Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-15 / 192. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 15., péntek 3. GAZDÁLKODJ OKOSAN! A tanácsi önállóság vizsgája Idén, január 1 -töl új gazdálkodási rend lépett élet­be hazánkban a tanácsoknál, ami legmélyebb tartal­mában a nagyobb önállóságot, a rugalmasabb dön­tést, a nagyobb felelősséget jelenti. Olyan generális változás történt a tanácsok gazdasági rendjében ja­nuár 1-én, amely újfajta gondolkodást, nagyobb fel­készültséget és állandó elszámolási kötelezettséget jelent a tanácsok és az állampolgárok között. De le­het-e hat-hét hónap után mérleget vonni egy olyan új rendszerről, amelynek alapvető feladata hosszú távon szervezni és biztosítani településeink, körzete­ink fejlődését? Nos, ha a mérlegkészítés még korai is lenne, feltét­lenül szükséges egy olyan áttekintés, amely összeha­sonlítja az eddig elért ered­ményeket, az eddigi tapasz­talatokat, hiszen bármilyen megfontolt és jól előkészített is a rendszer, vizsgája min­denképpen a hétköznapok gyakorlata lehet. Talán a rendszer újszerű­ségéből adódik, hogy szük­ségesnek tűnik egyfajta ösz- szefoglalás, mit is jelent az új gazdálkodási rend taná­csainknál? Iskolás „okításnak” tűn­het, de azt mindenképpen le kell írnunk: valamikor, még a járási rendszer idején a tanácsok úgy gazdálkodtak, hogy nem vagy alig kellett csak gazdálkodniuk, hiszen minden föntről kapott pénz jelképesen „pántlikázva” volt. vagyis minden, a ta­nácshoz befolyó összegnek már eleve meghatározott he­lye, felhasználási lehetősé­ge volt. Az új rendszer tu­lajdonképpen ezeket a pánt­likákat oldja le, vagyis a tanács minden évben és minden tervciklusban már előre tudja, hogy milyen forrásokból, milyen pénz­összegekkel számolhat, s miután a fenntartási, mű­ködési költségek adottak, a fennmaradó összegekből sa­ját maga döntheti el. mi­kor, milyen fejlesztési célo­kat valósít meg, illetve a rendelkezésre álló forintokat mily módon hasznosítja, vagy gyarapítja. Le kell szögeznünk, hogy bár abszolút számokban nö­vekedés tapasztalható, or­szágosan nem nőtt a taná­csok működésére, fenntar­tására és fejlesztésére for­dítható összeg reálértéke. Hogy a rendszer révén még­is sokkal több cél valósítha­tó meg, mint korábban, az éppen a korábban jelzett önállóságból, rugalmasság­ból, a valódi gazdálkodás le­hetőségéből adódik. A tanácsok új gazdálko­dási rendjének haszna, bár minden területen jeletkezik, elsősorban a fejlesztésben érhet el szembetűnően gyors eredményeket. Nézzük hát meg, hogy a helyi tanácsoknak miiven fejlesztési lehetőségeik van­nak. Közismert az úgyne­vezett fejkvótarendszer, amely az ország e célra ren­delkezésre álló pénzeit a települések lélekszámú alap­ján osztja el. A fejkvóta országosan olyan kétezer fo­rint körüli összeget jelent évente állampolgáronként. A megyei tanácsok, a me­gyei lakosok száma szerint kapják meg ezt az összeget, s utána a megyei tanács tes­tületé dönt arról, hogy a különböző településeken mekkora az egy főre jutó fejlesztési összeg. Hazánk­ban ez általában évi 400 és 2600 forint között mozog. Érthető ez a differenciálás, hiszen nyilvánvaló, hogy a városok, a nagyobb telepü­lések ellátnak olyan felada­tokat, amelyek a környező települések lakosainak ja­vát is szolgálják. Elég itt talán az egészségügyre, ke­reskedelemre, középfokú ok­tatásra utalni. A másik forrás az ország települései­nek túlnyomó többségében elfogadott és megszavazott 'településfejlesztési hozzájá­rulás. míg harmadik lehe­tőség a fejlesztésre a me­gyei tanácsok által nyújtott úgynevezett céltámogatás, amely egyfajta módosított pályázati rendszer alapján bármely tanács által elnyer­hető. Tehát, visszatérve a ko­rábbiakra. minden tanács­elnök és minden tanács­testület 1986-ban tudja, hogy az elkövetkező öt évben mennyi pénze lesz, milyen lehetőségei vannak, s miu­tán a helyi fejlesztési cé­lok ismertek, a kettő össze­vetéséből pontosan tervezhe­tő az adott település jövője. S itt külön hangsúlyosan kell szólnunk a tanácsi gaz­dálkodás kapcsán a tanácsi vezetők, a tanácstestületek és a lakosság felelősségéről. Jól hasznosítva, jó célra felhasználva, s a pénzt meg­felelő módon és időben „for­gatva” az eredmények meg- többszörözh e tők. Tehát azt mondtuk, hogy az új gazdálkodási rend próbája és vizsgája a min­dennapok gyakorlata. Nos, fél év tapasztalatai azt iga­zolják, hogy ha óvatosan is, de tanácsaink megpróbálnak élni az új gazdálkodási rend­szer kínálta lehetőségekkel. Példaként csupán egy-két „minta”: az önálló gazdál­kodás jogát és rangját nem sértve egyes területeken a helyi tanácsok összefognak, nemcsak az elvek egyezte­tésével, de anyagiakban is: közös pénzalapot hoznak, lét­re, s így tulajdonképpen a fejlesztési pénzeket egy­másnak felváltva kölcsön­adva többet tudnak meg­valósítani céljaikból. De az önálló gazdálkodás vál­tozatos útjaira jellemző a fejkvóta elosztásának kü­lönböző módja is, hiszen míg az ország nagy részé­ben a korábban már emlí­tett módszer szerint, tehát a nagyobb települések el­sőbbsége alapján osztották szét a fejkvótát, Vas me­gyében ebben a tervciklus­ban a legkisebb települések kapták — éppen elmaradott­ságuk okán — relatíve a legnagyobb összeget. Az előbb a felelősségről is szóltunk. S a fentiekből talán egyértelműen kiderül, hogy itt egyaránt szó van az egyéni és a kollektív fe­lelősségről, hiszen a tanács vezetői éppen az önálló gaz­dálkodás lehetősége miatt minden egyes döntésükkel felelősséggel tartoznak a tettekért és a forintokért, s a kollektív felelősség is helyben jelentkezik, akár a tanácstestületek felelősségé­ről szólunk, akár pedig a választópolgárok, a lakosság felelősségéről. Igen, hiszen akár a településfejlesztési hozzájárulásban elfogadott célokról, akár más fórumo­kon megszavazott fejlesztési célokról és fejlesztési sorren­dekről van szó, a falu jö­vőjéért való felelősség most már a település lakóit is ter­heli, és feljogosítja a dön­tés-előkészítésben való rész­vételre, a végrehajtás ellen­őrzésére, az eredmény vál­lalására. Üj gazdálkodási rend lé­pett életbe 1986. január 1-én tanácsainknál. Az új gaz­dálkodási rend a demokrá­cia egy újabb megnyilvánu­lása, amely feltételezi azt, hogy mind a tanácsi veze­tők, mind a tanácsi testüle­tek — s velük együtt a la­kosság — felnőtt ehhez az önállósághoz, s képes ma­ga tervezni és alakítani a rendelkezésre álló eszközök szerint saját jövőjét. Az eddigiek alapján úgy tű­nik, e képességek birtoká­ban vagyunk. S. B. A. „A munkajognak nevelő jellegűvé kell válnia!” Beszélgetés dr. Wilfredo Perez Marchanetevel, a kubai Legfelsőbb Bíróság munkaügyi kollégiumának elnökével Bepillantani más országok jogászainak munkájába — nemcsak a szakemberek számára vonzó, izgalmas dolog. Különösen így van ez, ha olyan távoli államról van szó, mint a Kubai Köztársaság. A napokban látogatott Egerbe igazságszolgáltatási küldöttség a Karib-tengeri szigetről. A delegáció vezetőjével, dr. Willredo Perez Marchanetevel. az ottani Legfelsőbb Bíróság munkaügyi kollégiumának elnö­kével, a Legfelsőbb Bíróság Kormányzótanácsának tagjával folytatott beszélgetés már csak azért is érdeklődésre tart­hat számot, mert a mindennapjainkat átfogó témáról a munkajogról, s ezen belül a munkaügyi viták elbírálásá­ról esett szó. S a Kubában alkalmazott megoldások kétség­kívül jelentősen eltérnek a hazánkban ismert gyakorlattól. — Kérem, tájékoztassa la­punk olvasóit arról, milyen rend szerint történik az önök országában a munkavégzés­sel kapcsolatos jogviták el­intézése. — Mindenekelőtt el kell mondanom, a munkaügyi vi. ták elbírálását végző szervek 1978-ig a Munkaügyi Minisz­térium fennhatósága alá tartoztak. Ezután született a döntés: be kell olvasztani az igazságszolgáltatás általá­nos rendjébe. Az ügyekben — akárcsak Magyarországon — nálunk is először a vál­lalati döntőbizottságok jár­nak el. Tehát, ha a Munka Törvénykönyvében foglalta­kat megsértik, akkor első fokon ehhez a szervhez le­het panasszal fordulni. — Milyen az összetétele ezeknek a testületeknek? — Azokat mindenütt öt dolgozó alkotja, akiket mun­kásgyűléseken választanak meg erre a tisztségre. Tizen, háromezer van belőlük ha­zánkban. Rájuk a kuvai szak. szervezetek központja fel­ügyel. Ha a határozatukkal valaki nem ért egyet, akkor a városi bírósághoz nyújthat be keresetet. Fegyelmi kér­désekben viszont először igazgatási úton folyik az el­járás. — A folytatás tehát a vá­rosi bíróság. Ez szabályos tárgyalást jelent? — Ez az a fórum, amely akár a fegyelmi ügyében, akár jogkérdésben határoz. Megidézik minden esetben a feleket. A dolgozót képvi­selheti ügyvéd, vagy a jog­segélyszolgálat vezetője, eset­leg a szakszervezet sőt, má­sik munkás is. S természe­tesen maga is felléphet a saját nevében. Mindez telje, sen az ő szabad választásán múlik. Ezt követi a meghall­gatás. a bizonyítékok beszer. zése, végül pedig az elsőfokú ítélet. A döntés ellen — tíz napon belül — fellebbezést lehet beadni a megyei mun­kaügyi bírósághoz. Az írásos bejelentésben javasolhatják újabb bizonyítékok előterem­tését vagy új tárgyalás tar­tását is. Másodfokon már jogerős ítéletet hoznak, amellyel szemben egy esz­tendőn belül lehet perújítás­sal élni. Ez azonban nem akadálya a jogerős döntés végrehajtásának. A perújítás során a Legfelsőbb Bíróság munkaügyi kollégiuma fog­lal állást. Egyébként az egész eljárás ingyenes! Kivéve per. sze. ha valamelyik fél ügy­védet fogad. — Mennyire érvényesül a nyilvánosság elve a munka­jogi vitákban? — Amellett, hogy bárki részt vehet a tárgyalásokon, gyakori, hogy eleve a mun­kahelyen megy végbe az el­járás. Vagyis: kitelepül a vál­lalatokhoz a bíróság! Ez úgy­mond, technikai szeminári­um, egyszer s mind intő fi­gyelmeztetés a dolgozóknak. Nálunk a munkajognak ne­velő jellegűvé is kell válnia. A cél az is, hogy az állam­polgárok megismerjék, ho­gyan működik az igazságszol. gáltatás. bizalommal legye­nek a bíróságokhoz. — Ha már a jogszabályok, a bírósági munka népszerű­sítéséről beszélünk, mi en­nek a bevált útja-módja Önöknél? — A forradalmi korszak­ban nálunk a munkaügyet a dinamizmus, a változás jel­lemzi. Politikai jelentőségű is, hogy a lakosság megis­merje a rendelkezéseket. Er. re szolgálnak az úgynevezett megyei közmeghallgatások is. Az Állami Munkaügyi és Társadalombiztosítási Bi­zottsággal. a szakszervezetek országos tanácsával együtt­működve tartjuk ezeket a fórumokat. Mindenki szaba­don elmondhatja kétségeit, észrevételeit, felteheti kér­déseit. Három-négy órát is igénybe vesznek ezek a meg­beszélések. Mindemellett íté­leteket, azokhoz fűzött kom­mentárokat is gyakran kö­zöl a SZOT lapja. A bírák­nak évente szervezünk 15 napos továbbképzéseket, kol­légiumunk tagjai rendszere­sen találkoznak velük. Átad­juk egymásnak tapasztalata, inkát, értékeljük, ellenőriz­zük munkájukat. — Magyarországi utazásuk bizonyára szakmai tájékozó­dás is. Üj jogszabály kidol­gozását tervezik tehát? — Nyolc esztendeje van hatályban a munkajogi eljá­rási törvény. Elérkezett az ideje a módosításnak, s ez­zel olyan mechanizmust kí­vánunk létrehozni, ami még inkább meggyorsítja a műn. kaügyi jogviták elintézését. Alapot ad a változtatásnak az is, hogy 02 elmúlt év kö­zepétől életbe lépett nálunk a Munka Törvénykönyve. Ez az első ilyen kódex a Ku­bai Köztársaság történetében. azelőtt soha nem volt efféle jogszabálygyűjtemény. Hoz­zá igazítjuk az eljárási elő­írásokat is. Szalay Zoltán Jól startolt az új-hatvani „kistakarék 99 A Hatvan és Vidéke Ta­karékszövetkezet ez év júliu­sával kirendeltséget létesí­tett Űj-Hatvanban. a Rákó­czi út 29. szám alatt. Ez az épület már át is ment a pénzintézet tulajdonába, mi­vel azt félmillió forintért megvette, majd egymillió fo­rint költséggel teljesen fel­újította. Egyébként azért döntött így annak idején az igazgatóság, hogy a kerekha­raszti, illetve az új-hatvani lakók helyzetén könnyítsen, kényelmesebbé tegye külön­böző pénzügyleteik intézését. Mint most értesültünk, már az első hat hét igazol­ta a „kistakarék” létjogosult­ságát, az igazgatósági dön­tés helyességét, amelyet egy­két adat remekül illusztrál is. E rövid idő alatt például másfél millió forintot he­lyeztek el az ügyfelek az új­hatvani kirendeltségen, s ugyanott kétmillió forint kö. rüli kölcsönt vettek fel. Az új üzletházban egyébként öt munkatárs foglalkozik a fe­lekkel, ami az ügyletek gyors intézését, lebonyolítását biz­tosítja. Vízkeverő Pásztori Űj környezetkímélő és ta­karékos beruházás valósult meg a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat pásztói strandján. Korszerű. Optimál vízkeverő-berende. zést állítottak üzembe, mint­egy 15 millió forintos költ­séggel. Eddig havonta tíz­szer kellett cserélni a fürdő 2000 köbméteres medencéjé­nek vizét, ám a rendszer be­állításával ez egyre csökkent. A medence vize állandóan cirkulál, s egy szűrőrétegen keresztül mindig megtisztul a strandolok nem kis örömé­re. Vízkeverő berendezés gépháza... (Fotó: Szabó Sándor) Mindig tiszta a vize a pásztói strandnak

Next

/
Thumbnails
Contents