Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 16., szombat 7 ÓDON HÁZAK, HAJDANVOLT EGRIEK Ahol Déryné is fellépett Széchenyi u. 16. MÉRLEGEN AZ AGRIA JÁTÉKOK Kínálat—félkészen Divatba jött mostanában a félkész étel. Az ember csak megveszi a boltban, be­dobja a sütőbe, s nemsokára fogyaszt­ható. Klkényelmesedésünk, gyorsuló életünk jele ez, már nem érdekes a fo­lyamat, az izek páratlan harmóniájá­nak megteremtése, csupán a végered­mény a fontos. Egy uniformizált ízű pizza vagy hamburger, gyorstalpaló ételbárok szegényes kínálata. A Szentivánéji álomnak Pécsi Ildikó volt a „sztárja”, de elég hálátlan figurát kellett játszania Az idén az Agria Játéko­kon is hasonló „fogásokkal” várták a nagyérdeműt. Kü­rtösebb figyelem, kiérleltség. színházi ínyenceknek való csemege nélkül állt össze a program, kevés örömet ta­láltak benne az érdeklődők. Nem volt szerencsés dolog ez. Második évébe lépett az újfajta szervezeti felépítés: az egri Gárdonyi Géza Szín­ház nyári tagozataként mű­ködik az Agria Játékok. Elv­ben kedvező ez a változás, mivel egységes irányítás és szellem érvényesülhet a kő­színházi és a nyári évadban is, jól kiegészítheti, tovább­fejlesztheti egyik darab a másikát, kicsit kötetlenebb, kedvesebb, lazább — egy­szóval évszakhoz igazodóbb lehet a július—augusztusi program. Könnyedebb, de nem szín- vonaltalanabb. Mert a kö­zönség nem a nívótlan. ér­dektelen produkciókhoz szo­kott Egerben. Hiszen emlé­kezzünk csak: szép érdek­lődés mellett ment Valló Pé­ter művészeti vezetésének időszaka alatt egy görög so­rozat, sok érdekes, régi, de nem akárhogy színre vitt darabot tekinthettünk meg. Nem is szólva a Köpenicki kapitány magyarországi be­mutatójáról, de sorolhatnánk még Nagy Ignác Tisztújítá­sát, esetleg Szigligeti Lili- omfiját. így nagy hirtelen talán nem is azonos fajsú­lyú és műfajú színdarabok kerültek egymás mellé, de valami közös mégiscsak volt bennük. Kialakult és meg­honosodott egy bizonyos szint, amely alá soha nem tették a mércét a nyaran­ként verbuválódó társulatok. Kevéssé haknizó vagy — ép­pen ellenkezőleg — álművé­szi kísérletező helyszínnek tekintették az egri szabad­téri színpadot. Kiegyensúlyo­zott produkciók követték egymást. Éppen ezért hamis az Üj Tükör kritikusának beállítá­sa, mely szerint az egri kö­zönség „máshoz szokott”, azért nem fogadta jól a Szentivánéji álom idei fel­Az Amálka elbűvölő címsze­replője: Kiss Andrea (A próbákról a felvételeket Kőhidi Imre készítette) dolgozását, mert a könnyű szórakozást fogadtatták el vele. Ez a torz megközelítés felmentést adhat némileg a rendezőnek és a társulatnak, igazolva a bukást, indoklásul az igénytelenséget felhozva. Pedig valójában másban kell keresni a hibát. Igaz, ami igaz, nem fogadták a né­zők kitörő lelkesedéssel a Lí­ceum udvarán. Shakespeare darabját. Am ezért nem a nyáresti hangulatot, az év­szak közönségére gyakorolt hatását kell vádolni. Mert valójában egy kiforratlan, ötletekben gazdag, ám bel­terjes, öncélú szellemességet pufogtató előadás született meg. Amitől ugyan nem le­het elvitatni, hogy konokul fel akart borítani minden, a műhöz kapcsolódó beideg­ződésünket, még a maga ál­tal keltetteket is, s minden határon túl a lecsupaszított vázig, a „nyers” szóig kí­vánt eljuttatni bennünket. Ám ilyen kíméletlen „való­ságfeltárásra”. a rivaldán túlmutató színházi őszinte­ségre csak akkor kapható a néző, hogyha elég erős esz­közökkel „kísértik meg”. Ha csak egyszerű fricskák­kal, gyöngécske sziporkács- kákkal kívánják erre az út­ra téríteni, úgy tesz, mint­ha csak legyet hajtana el. A rendező. Csizmadia Ti­bor nem tudott olyan esz­közöket találni, amelyek va­lóban azt a célt szolgálták volna, amit maga elé tűzött. Minden összemosódott, vagy éppen túl sem jutott az egyszerű ötlet szintjén, csak több órán keresztül húzva, nyúzva vált egyre bántób- bá a szemlélő számára. A leginkább jellemző volt erre a módszerre Puck tolóko­csija: az örökifjú kópé mo­toros gyógyászati segédesz­közön rohangálta be oda és vissza a világot. Egy be­lénk rögződött képet hazud­tolt meg ezzel, a végtelenül gyors lábú figuráról. A já­tékmester béna, 'ez az első pillanatban talán meglepő. De aztán azt |kérdezi az em­ber: és akkor mi van? Szár­maznak-e ebből la darabra nézve valamilyen kifejtésre érdemes poénok esetleg lé­nyegi gondolatok, vagy csu­pán arculcsapása mindan­nak, amit valaha gondoltak erről az alakról? Egy pofo­nért pedig felesleges sok, fel­vonáson át tolókocsiban utaztatni szegény színészt. Ugyanilyen félkész meg­oldásokból rótta össze a tár­sulat a többi jelenetet is, így kevés élvezetet találhatott benne, aki a széksorokban ült. Nem csoda, ha keveseb­ben jöttek el a mostani elő­adásokra. mint valaha: ke­vés érték húzódott meg a lát­vány mögött. Igaz. maga a néznivaló se volt túl sok. mert nem emelték meg a színpadi teret, így félíg- meddig az előtte ülő fejét bámulhatta a publikum Nehezen lehet elképzelni jó Agria Játékokat kitűnő „főműsor” nélkül Talán túl­ságosan is a Líceum-udvar felé billent a mérleg: a má­sik bemutató a gyermekeké lett. Az elmúlt esztendő óta a népkerti tóhoz költözött a másik társulat. Igaz, az ötlet önmagában kitűnő. A hálás közönség verbuválód­hat a legifjabbakból. Ám hogyha balul üt ki a líceumi bemutató, akkor semmi vá­laszték nem marad. Szépen eltűntek az előjátékok is a Dobó térről, valamikor ked­velt színfoltja volt a város­nak a hangulatos „ingyen- cirkusz”. Zsugorodott az -eg­ri nyár, úgy, hogy majdnem észrevétlenül telt el az idén a város életében. Bár ami azt illeti, a nép­kerti tónál az Amálka ro­konszenvesebb, színesebb volt, mint a Szentivánéji álom Pedig nehezebb dol­guk volt a társulat tagjai­nak. mivel Tankred Dorst „szabadtéri képregénye” ne­hezebben megemészthető, mint Shakespeare műve. Az is lehet, hogy éppen ezért maradtak bizonyos határo­kon belül: nem rombolni, inkább építkezni akart szí­nész és rendező. Lendületes, végig elevenen ható produk­ció alakult itt ki, egy ki­csit talán komorabb az át­lagos gyerekdaraboknál. Per­sze milyen ma az „átlagos gyerek”? Bizony más, mint annak előtte, koravénebb tapasztaltabb. Lehet azért, hogy ennek ellenhatásaként olykor jobban vonzódik az érzelmesebb megfogalmazá­sokhoz. Ha kicsit színesebb, errefelé is hajlóbb az Amál­ka. egészen kiemelkedő pro­dukció születhetett volna. Talán kurtább is volt a kel­leténél, hamar elvágott minden szálat író és rende­ző. Leginkább ezen a nyáron a Székesegyház orgonahang­versenyeit dicsérhettük. Ezek megbízható szinten és ál­landó közönséggel cáfolják azt. hogy az egriek igényte­lenek volnának. Mert nem cigányzenére és operettre, de sokkal mélyebb és nívósabb muzsikára sereglenek össze szép számmal a nyár dere­kán. Nem érdemes most újra strukturális kérdéseket föl­vetni az Agria Játékokkal kapcsolatban. Az elv jó, csak a keretben néha a fest­mény egyszerű mázolmány, máskor meg mestermunka. A képkeretezö csak annyi­ban hibás, hogy nevét adja egyikhez is, másikhoz is. Ezentúl „csak” azt kell megkövetelni, hogy kivívott művészi rangjánál soha ne adja alább az egri nyár színházi kínálata. Félkész, ízetlen „étkek" helyett újra dús, terített asztalt kíván­nak a helybeliek és az ide­látogatók. Ehhez „mester- szakácsok" kellenek. S akad­nak is. csak körül kell néz­ni. Gábor László IV 4 A dolog felett nem tértek napirendre. A másnapi vá- lasztmánygyűlés így döntött „.. . Miután ... a’ be járat­nál hüvelyknyi betűkkel le írva köz tudomás és olvas- hatás végett ki függesztett Rendszabály ellenére vitetet ki légyen a’ Székeket; Úgy az is, hogy a’ Cassinó fen léttétül ólta, illy alávaló s botránkoztattva meg támadó, betstelenítő káromkodások sem a' Teremben, sem a' ját- zó és olvasó szobákban el nem hangzottak... ’s mivel a’ közborzalomra, és botrán- kozásra, ezen soha szenyet nem ösmérő, s szenvedhető pallérozódási helynek, és Egyesületnek is tetemes meg­sértésére vakmerőén magát így ell árulni nem átallotta: — az Alapszabályok 9. pont­ja szerint... a’ magán soha szennyet ejteni nem hagyó Társaság közül ki rekesztett- ni rendeltetik." Az érintett fél észbekapott, gyorsan beadta lemondását, erre is számítottak, s így reagáltak: ,,... magában Lemondást foglaló levele ... kései lévén, félre tétettni rendeltetett.” Az alapítótagok sorában ott volt Joó János, Pyrker érsek rajzmestere is. Ez a lelkes pedagógus, aki — töb­bek között — a különböző mesterségek szerszámainak magyar elnevezését szorgal­mazta, bútorokat, könyvszek­rényeket tervezett ide Értelmes társasági létet formáltak. - Megrendelték a kor legnívósabb újságjait, a mecénási feladatkörtől sem húzódoztak, festőknek adtak megbízásokat, pártfogolták a műkedvelő mozgalmat, nagy visszhangot kiváltó hangver­senyeket rendeztek. Emellett ha kellett, jótékonykodtak. Fontosnak tartották a köz- világítás megteremtését. Az ötlet Köllner Károly, Singer Mindennapi nyelvhaszná­latunk közhelyeinek szinte lerakodóhelye újságjaink apróhirdetéseinek szövege és jeligekészlete. Ebben a köz­leményünkben a házassági hirdetések jeligéinek sajátos közhelyszerűségeiről szólunk, s elsősorban arról, hogyan válhatott az elcsépelt, kiüre­sedett divatszavak, banális, ragacsos szófordulatok, ér­zelgősséggel telített frázisok, mondatformák lerakodóhe­lyévé a házassági hirdetések szinte teljes jeligekészlete Általánosságban a jeligék tí­pusai tükrözik anyanyelvi műveltségünk mai állapotát, mindennapi nyelvhasznála­tunk sajátos jellegét, agyon­használt. frázisos beszédfor­dulataink közhelyszerűségét, fogalmazáskultúránk ízlésfi­camait is. Riasztó példatárt lehetne összeállítani azokból a jel­igékből. amelyekben feladó­juk egyetlen kulcsszóra bíz­za nevének helyettesítését, s Az épület impozáns Ferenc és Teutscher Alajos kereskedőké volt. a választ­mány igenelte. Természetesen a teljes pénzfedezetet nem biztosít­hatták, de mozgolódásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy az okos tervből valóság legyen, Hatékony közreműködésük­nek köszönhető, hogy 1836 novemberében 9 helyütt kí­gyóit a fény. A lámpásokat helyi iparosokkal készíttettek el. Az első lépéseket újab­bak követték. Tíz esztendő alatt 6453 forintot költöttek az elképzelések kivitelezésé­re. o Lehetne még folytatni a sort, de ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy a hol­napok javára munkálkodtak. Idővel radikalizálódtak is. 1848. május 22-én az el­nökség „fegyverre szólít min­den arra alkalmas embert, hogy lépjenek az önkéntes nemzetőri seregbe, s tegyék áldozatul a haza oltárára va­gyonuknak valamely részét.” A felhívás követőkre ta­lált. ezért nem véletlenül szólt Kossuth 1849. március 31-én az őt ünneplő fáklyás menethez: egyéniségének, műveltségé­nek. világnézetének, erkölcsi világrendjének tömör minő­sítését. Egyéni szókincsének szürkeségéről árulkodnak ezek a szóformák, elsősorban azért, mert unos-untalan megismétlődésükkel tűnnek ki: Megértés, szeretet, har­mónia, megbecsülés. érze­lem, értelem, szimpátia, em­pátia, emóció; várlak, keres­lek. orgonavirágzás, kristály­kő. ciklámen, társ, kibonta­kozás. ólomszív (?), igazán, őszintén, sorsforduló, kor­rekt. hűség, megtalállak, meg­hálálom stb. A közhelyszerűség tobzó­dásának példáit szolgáltat­ják az olyan szókapcsolatok, nyelvi fordulatok és mon­datsémák. amelyek nemcsak felszínes általánosságokra utalnak, hanem arra is, hogy kócos nyelvi igénytelensé­gükkel, giccses slágereink bo­tor frázisainak idézésével és utánzásával, avítt közéleti kiszólásokkal hívják fel ma­gukra a figyelmet De be­belsö udvara (Fotó: Kőhidi Imre) „Egerben nem hirdetni, ha­nem csak tanulni lehet a ha- zafiságot O Az . impozáns építmény a felszabadulás utón egy ideig szakszervezeti székházként szolgált. Ma viszont mester­módon újjávarázsolva ifjúsá­gi házként segíti a fiatalok ismeretgyarapítását, szórako­zását, tartalmas kikapcsoló­dását. Jó ötlet volt ezzel a funk­cióval felruházni, mert így akaratlanul is továbböröki- tődnek a megbecsülésre méltó hagyományok. Jó néhánvan eltűnődtek már a homlokzaton olvasha­tó Fati Partus felíráson A latin kifejezés jelentése a végzet szülötte, az elneve­zés arra utal, hogy két ízben égett le (1800-ban és 1827- ben), s azt sugallja, hogy a/ emberi akarat úrrá lesz a/, olykor tornyosuló akadályo­kon is. A szerencse kegyelhette mégis ezt a házat, mert min­den újjászületéskor szebb és szebb lett. Méltóan nemes küldetésé­hez . .. (VÉGE) Pécsi István széljenek a példák: Az idó halad, fehér orchideák, nap­lemente előtt, egyszer min­den véget ér, tavasz a tél­ben, kései találkozás, ketten az úton, együtt egymásért, nagyon rossz egyedül, értel­met az életnek, együtt köny- nyebb, nem minden áron. akármit akármiért (?), sansz a véletlennek, valaki kell nekem is. ember csak embert szerethet, adjunk esélyt a boldogságnak, szép esténk lesz, azonos hullámhosszon, rohan az idő, van ilyen stb. Fel-felsejlik egy-egy jeligé­ben néhány olyan szólássze­rű nyelvi forma, amelynek hátterében az irodalmi mű­veltségnek néhány eleme is szerephez jutott: Az élet na­pos oldala, nem elég a jót akarni, szállnak a darvak. jót s jól, téli rege. tiszta for­rásból stb. A kiürült és belterjessé vált nyelvhasználat nyegle fordulatai mellett az őszinte megnyilatkozás egy-egy pél­dája is kulcsszerephez jut a jeligékben: Soványak előny­ben, nem dohányzunk, azon­nal randevúzhat. autó. tele­fon kell stb. A jeligék figyelmet felhí­vó jellege és szerepe gazda­godna és színesedne, ha ár­nyaltabban közvetítenék megfogalmazójuk üzenetét tartalmukban és nyelvi for­májukban egyaránt. Ma még a sablon ennek is útját állja Dr. Bakos József ifeHÍÉjiÜMtfi Mindennapi nyelvünk Közhelyszerű nyelvhasználati formák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents