Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-08 / 159. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. július 8., kedd GYÖNGYÖSIEK ALSÓ-SZÁSZORSZÁGBAN Beénekelték magukat a szívekbe Meglehetősen ritka eset, hogy egy iskolai énekkar külföldre, s ott is az NSZK-ba utazhasson vendégszereplésre. így érthető, hogy nem mindennapi élményt jelent a résztvevőknek egy ilyen fellépésekkel egybekötött túra. A gyöngyösi 1. Sz. Általános Iskola énekkarvezetőjének. Nagy Györgynek a szavai legalábbis erről tanúskodnak, amikor nagy „kalandjukról” mesél. — Tulajdonképpen egy véletlennel kezdődött ez a kapcsolatfelvétel. Nyaralás közben megismerkedtünk egy nyugatnémet családdal és rövidesen kiderült, hogy a férfi, Heinrich Meyer tűzoltó- zenekart vezet az alsó-szász. országi Algermissenben. Ö ajánlotta fel, hogy vendégül látnának bennünket nyáron az ottani hagyományos fesz- tiválprogramon. Az utazás gondolatát a városi és a megyei vezető szervek támogatták, s a szülők is beleegyeztek a számukra anyagi terhet jelentő vállalkozásba. így indulhatott el június 4-én hajnalban a busz, „fedélzetén” hat fiúval, harminckilenc lánnyal és három felnőtt kísérővel. — A kinn töltött napokról csak felsőfokú jelzőkkel tudnék beszélni — emlékezik Nagy György. — Már a határon népes csoport fogadott bennünket kibontott zászlókkal, a falu főterén pedig külön ünnepséget rendeztek számunkra. A gyerekeket ottani családok vették magukhoz, és szinte a tenyerükön hordták a négy nap alatt. Senkit sem engedtek el ajándék nélkül. És bizony, nemcsak az ő szemükben csillogtak könnycseppek, amikor el kellett búcsúzni. .. Az énekkar több koncertét adott. Kétszer énekeltek Hildesheim — egy Miskolc nagyságú város — sétálóutcájában, és pódiumra léptek a közeli Bad Salzdetfurth üdülőhelyen is. A csúcspontot természetesen az alger- misseni tűzoltókkal közös előadás jelentette, melyet a területi újság így kommentált: „A magyarok beénekelték magukat a szívekbe." Bartók és Kodály művei mellett ugyanis német dalokat is előadtak a gyöngyösiek, együtténeklésre késztetve ezzel a nézőket. — Láttam a gyerekek arcán, hogy milyen energiával dolgoznak a sikerért, s a felszabadult örömöt is, amikor kitört a tapsvihar — mondja az énekkarvezető. — A fiúk és a lányok egyébként is rendkívül fegyelmezetten viselkedtek mindvégig, hiszen tudták, hogy egy egész országot ítélnek meg rajtuk keresztül a vendéglátók. Én az út legnagyobb hasznát abban látom, hogy mindkét oldalon megértettük, mennyi igazság rejlik a közhelyes mondatban: a zene a népek között kapcsolatot teremt, barátságokat sző. A gyöngyösiek meghívásakor azt mondta Meyer karnagy: „Ha a politikusok nem teszik, lépjünk egymás felé mi, kisemberek." A mátra- alji város megtette a következő lépést. 1987 nyarán vendégül látja az algermis- senieket, akik az invitálást elfogadták, de csak egy feltétellel: ha a hangszereiket is magukkal hozhatják. (koncz) Heti könyvajánlat Európa Könyvkiadó: Delblanc, Sven: Primavera. Művészi elbeszélés. Akadémiai Kiadó: Halász Előd: Magyar—német szótár. I—II. kötet. Gondolat Könyvkiadó: Fritzsche, Helga: Macskák. Hasznos tudnivalók vásárlásról. ' gondozásról, táplálásról, betegségekről. Helikon Kiadó: Malonyay Dezső: A Magyar nép művészete. 4. kötet. A dunántúli magyar nép művészete (Veszprém, Zala. Somogy, Tolna) Kossuth Könyvkiadó: Gemkov, Heinrich: Kettős életrajz. Kari Marx és Friedrich Engels. Magvető Könyvkiadó: Bor Ambrus: Szakadatlan jelen. Szobotka Tibor: Erényes emberek. Drámák, hangjátékok, jelenetek (Szobotka Tibor művei) Vészi Endre: Hány perc a nyár? Versek 1981—1986. Medicina Könyvkiadó: Lévai Judit: Terítéken a gomba. Panoráma: Makó Bálint: Tunézia. (Panoráma. Külföldi útikönyvek) Sport: Kártyások könyve. Mezőgazdasági Könyvkiadó: Borvizsgálati módszerek Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó: Hallama Erzsébet: A vendégelefánt. Szépirodalmi Könyvkiadó: Cs. Szabó László: A kígyó. Zászlós Levente: Napfogyatkozás. Versek ZSADÁNYI DEZSŐ Elég egy röpke pillantást vetnünk Zsadányi Dezső Kölcsön kegyelem című verseskönyvére. rögvest Egyéb kiadványok: Az Est-lapok 1920—1939. Repertórium (1928—1930). Hallama Erzsébet: „Fele játék, fele gyötrelem” Tudósportrék. (Pannónia könyvek) eszünkbe jut: a harmincon túli alkotó felhasználta a modern vers jelrendszerének nagyon sok új vívmányát. A művek zömében kevés az írásjel, szinte valamennyit a gondolatritmus röpteti előre. A szövegfelület akár kopárnak, töredezettnek is ítélhető. A szöveg alatti érzelmek azonban figyelemre méltók. Tudatos a kötetszerkesztés, a versek egymásra épülnek. A szerző úgy építi fel első könyvét, hogy fedezze fel az olvasó: egy költő a sokaságból vált ki, önvizsgálatot végezvén, záróversében kissé hetykén, öntudattal és daccal mondja: „kölcsön adom nektek a kegyelmet / lehessen hozzám közötök”. A kötet fülszövegében „sajátos hangú munkásköltő” minősítést kap a szerző. A versíró számára munkás- és költőiét egyaránt evidencia, olyan mint a bolygók pályája, örök törvények szerint keringenek kikezdett csapásukon. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986.) ZSADÁNYI DEZSŐ: Kölcsön a kegyelmet Mióta gyerekkorom szétszerelték mint egy ósdi vacak kerékpárt kiröhögöm a nagy dolgokat de felhúznak a hülyeségek a legjobb nőmet is unom a legdicsőbb haláltól is félek l tökmindegy ki munkál a háttériparban — poharamban szénsavas est pezseg a szesz tündére muzsikál — verem az asztalt és üvöltöm: minden henteskötényszínű alkony az enyém mikor a NAP utolsó villanása arcomba fényképez ölére ránt az írás forró bozótos aranyláza nyesem a témát — egykutya kinek ugrik fel a cukra vagy ki fakad ríva — melyik divatmajom kis dög pök rám kölcsön adom nektek a kegyelmet lehessen hozzám közötök! Zsadányi Dezső: Kölcsön kegyelem ANATOLIJ POTEMKOWSKI: Szurkolók A különböző variációkat már jóval .a VB előtt tanulmányozni kezdtük. — A legegyszerűbb, ha Pa- taszonskihoz ímegyünk — mondta Kucia úr. — Közel van a Kókusz kávéházhoz, és roppant kényelmesek a székei. — Igen, de túl >kicsi a képernyője, a kép meg ugrál I— aggályoskodott Rosz- lanek, a költő. ,— Akkor már jobb, ha Szczawnica igazgatóékhoz megyünk. A város közepén laknak, és negyvencentis képernyőjük van. Értelmes ötletnek látszott, de ihamarosan kiderült, hogy Szczaumicának elromlott a hűtőgépe. Meleg üdítőt természetesen egyikük se óhajtott. Solowejczikné asszony egy bizonyos Kropiwnicka jelölését hozta forgalomba. — Tágas lakása van a hetediken, a lift működik, a készüléket most hozták haza a Gelkából. Azonkívül Kropiwnicka nagyon vendégszerető. — Jól ismerem Kropiwnic- kát — szólalt meg Bezpal- czik. — !Élesztős süteményeket süt. iA fél város oda fog menni. Pedig a mérkőzéseket szűk ibaráti körben kellene néznünk. — Kropiwnickának szájmenése van — mondta Zy- zia. — Tíz percnél tovább nem lehet kibírni a társaságát. Ráadásul halvány gőze sincs <a fociról, és >hülyéket fog kérdezni, Ilyenformán nyitott maradt a kérdés mindaddig, amíg meg nem jelent Faczi- nowicz úr. — Már napok óta a VB lázában égünk! — rikkantotta. — Jöjjenek el hozzánk! Nálunk minden elő van készítve ! Meghívását örömmel elfogadtuk. Tudtuk, hogy Fa- czmowicz komoly férfiú, benne Imeg lehet bízni. Ezúttal is a helyzet magaslatán állt. Az előételek közül a majonézét salátát emelném ki. ám a citromszeletes sonka sem volt rossz. Az olivaola- jos hering általános elismerést vívott ki, a vodka pedig úgy he volt hűtve, mimt a legelőkelőbb éttermekben. Aztán tejfölös' gombát tálaltak, majd faszénen sült fiiét... Rendkívül kellemesen töltöttük az estét. Végül is nem mindennap adódik egy ilyen mérkőzés. Nem csoda, hogy a nézők millióit ültette a képernyő elé. Sajnos, másnap megtudtuk a rádióból és a lapokból, hogy a mieink vesztettek. Még jó, hogy vereségük nem rontotta el 'a remek estét ... (Fordította: Zahemszkv László) J Nosztalgia, közkívánatra Kedves negyvenesek és ötven felé hajlók — magam is Önök közé tartozom — ugye szeretünk nosztalgiázni? Mögöttünk az élet több mint fele, nem szűkölködünk sem tapasztalatokban, sem emlékekben. Az is igaz minek tagadnánk —, hogy jó érzés ezeket emlegetni. Azt nem mondom, hogy elmesélni, átadni az utánunk következőknek, mert többnyire nem kíváncsiak rájuk. Így hát egymással disku- rá.lünk, s szeretjük azokat a rádiós, televíziós programokat — az utóbbiak olyan ritkák, mint a fehér holló —, amelyek szembesítik velünk a hatvanas évek — ekkor voltunk húszegynéhány évesek — slágereit, népszerű számait, kabaré- tréfáit. Ilyenkor újra a régiek leszünk, felelevenednek sztorijaink, illetve azok a történetek, amelyeket akaratlanul is hozzájuk toldunk a mindent megszépítő messzeségből. Ezért hallgatjuk meglehetős rendszerességgel a Közkívánatra című ajánlat jelentkezéseit. Elővesszük a magnót, s az anyagból felvesszük azt, ami leginkább tetszik, amit majd ismét lejátszunk, 'ha . kísért, ha megbabonáz a melankólia, ha erőt akarunk meríteni abból, amit egykor tettünk. Szombat este a jótékony csendben és magányban — az ifjú Koncz Zsuzsa lépett elém, az a művésznő, akivel egyik első interjúmat készítettem egy dunántúli szerkesztőség korántsem boldog és elégedett munkatársaként, jósolva számára a töretlen karriert, a mind magasabbra ívelő pályát. Akárcsak Kovács Jóskának, akiről általános megdöbbenésre — talán az országban elsőként — mertem állítani, hogy valaha nemzetközi rangú opena-operetténekes lesz. Szerkesztőm majdhogy ,,le- hülyézett”, de csak megjelent az anyag. Aztán következtek azok a dallamok, amelyek semmibe hullt érzéseket, rég elhalványodott arcokát villantottak fél, s olyan összejövetelre, randevúra invitáltak, amely csak képzeletben születhet meg. Mennyi együttes, a nevüket már elfeledtem, s most valamennyien kort idéztek, az indulás, a botladozások, az álmodozások, az azóta már megbánt, megmosoly- gott, s elkerülhető tévedéseket, amelyeket csak azért is konok Sággal védelmeztem, s már azok sincsenek, akiknek ezt elmondjam. Mindegy: csaknem két órára, abban a zsongító csendben vetük is találkoztam az éter hullámhosszán. S mindez közkívánatra történt, azaz sokan vagyunk. Talán olyanok is, akik most rajtolnak, de becsülik, értékelik: a szépet, hogy majdan ők is visszasóvárogják. Ha így van, akkor csak közelebb kerültek egymáshoz a nemzedékek. S ez mindennél örvendetesebb. Pécsi István Tanügy — tanpályán? Már a cím is arra engedett következtetni a péntek esti rádióműsor félórájában, hogy az oktatásügyön ismét elverik a port. Abban azonban biztos voltam, mikor Gazsó Ferenc miniszterhelyettes nevét is felfedeztem a vitatkozók között, hogy nehéz dolga lesz Fekete Ivánná gimnáziumi igazgatónak, Stefka István szerkesztőnek és Szentmihályi Szabó Péter vitavezetőnek. Ugyanis az utóbbi évben több előadását hallgattam, írását olvastam az oktatásügy jelenlegi helyzetéről és a távlati elképzelésekről. Lenyűgözően beszélt a megújulás szükségességéről és mikéntjéről. Kiderült azonban, hogy a vitapartnerek a jobbítás szándékával az egységes gondolkodást segítve teszik meg megjegyzéseiket és kérdéseiket. Nyoma sem volt annak a már közhelyszámba menő felhangnak, miszerint a focihoz és a pedagógiához mindenki ért. Az elmélet és a gyakorlat párharca folyt olyan kérdések felvetésével, és megválaszolásával, melyből az érdekeltek megfelelő információkat szerezhettek, tanácstalanságuk esetén feleletet kaphattak kérdéseikre. A csokorba szedett negatív vonásokra a miniszterhelyettes oly módon adott választ, hogy a hibákat nem elkendőzve mutatott rá a kivezető útra. A reformok eddig nem hozták meg a kívánt fejlődést, nőtt az analfabéták száma, a képesítés nélküli pedagógusokra még mindig szükség van, a tantervi problémák is gátolják a minőségi fejlődést. A túlméretezett ismeretanyag a minőség romlására megy. Az utóbbi 15—20 évben pedig — az igazgatónő szavai szerint — a pedagógustársadalom kontraszelekció útján képződött, terheit az iskolák viselik. A pályaelhagyások okait is vizsgálni kellene. A gyakorló szakember sürgeti a szeptember 1-én életbe lépő oktatási törvény végrehajtási rendeletéinek megjelenését, mely elháríthatná a még meglevő bi- zonytalanságot, elkerülhetővé tenné a nyugtalanság légkörét az iskolákban. A törvény vitáján viszont már minden tantestület túljutott, ezért indokolatlannak tűnik az ilyen fokú aggodalom. A miniszterhelyettes elmondta, hogy az eddig} merev, központi előírások helyett az intézmények önállóságára nyílik lehetőség, a fejlesztő eljárásokat saját körülményeiknek megfelelően kialakítva. A végrehajtási rendeletek késedelmes megjelenése nem lehet akadály, hiszen a felkészülés időszakának egy év türelmi időt jelöltek meg, addig az iskolai szabályzatok kialakítására is ■mód nyílik. Az viszont kardinális kérdés, hogy a tartalmi megújulás feltételez bizonyos gazdasági önállóságot. Szemléletváltozásra van szükség a hivatal — az igazgatónő a fenntartó tanácsokat érti ez alatt — irányítási rendszerében is a felügyeleti beavatkozás csak akkor fogadható el, ha megfelelő hozzáértéssel párosul. Az iskola irányítása — mondta Gazsó Ferenc — az ott dolgozó szakemberek fel- ügye'ete alatt kell, hogy működjön. A szaktanácsadói hálózat, a szakmai szolgáltatást hivatott biztosítani, az önállóság egyben nagy felelősséggel is jár, hiszen az önfejlesztés lehetősége többek között az eddiginél, nagyobb pedagógiai felkészültséget igényel. Az iskolai irányítás élén álló igazgató pedig nem a hivatal megnyújtott kezeként láthatja el fontos munkáját. Az ésszerű változás felé való törekvésből nem adódhat azonban az anjyagi elosztási rendszer visszafordítása. Továbbra is a helyi tanácsok a fenntartók, a minisztérium nem vállalhatja a pénzügyek intézését. A legfontosabbról csak annyit: mindez a tanulókért, gyermekekért történik. A műsor jól szolgálta a helyi vitákból kialakítható egységes szemléletet, a törvény helyes értelmezését. Lövey Gyula A gyöngyösi énekkar, az alger- misseni színpadon (Fotó: a Hildesheimer Allgemeine Zeitung-ból) KÖLCSÖN KEGYELEM
