Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
i°. . NÉPÚJSÁG, 1986. július 5., szombat Felipe González-t hívei örömmel üdvözlik pártja választási győzelme alkalmából (Fotó: Newsweek — KS) A június végi spanyol választásokon lényegében a „papírforma érvényesült. A választók újabb négy esztendőre lehetőséget adtak Felipe Gonzaleznek és az általa vezetett Spanyol Szocialista Munkáspártnak (PSOE) arra, hogy a 350 tagú képviselőházban az abszolút többséget jelentő 184 mandátum birtokában vezesse tovább az ország ügyeit. A külvilág felől szemlélve a választások legkülönösebb sajátossága az volt, hogy a spanyol külpolitika kérdései gyakorlatilag semmiféle szerepet nem játszottak a kampányban. Ennek magyarázata az, hogy a március 16-án tartott népszavazáson a PSOE és Gonzalez érvényesíteni tudta akaratát. Spanyolország bent maradt az Atlanti Szövetségben. anélkül, hogy integrálódna annak katonai szervezetébe. Ezzel — valamint a népszavazást megelőző közös piaci csatlakozással — a legfontosabb külpolitikai döntések már megtörténtek. Egyidejűleg a spanyol kormány tárgyalásokat kezdett az Egyesült Államokkal különböző katonai kérdésekről. Spanyol területen ugyanis az 1953- ban kötött és azóta rendszeresen újított kétoldalú katonai szerződés értelmében amerikai légi és tengerészeti támaszpontok vannak. A spanyol kormány —, amely egyébként nem járul hozzá atomfegyverek állo- másoztatásához az ország területén — a tárgyalásokon az amerikai katonák létszámának csökkentését igényli, valamint azt, hogy egyes támaszpontokat szüntessenek meg, illetve helyezzenek spanyol fennhatóság alá. Felipe Gonzalez és a kormányzó szocialista párt az eredetileg októberre előirányzott választásokat nem utolsó sorban azért hozta előre, hogy a legalább őszig elhúzódó, nehéz és bonyolult tárgyalásokon szabad kezet kapjon. Mindehhez hozzá kell fűzni, hogy a népszavazás időszakában a spanyol miniszterelnök Moszkvába látogatott. A látogatás és a Gorbacsov—Gonzalez találkozó eredményesnek bizonyult. Mindez azt jelentette, hogy a választási harcból a kormánynak sikerült kiemelnie a nemzetközi politikai kérdéseket. A második lehetséges téma a gazdasági élet volt. Itt a PSOE a nyugatnémet szociáldemokraták hajdani, Schmidt kancellársága idején folytatott gazdaságpolitikájához hasonló kurzust követett. Természetesen a két ország jelentős fejlettségi szintkülönbsége miatt ez Madrid számára komoly áldozatokat követelt. A gazdaság szerkezetének modernizálása, a struktúra- váltás, a válságiparágak (acél-, bánya-, hajóépítő- ipar) szubvenciójának csökkentése, az inf'áció leszorítása egyben azt jelentette, hogy csaknem minden negyedik spanyol dolgozó munka nélkül tan. Ez a legmagasabb munkanélküliségi ráta Nyugat-Európában. Kétségkívül ez volt a választásokon a Gonzalez-kormány és a szocialisták legsebezhetőbb pontja. A valóságos helyzet azonban az, hogy a szocialista párttól balra nincs kormányképes erő Spanyolországban. A kommunista mozgalom évek óta tartó szakadása tovább tart, és a választásokon a kommunisták köré tömörített Baloldali Egység mindössze 7 mandátumot tudott megszerezni. Az összes többi politikai erő a kormányzó szocialista párttól jobbra áll. A 350 tagú parlament második pártja, a hajdani Franco-mi- miszter, Manuel Fraga párt- szövetsége, a Népi Koalíció. Ez a pártszövetség gyakorlatilag megőrizte erejét és a parlamentben 105 mandátumhoz jutott. Ettől a jobboldali párttól, amely a kereszténydemokratáktól a neofasisztákig terjedő különböző jobboldali erők gyűjtőmedencéje, a szavazók csak még keményebb és brutálisabb gazdaságpolitikát várhattak. Így voltaképpen még a munkanélküliség által sújtott rétegek számára sem maradt más választás, mint hogy a szocialistákra szavazzanak, vagy tartózkodjanak. így telist sem a külpolitikában. sem a gazdaságpolitikában nem bukkant fel olyan program, amely józan alternatívát kínált volna a szocialista párt által követett politikával szemben. A választások egyetlen meglepetése az, hogy Suarez volt miniszterelnök, a hajdani polgári centrumpárt vezére, aki 1977 és 1981 között a kormány élén állott — új középpártot szervezett. Ez a párt, a Demokratikus Szociális Centrum (CDS) a szavazatok 10 százalékán kapta és 19 mandátumhoz jutott. Ez ahhoz mindenképpen elég volt, hogy az idős, és a választók körében nagyon népszerűtlen Manuel Fraga helyett mostantól kezdve a személyét illetően rendkívül népszerű Suarezt tekintik sokan egy eljövendő nagy politikai középpárt vezérének. Abban reménykednek, hogy 1990-ig, a következő választásig a CDS jelentős tömegeket hódít el a Népi Koalíciótól, és így a szocialistákkal szemben egy fasizmustól megtisztított, a nagy nyugat-európai, konzervatív pártokhoz hasonló erő veheti fel a harcot. Mindez azonban csak a távolabbi jövő zenéje. Egyelőre Spanyolország marad Nyugat-Európa egyetlen nagy állama, amelyben a szociáldemokraták abszolút többséggel kormányozhatnak. — i. e. — Lesz-e új fővárosa Argentínának? Az argentin kormány terveiben szerepel egy új főváros létesítése a Rio Negro partján fekvő Viedma nevű városkában. Az új főváros neve, a tervek szerint Argen- tia del Mar lenne. A mostani főváros, Buenos Aires aránytalanul nagy szerepet játszik az ország életében. Buenos Aires Argentína kereskedelmi és pénzügyi központja, itt lakik az ország népességének 33 százaléka, ide települt az ország iparának 60 százaléka. A kormány terveit az ország lakossága vegyes véleménnyel fogadta. A vállalatok és az állami alkalmazottak nem szívesen hagynák el a fővárost, minden befolyásos cégnek és politikai csoportnak Buenos Airesben van a székhelye. Raul Alfonsin, argentin elnök ezeket a torzulásokat szeretné kiküszöbölni azzal, hogy az új fővárost 800 kilométerrel távolabb, a déli kihasználatlan területre építtetné. Az új főváros létesítésére már van példa Latin-Ameri- kában (Brazília új fővárosa Brasilia) és több országban (Mexikó, Peru) gondolkodnak úgy, hogy szükségszerű lenne az új főváros létesítése. — TERRA — TOKIÓI LEVÉL Választások Japánban Nakaszone választási beszédet tart A riválisok: Takcsita Noburu pénzügyminiszter, Mijazava Kiicsi, a liberális párt végrehajtó tanácsának elnöke, és Abe Sintaro külügyminiszter (Fotók: AP — MTI — KS) A finishez érkezett a japán választási kampány. A vasárnapi általános választásokig már csak napok vannak hátra, mindazonáltal túlzás lenne azt állítani, hogy a felkelő nap országának lakossága a küszöbön- álló szavazás lázában ég Hogy miért nem, arra egyszerű a válasz, nevezetesen: a csaknem másfél évvel előrehozott választások mostani megrendezését tulajdonképpen semmi rendkívüli esemény nem indokolta. Holnap, július 6-án — egy napon —, rendezik meg az amúgy is idén nyáron esedékes parlamenti felsőházi, valamint az idő előtti alsóházi — azaz általános — választásokat. Nakaszone Ja- szuhiro miniszterelnök, a szigetországban kormányzó Liberális Demokrata Párt elnöke, június elsején oszlatta fel a törvényhozás alsóházát, s kiírta az általános választásokat. A kettős választások egy napon történő megrendezése nem véletlen, hiszen egyszer már bebizonyosodott, hogy a nagyarányú részvétel a konzervatívoknak kedvez. És várható, hogy — lévén szó dupla választásról — a szavazók nagy számban járulnak majd az urnák elé. Nakaszone Jaszuhiro azonban nem csupán az LDP érdekeit szem előtt tartva döntött az idő előtti általános választások kiírásáról. A kormányfő és konzervatív pártelnök — noha nyíltan egyszer sem mondta ki — saját politikai karrierjét teszi kockára abban a reményben, hogy az LDP esetleges sikere lehetővé teszi októberben lejáró mandátumának meghosszabbítását. Nakaszone 1982 novemberében került a kormánypárt — és ezáltal automatikusan a kabinet — élére, és 1984 őszén újabb két évre újraválasztották. Az LDP alapszabályzata viszont kimondja, hogy a mindenkori pártelnök és miniszterelnök csakis két terminuson keresztül, azaz négy éven át lehet hivatalban, s nincs mód az esetleges harmadszori mandátumra, Nakaszone azonban abban bízik, hogy a konzervatívok „átütő sikere” esetén, a „siker kovácsát” az alap- szabályzat e cikkelyének megváltoztatásával, újrajelö- léssel jutalmazzák. Természetesen — s ez az érem másik oldala — az esetleges konzervatív kudarc nemcsak az LDP, hanem elsősorban — személy szerint — Nakaszone Jaszuhiro kudarca lehet. Amennyiben a konzervatívok leszerepelnének, nem kizárt, hogy Nakaszone október végéig tartó mandátumát sem tölti ki, s lemond. Ebben az esetben új elnök kerülne az LDP és a kormány élére, s jelöltek jócskán akadnak. A parlament alsóházának feloszlatását és az idő előtti, általános választások kiírását Nakaszone Jaszuhiro párton belüli ellenfelei kezdetben erőteljesen ellenezték, később azonban belátták, hogy a körülmények a konzervatív előretörést valószínűsítik. A Japánban 1955 óta megszakítás nélkül kormányzó LDP- re mindig is jellemző volt a sorain belüli hatalmi harc. a különböző frakciók — azaz érdekcsoportok — egymás közötti vetélkedése. mint ahogy az is, hogy kritikus helyzetekben a konzervatívok mindig képesek voltak szorosabbra zárni soraikat. Jelen pillanatban ez utóbbi történik, ugyanakkor az is biztos, hogy a választások után — akármi legyen is az eredmény — ismét fellángol a párton belüli harc. Nakaszone riválisai: Abe Sintaro jelenlegi külügyminiszter, Ta- kesito Noburu pénzügyminiszter és Mijazava Kiicsi, az LDP végrehajtó tanácsának elnöke, ök hárman már hónapokkal ezelőtt bejelentették, hogy Nakaszone mandátumának lejártakor megpályázzák az LDP elnöki tisztségét és az ezzel járó miniszterelnöki tisztet. Ily módon aligha szorul különösebb magyarázatra, hogy az említett három konzervatív politikus érdekelt ugyan az LDP jó szereplésében, de abban semmi esetre sem, hogy Nakaszone Jaszuhiro októbertől újabb időszakra bizalmat kapjon. S nem rejtették véka alá azt sem, hogy ezt mindenképpen meg kívánják akadályozni. Ami a másik felet illeti, a szigetországi ellenzéki pártok kezdettől fogva elítélték az eredetileg jövő év végén esedékes általános választások előrehozatalát. A szocialistáktól kezdve, a buddhista koméi párton át, egészen a kommunistákig, úgy vélekedtek, hogy a törvényhozás feloszlatását, az idő előtti általános választások kiírását semmifajta országos érdek nem indokolta, Nakaszone — s az LDP — öncélúan döntött az általános választások mostani megrendezése mellett. A körülmények tehát az LDP-nek kedveznek. Egyrészt — mint már arról szó volt — a kettős választások megrendezése valószínűsíti a nagyarányú részvételt, másrészt, mert az LDP a legutóbbi — 1983 decemberében tartott — általános választásokon annyira leszerepelt, hogy a két és fél évvel ezelőtti, gyászos eredménynél valószínűleg nem nehéz jobbat elérnie. 1983 decemberében a konzervatívok elvesztették évtizedeken keresztül élvezett, abszolút többségüket, s csak annak köszönhetően biztosították továbbra is a stabil kormányzás lehetőségét, hogy megnyerték maguknak a kis konzervatív — de addig az ellenzékhez tartozó — Üj Liberális Klub. valamint néhány „független” képviselő támogatását. Most viszont az LDP azt a célt tűzte maga elé, hogy helyreállítja abszolút többségét. Mindazonáltal, néhány nappal a szavazás előtt, rendkívül nehéz megjósolni a választások kimenetelét. Nakaszone és az LDP a kampány során a „változatlanságot”, az eddigi kormánypolitika folytatását hangoztatta. Nakaszone Jaszuhiro ugyanazokkal a célkitűzésekkel állt elő, amelyeket első ízben hatalomra kerülésekor — 1982 novemberében — hirdetett meg Így minden konkrétum nélkül említette a közigazgatás, a pénzügy és az oktatás reformját, s csakis általánosságokat hangoztatva emelt szót a gazdaság fellendítése, a yen—dollár árfolyam Japán számára kedvezőtlen alakulásának korrigálása, valamint a szövetségesekkel való tartós kereskedelmi ellentétek mérséklése mellett. Az ellenzéki pártok ezzel szemben bírálták a kormány kül- és katonapolitikáját, az Egyesült Államokkal mind erősebbé váló katonai szövetségét, a katonai kiadások gyors ütemű növelését, valamint a kormány tehetetlenségét a yen túlzott erősödésével szemben. A választási kampány színes, mégis szürke, a politikai pártoknak — úgy tűnik — különösebben nem sikerült felcsigázniuk a szavazók érdeklődését. Ennek ellenére, mégis nekik kell kimondaniuk a döntő szót! Pietsch Bajos Gyöngyösi üzemünkbe felveszünk — KAKOÜŐ-MARKOLÓ KEZELŐT (Weimar markológépre) — AUTÓSZERELŐKET — GÉPKOCSIVEZETŐKET. Magas kereset biztosított! Jelentkezés: Településtisztasági V. Gyöngyösi üzemegysége Városkert u. 9. Telefon: 37-11-076; üzemegység-vezetőnél. Állandóan üzemelő mátrai üdülőbe ÉTTERMI SZAKKÉPZETT VAGY SZAKKÉPZETLEN FELSZOLGÁLÓNÖT felveszünk. Alkalmazása esetén ingyenes szállást és kedvezményes étkezést biztosítunk. CÍM: MÁTRAHÁZA, PF. 7. I _ S PANYOLORSZÁG Győzött a „papírforma”
