Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-25 / 199. szám
4.NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 25., hétfő Kései elismerés Sokan elmondották, közhelyízű, ám mégis igaz: a sikerhez nem elég a kétségtelen tehetséggel ötvözött szorgalom, kitartás, nélkülözhetetlen a nem mindig meg- szelídíthető szerencse is. Erről tanúskodik a korábban oly divatos „skatulyázást akció” révén polgári radikális íróvá minősített Zsolt Béla megpróbáltatásokban, buktatÓKban bővelkedő pályája is. A nagyközönség zsurnalisztaként tisztelte, kévés* n tudtak arról, hogy jóval több. mint talpraesett újságíró, s még ma sem sokan vallják azt hogy ott a helye a harmincas évek leg- vérbel.bb alkotói között. Az adósságtörlesztést az utókor vállalta. Tizenötezer pengő jutalom című, szellemes, ironikus ízekben bővelkedő bohózatát Zsurzs Éva vitte képernyőre. Az általa rendezett produkció minden részlete bizonyítja, hogy szívesen dolgozott, hiszen arra törekedett — elképzelései maradéktalanul valóra is váltak —, hogy valamennyi fontos mozzanatot lelkiismeretesen, fantáziagazdagon, leleményesen kimunkáljon. Az általa gonddal megválogatott színészekkel együtt rádöbbent arra, hogy a műben feldolgozott sztori nemcsak a távoli tegnapok, a hajdani úri osztály nem éppen követésre méltó erkölcsi szemléletét idézi, hanem a mának és a holnapoknak is szól, hiszen — kár lenne tagadni — napjainkban se ismeretlen a hivatali semmittevés, a lazsálás, az esetenkénti fennhéjázás. a csiga- lassúságú ügyintézés, nálunk se ártatlan „angyalok” lebegtetik szárnyaikat, körünkben sem szokatlan a pénzimádat, azaz most is szükséges, kell a katarzis révén érvényesülő etikai intelem, vagyis az ösztönzés arra, hogy legyünk igazabbak, tisztábbak, jobbak, megértőbbek, hivatásszeretőbbek, emberségesebbek. Ezt sóvárogta az egykori szerző, ezért volt érdemes felfigyelni elfelejtett kincseire. Egyébként is megérte, hiszen remekül szórakoztunk, élveztük a hatásosan komponált és bonyolított cselekményt, az ügyesen mintázott karaktereket. Különösképp tetszett az epizódszerepben is kiugró teljesítményt nyújtó Benkő Gyula, aki az utóbbi időben egyre több alakításával bizonyította irigylendő sokoldalúságát, folytonos megújulási készségét. Láthattuk — bíróként — Márkus Lászlót, aki csak fizikai mivoltában távozott közülünk. Meggyőződhettünk arról — nem először és nem utoljára —, hogy színházimádata szolgálat volt, nemesen szép kötelességteljesítés miattunk, s az utánunk következőkért. Arra tanított bennünket, hogy csak másokért is égve, energiáinkat tékozolva lehet hétköznapi csodákkal megajándékozni társainkat. A tévéjáték szerzője is ezt tette. A kései megbecsülés azt jelzi, hogy hosszú távon mégsem hiába . . . Pécsi István István, a rocksztár Bár nem friss már az István, a király szenzációja, azért a televízión keresztül jutott el milliókhoz. Az előadásokra azok mentek el, a lemezeket azok vették meg, akiket ez a műfaj érdekel, beállítottságuk szerint tehát eleve kedvezően ítélik meg ezt a fajta zenét. Táboruk egyre nő, mivel a Beatles együttes fellépése óta már számos nemzedék nőtt fel. Az újfajta ritmus és hangzás már nem is egészen meglepő. hiszen azok, akik először táncoltak a „rángató- zós” számokra, lassan már nem is csak szülők, de már nagypapák, nagymamák is. Mégis hallani lehetett olyan hangokat, hogy miféle dolog legfontosabb történelmi eseményünkről ilyen „könnyűzenei” háttérrel szólnak a szereplők. Hogyan válhat István király rockopera sztárjává, milyen komolytalan megoldás ez. Azok, akik így viszonyultak ehhez a műhöz, nem gondoltak eléggé bele abba, hogy voltaképpen a legtöbb zenei irányzat valamikor a kor könnyűzenéjének, társadalmi muzsikájának számított, s a későbbiekben „komorult el”, vonult be a hangversenytermek hűvös és arisztokratikus levegőjébe. Ilyen értelemben a rockzene éppen úgy lehet operai alapanyag, mint a többi, talán némelyeknek ez szokatlan, de már ez az „öszvér-megoldás is több évtizedes. Csak bizonyos előítéletek folytán, hazánkban később fogadták el. Annál átütőbb volt az ereje Koltay Gábor kísérletének, aki a korábbi Illés és a későbbi Fonográf együttes tagjaival megalkotta az István, a királyt. Több okból is nyúlhattak történelmi témához: a magyar rockzene sok népi elemet magába olvasztott, így olyan történelmi rétegeket vonultathatott fel. a gondolat mögé jó hangkulisz- szákat. Másrészt nem volt idegen sohasem a törekvésektől a mélyebb mondanivaló, különösen az Illés együttes volt az, amely mindig is vonzódott a társadalmi-történelmi problémák. hoz. Igaz, rendkívül áttételesen fogalmazták meg elképzeléseiket. viszont erre a „jelbeszédre” sok-sok fiatal — ma már felnőtt és középkorú — kinyílt, s pontosan értette, miről is van szó. Így kezdődhetett az István, a király is egy régebbi Illés- számmal. az Öh, te kit választanál? cíművel. Ez a legendás „fehér lemez”-ről származik, amely annak idején az Emberi jogok nyilatkozatának megzenésítésével együtt csendesen, különösebb visszhang nélkül felej- tődött el. Most azonban újult erővel szólalt meg a dal, annál is inkább, mert mögötte egy történelmi probléma jelent meg: az államalapítás, a régi és az új harca. Talán túlságosan is didaktikusán ragadták meg ezt a problémát, olyannyira egyenlőre tették a mérleg nyelvét, hogy Koppány némelyek szemében szimpatikusabbá vált magánál I. Istvánnál is. Egyszerűen azért, mert minden szabadságharcos törekvésünket Koppány mögött sorakoztatták föl, s István ilyen fényben inkább az idegenek barátja, s a hivatalos állam- hatalom fegyelmezett képviselője volt. Pedig hát, ha jól belegondolunk, akkor a korban a legforradalmibb István lépése volt. aki megteremtette a leghaladóbb társadalmi berendezkedés alapjait. Sokan és sokszor elemezték már ezt a rockoperát, kár lenne újra ízekre szedni. Egy a lényeg: lenyűgöző és magával ragadó ez a történet és ez a zene. A filmfelvétel trükkjei és bejátszásai csak rontottak az összképen, idegen anyagként hatottak olykor. Mindenesetre az augusztus 19-re időzített tévébemutató jól szolgálta, hogy beépüljön ez a kép is a nemzet tudatába. Kár. hogy Koltay Gábor újabb próbálkozásai már ehhez képest halványnak és erőltetettnek tűnnek. Mert a megkésettség miatt nemcsak valaminek a kezdete, de valaminek a befejezése is az István, a király. Gábor László Festő és modell Önarckép Ladányi Imre kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában Ismét egy külföldön élő magyar festőművész kiállítását láthattuk, mégpedig a Magyar Nemzeti Galériában augusztus 24-ig. Ladányi Imre 1920-ban született Kecskeméten, s a Pázmány Péter Tudomány- egyetem Orvosi Fakultására járt. Berlinbe ment, hogy frissen végzett doktorként továbbképezze magát. Berlinből útja nem hazafelé, hanem egyenesen Amerikába, az Egyesült Államokba vezetett. Azóta is New Yorkban él. A doktori sztetoszkópot réges régen letette, már tanulmányai idején is a rajz, a kép érdekelte. Egy ideig ugyan még folytatta mesterségét, de már képe jelent meg egy New York-i lapban, dicsérő kritikákat kapott, s állandó kiállítója lett a Contemporray Arts Piruett (Hauer Lajos felvételei — KS-reprodukció) Higanyos után most szülőhazájában is a közönség elé lépett olajképeivel, kollázsaival, grafikáival. Útja a realista ábrázolástól az absztrakt felé vezetett. Ízelítőül, íme néhány képe. F. L Hazánk — fotókban Szelényi Károly két évtizede kezdett fotózni. Első albuma 1978-ban jelent meg „Balaton és vidéke” címmel, melyet 1981-ben a Tokajt és vidékét bemutató kötet követte. A lencse elé kerülő tájban, tárgyban az ember és környezetének együttélése, egymásra hatása érdekli. Célja a gondosan megmunkált föld, az épülő szerény, de takaros parasztház megörökítése — mint az emberi munka eredménye. Emberi sorsok, közösségek szelleme rejlik az út széli kőkereszteket megörökítő fotói mögött is, mint ahogy a falusi freskók, parasztházak tornácai, pompás kastélyok örökbecsű berendezéseiben is jelen van a mester és a megrendelő jelleme is. A Magyarország című fotóalbum 209 színes fényképét több mint kettőezer felvételből válogatta a szerkesztő. Lázár István bevezető szövege érdekfeszítően villantja fel hazánk történelmi eseményeit, emlékeit. Írásából Budáról indulva bejárja az országot az olvasó. A képekhez Székely András újságíró, művészettörténész találóan válogatott verses idézeteket. A képanyag kilenc tájegységre tagolódik, Buda után a Dunakanyarban, majd Észak-Dunántúl szépségeiben gyönyörködtetnek Szelényi Károly felvételei. A Balaton és környékének „bejárása” után Dél-Dunántúlon vezet az utunk az Alföldre, majd a Nyírségből Észak-Magyar- ország jellegzetességeinek megtekintése után érünk vissza Pestre. A fotóalbum méltán számíthat a hazai és a Magyar- országra látogatók érdeklődésére A Képzőművészeti Kiadó a kötetet angol és német nyelven is megjelentette. Az album gyönyörű fotói méltán keltik fel az érdeklődést hazánk kevésbé ismert tájegységei alaposabb megismerésére. Az idelátogató külföldiek szép emlékként vihetik magukkal a Magyar- ország fotóalbumot, melynek alapján talán még gyakrabban látogatnak hazánkba. Geröly Tibor Sikerélmény S zeretném tudni, . — mondta egy kétszaty- ros ember az üveg- visszaváltónál — a belker- miniszter hol váltja vissza az üres üvegeket? Hát ezt ne firtassuk, bizonyos, hogy még rosszabb helyzetben van nálunk, elvégre az ő minisztériumának rendeletéi ütköznek a bortermelő gazdaságok ellenállásába, és ilyen feliratokba: Rekeszhiány — Borosüvegek visszaváltása szünetel — Csak literes üveget veszünk vissza — Pezsgősüveget nem veszünk visza — Betegség miatt zárva — (és a legszebb) Szabadság miatt zárva. — Irigylem a kereskedelem dolgozóit: ez a szabadság pontosan két hónapig tartott. A múlt héten azonban a tárgyalásoktól eddig mereven elzárkózó ABC-ben valami miatt enyhült a helyzet. Gondolom, többet hallottak mostanában a kétoldalú tárgyalások fontosságáról. Ezt olvastam a visszaváltó kukucskálóján: „Borosüveget kis tételben visszaváltunk”. Most aztán mese nincsen, kivettem egy nap szabadságot, (mert munkaidőben van a nyitva tartás), s az 1985 karácsonyától gyülemlő magánraktáramból egy sportszatyor borosüveggel beálltam a sorba. A szállítmány láttán így szólt a cerberus: „Nem tud olvasni? Csak kis tételben...” Meggyőztem, minden viszonylagos. Ha ez az ABC- nél sok, a nálam tárolt üveg mennyiségéhez képest megfelel a kiírásnak. Bepréseltem az üvegeket, s adtam öt forint borravalót. Hadd vegyen ő is egy üveggel, aztán próbálja meg visszaváltani. Nem a jó munka végeztével cseréltem trikót és szatyrot a lakásban. A második szállítmányt is elsütöttem, aztán a harmadikat vittem vissza zakóban. A teljes sikerélményt (negyedik szállítmány két reklámtáskában) ezután értem el: öntapadós bajusszal, szemüveggel — tehát inkognitóban. Ezek után — jeleztem a tanács lakásügyi osztályának — a lakás gardróbját rendeltetésszerűen tudom használni. Erős, megmásíthatatlan elhatározásom: palackba zárt bor, sör, pezsgő ezután a lakásomba üvegét nem teszi be. Ha netán mégis, csak egészen kis tételben. . . . Az Adidasban már megint van két boros és három sörösüvegem. Jól jönnek majd ezek hónap végén. Lehet, még a bajuszomra is szükségem lesz. Benkő Károly Gallerynek, a kortárs művészeket bemutató teremnek. A hatvanhat éves festőművész amerikai kiállításai
