Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-11 / 136. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. június 11., szerda 5. A GAGARIN HŐERŐMŰ KISZ-ESEINEK ÖTLETE NYOMÁN A munkafegyelem öt pontja... Balláné Kovács Anna Leviczky Géza Juhász Imre Tresó László (Fotó: Perl Márton) ­Végigdolgozott munkaidő, szilárdabb munkafegyelem. Nap­jaink legtöbbször emlegetett témakörét takarja a két kife­jezés. Nem véletlenül. Jól ismerjük „felkapottságuk” előz­ményeit, hátterét. Azt is tudjuk, gyakori szóba hozásuk ön­magában édeskevés. Az egy helyben toporgást tényleges cse­lekvésnek kell felváltania! Erre nagyszerű példa az a kez­deményezés, amit a Gagarin Hőerőmű KISZ-bizottsága tett hivatalosan is álláspontjává. öt pontban fogalmazták meg jobbító szándékuk gyakorlati lépéseit. A kétszáz ifjúkom­munista képviseletében mondták el gondolataikat: Balláné Kovács Anna kultúrfelelős, Leviczky Géza menedzser, Ju­hász Imre termelési felelős és Tresó László, a KlSZ-bizott- ság titkára. (Részlet állásfoglalásuk­ból; 1. pont: „A KISZ-ta- gok erkölcsi kötelessége le­gyen, hogy munkájukat te­hetségük és végzettségük szerint szorgalmasan és jól végezzék el. Szervezetünk­nek csak az legyen tagja, aki e kritériumoknak meg­felel. Azokkal szemben, akik vétenek a főmunka normái ellen, a KISZ-nek fegyel­mi eljárást kell indítani, vagy kezdeményezni gazda­sági vezetőjüknél felelősség­re vonásukat...”) — Meglehetősen szigorú­nak tűnik ez a fajta meg­újulás . . . Tresó László: — Akció- programunkba új vonásként, konkrétumként került be. De nem szabad félreérteni: e téren korábban sem vol­tak nagy gondjaink a vál­lalatnál. Három telephelyen 1800 ember dolgozik, a fia­talok a létszámnak nem egészen az egynegyedét te­szik ki. Arányaiban eddig jóval kevesebb volt a fe­gyelmi büntetésük. De nem mindegy, mennyire vagyunk képesek öntudatosan, szer­vezetten dolgozni! Az sem, hogy az ifjú már az első időszakban milyen munka­ritmushoz szokik hozzá! Leviczky Géza: — A mű­szaki konferenciákon is el­hangzott, nem több ember­rel, hanem a belső tartalé­kok felhasznáLásával kell előrelépni. Ennek egyik ele­me a munkaidő jobb ki­használása. (Részlet állásfoglalásuk­ból; 2. pont: „... szerveze­tünk egy évben két KISZ- műszak letöltését felajánlja a vállalatnak, minden el­lenszolgáltatás nélkül.’’) Tresó László: — A XI. kongresszus első napján, május 23-án délután fél háromtól este nyolcig tar­tottuk meg az idei elsőt. A tagság csaknem 80 százalé­ka jött el. Csatlakoztak hoz­zánk az Erőkar és a Csőszer kirendeltségének KISZ-esei is. A következő műszakra ősszel kerül Sor. — Vállaltátok más felada­tok ellátását is? Juhász Imre: — Termé­szetesen. Például a bérelszá­molás mikrofilmes feldolgo­zását öt évre visszamenően. Ez az előzetes számítások szerint félmillió forint érté­kű munka. Védnökségünk alatt áll a 4. blokk rekonst­rukciójának előkészítése. A 3-as blokknál a korlátok festését és az algamentesí­tést végezzük majd el. (Részlet állásfoglalásuk­ból; 3. pont: „Tovább csök­kentjük a hivatalos kikérők számát, az ezzel kieső mun­kaidőt ... a fizetett távollé­tet idén 60 százalékra csök­kentjük.’’) — Melyek voltak azok a „hivatalos” elfoglaltságok, amelyek leginkább elvonták a fiatalokat a munkától? Balláné Kovács Anna: — Néhány éve felmérést vég­zett a pártbizottság. Kide­rült, a kikérés évi 150 nap körül mozgott akkor. Hoz­záfogtunk tehát a csökken­téséhez. Elsősorban a kü­lönféle képzések szerepeltek a kikérők indokaiként. Úgy határoztunk, legyen inkább helyben a szellem frissíté­se! Bevezettük a speciális mozgalmi akadémiát, amely évente tíz foglalkozásból áll. Olyan témákkal, amelyek valóban érdeklik a miein­ket. Tavaly 60—70 napra sikerült leszállítani a kiké­rők arányát. — Ehhez kapcsolódik az állásfoglalás 5. pontja. Meg­szabja, milyen tanácskozá­sokra szólíthatok el munká­juktól a KlSZ-esek képvi­selői. Leviczky Géza: — Idáig az volt a gyakorlat, hogy hetente átlagban két meghí­vót kaptak valamennyien vállalati fórumra, amelyek ráadásul el is nyúltak. Sok helyen bizony gondot oko­zott a hiányzás. Zsörtölőd­tek is a munkatársak: már megint mész. nem dolgo­zol ... Juhász Imre: — Indítvá­nyoztuk a vezetésnek, hogy az alapszervezeti titkárok csak a helyi négyszögérte­kezleteken, a szakági konfe­renciákon, termelési tanács­kozásokon vegyenek részt. Az egész vállalatot érintő gyűlésekre csak a KISZ-bi- zottság titkára menjen el! (Részlet állásfoglalásuk­ból; 4. pont: „... a rendez­vények 14 óra 20 perckor kezdődhetnek legkorábban. Áttekintjük a szombati sza­badidős rendezvények lehe­tőségeit is.”) Tresó László: — Ezt a pontot elsősorban az magya­rázza, hogy az erőmű nem lakóterületen van. A dél­előtti műszak 14jl0-kor ér véget. Kísérleti jelleggel egyébként délután fél ötre új autóbuszt állítunk be, hogy a rendezvények után is gyorsan haza lehessen jutni. — Az elhatározás betelje­sülése persze, nagyban függ attól, mennyire teszik ma­gukévá a GHV fiataljai, ho­gyan vesznek részt a valóra váltásában. Balláné Kovács Anna: — A KISZ-ben tevékenykedők egyetértettek ezzel az elkép­zeléssel. Most már nincs más hátra, minthogy kö­vetkezetesen végig kell vin­ni! Juhász Imre: — A gazda­sági vezetésünk is nagyon kedvezően fogadta tervün­ket, s maximálisan támogat megvalósításában. Ugyan­így segíti a munkaidőalap kihasználását ellenőrző bi­zottság létrehozását is. Ar­ra is büszkék lehetünk, hogy eddig hasonló kezdeménye­zésről máshonnan nem kap­tunk hírt. — Mennyiben mérhető a haszna az akció sikerének? Leviczky Géza: — Ogy ér­zem, nem a számszerűség a lényeg. Az a nagy jelentősé­ge, hogy a szemléletválto­zásban sokat lendíthet. Tresó László: — Én azt tartom, ha csak egy-két ti­zed százalékos javulás ér­hető el, akkor már megér­te. De igazából az a fontos, hogy össztársadalmi elhatá­rozássá váljon, amiben ne­künk is van egy kicsi ré­szünk! Szalay Zoltán Hogyan tovább diplomaosztás után? Negyedéves hallgatói nemrég vettek formális búcsút a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolától. Ám a ballagás után sincs lazítás. Hátravan még néhány tantárgy­ból az év végi számon­kérés és végül az igazi erőpróba — az állam­vizsga. De mi lesz ez­után? Végzettségüknek megfelelő területeken dolgoznak-e? S ha igen. ki merre veszi útját? Barta Éva és Porcsalmi Tamás: mindketten ma­gyar—történelem szakosok. — Éva. tekintsünk vissza a főiskolás évek kezdetére. Több embernek az a véle­ménye, hogy sokan csak „egy” diploma miatt jelent­keznek főiskolára. Téged igazán vonzott a tanári pá­lya? — Megmondom őszintén: nem. Ne értsd félre! He­lyesbítek: akkor még nem. Színművészeti főiskolára je­lentkeztem, nem vettek föl. Ekkor gondoltam először arra, hogy megpróbálom a magyar—történelem sza­kot. — Nem bántad meg? — Egyáltalán nem. Sok színvonalas előadásunk volt, s átlagon felüli tudást nyúj­tották tanáraink, akik kü­lönben nagyon közvetlenek és emberségesek voltak. Me­netközben kedveltem meg a tanítást. — Éva és te Tamás, je­gyesek vagytok. Mi lesz kettőtökkel, ha végeztek? — Encsen tanítunk majd új iskolában. — De hiszen ez egy kis falu a „világ végén”! Eger után nem lesz furcsa? — Igaz, nem a szomszéd­ban van Szabolcs-Szatmár megye, de biztos, hogy az átállás sem könnyű. Ne­künk viszont mindenféle­képpen szerencsés, hiszen nehéz házaspároknak azo­nos szakkal elhelyezkedni ugyanabban az iskolában. Nem mellékes az sem, hogy lakást is kapunk, s a fi­zetés is jó. Asztalos Andrással más a helyzet. — Nem is gondoltam, hogy valaha majd tanítani fo­gok. Testnevelés tagozatos gimnáziumba jártam. Jól sí­eltem és testnevelés—föld­rajz szakra jelentkeztem, hogy sportteljesítményem ne törjön meg. Ez be is jött. — Most már nemcsak a sportra kell gondolnod... — Nem pályáztarp meg egyetlen tanári állást sem. Többféle elképzelésem is' van. Egy biztos, a sportot nem hagyom abba, s emel­lett az edzősködéshez van legjobban kedvem. — S ha nem sikerül? — Tanítok egy évet nap­köziben, aztán majd meg­látjuk. Varga Judit biológia— 'technika szakon végez az idén. — Mindig tanár szeret­tem volna lenni, soha sem­mi mást nem tudtam elkép- zelni. Három évet tanítot­tam képesítés nélkül Pász­tó környékén, az így eltöl­tőt évek csak további erőt adtak. — Visszavárnak a régi tantestületbe? — Igen, de sajnos nincs ihely. Azt vágták a fejem­hez. hogy egy újdonsült pe­dagógus miatt igazán nem „zaklathatják” az idősebb tanárokat... így itt mara­dok Egerben. A Gyermek- várasbáin négy állást hirdet­tek meg. Eddig ketten je­lentkeztünk. Tehát úgy lát­szik, van esélyem. — Így viszont nem tudod kamatoztatni biológia- és technikatudásodat. — Tudom, hogy nem köny- nyű fába vágtam a fejszé­met, de izgalmasnak találom. S biztosan kárpótol majd mindenért, ha bármiben se­gíteni tudok ezeknek a gye­rekeknek. Példája kapcsán is érde­mes elgondolkodni azon, hogy az ambícióval, ener­giával rendelkező pályakez­dők lendületét vajon nem töri-e meg a sok akadályozó (tényező. Ahelyett, hogy ott­honuk környékén saját sza­kukat tanítanák, szükség­megoldásokat kénytelenek vállalni___ Kelemen Erzsébet Lehetetlen dologra vál­lalkozom, de — hozzátar­tozik ez a mesterségem­hez. Hogyan lehet vissza­adni egy olyan tanácsko­zásnak a hangulatát, ame­lyen húsz szájból száz hasznos megjegyzés hang­zik el? Sehogy. Tehát...? Nincs mit tennem, meg­kerülni nem tudom a feladatot, bele kell vág­nom. Hámori Csaba, a Politikai Bizottság tagja, a KISZ KB első titkára Gyöngyösön járt. Mintegy negyven KISZ- vezetővel találkozott és — beszélgetett a körülmények adta lehetőségek között. En­nek az egész együttlétmik ugyanis sakkal inkább be­szélgetés, mint tárgyalás­vagy konzultáció jellege volt. Persze, fiatalok ide, fiatalok oda, megújulás és más azo­nos tartalmú törekvés — bizonyos protokolláris jegyek nélkül ez sem ment. Kény­telen volt tehát a vendég szelíden kérlelni az egyik felszólalót, aki nagy komo­lyan fogalmazott, hogy: „Tegeződjünk már, jó?” Az élet már csak ilyen — bizonyos kötöttségek nélkül nehezen képzelhető el. De hadd ugor jak a dolgok közepébe. Ha valaki meg­kérdezné tőlem: milyen lé­nyeges témákról folyt a szó ott. Gyöngyösön, akkor kettőt emelnék ki önkényesen. Az egyik így foglalható ösz- sze: bizonyos csalódást oko­zott a fiatalok egy részénél a KISZ-kongresszus. Ügy mondták, többet vártak tő­le. Valamiféle felfokozott vá­rakozás előzte meg az or­szágos tanácskozást a sok­szor emlegetett „megújulás” címszó miatt. Mintha erre a sokat ígérő és sejtető jel­szóra mégsem érkezett vol­na kimerítő válasz. Hiányolták azt is, hogy a közvetítés nem adta vissza a kongresszus hangulatát. Többen fogalmaztak egészen szigorúan ezzel kapcsolatban. — Mondj már valami jót is a kongresszusról — szólt közbe egyszer Hámori Csaba. — Mondok — jött a készséges válasz. — Tetszett az, amilyen egységes lelke­sedéssel fogadták Kádár Já­nost a küldöttek. De külön­ben is: ez az egységes ál­lásfoglalás jellemezte az egész ikongresszust. Később: — Én nem mondok annyi rosszat a kongresszusról — indította a felszólalást egy másik résztvevő —, mert nem voltam ott. Hangos derültség. Ezek a mondatok engem nem leptek meg. Ha orszá­gos tanácskozás, attól min­denki ^többet” vár. Éppen emiatt szinte elkerülhetet­len a csalódás, mert végül nem születik meg a minden bajra jó recept. Nem is szü­lethet meg. A sablonoktól már igyekszünk megszaba­dulni. Ez sem könnyű. Volt még egy olyan meg­jegyzés, amely szintén elő­előbukkant. — A fiatalok helyet kér­nek maguknak a nap alatt — így hangzott néhány száj­ból. Persze, hogy követelnek. Mi van ezen csodálkozni va­ló? Amióta világ a világ, így van ez. így voltunk mi is, annak idején.' Azt kép­zeltük, ha mi vehetnénk a kezünkbe a dolgok irányítá­sát húszegynéhány éves fej­jel, akkor megmutatnánk igazából: hogyan kell ezt csi­nálni. Csak később -láttuk be, hogy egy korosztályt nem lehet leváltani Azt is csak mostanában fogom fel jó­szerivel, hogy a korszerű is­meretek mellé nagyon szük­ségesek a megfelelő .tapasz­talatok. De még hozzátennék valami nagyon fontosat: az idősebb nemzedék valóban értékes tagjai nem hagyják, hogy a tudomány fejlődése miatt leírják őket. Képe­zik magukat. Keményen. Mert — tudni akarnak­Fiatalság — türelmetlen­ség. Azt hiszem, így van ez rendjén. De ahogy a vá­rakozás nem célszerű ma­gatartás, ugyanúgy rossz ta­nácsadó lehet az indokolat­lan türelmetlenség is. Per­sze, a nemzedékek „harca” azóta folyik, amióta együtt­élnek a fiatalok a már n:m egészen fiatalokkal. Ebben sem tudunk csoda­szert feltalálni és kínálni. Lássunk ezek után néhány részletet a megjegyzésekből. Sós Tamás: a kongresszus folytatásaként a városi tit­kári értekezleteket szervez­ték meg, nem vártak a „hivatalos anyagra”. Tresó László: óva intett a vállal­kozói KISZ-töl, nehogy va­lamiféle újabb gmk-k kelet­kezzenek. Sürgette, legyen többféle verseny és vetél­kedő. A nicaraguai szak­munkásképző megépítésé­hez a társadalmi munka be­vételének tíz százalékát ajánlják fel a Gagarinban. Csontos Sándor: a KISZ megújulása a társadalom függvénye, de meghatározó a gazdaság. Farkas József : a megújulást az önmagunk­kal szemben támasztott na­gyabb igénnyel kell kezdeni. Bodor Mariann; a szemé­lyes jellegű kapcsolatok ki­építését tekinti jó lehető­ségnek a „hivatalos” érint­kezési formák helyett. Ró­zsa Gyula: a Mátraaljai Szénbányák fiataljainak a teljesítményét hozta példá­nak arra, hogy a vetélkedők mennyire képesek szervező erővé válni. Bernáth István: a fiatalok politikai képzése nem felel meg a ma követel­ményeinek. Varga Mihály: az egyes ifjúsági szerveze­tekkel szemben az adott kö­rülményeknek megfelelő kö- ' vetelménydket szabad csak felállítani. Kőhidi Imre: a veszélyeztetett gyerekek szá­ma nem csökken, határozot­tabb intézkedésre lenne szükség ennek a folyamatnak a megállítására és visszafor­dítására. Beneiné Maka Pi­roska: hogyan állunk a val­lásossággal az ifjúsági moz­galom szempontjából ? Kovács Erzsébet: a KISZ- nek el kell jutnia a lakó­telepekre is. Kiss Balázs: mi­képpen akar megújulni a KISZ? Varga István: van-e váltás a KISZ-ben? Szitás Agnes: most kell bennünket szocialista emberré nevelni. Antal Viktória: a fiatalok kapjanak több lehetőséget a munkahelyi vezetésbe való bekerüléshez. Benedek Ist­ván: szeretnének most már „szomszédaim” is, mert két- háromnapos kirándulásokkal már bejárták az országot. Bozsik Zsuzsa: videobázist akarnak létrehozni, amely szolgáltatásokat nyújtana megrendelésre. Lisztik Ist­ván: klubszerű politikai kép­zést szerveznek. iHámori Csaba: a fiatalság ma helyet kap a nap alatt. A sokszínű ifjúságot nem lehet egyetlen szervezettel átfogni. A párt figyel a KISZ-re. Amilyen a párt- alapszervezet, úgy dolgozik a munkaihelyi KISZ. A fia­talok közül a leg értékes eb­ibe két kell megnyerni a KISZ-nek, különben arcta­lanná válik a szerkezet. A vége: csakugyan lehe­tetlen dologra vállalkoztam, de...! Talán valamit még­is sikerült érzékeltetnem a Gyöngyösön elhangzottakból. G. Molnár Ferenc JEGYZŐKÖNYV NÉLKÜL Egészséges türelmetlenség ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents