Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-09 / 134. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. június 9., hétfő MÚLTBA NYÚLÓ JELEN KITÜNTETETT NÉPI ELLENŐRÖK Erdőbirtokos kisemberek Rakonczai Idának, a Me- fag birtokpolitikái előadójá­nak aktái között érdekes iratkötegek vallanak arról, hogy — megyénkben ma­gánszemélyeknek is vannak erdői. A feljegyzések a Bü'kkbe vezetnek. Hegyek • ölén, tölgyesek, cserjések karéjában kérdem a szarvaskői utcán két be­szélgető lánylkától, a 11 esz­tendős Punyi Beátától és a valamivel idősebb Nagy Ju­dittól, hogy kié itt az erdő. A két diáikigyerek meglepő­dik a váratlan érdeklődéstől, láthatóan zavarba jön. Egyi­kük sem válaszolja, amit várok. S felkacagnak amint mondom: alighanem az övék is . .. Látszik rajtuk, hogy ta­lán nem is hallottak arról, hogy a környező farengeteg egy része valóban magán- tulajdon, jelentős hányadá­ban pedig ősi, örökölt, apá­ról fiúra szálló sajátos szer­zemény. Oly régi hagyaték, hogy eredetéről, koráról a a falu legöregebb embere, a 83 éves Kiss Miklós bácsi sem állíthat pontosat, hi­szen már a dédapjának, Sőt ükapjának is volt belőle jussa. Pedig a gazda sok min­dennek 'ismerője ezen a vi­lágon! Bejárta az országot, i megfordult, dolgozott a ten- : geren túl is, s — szemüveg nélkül! — még mindent el­olvas, amiből csak meríthet valamit; hallgatja a rádiót, nézi a televíziót. Ugyanek­kor választott tisztségviselő­je, elnökhelyettese a Gaz­dák és Zsellérek Erdőbirto- kosságának ... Mert így hívják, ezzel a névvel emlegetik még min­dig hivatalosan is ezt a mindmáig élő szervezetet. Hogyha éppenséggel nem „Volt úrbéres birtokosság­nak” nevezik. Vajon, hogyan maradt fenn ily hosszú időn át, s miért hagyják, vigyázzák, ki tudja meddig? — fejtegetem a talányt a szép fekvésű községben. Pontosabban: most már a megyeszékhely, Eger legújabb kerületében. Kiss Ferenc, az említett körpecsétes erdőbirtokosság mostani elnöke —, aki ugyan a Nyírségből nősült Szarvas­kőbe, de már 1954 óta lakik a településen, s teljes egyet­értéssel vette át tisztét Bar­id Alberttól — egyszerű sza­vakkal magyarázza a nem mindennapi történetet: — Itt kezdettől kevés volt a föld, s különös jelentőség­gel bírt az erdő. A földosz­tás alkalmával is erdőt mér­tek szét az új gazdák kö­zött. A jelentéktelen terüle­ten nem alakulhatott tsz, így ki-ki megtartotta, amije volt. Aztán a helység el­öregedett, a fiatalabbja meg mással, s másutt próbálko­zott: az emberek feladták, felajánlották az államnak a szántóikat, csak a fához ra­gaszkodtak. így van az, hogy — bár azóta termelőszövet­kezeti gazdaság, az isten- mezeji közös is tulajdonos a határban — még mindig létezik nálunk az erdőbirto­kosság. Méghozzá kettő is. Mellettünk az is, amely az érsekség egykori uradalmá­ból kapott. _ A keselyőbérci, a kecskefar-földszakadási ré­szen, az Egri-völgyben, s másutt. Mindkettő most is közbirtokosság, vagyis iga­zából osztatlan a vagyon, senkinek sincs konkrét föld- daraibja, csak bizonyos „il­letősége”, vagy más szóval „nyilasa” ... Az említett két kislány családja is valóban közénk tartozik. A találom­ra megszólított Judit nagy­apja például az 1961—62. évi bejegyzés szerint a lista 41. helyén 3,5 nyilas erdő­vel szerepel. Azóta sajnos, már ő sem él. S az akkori 65-ös létszámból nem keve­sebb, mint 36-an meghaltak. Nyilvántartásunkat az örö­kösökkel folytatjuk. — Ma hetvenhaton vagyunk ... Komolyan vesz- szük a hagyományt. Szabá­lyosan gazdálkodunk, van pénztárosunk, s vannak fel­ügyelő bizottsági tagjaink is, évente közgyűlésen adunk számot a munkánkról, va­gyonúnkról. — Mekkora'ez a vagyon? — Az erdő haszna. Köze­lebbről: a két birtokosság összes területe 125 hektár. Ebből például tavaly janu­ár elsején a mi házi pénz­tárunkban 3583,56; az OTP- nél vezetett számlánkon pe­dig 2243,34 forintunk volt. Míg az idei esztendő elején lényegében a 68 816 forintos ^kintlévőségünkre” — az erdőgazdasággal szembeni „követelésünkre” — tehető a vagyonunk . . . Közös pén­zünkből fizetjük az Egri Er­dőfelügyelőség által kisza­bott fenntartási járulékot, a Mefag a kezelésért kap tő­lünk további összeget, míg a fakitermelésért egy gmk. S természetesen a kivágott fa hazaszállítása, sőt az ér­tékesítésre szánt mennyiség „kiközellítése” alkalmával is ki kell nyitnunk a „buk­szánkat”. S milyen ez a birtokosság? Nos, az erdőfelügyelőség évről évre megszabja, hogy hány köbméter fát kell ki­termelni, aztán az erdőgaz­daság kijelöli a kivágandó tölgyet, csert, majd ellenőr­zi a vágást, s felméri a ki- döntött, összerakott famenyí nyiséget. Ugyanakkor a Mefag gondoskodik az új te­lepítésekről is. Amit az erdő ad, azt a vezetőség a járandóság sze­rint méri szét. S mennyi jut belőle? Annyi — mondja kínosan felnevetve a legré­gebbi birtokos —, hogy már az ő ifjúkorában is kellett hozzá pótlás. Bérmunkával legalább egy-egy kis gally, rőzse. V agy éppenséggel szén is, az akkor még mű­ködő közeli bányából. Most pedig még inkább szükség van erre! A legkülönbözőbb foglal­kozásúak az erdőbirtokosok, csupán abban egyformák, hogy valamennyien kisembe­rek. S nyomuk sincs rajtuk a ritka örökség büszkeségé­nek, csak éppen a tradíció­hoz ragaszkodnak. Annál is inkább, mivel némelyüknek — mint Kiss Miklósnak is — bármilyen szerényen ka­matozik, nyugdíj híján ez az egyetlen biztos járandósága. „Zsellérekkel" beszélgetni — noha régtől már csak ősi nevükben azok — önmagá­ban is múltba nyúló jelen. S történelem a jussnál sokkalta fiatalabb erdő is. Hiszen benne a fák — mint az elnök, aki egyéb­ként szakképzett, sokat pró­bált erdész, az állami gaz­daság nyugdíjasán is szá- montartott, igényelt kolléga beszéli — világháborús em­lékeket őriznek. Annyi ben­nük a fegyverszilánk, hogy alaposan megnehezíti az ér­tékesítést. Éppen nemrégi­ben fellebbeztek ezért a ki­szabott 42 700 forintos erdő- fenntártási járulék ellen, a túlzottnak talált összeg mér­séklését kérve. Amit, termé­szetesen méltányoltak is. Kuriózum az egész talál1- kozás, miután Szarvaskő az egyetlen helység szűkebb ha­zánkban, ahol hasonlóakról hallani. Az idegen csak ak­kor zökken vissza a mába. amikor búcsút int az itt ma­radóknak, s kilép a párat­lan bükki völgyből. Gyón! Gyula Hárman a közérdek szolgálatában Közérdekű ügyekben elmondani véleményünket — mindannyiunk demokra­tikus joga. Vitás társadalmi, gazdasági kérdésekben állást foglalni — folyto­nos önvizsgálatra késztető felelősség. A népi ellenőrök ezt a mindennapi mun­kájukban gyakorolják, önként. A véleményalkotás terhe persze nemcsak gon­dokkal. sikerélménnyel is járhat. Erről kérdeztük közülük azokat, akiknek eredményeiről kitüntetések is tanúskodnak. Mindhárman Kiváló Társadalmi Munkáért elismerésben részesültek. Bakacsi Ernő Agráregyetemet végeztem, kertészeti és szőlészeti ága­zatban dolgoztam akkor, a nagyrédei tsz-ben. 1965-ben kerültem Egerbe. Azóta meg­élénkült a kapcsolatom a megyei népi ellenőrzéssel. Többnyire szakmai jellegű megbízatásokat kapok. Ta­valy például egy országos elemzés részeként a megyei zöldség- és gyümölcskeres­kedelem helyzetét tártuk föl. Emellett kilencfős munkabi­zottságunk évi három-négy ülésén témákat javasolunk, összegezzük a mezőgazdasá­gi vizsgálatok tapasztalatait. A beszélgetés során szó esik egyébről is. Kiderül, hogy a sport elhivatott sze­relmese is, hiszen az Eger SE baráti körének elnökhe­lyetteseként az atlétákat tá­mogatja. A Kiváló Társadal­mi Munkáért járó jutalom, így többszörösen is megilleti. ,.Kölcsönösen megéri . , Bár - Nagy Sándor, az SZMT főmunkatársa mind­össze „csak” öt éve csatla­kozott a népi ellenőrökhöz. Amikor további társadalmi Nagy Sándor megbízatásairól faggatom, elég a sok funkciót csak le­írni is: munkálkodik a nép­frontban, tagja a megyei ta­nács egyik szakbizottságá­nak, s munkahelye párt- alapszervezetének vezetősé­gében is ott van. — Jut-e idő mindemellett pihenésre, kikapcsolódásra? Szerényen elmosolyodik: — A .társadalmi munka mellett, amit legalább olyan szívesen végzek, mint a szakszervezetit, egyetlen hob­bim a kert. A szellemi igénybevételt, a fizikai mun­kával ellensúlyozom. Komolyra fordítva a szót, kiderül, hogy két oldalról is kamatozik a népi ellenőrök között végzett munka. Az SZMT-ben a közgazdasági és szociálpolitikai terület gazdája. Megyei NEB-tag- ként is ilyen kérdésekkel foglalkozik. A közelmúltban például a vállalati szociális tervek tanulmányozása és értékelése mindkét szervezet tapasztalatait gyümölcsöző­en gazdagította. — Mennyire elégedett a NEB-munka mechanizmusá­val? — A vizsgálatokat igyek­szünk alaposan . előkészíte­ni, az adatgyűjtésben a leg­hatékonyabb módszereket al­kalmazni, s lelkiismeretesen összegezni, Javaslataink hasznosítása az adott válla­Nyitrai Imre (Fotó: Kőhidi Imre) latnál lehetne még gyor­sabb. Ebben tovább kell lép­nünk. A kitüntetés engem erre is ösztönöz. „Na, főnök, megint mégy?” Nyitrai Imre' színes egyé­niség. S mint az első mon­datokból kiderül, nem csak jókedélyű, hanem sokolda­lú is. A Finomszerelvény- gyár hevesi üzemében dol­gozik csoportvezetőként, ere­deti szakmájában, mint esz­tergályos. A vas mellett a fa is a kezébe illeszkedik. Szabadidejében ugyanis né­pi eszközöket, tárgyakat, s olykor emberalakokat is fa­rag. Minderre azonban, mint mondja, kevés ideje jut mostanában, mert építkezik. „A megbízólevél — hatalom” — A megbízólevél hata­lom — mondja Bakacsi Er­nő, aki immár „veteránnak” számít a mozgalomban Huszonöt éve annak, hogy az első feladatot kapta. Ma már a megyei népi ellen­őrzés mellett működő Me­zőgazdasági és Élelmezés- ügyi Munkabizottságot ve­zeti. — Egyik tájékoztatónkon hangzott el ez a kijelentés egy országos vezetőnk szá­jából — folytatja a megkez­dett gondolatsort. —. Való­ban így van. Mindennapi gyakorlatunkban érezzük, hogy a panasztevők bíznak bennünk, a vizsgált cégek képviselői pedig korrekt mó­don tájékoztatnak. Bakacsi Ernő „civilben” a TSZKER kereskedelmi igaz­gatóhelyettese. A kirobba­nó energiájú, gyors beszédű férfi mozdulataiból, gesztu­saiból látszik, nem teketó­riázik sokat, ha egy prob­lémának végére kell járni. — A munkabizottság fel­adatai minden bizonnyal nem állnak távol mindenna­pi munkájától... — Amikor a népi ellen-' őrök soraiba hívtak, a szak­ismereteimre számítottak. Életének abban a szakaszá­ban van, amikor az ember jövőjét alapozza. A közélet­ben sem tétlenkedik: He­vesen a városi NEB tagja­ként dolgozik ötödik eszten­deje, olykor, mint vizsgálat­vezető is. — Milyen volt az első „kiszállás”? — Tapasztaltabb kollégá­im segítségemre voltak. Ad­dig csak kívülről szemlél­tem ezt a munkát, ma már látom milyen sokrétű. Ügy érzem, sikerül megtalálnom a hangot a hozzám hasonló, kétkezi dolgozókkal. Élveze­tesnek' találom ezt a tevé­kenységet is, mert emberek­kel találkozom, átérzem gondjaikat, örömüket. — Van-e olyan probléma, aminek szívesen a végére járna? — A munkakörülmények. Ez kétoldalú dolog. Nem csak a vállalatokon, hanem rajtunk, dolgozókon is áll vagy bukik, milyen környe­zetet alakítunk ki magunk körül. Sok a hanyagság, az emberek túlterheltek, s a munkahelyen lazábban fog­ják fel a „dolgokat". — Közvetlen munkatár­sai szemében nőtt-e a te­kintélye, mióta népi ellenőr? — Egy-egy tréfás meg­jegyzésből érzem ezt. így mondják: „Na, főnök, me­gint mégy?" — És én szívesen me­gyek. .. Jámbor Ildikó Japán étterem A kínai éttermek utón az első japán étterem is megnyílt Budapes­ten. az Erkel Színház­zal szemben. A Kelet­pesti Vendéglátó Válla­lat és a Kurimoto cég közösen hozta létre az éttermet, s a haszonból is egyenlő arányban ré­szesednek. A tatamival borított különterembe csak cipő nélkül lép­hetnek a vendégek (MTI-fotó: Apostol Péter felvétele — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents