Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. július 19., szombat 13, Pócsik-ügyben Megyénkből indult: Kerékjártó István Döntés a jövő héten A kuvaiti vízilabda-válo­gatott vezetőjeként hazánk­ban edzőtáborozik Pócsik Dénes is.' A Komjádi uszo­dában találkozott vele az MTI munkatársa és a kö­zeljövő terveiről faggatta az egykori olimpiai bajnok, ki- tencvenhatszoros válogatott szakembert. Elmondta, hogy ő is még csak hallott az eg­riek tervéről, de hivatalo­san még senki nem keres­te meg. A hír kapcsán megkeres­tük a vízilabda-szakosztály vezetőjét, Pataki Sándort, aki elmondta, hogy levélvál­tás útján tárgyaltak vele. Mindezt pedig hivatalos formában is tették, mivel a kuvaiti szövetségnek ango­lul írt kikérőt is küldtek. Az ügy kapcsán Boros Zol­tán, az ESE ügyvezető el­nökhelyettese arról tájékoz­tatott bennünket, hogy »tár­gyalni valóban nem tárgyal­tak Pacsikkal, lévén Kuvait több ezer kilométerre Elgertől. Mivel azonban a kuvaitiak edzőtábora Eger­ben folytatódik, így a jövő héten konkretizálják a kér­dést, s véglegesen eldől, hogy visszatér-e egykori sikerei színhelyére Pócsik Dénes, mint az OB I-es vízilabda- csapat vezető edzője. AGRIA '86 Ki állítja meg Uhlmannékat? Tegnap két órakor hiva­talosan is megkezdődött az Agria ’86 sakkverseny. A rövid megnyitó után az „A” csoport a harmadik, a „B” csoport az első forduló játszmáihoz ült asztalhoz. A papírforma1 igazolódni lát­szik. mert az NDK nagymes­terei, ha időnként bizony­talankodva is. de biztosan gyűjtik a pontokat. A tíz százszázalékos sakkozó kö­zött három magyar találha­tó: Horváth Csaba, Farkas Gyula és Bugaszlavszkij Jevgenyij. A Heves megyei­ek picit javítottak gyászos mérlegükön. Mészáros köny- nyű ellenfelet kapott a ma­gyar Kovács Aladár szemé­lyében és nyert. Értékes Jagicza döntetlenje a za­laegerszegi Horváth ellen. A bélapátfalvi Ikanov, a Va­sas nemzetközi mesterétől. Káposztástól szerzett fél pontot. Nem volt szeren­cséje a számítógéppel Koncz­nak. A lengyel Lukasiewicz feladásra kényszerítette őt. Az idén ismét gépi úton történik a párosítás. A változás csupán annyi, hogy a programot nem Budapest­ről kellett „importálni”. Bar- ta Gábor, a Mátra Volán dolgozója, aki versenybíró­ként is közreműködik, na­ponta dolgozza fel az ered­ményeket és készítteti el a párosítást. Ezzel sok vitát kerülnek el, hiszen a szá­mítógéppel nehéz vitatkoz­ni. A dohánygyár most is remek házigazdának bizo­nyult. meglepetést tudtak azonban okozni a Nyugat- Európából érkezett sakko­zóknak. Hogy lehet itt ilyen olcsó a kávé, a kóla, a szendvics, a sütemény és a csokoládé? És hogy a ká­vé forró, az üdítő hideg! Nem fordítva! FELHÍVÁS Labdarúgók Nicaraguáért Az Apci Vasas Sportegyesület Bozsik József KISZ- alapszervezete, a Hatvani KVSC és a KISZ Hatvan Városi Bizottsága felhívással fordul a magyar labda­rúgó-bajnokságokban szereplő valamennyi csapathoz Ajánlják fel egy hazai mérkőzésük bevételét, illetve annak egy részét a nicaraguai iskolaépítés javára Bővebb felvilágosítással a KISZ városi bizottsága szolgál, telefon: (38) 12-832, 12-913. Sportműsor SZOMBAT: Sakk: Agria ’86 nemzetközi nyílt verseny. Eger, dohánygyár, kultúrterem, 14 óra. Sárkányrepülés: Európa-baj­nokság. Gyöngyös. Pipis-hegy, 9.30 óra. Tömegsport: Családi sportnap. Gyöngyös, Sport utcai pálya, 9 óra. Nyitott tornaterem akció. Gyöngyös, kálvária-parti okta­tási központ, 9 óra. VASARNAP: Sakk: Agria ’86 nemzetközi nyílt verseny. Eger, dohánygyár, kultúrterem, 14 óra. Sárkányrepülés: Európa-baj­nokság, ünnepélyes eredmény- hirdetés. Gyöngyös. Pipis-hegy, 10 óra. Bérlet az őszre Az Eger SE Baráti Köre ismét bocsát ki bérletet. Az igazolvány december 31-ig érvényes valamennyi NB I-es labdarúgó-mérkőzésre és MNK-találkozóra. A bér­let 400 forintos egységáron hétfőtől vásárolható a Nagy J. utca sarkán (stadionle­járó) található butikban. A serdülők Svédországban Tegnap elutazott Svédor­szágba az Eger SE serdülő labdarúgócsapata. A piros­kékek utánpótlás gárdája Göteborgban egy nagysza­bású nemzetközi tornán sze­repel. 8 ország, 36 együtte­se társaságában. Az ESE első ellenfele dán tizenegy lesz. A küldöttséget Har­mati László, az egri áfész elnöke vezeti. Befutotta a fél világot Oj sorozatot bocsátunk szárnyára, ám az egyes részeket mégsem a .„folytatjuk” felirattal zárjuk. Az interjúk önálló életet is élhetnének, a beszélgetéseket csupán az köti csokorba, hogy a megszólaltatottak egykor Heves megyében kezdték sportpályafutásukat, de aztán a fő­városban, az ország különböző tájain folytatták azt. Vannak köztük még mindig aktívak, mások búcsút intettek a versenyzésnek, esetleg edzőként, sportvezetőként tevékenykednek, netán polgári foglalkozást választottak. Azt szeretnénk, ha a fiatalok, az utánpótlás-nemzedék is megismerné őket, hiszen évekkel, évtizedekkel ezelőtt szűkebb hazánk valamelyik sportegyesületében léptek a hírnév felé vezető útra. — Mivel jöttél? — Egy karcsú, sötétkék csuklósbusszal. — És a csodaautó? — Egy garázsban várja, hogy megszerezzem a jogo­sítványt. A KRESZ-vizsgán épp tegnap mentem át, jö­het a vezetés. — Magyar atléták verse­nyeken ritkán nyernek sze­mélygépkocsit. Kerékjártó István, a kivételek közé tar­tozik, mert a május 4-i, müncheni nemzetközi mara­toniról — nyugodtan mond­hatom — egy luxusautóval tértél haza. Röviden beavat­nál a történetbe? — Nyolcezren indultunk. Az évszakhoz képest szokat­lanul meleg volt. A rajthoz úgy álltam oda, hogy oko­san, végig a saját ritmuso­mat futom. Nem érdekelnek a többiek, felőlem 1500-as tempóban is nekivághatnak a 42 195 méternek. A győ­zelemre nem gondoltam, mivel a mezőnyben hét­nyolc futónak is jobb ered­ménye volt már. Én csak kint tudtam meg, hogy az első díj egy hófehér BMW 318-as kocsi, de például egy kenyai fiú azért utazott Münchenbe, hogy megkapa­rintsa az autót. Mint már mondtam, tikkasztó meleg volt, és erre fáztak rá a töb­biek. Nem bírták az iramot, sorra előztem meg őket, s így a távot, ha nem is klasszi­kus idővel, de én hagytam magam mögött elsőként. — Elárulnád, mi mindent tud ez a járgány? — Rendkívül gyors, a végsebessége 240 km/h, ke­veset fogyaszt, ötsebességes, 'injektoros, katalizátoros és... — ... mosni, főzni és ta­karítani is tud. — Azt azért mégsem, de talán meg lehet rá tanítani. És, hogy befejezzem, irtóra kényelmes. — Tegyük félre a tréfát! Kanyarodjunk lissza arra az időszakra, amikor a ti­zenéves Kerékjártó Pisti Egerszalókon élt, a falubeli srácokkal rúgta a porban a labdát és az autókról csak ábrándozott. ........... — Ez bizony rég volt... Egerben születtem 1953-ban Szüleimmel és testvéreim­mel Szalókon éltem, édes­anyám és a bátyám jelenleg is itt lakik, a nővérem viszont beköltözött a városba. Ne­künk, gyerekeknek jószeri­vel egyetlen szórakozásunk a foci volt. Aztán amikor nagyobbacskák lettünk a fa­lusi spartakiádok jelentet­tek komolyabb megméretést. Ha jól emlékszem Mátra- derecskén versenyeztem elő­ször, 800-on járási első let­tem. Sulyok Tibi bácsi fi­gyelt fel rám, leigazolt az Egercsehi Bányászhoz. Majd miután Makiáron megnyer­tem a megyei mezeit Sper- lák József átcsábított az Egri Dózsához. Ekkor már a szakmunkásképzőbe jár­tam. Végzős voltam — szőtte tovább mondatait —, amikor egy országos versenyen meg­ismerkedtem Híres László­val, az 0. Dózsa edzőjével. ,)Gyémántot csak gyémánt­tal lehet csiszolni — vágott a hátamra —, nálunk a helyed a Dózsában!” Hát így kerültem el otthonról és ragadtam meg a liláknál. — Nem kis bátorság kel­lett ahhoz, hogy siheder fiú létedre elhagyd a családi tűzhely melegét. Nem féltél a főváros forgatagától? — Nézd, katonaság előtt álltam. Ha igent felelek, két évig a sportszázadban ked­vemre foglalkozhatok a fu­tással, s aztán úgy gondol­tam, majd elválik mi lesz belőlem. — Maradtál Pesten, és maradtál az Újpestnél. — Igen, bár a kezdet- kezdetén vért izzadtam a beilleszkedés miatt. Nem szívesen idézem fel azt az időt. Akkor legalább tíz ná­lam jobb középtávfutót tar­tottak számon a Dózsában. Ismeretlenül kerültem fel vidékről, nem ajnároztak nyakra-főre. Meg is fogad­tam, ha nem sikerül elfo­gadható eredményt elérnem, megválók a Dózsától. — De ezek szerint sike­rült. — Valóban, 1972-ben 10 ezren első lettem a juniorok között, ’74-ben pedig — ek­kor szereltem le — megsze­reztem a felnőtt elsőosztályú minősítést. — Nyertél tíz egyéni magyar bajnokságot, 10 ez­ren és 15 ezren országos csúcsUiTtó vagy (28:26,4, il­letve 44:27,8). Miért szántad el magad mégis arra, hogy váltasz a maratonfutásra? — Három éve álltam át, amikor úgy éreztem, az em­lített két számban már nem tudok újítani. Sorozatos sé­rülések miatt csak idén rukkolhattam ki komolyabb eredménnyel, a szegedi ÖB-n az élen végeztem. — Másfajta munkát kíván a maraton? — Egy évben 4—5 ver­senyen indulok, ehhez iga­zodik a felkészülés. Két fu­tás között egy-másfél hónap­nak kell eltelnie, ebből is két hét a pihenésé. Naponta kétszer edzek, kivéve a hét I | végét, akkor csak egyszer. Egy-egy alkalommal van. hogy 50 kilométert is meg­teszek, 10 alatt azonban so­hasem futok. — Az augusztusi atlétikai EB-n rajthoz állsz? — Szeretnék, sőt Fancsali András edzőmmel úgy kal­kulálunk, hogy jó forma- időzítés esetén esélyem van a magyar rekord átírására. (Jelenleg ez 2:12:35) — Mondd, mikor voltál utoljára otthon? — Szalókon? Pontosan nem tudom, idén viszont még nem jutottunk haza. Az Európa-bajnokság után tervezzük a látogatást. — A család? — Igen, a feleségem és a hét gyerek. Kilenc éve nő­sültem, a lányom 7, a fiam 5 éves. Most, hogy már nem pályaversenyeken. indulok több lett a szabadidőm, így a házasságkötésünk óta elő­ször sikerült egy hétig üdül­nünk. — De a világból sokat lát­tál. — Megfordultam a Föld számos országában. Verse­nyeztem Kanadában, az USA-ban, Japánban, Kíná­ban, Afrikában, egyedül Ausztráliában nem voltam. A világkupa jövőre Szöül- ban lesz, oda még jó lenne kijutni, bár ettől függetlenül elmondhatom, hogy amit csak lehetett, megkaptam a sporttól. Budai Ferenc Jackie Stewart ismételt 1971. Az egész szezont beárnyé­kolta az osztrák Jochen Rindt tavalyi, tragikus halála. A Forma—1 egyetlen posztu. musz világbajnoka tiszteleté­re nem adták ki az egyes rajtszámot, ezzel jogosult ugyanis indulni a mindenko­ri világbajnok. Az 1971-es futamokon a hiányzó egyes­sel emlékeztek a fiatalon el­hunyt szupertehetségre, a villámgyors üstökösként fel­tűnt autóversenyzőre. Dél-Afrika, Kyalami volt az első verseny színhelye. A célban egy Mario Andretti nevű olasz-amerikai fiú előtt csapódott le először a célbí­ró kockás zászlója, egy va­donatúj, tizenkét hengeres Ferrarit vitt sikerre. Máso­dik Stewart, harmadik Re- gazzoni lett. A Spanyol-nagydíj volt a következő felvonás. A már- már leírt Stewart kényelme­sen körözött az élen vágta­tó Jacky lekx szélárnyéká­ban, kivárta, míg a belga hi­bázott és akkor elhúzott mellette. Ezután sem hajtot­ta agyon motorját, csak ar­ra vigyázott, ne előzzék meg. Így aztán csak második le­hetett lekx, akit ennek da­cára kikiáltottak a világbaj­noki cím várományosának. Monacóban Stewart rajt— cél győzelmet aratott. A leg­gyorsabb kört is ő teljesítet­te. Nem véletlen hát, hogy a Riviéra kis hercegségében tartott futamokat tartotta mindig kedvenceinek. Máso. dik Peterson lett March- ban, lekx harmadik, ötödik pedig Fittipaldi volt. Hollandiában kellemetlen időben versenyeztek, lekx fejezte be győztesként a fu­tamot. Stewart öt kör hát­ránnyal (!) a tizenegyedik. A franciaországi Le Cas- tellet volt a következő, me­gint a „Repülő skót” nyert, az első ötven méter híján, rajt—cél győzelmet aratott. Utána így nyilatkozott: „A legjobb autóban, a legjobb motorral, a legjobb személy­zettel kiszolgálva, könnyű kényelmesen autózva nyer­ni”. Az Angol-nagydíj Silver - stone-ban volt és megint Stewart nyert, s az NSZK- ban, Nürburgringen sem volt ez másképp. S már senki sem beszélt a belga Ickrről és vi­lágbajnoki esélyeiről. A két év előtti első ismétlése szin­te biztosnak látszott, 51 pont­tal vezette a listát, ferraris vetélytársának 19 volt. Ausztriában Siffert BRM- je volt az élen a verseny vé­gén. Az edzésen huszonegye­dik lett egy Niki Lauda ne­vű, egérképű osztrák legény, aki aztán élete első Forma— 1-es versenyén csak húsz kört teljesített. Olaszországban Gethin egy századmásodperccel nyert Peterson előtt. Nyolc század­dal később érkezett Cevert, s újabb kilenccel Hailwood követte őket. Nagy tempó és szoros befutó volt. Kanada következett, Mos- port. Máig hátborzongató esőfutam. Stewart rajt—cél győzelmet aratott, mögötte vágtatott a későbbi idők egyik legnagyob esőmenője, a svéd Ronnie Peterson. Az akkor debütáló Mark Dono­hue harmadikként ért cél­ba! Már minden eldőlt, ami­kor az USA-nagydíjra sor került. Watkins Glen mégis érdekes küzdelmeket hozott. Az amerikaiak ugyanis kita­lálták, hogy ne fulladjon una­lomba a versenyük. Negyed- millió dollárnyi pénzjutal­mat ajánlottak fel, különfé­le célprémiumok formájában. A leggyorsabb edzéskörért, a vezető helyekért és min­denért, amit mérni lehetett. Végül az év elején debütáló Cevert kaszált. A második helyre Jo Siffert hozta BRM- jét, megelőzve Petersont, mögöttük Ganley (BRM), Stewart és Regazzoni volt a sorrend. A világbajnok Jackie Stewart lett immár másod­szor, majdnem kétszer any- nyi pontot gyűjtött (62-t), mint a második Peterson (33), harmadik Cevert (26) lett. A konstruktőrök versenyét a Tyrrell-csapat, Ken Tyr­rell gárdája nyerte óriási fö­lénnyel, 73 ponttal, második a BRM (36), harmadik a March (34). (Folytatjuk) Roóz Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents