárolni? — erősködik. — és szatyrokkal megrakodva tér haza? — Honnan veszi a bátorságot, hogy ilyen hangon beszéljen velem? — Alig tudom türtőztetni magam. — Hasogatja a fülem ez a sok ostobaság! — Jól van, jól van, ne izgassa magát! — nyugtatgat. — Tudja-e, hogy én hét esztendőn keresztül álltam ellen ezeknek a dolgoknak?* Igaz, hogy válás lett a vége, de nem adtam meg magam! Csak azt szerettem volna tudni, nem egy olyan tu- tyimutyit talált-e magának az asszony, aki könnyed lélekkel romba dönti vérrel- verejtékkel védett hadállásaimat. — Az isten szerelmére, minek tart engem? — és barátságosan megveregetem a vállát. — Az ön elvei az én elveim is! Legyen nyugodt, az asszony nem is fogja észrevenni, hogy új férje van! — Nagyon köszönöm! — megszorítja a kezem, bátorítóan rám néz és távozik... (Fordította: Adamecz Kálmán)
