Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-03 / 155. szám

4*

ÍlJ

3

NÉPÚJSÁG, 1986. július 3., csütörtök

1986

A magyar nyelv hetei Heves megyében

Több évtizedes hagyomány, hogy a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Heves megyei szervezete, magyar nyelvi szakosztálya megrendezi a magyar nyelvi, az anyanyelvi ismeretterjesztés alkalmait, előadássorozatát. Az összegzés és az értékelés szándékával adunk számot az 1986. évi magyar nyelv hetei megyei rendezvényeiről.

Tokaj város emlékei

Az ismét városi rangot kapott Tokaj múzeumának értékes kincse az 1600-as évekből megmaradt mezővárosi láda és

pallos

(MTI-fotó: Oláh Tibor — KS)

Mészáros Márta filmjeiből

Filmművészeti nyári egyetem Egerben

Van miről beszámolnunk. Mutatkoznak azok az eredmények is, amelyek arról tanúskodnak, hogy anyanyelvi ismeretterjesztő előadásaink nemcsak a korszerű és használható nyelvi, nyelvhasználati ismeretek nyújtásának alkalmai voltak, hanem az anyanyelv és a nyelvet használók egymásra találásának kereteit is biztosították. Ugyanakkor mai nyelvhasználatunk legjellemzőbb jelenségeinek és gyakorlatának tudatosítása révén korszerű nyelvszemléletet is sugalltak előadásaink. Megújítottuk, korszerűsítettük módszereinket is: a személyes jellegű, szabad előadások hangzásában, nyelvi formálásában, megszövegezésében és megszerkesztésében követendő példáit mutattuk be a korszerű látásmód, a logikus és fegyelmezett gondolkodásmód megfelelő érvényesülésének élőszóbeli megnyilatkozásainkban.

Erre kötelezett bennünket az is, hogy örvendetesen megnövekedett az érdeklődés előadásaink iránt. Száz- huszonnégy előadás hangzott el megyénkben. Tanulságos ez a statisztikai vázlat is: Heves és környékén 8. Füzesabonyban és a környező helységekben 11, Hatvanban 15, Gyöngyös városában és környékén 21, Egerben 42, s Eger vonzáskörzetében 27 előadást tarthatott hozzáértő és tapasztalt előadógárdánk, név szerint dr. Chikán Zoltánná. Dobóné dr. Be- rencsi Margit, Okosné Bo- zsik Gabriella, Vargáné dr. Raisz Rózsa, dr. Pásztor Emil, dr. Varga Gyula, dr. Bakos József, dr. Fábián Pál, dr. Rácz Endre (Budapest), Farkas Istvánná (Verpeléti és Molnár Csaba (Recsk).

Példamutató volt a szervezés is. Ebben kulcsszerepet vállalt a TIT Heves Megyei Szervezetének munkatársi közössége, s a szervezés irányítását példamutatóan végző Gortva József.

Megyénk városaiban, falvaiban is példás rendben szervezték meg a magyar nyelv heti előadásokat, s így sikerült elérnünk, hogy előadóinkat mindenütt jól megszervezett, fegyelmezett hallgatóság várta. Az előadások légköre is olyan volt, hogy

alkalmat adott a valódi partnerviszony kialakítására az előadók és hallgatóságuk között. A magyar nyelv heti előadásoknak azt a feladatot is vállalniuk kell, hogy egyre értőbb és érdeklődőbb hallgatóság nevelődjék a valóban hasznos előadások ismeretanyagának és tanulságainak befogadására és továbbadására. Egyre gyakrabban szót kértek a hallgatók is. Az is nagy nevelő erő. hogy pl. az iskolákban az önkéntesség alapján telítődtek meg az osztálytermek, vagy könyvtári helyiségek hallgatósággal, sőt, pedagógusaink jutalmul szánták ezeket az alkalmakat a szorgalmas és érdeklődő diákok számára.

Örömmel kell azt is regisztrálnunk, hogy egyre több pedagógus és iskolavezető is részt vett előadásainkon. Az anyanyelvvel való törődés, a helyes és fegyelmezett nyelvhasználat iránti felelősség felkeltése is központi helyet foglalt el idei előadásainkban. Ügy formáltuk előadásainkat, hogy ismeretanyagának elemző átadásában az ifjúságot az önálló gondolkodásra is neveljük. Az is formálta előadásainkat, hogy az anyanyelvi műveltségi szint emelése mellett a nyelvi, nyelv- használati új és új alkalmazási lehetőségekre is felhívjuk a figyelmet. Nyelvi tankönyveink ismeretanyaga általában öt éven belül az elavulás, az elévülés állapotába kerül. Ezért a nyelvi ismeretek korszerűsítésének céljait is szolgálni kívántuk, s főleg a tanárok részére ajánlott A korszerű tanári beszéd című előadásunkban az ismeretek. az információk szelektálásának módjait és lehetőségeit is feltártuk, kiemelve azt, hogy az ismereteknek. az információknak két oldala van: egy mennyiségi és egy minőségi oldala. A korszerű út és forma: a minőségi oldal erőteljesebb tekintetbevételével kell az információk nyújtásának és cseréjének korszerűbb módjait kialakítanunk.

Megyei rendezvénysorozatunk nyitányát ápr. 14-én tartottuk Gyöngyösön, a Hazafias Népfront Megyei Bizottsága. a TIT Heves Megyei Szervezete és a Gyöngyösi Szakmaközi Bizottság valóban példamutató rendezésében. A megnyitót Mur- csányi László, Gyöngyös V.T. V.B. elnökhelyettese tartotta. Igényes bevezetőjéről részletes beszámolót olvashattunk a Népújság, 1986. ápr. 15. számában. A megyei központi előadást Dr. Bakos József. a nyelvtudományok kandidátusa tartotta Nyelvhasználat és társadalmi felelősség címmel. Ez az előadás egyúttal arra is utalt, hogy ez volt a megyei rendezvény központi témája és célkitűzése is. Több előadásunk szerte a megyében a nyelvhasználat és a nyelvi kapcsolatteremtés egyéni és társadalmi (közéleti) összefüggéseiről tájékoztatta az érdeklődő hallgatóságot. Közéleti beszéd- gyakorlatunk finomítása érdekében több előadásban tártuk fel a nyelvi kapcsolatteremtés zavaraival összefüggő negatív jelenségeket.

Azt se tartjuk véletlennek, hogy tómakinálatunk- ból elsősorban a nyelvhasználati magatartással és viselkedési formákkal kapcsolatos kérdésekről szóló előadásainkat kérték igen gyakran. (Beszédműveltség és nyelvi magatartáskultúránk. Az udvarias nyelvhasználat. Magyarul: emberül. Nyelvi viselkedési formák (köszönés. megszólítás). Beszéd és felelősségvállalás. A nyelvi környezetvédelem időszerű problémakörével kapcsolatos előadástipust is gyakran kérték tőlünk: az egyre nagyobb mértékben jelentkező durva nyelvhasználati gyakorlat, a trágárkodás irányában jelentkező egyéni és társadalmi érzékenységünk helyes irányú motiválását is vállalnunk illett. A nyelvi közízlés nevelésének. alakulásának az egyes társadalmi csoportok körében tapasztalható nyelv- használati jelenségek és gyakorlat elemző bemutatásával anyanyelvi érzékenységünk nemesítését és finomítását is. célzó témáink azt is tudatosították, hogy nemcsak a nyelvi hibázások, a nyelvhasználati ficamok iránt legyünk érzékenyek, hanem a nyelvhasználati finomságok iránt is. A tartalmas mondanivalót helyettesítő közhelyek, üres frázisok elszaporodását is meg kell akadályoznunk közéleti beszéd tevékenységünkben is.

Az úgynevezett „helyi jellegű” témák (A palóc nép szólásainak világa. Gyöngyös város és környékének szóláskincse, A török világ nyelvi emlékei az egri nép szó- és szóláskészletében stb.) iránti megújuló érdeklődés arra figyelmeztet bennünket. hogy a következő években ezt a témakört bővítenünk kell. A magyar helyesírás korszerűsítésével kapcsolatos témánk újra az érdeklődés előterébe került: Az új helyesírási szabályzatunk és használata című előadásunkat sokszor kérték. A jövőben „helyesírási közérzetünk” megjavítása érdekében is igyekeznünk kell minél szélesebb körben propagálnunk ezt a témát a magyar nyelv heti előadássorozatban is,

★

A megtartott előadások tanulságaiból is le kell vonnunk a legidőszerűbb tapasztalati anyagot, s elsősorban azt a felismerést kell előtérbe állítanunk, hogy a magyar nyelv heti előadások a korszerű nyelvi ismeret- terjesztés feladatait csak akkor és úgy teljesítik sikeresen, ha valóban példát nyújtanak a tartalmas és hatékony előadások megszerkesztésére. nyelvi formálására. S még egy nagyon időszerű szempontra kell felhívnunk a figyelmet: a

humornak, a derűnek sokkal nagyobb szerepet kell kapnia az előadásokban. Az értelmi és érzelmi nyelvi kapcsolatteremtés korszerű formáit is kj kell munkálnunk: a jövőben több gondot kell fordítanunk arra, hogy előadásaink racionális (értelmi) és emocionális (érzelmi) elemeinek, alkotó részeinek egyensúlyát is biztosítani tudjuk.

Előadóink számára és hallgatóink részére is hasznos gyakorlati alkalmakat teremtett előadássorozatunk a beszédfegyelem, s ugyanakkor a hallgatóság érdeklődésének felkeltését célzó, s az érdekesség fogalomkörébe tartozó kommunikációs mozzanatok kimunkálására, finomítására.

S végül, ebben az évben is sok jó tapasztalatot szerezhették előadóink és hallgatóink arról, hogy a tudatos rendszerezéssel megtervezett előadások jellemzője elsősorban mégis csak a természetesség legyen, s bármilyen korú és műveltségű hallgatóságnak adunk elő. mindig érthetően kell fogalmaznunk: s még a bonyolultnak tetsző ismeret- anyag megfogalmazása is egyszerűvé szelídüljön, s mindig pontos és találó legyen. A felesleges szószaporítás különösen nem lehet a nyelvi ísmeretterjesztési alkalmak jellemzője. A fontoskodás. az okoskodás, s a velük társult szószátyárság nemcsak a nyelvi ismeretterjesztő előadás hatásfokát gyengíti, hanem az információnyújtás hitelét is rontja.

Dr. Bakos József a TIT megyei magyar nyelvi szakosztály elnöke

Tizenharmadik alkalommal rendezik meg az idén a egri nyári egyetem film- művészeti tagozatát. Az augusztus 9—17. közötti programsorozatra várhatóan 90— 100 hallgató érkezik majd Európa tizenöt országából. Elsősorban olyan szakemberek, akik kapcsolatban állnak a magyar filmmel, mint klubvezetők, filmintézetek vagy filmforgatási vállalatok munkatársai.

Az idei „tanév” központjában Mészáros Márta munkássága áll: nyolc filmjét

vetítik le és személyesen is találkozik a résztvevőkkel.

Hazánk egyre jobban bekapcsolódik a világgazdaság vérkeringésébe, de sajnos még mindig kevés az olyan mérnökök, szakemberek száma, akik beszélnek idegen nyelveken. Ezen a helyzeten próbált segíteni a TIT Hatvani Városi Szervezete, amely elvállalta, hogy termelőüzemek részére fordítást, tolmácsolást végez. Többnyire termelőszövetkeAz ő művei mellett bemutatják az előző nyári egyetem óta elkészített hazai filmtermés legjavát. így Szomjas György Falfúróját, Erdős* Pál Visszaszámlálását, Gothár Péter Idő van című alkotását. Ugyancsak a programban szerepel Fehéri Tamás dokumentumfilmjének vetítése, illetve a Pannónia Filmstúdió most elkészült egész estés rajzfilmjének, a Macskafogónak a bemutatása is.

A rendezvényeknek az Egri Ifjúsági Ház ad otthont, s az előadások, filmvetítések nyilvánosak.

zetek, állami gazdaságok vették igénybe ezt a lehetőséget, a félév alatt hat alkalommal jelentkeztek, angol vagy német nyelvről műszaki jellegű fordításokat kértek. A tolmácsolás iránt kisebb az érdeklődés, csak néhányszor volt szükség erre a szolgáltatásra. A legjobb megoldás mindenesetre az volna, ha többen tanulnának nyelveket.

A TIT szervezésében

Fordítás, tolmácsolás — üzemeknek

Valahoiiában igen

A

nagyliter nevű közintézményben együtt volt a szokott társaság. Még csak egy ember hiányzott: a hosszú bajszú kapitány, aki a mesét mondja.

Az első rumfejadag lehaj- tása után megjött. A hosszú bajszú kapitány. Senki sem tudja, miiért volt kapitány, talán mert ő mondta; csak azt tudták, hosszú a bajsza, mert az jól látható volt. Talán még azt is gondolhatták egykor fehér nadrágjáról, olyan tengerész forma lőhetett az a nadrág, de ez már olyan régen volt, hogy senki sem emlékezett rá. Nyűtt atlétatrikó lötyögött rajta, a fején színeha- gyott kerek sapka. Olyan kapitányosam járt, mint ahogy mikor is az ajtóban megjelent, még egyenesen.

— Egészségünkre — köszönt és belépett.

— Együtt vagyunk? — hangzott a teljesen felesleges kérdés. Együtt voltak.

A bőrhajú — csak így nevezték a kopaszt, megszólalt.

— Mi a mesére várunk kapitány.

— A mese — hangzott recsegve — a mese, a fene de száraz a torkom; mert egy fél nélkül nem megy, természetesen nem deciben, hanem literben értendő, szóval fél literben.

A kért italinemű kimére- tett és az üveg odacsúszott a bádogpulton, s a kapitány hátra hajtott táplálék magához vételre teremtett nyílásába belötyögött.

— No — csikordult a rummarta torok — ma Valaho- l'iába megyünk.

— Az hal van?

— Kuss! Valahaija a se- holsincs tenger partján fekszik, ahol hajóinas koromban

jártam. Hű, az egy csodaország. Olyan dolgok voltak már akkor, amit nem is gondoltok.

— No-no! — hangzott többféléi.

A kapitány rásandított az üres rumos edényre, kráko- gott, hümmögött, míg végre kibillent a száján.

— De, hogy mi az a csuda, amit láttam, csak egy újabb feles után következhet. — A fél liter megjött, majd eltűnt az előbbi úton. A bajusz megpödör tetett,

a szó lassan, akadozva formálódott. A szemek mind a kapitányra meredtek, a székek utolsót nyikorogtak.

— Az úgy volt, amikor kikötöttünk Valahoiiában, a soihasincs tenger partjánál, kiszálltunk. Senki sem fogadott bennünket. Másik

hajó sehol. Ember a parton egy sem. Csuda csend volt. Ha két homokszem összeütődött, dördülésnek hallatszott. A fedélzetmester, — mert hogy ketten szálltunk partra —, rámnézett.

— Mit lármázol — för- medt rám, pedig csak a fogamat csikorgattam, mert untam a csendet. — Egyszer csak autóbusz suhant elő, teli emberekkel. De olyan csendben, mintha a szél suhant volna csendesen. Egyik a másik után. A fedélzetmester eltátóttá a száját:

— Légpárnás — mutatott a buszra, amelyik éppen nem messze tőlünk állt meg.

— Mi az? — A fedélzetmester csak legyintett, de aztán tovább magyarázott mégis.

— Ez a sohasemvolt város, én már jártam itt álmomban, de ilyet akkor se láttam. Se benzinszag, se füst. Ez csak atomito busz lehet. Aztán otthagyott. Én csak ámultam-bámultam. A buszmegállóban nem volt tolongás, kiabálás, közelebb mentem. Mosoly, csend mindenütt. Csend és suhanó buszok, éppen olyanok mint nálunk. És minden megállóban kis három oldalú házikók álltak. Eső és szél ellen. A negyedik fal a busz volt. Amikor megállt, gumilépcső gördült lefelé a két ajtaján. Mert csak kettő volt. Az utasok ráálltak, leszálltak, felszálltak. A busz elsuhant. Én ezt így láttam Valahoiiában, a sohasemvolt városban, a seholsincs tenger partján.

— Aztán nálunk mikor lesz minden buszmegállóban olyan kis ház, meg mikor nlem lesz büdös a busz?

A kapitány szeme különös fényben ragyogott, mintha mondani akart volna még valamit. De a szava elakadt. Sóhajtott és elterült a földön. A bőrhajú föléje hajolt, majd így szólt;

— Csend legyen — ö már Valahoiiában jár, ahol csendesek a buszok, mindenütt vannak a megállóban fedett házikók a szél és az kő ellen. ..

Ha a hosszú bajszú kapitány el nem költözött volna, talán megéri még az itteni csendes és szagtalan buszokat és mindenütt lévő jó kis megállókat. De így csak Valahoiiában utazik azokon a buszokon. A bőrhajú még körülnézett, intett, és a kapitány szemét eltakarta a színehagyott sapkával.

— Hagyjuk aludni! — Aztán lassan, lábujjhegyen elosontak.

Sárközi Sándor