Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-20 / 196. szám

\

NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 20., szerda

5

Völgybe zárt sorsok

A zivatar nem sokkal megérkezésünk előtt csendesült el teljesen Vécs felett. Párolog a forró aszfaltút a kánikulai hőségtől. Gépkocsink időnként zökken egyet a tócsákkal fedett hepehupákon. Megállunk. A völgybe zárt települést csodáljuk a falu széléről. Micsoda látvány! Ügy karolják át a dombok, mint egy anyai kar a gyermeket. A mozdulatlan, kihaltnak tűnő helyen embert keresünk. Percekig hiába vizslat szemünk.

Egy tizenéves fiúcska igyekszik, malacot hajt a rét felől. Gumicsizmája fölött harmatos, nyirkos a nadrág.

— Elkódorgott — panaszolja, s jókorát csap a sertés farára egy husánggal. Majd útba igazít bennünket, mit, merre keressünk.

Délre harangoznak. Idős emberek csoszognak ételhordóval a bisztró felé. Huszonéveseket elvétve sem látni sehol.

★

Ebédidőben csöppenünk be a öregek napközi otthonába, amelyet egy falusi házból alakítottak ki. Az itt lévő idősekre nem jellemző a városi ember kapkodó étkezése. Nyugodtan kanalazgatják a tojáslevest, jóízűen látnak hozzá a brassói aprópecse- nyéhez, amelyhez káposzta- salátát is tálaltak.

Majd lassanként felállnak az asztaltól és a tornácon folyik a diskurzus.

— Az a nagy baj. hogy a fiatalok mind elhagyják a falut — fordul felénk Rudas Józsefné. — Elcsábítja őket Gyöngyös, meg Pest. Nem szeretnek ingázni, ott viszont közel van a munkahely.

— A vejem mindig mondja, hogy egy ilyen csendes helyet hogyan is lehet itthagyni — szólal meg Szabó Mihályné. — De az az igazság, hogy mindkét gyermekem Füzesabonyban él.

— Miért nem költöznek ide? — vetjük közbe.

— Ott nagyon jó állásuk van — magyarázza. Minek jönnének haza? Olyan nagy házat építettek, hogy ha úgy hozza a sors, én is odaköltözöm a férjemmel. Időnként. ha megbetegszünk, elmegyünk hozzájuk néhány

Csordás István:

„Időm nagy részét a kertben töltöm"

talember. hogy két-három házat is örököl, mégsem jön haza. Sok az üres hajlék, s nagyon olcsóak. Százezer forintért kétszobás vályogépü- lethez lehet jutni, de senki sem jön ide, hiszen helyben nincs munkalehetőség. Pedig van itt egy üres kastély. A tsz, amely az összevonást követően Domoszlóra tette át székhelyét, létesíthetne abban melléküzemágat.

★

Az említett kastélyhoz is elzarándokolunk. A falun kívül egy domb tetejére építette egykoron gazdája. A szín teteje megrokkant, elhanyagolt. Hajdanán alatta préselték a szőlőt, de aligha a murci szagától részegült meg, s áll csálén e tákolmány. A főépület ablakain lévő zsalugátert kifeszegette egy kíváncsi, de a két szobából, a kamrából a konyhából vagy a fürdőszobából aligha tudott „meglovasita- ni” bármit.

A teraszról kinyilik előttünk a táj. Messzebb a Mátra ormai. A szemünk előtti dombon apró parcellák sorjáznak. Egyikben kukorica, a másikban krumpli, tök. miegymás.

— Néhány évvel ezelőtt ez a rész is parlagon hevert, most már kihasználják — mondja kísérőnk. Molnár István, a tanács vb-titkára.

•k

Friss széna illatát hozza a szél Csordás István háza elől. A gazda még a kapuja előtti füvet is lekaszálta.

— Példát akartam mutatni a szomszédoknak — neveti el magát. — Nem szeretem a gazt, a dudvát.

Örömmel vezet végig bennünket a kertjén, a tsz ma már nyugdíjas magtárosa. Mi tagadás, dicsekedni valója akad bőven, hiszen olyan rendben tartja, hogy bárki megirigyelhetné. Mértani pontossággal jelölte ki az ágyások határait, mi több. úgy tűnik, mintha a szőlőtőkék, a málnabokrok és a fák sorait is vonalzóval húzta volna meg.

— Állandóan itt ügyködöm — mutat körül a birodalmán. — Tegnap este nyolcig kapáltam a szőlőt érés alá

Fehér Istvánná:

„A felső tagozatot vissza kellene hozni”

Váratlanul feláll és a tőkék közé igyekszik. Egy nagy marék szőlővel tér vissza.

— Irsay Olivér-fajtájú — mondja, s megkínál bennünket a ropogós gyümölccsel. — Foglalkozom tökkel, paradicsommal. fekete ribizlivel. jostyával, burgonyával, s van 1200 tő málnám,

— S hogy fizetett a málna?

— Harmincezerrel kevesebbet, mint tavaly — így a talányos válasz

A tunácsházán 'Molnár István fűzi hozzá véleményét a. látottakhoz, hallottakhoz.

— Ezen a tájon nagyon jó szőlő és málna terem — mondja. — A málnával az öregek is könnyebben megbirkóznak, s jól fizet. Sok család vásárol gépkocsit, de szükséges is, hiszen itt rosz- szabb a közlekedés. mint másutt. A településtől mesz- sze találhatóak a forgalmas utak. Az új 3-as például 9 ■kilométerre. Gondot jelent, hogy magas az idősek aránya, csakúgy mint a halálozások száma. A születéseké viszont alacsony.. Úgy tapasztalom. mintha megszűnőben lenne az elvándorlás. Sokan vállalják az ingázást, s busszal járnak Visontára a Gagarin Hőerőműbe. a Thorez bányaüzembe és a környékbeli vállalatokhoz.

Jelenleg még sokan furcsállják, hogy már többen költöztek ki ide Gyöngyösről, Pestről. Én viszont bízom abban, hogy az elkövetkező időiben ez egyre inkább jellemző lesz, hiszen ha helyben nem is, Visontán akad munkalehetőség. Itt pedig üresen állnak a lakóházak. Mi egyre nagyobb figyelmet fordítunk arra. hogy az itt élőknek minél inkább „urba- nizáltabb" feltételeket teremtsünk. A lakosság négyszáz forint településfejlesztési

Szajcz Istvánná:

„A bisztróból hordom az ebédet, mert egymagámra nem éri meg főzni..

Panoráma — a kastély teraszáról

Csomós Katalin: „Érettségi után hazajövök’'

Molnár István: „Mintha megszűnőben lenne az elvándorlás ..

napra. De ha rendbejövünk, indulunk haza. Mindenkinek a magáéban a legjobb — állapítja meg, s ennek nyoma- tékot adva magasba emeli mindkét mankóját.

Király Tivadarné. a napköziotthon vezetője veszi át a szót a pillanatnyi csendet követően.

— Szabó néni nagyon ügyes, bár a lábai miatt nehézkesen jár. Viszont olyan szépen hímez, hogy mindenki megcsodálja.

— Ha délutánonként hazamegyek. otthon sem tudok nyugodni — folytatja a gondolatát Szabóné. — A minap krumplit ástunk a férjemmel. ö is elég gyenge már. de azt mondta, hogy nyugodtan öntsek bele három vödörrel egy zsákba. Amikor a hátára raktam, alig bírt vele felállni. Két lépés után összecsuklott. Nem bírta szegény.

Az emlékezéstől könny szökik a szemébe.

— De hát nem várhatunk arra, hogy a fiatalok hazajönnek és elvégzik helyettünk a munkát. Nekik is megvan a maguk dolga.

— Akik innen elköltöznek, azokat mindig segítik a szülők — viszi tovább a beszélgetés fonalát Rudas Józsefné. — Vasárnap reggel jönnek, megpakolják a kocsit és mennek haza ... De ha már nekünk nem is jó, legalább nekik legyen az. Az egyik gyermekem nekem is elköltözött. a másik viszont itt lakik. Ahogy Szabóné, úgy én is a tsz-ből mentem nyugdíjba, s a kertbe én is ültetek kukoricát, krumplit, zöldséget.. .

★

Az egyik portáról tizenéves lányka tol ki egy keKapudisz

gesztenyével

rékpárt. A bemutatkozást követően megtudjuk, hogy Csomós Katalin negyedikes középiskolás sem itt tölti az év nagy részét. Kollégista, s egyébként az Egri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola tanulója. Meglepően kezdi mondandóját:

— Ha leérettségiztem, hazajövök. E nyáron itthon voltam gyakorlaton, s nagyon megszerettem a boltunkat, s a vezetőket. Mindenkit ismerek, nem úgy mint idegenben. Persze azért akadnak fenntartásaim. A napi- cikkellátás megfelelő ugyan, de például a tejet később szállítják, a kenyér hamar elfogy. Jó lenne, ha a moziban jobb filmeket vetítenének szombatonként. Diszkókat is rendezünk gyakran, de nem sokan gyűlnek össze. A községben talán harminc 14—25 év közötti lakik. A környező helységekből pedig kevesen tévednek ide, hiszen a buszközlekedés nem a bá- lozókhoz igazodik.

Felpattan biciklijére. A postára igyekszik, Levelet küld a barátjának Bükkszenter- zsébetre.

—Az az igazság, hogy ha egyszer férjhez megyek, elköltözöm innen én is — mondja, s elkerekezik.

A helyiek javaslatára betérünk a bisztróba is. Ugyanis azt állították, ott találjuk a párttitkárt, ö az üzletvezető.

—A pult mögött mit tehet egy párttitkár ia lakosságért? — kérdezzük némi iróniával.

— Ittas embereket nem szolgálok ki — vágja rá Fehér Istvánné.

Hamarosan a falu örömei, gondjai kerülnek terítékre

— A párttaggyűléseken is sokszor foglalkozunk az alapellátással — mondja. — Mert a kenyér, a tej és a töltelékáru nem elegendő mindig. Nagyon fáj mindenkinek, hogy az iskola felső tagozatát elvitték Kisnánára, s azt szeretnénk visszahozni. Ügy tartjuk, hogy a színvonal így sem magasabb, mintha itt lennének osztott iskolában. Fura mód az örömünk a bánatunkból fakad. Nevezetesen: nálunk nincs lakáshiány. Akad olyan fiaSzöveg: Homa János

Fotó:

Perl Márton

Az utak kanyargósak és hepehupásak

Szabó Jánosáé: „Napközben kiülök a kapuba babot fejteni, mert nagyoo egyedül vagyok ..

hozzájárulást szavazott meg. ezt a úthálózat korszerűsítésére fordítjuk. Bevezettük a vizet, rendelkezünk járdával egyszóval: elébe megyünk az igényeknek, s igyekszünk ezzel is visszacsabitdni azokat akiket csak lehet...