Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 2., szombat Az emberi szervezet működése évszázadok óta foglalkoztatja a tudományos kutatókat. Napjainkban is újabb és újabb eredmények születnek, sok-sok eddig meg nem fejtett kérdésre kapnak választ a felfedezések révén. Mai összeállításunkban az élettan néhány újdonságába avatjuk be olvasóinkat. A gyógyító elektromos áram Nőgyógyászati kezelés interferenciás inger- terápiával. Az ingeráramot vákuum- elektródokkal vezetik a beteg testébe. (KS) Az elektromos áram nemcsak veszélyes lehet az élő szervezetre, hanem gyógyító hatású is. Reumából, lum- bágóból, ízületi megbetegedésekből, izomgyulladásból és sok más kínzó fájdalomból kigyógyulok a tanúi annak, milyen eredményre vezethet a jól megválasztott ingerterápia a betegségek kezelésében. Az orvosi gyakorlatban használt villamos áram ingerként hat, s megfelelő módon alkalmazva mind terápiás, mind diagnosztikai célra felhasználható. Bár a gyógyító áramütés élettani hatását ma sem ismerjük tökéletesen, bizonyos, hogy működésre lehet vele ktny- Szeriteni az élő szervezet különféle szerveit és szöveteit. A gyógyító orvos különböző ingerfrekvenciákat választhat a kezelésre. Szinkronizált ingerlés a neve annak az eljárásnak, amelyben az ingerlő impulzusok a „feléledési” idő eltelte után érkeznek, tehát minden ingei- ingerületet vált ki. Ha az ingerek ennél gyorsabban követik egymást — tehát egy részük hatástalan marad — aszinkron ingerlésről beszélünk. Gyakori eset, hogy mélyebben fekvő szervek, szövetek gyógyítására kell alkalmazni a villaimos áramot. Ez azért ütközik nehézségbe, mert az ingeráramnak át kell hatolnia a közti szövetrétegeken is, ami nemcsak fölösleges, hanem káros is lehet. Egy osztrák orvos dolgozta ki az interferenciás ingerlés elvét. amellyel elkerülhető a gyakran fájdalmat okozó fölösleges ingerületi állapot, A fizikában ismert hullám- interferenciához hasonlóan két különböző frekvenciájú ingerlőkészüléket kapcsolnak a betegre, és az elektródokat úgy helyezik el a test felszínén, hogy a két áram csak a célzott szerv környezetében keresztezi egymást. Két nagy frekvenciájú áramforrás szolgáltatja az ingert, amelyeknek frekvenciaértékei körülbelül 100 hertzzel térnek el egymástól. A keresztezett Dérben a különbségnek megfelelő 100 hertzes, kedvező élettani hatású ingeráram halad át. Bár az interferenciás ingerlés elvét már évek óta alkalmazzák, sokszor nehézséget okoz a négy elektród megfelelő felerősítése. Az a célszerű ugyanis, hogy a két ingermező hozzávetőlegesen derékszögben metsz- azé egymást, de ezt nem mindig lehet megvalósítani, különösen a hosszúkás testrészeken, például a végtagokon. Ugyanakkor a legújabb kezelőkészülékeknek már nem négy, hanem hat elektródájuk van. ami lelehető vé teszi, hogy a keresztezett térben háromdimenziós villamos erőtér alakuljon ki. A hatelektródos Sztereodinamikus ingerlést főként a különféle mozgás- szervi megbetegedések gyógyítására alkalmazzák. A tapasztalatok szerint már néhány kezelés után csökken a betegek fájdalomérzete, s a gyógykezelés hatása tartósan megmarad. Tévéendoszkóp Az Egyesült Államokban olyan elektronikus endoszkópot — úgynevezett video- endoszkópot — fejlesztettek ki, amely kiváló minőségű, színes tévéképeket készít a tápcsatornáról, vagyis a gyomorról és a bélrendszerről. Még az optikai endoszkóppal a test belsejét fényvezető üvegszálakon át világítják meg, és a képet rendszerint a fényvezető üvegszálkötegen át juttatják a testen kívülre, o videoendoszkóp üvegszálai csak a vizsgálandó test megvilágítására Szolgálnak. A videoendoszkóp csúcsán1 lencse és egy parányi tévé- felvevő kamera van. Ez utóbbi olyan fényérzékeny cellák alkotta, szilícium alapú úgynevezett töltéscsatolású eszköz, amelyen a lencse által felfogott kép elektromos töltések alakjában tárolódik, s pontról pontra villamos jelek formájában elvezethetők. Ezekből a jelekből a tévétechnika szokásos eljárásával színes tévékép készíthető. Osztrák műszív Az első osztrák müsziv látható, amelyet a salzburgi egyetemen 12 éven át kísérleteztek ki, és ez év márciusában ültették egv 26 éves asszony mellkasába (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Bár a világ számos országában végeznek — ma már egyre sikeresebb — szívátültetésedet a súlyos, másként nem gyógyítható szív- betegségek esetén, a szívátültetés valószínűleg sohasem válhat általános gyógymóddá. Ennek több oka van. például nem áli rendel- | kezésre elegendő átültethető szív, és az immunológiai vizsgálatok is nagyon leszűkítik a lehetőségeket egy-egy beteg számára. Az orvostudomány és a technikai tudományok határterületién kifejlődött orvostechnika kínál azonban megoldásokat a szívbetegségek elleni harcban. A szívvel kapcsolatban elsősorban a műanyag érprotéziseket, a mesterséges szív- billentyűt és a beültethető ritmusüzabályozót (pacemakert) használják egyre kiterjedtebben. Ezek a szerkezetek nem okoznak immunológiai problémát, meri anyaguk ..szövetbarát''. Nagy remények fűzhetök azonban a távolabbi jövőben a mesterséges szívek alkalmazása iránt is. Első pil'antásra roppant bonyolult feladatnak tűnik a szívet mesterséges szerkezettel pctclni, ebben az érzésben bizonyára közrejátszik az is, hogy a szívhez egész sor érzelmi asz- szociáció járul. Pedig a szív — technikai szempontból — egyszerű szerkezet. Lényegében két szinkron működésű szivattyúból áll, amelyek közül az egyik az aortába, és azon keresztül a szervezetbe szivattyúzza az oxigénben feldúsult vért, míg a másik az elhasználtat hajtja keresztül a tüdőn. A feladat tehát olyan szivattyúrendszer készítése, amely elég kicsiny ahhoz, hogy a szív helyén elférjen, de teljesítménye elég nagy ahhoz, hogy munkáját elvégezze. A természetes szív valójában négy működő egységre, négy szivattyúra bontható, amelyek közül kettő-kettő sorba van kapcsolva. A pitvarok szivattyúzó tevékenysége azonban elhanyagolható a kamráké mellett. Az első gondolatunk az lenne, hogy a mesterséges szívnek a természeteshez hasonló szerkezetűnek kell lennie. Az első próbálkozások azonban azt mutatták, hogy éppenséggel nem célszerű a természetes szil’ Szerkezeiéhez ragaszkodni. Az első egyszerűsítés éppen a pitvari funkció elhagyása volt. Ugyancsak egyszerűsítést jelentett, hogy már a lege'ső mesterséges szívekben a kamrát helyettesítő szerkezet nem volt olyan bonyolult alakú, mint a természetes szív kamrai része: erre a célra tömlő alakú műanyag zsákocska felelt meg legjobban. A „hiányzó láncszem" kutatása AZ EMBERRE VÁLÁS TÖRTÉNETE Az emberré válás utjának lcgizgalma- sabb szakasza az. amelyet mar a múlt században is ..hiányzó láneszem"-nek neveztek: az állati és az emberi fejlődést összekötő élőlények megjelenése. Még mielőtt ilyen maradványokat egyáltalán találtak volna, a mull században élt Haeckel német természettudós ezt a hiányzó láncszemet Pitheeanthropus-nak. vagyis ma- .joinemhernck nevezte el. Feltételezett ugyanis egy átmeneti alakot, amely majom- és emberi jellegekkel egyaránt rendelkezett, Azután, amikor 1890-ben Java szigetén felfedezték a Pithecanthropus erectus-t (a felegyenesedetten járó majomembert). kiderült, hogy ez mégsem a hiányzó láncszem, mert nem igazi ma- jomember. hiszen már elérte az emberi fejlettség szintjét. így a majomember előemberré lepett elő, amely a Homo nemzetség két faja közül az idősebb. Később hasonló maradványokat találtak Ázsia. Afrika és Europa számos helyén. Századunkban a hiányzó láncszem kutatásának színtere egyre inkább Afrikára tevődött át. Először is Dél- Afrikában megtalálták a taungi bébit, egy fiatal, 5—6 éves gyermek fosszil izált arckoponyáját és agykoponya-öntvényét. E leletet nem a legszerencsésebb módon Australopithecus africanus- nak (afrikai déli majom) nevezték el, hiszen jellegeiben közelebb áll a hornini- dákhoz (emberfélékhez), mint a pongidákhoz (ember- szabású majmokhoz). Ennél is nagyobb jelentőségű volt, amikor 1959-ben a Lea- key-házaspár Kelet-Afriká- ban, a tanzániai Olduvai szakadékvölgyben újabb leletre bukkant. Azóta, brit, amerikai, francia és nemzetközi expedíciók több mint egy tucat lelőhelyről 500 hominida és 200 000 gerinces állat maradványát ásták ki. Csak az Omo folyó völgyében kiásott leletek súlya meghaladja az 50 tonnát. A leletek feldolgozása és értékelése még nem fejeződött be. de már az első eredmények is több újdonságot szolgáltattak az emberré válás történetéhez. A fosszilizált csontok azt mutatják, hogy ezen a területen több hominidafaj I is élt részben azonos időben. Az Austrálopithecusok közül mind a robustus, mind az africanus, mind pedig a faji különállóságában vitatott Homo habilis egyebeit megtalálták. Ezek alkatilag nemcsak a mai embertől, hanem egymástól is különböztek. Az Australopithecus robustus mintegy 1,5 méter magas és 40—60 kg súlyú lehetett, az agytérfogata 500—530 milliliter volt. Az Australopithecus africanus kisebb termetű, finomabb felépítésű volt: testmagassága 1,25 méter, testsúlya 20— 30 kg, agytérfogata 460—600 ml között volt. A Homo ha- bilisnak nevezett leletek pedig testméreteikben az alábbiak között lehettek, de agykapacitásuk nagyobb (500—800 ml) volt. A kelet-afrikai leleteken végzett izotópos kormeghatározások eredményei nagy vihart váltottak ki a kutatók között. Ezek ugyanis millió évekkel terjesztették ki az emberré válás történetét! Kiderült, hogy a kenyai Kerio folyó völgyében előkerült Australopithecus africanustól származó állkapocs- valamint fal- és nyakszirtcsont-daraboik 6 millió évesek. A Baringo-tó melletti 9,3—12,0 millió éves rétegekben találtak egy hominida zápfogat. A közeli Chemeronnál és a Kerio folyó mellett kiásott halán- tékcsont-töredékek 4 millió évesek. Az etiópjai Afarnál az Australpithecusok tíz egyede került elő, ezek 3 millió évesek. Az ugyancsak etiópiai Omo folyó völgyéből került elő a kelet-afrikai leletek zöme: 1—3 millió éves földrétegekből az Australopithecus és a Homo erectus 300 egyedének maradványait és 3 millió éves kőeszközeit találták meg. A Rudolf-tó keleti részén hasonló korú rétegekből 120 hominida maradványát ásták ki. Tanzániában három lelőhelyet tártak fel. Az első kelet-afrikai lelőhelyen, az Olduvai-szakadékban pedig 0,3—1,8 millió éves rétegekből az Australopithe- cusok és a Homo erectus összesen 70 maradványát ásták ki. A fosszilis leletek agyának vizsgálata fontos kérdésekre ad választ, hiszen az agy nagysága és szerkezete megmutatja, hogy pongid vagy hominid főemlős maradványairól van-e szó. és az agy fejlődésének és az emberi értelem kialakulásának a folyamatára is enged következtetni. A Columbia Egyetem antropológus professzora a közelmúltban 15 afrikai fosszilis hominida koponyáját vizsgálta meg. Természetesen az agy. az idegszövet nem marad meg az egyed elpusztulása után, viszont a koponyabelső öntvénye viszonylag könnyen elkészíthető a több millió éves leleteknél is. Természetesen nz ilyen öntvény csak durva Ikövetkeztetésekre ad alkalmat. mégpedig elsősorban laz agy nagyságára, az agy részeinek, a lebenyeknek az arányaira, és bizonyos benyomatok meglétére vao-i hiányára, ide még ezek is sok és fontos információt szolgáltatnak. A vizsgálatok eredménye az lett, hogy az Australo- pithecusok, bár agyuk szerkezetében, az agy- és testtömeg arányukban, bizonyos „viselkedési” formákban (eszközkészítés) emberi jellegeket mutatnak — mégsem tekinthetők a mai ember ősének. Korábban — mielőtt még ismertté váltak volna az izotópos kormeghatározás eredményei — a kutatók úgy vélték, hogy a kelet-afrikai és a régebben feltárt dél-afrikai leletek a mai ember közvetlen evolúciós vonalába illeszthetők be. Az újabb részletes vizsgálatokból kiderült, hogy az Austrálopithecusok nem lehetnek közvetlen emberelődök, hanem csak egy mellékágat jelentenek. Ugyanis bizonyos jellegeik — például az arc lapossága és a fogaik — a hominidákkal ellentétes tendenciát és specializáltságot mutatnak. Az Australopithecus africanus jelenlegi ismereteink szerint több mint 5 millió éven át fennmaradt, ami szintén életmódbeli specializáltságra utal. Az ilyen specializáltság viszont gátat szab a továbbfejlődésnek, és kihalásra ítéli a fajt. Végül pedig az Austrálopithecusok azért sem lehetnek közvetlen emberelődök, mert a későiek egyiidőben éltek a náluk sokkal fejlettebb Homo erectusokkal. Az Austrálopithecusok megtalálásának jelentősége mégis óriási, hiszen bebizonyították, hogy az emberré válás sem !egyetlen, magában álló, példa nélküli folyamat a világegyetemben, hanem a főemlősök alkalmazkodási folyamatának egy sikeres ága, amely több párhuzamos „kísérlet” után végül egyedül maradt fenn. A többiek (akár csak az Aust- iralopithecusok két ága) kihaltak, vagy éppen a sikeres Hominida-ág szorította, pusztította ki őket. Tisztelt Ügyfeleink! örömmel köszönti Ont az újjáalakult ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ! ....... 19 86. július 1-től megújult erővel állunk RENDELKEZÉSÉRE. Több mint kétszáz biztosítási módozat közül választhatja ki azt, amely legjobban megfelel igényeinek. Bővülnek szolgáltatásaink és egyszerűbb, gyorsabb lesz az ügyintézés! Továbbra is arra törekszünk, hogy a biztosítási módozatok minél teljesebb körével segíthessük önt, és ennek jegyében örömmel közöljük, hogy az Állami Biztosítónál megkötheti a CASCO- biztositás valamennyi változatát is! Kérjük, ne feledje: TOVÁBBRA IS AZÉRT VAGYUNK, HOGY SEGÍTSÜNK!
