Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

10c NÉPÚJSÁG, 1986. június 7., szombat I SALT—2 veszélyben Komoly veszély fenyegeti a hadászati tá­madó fegyverzetek korlátozásáról 1979-ben aláirt szovjet—amerikai SALT—2 szerző­dést. Mint ismeretes, bizonyos amerikai körök hibájából az USA nem ratifikálta, de a közvélemény nyomására kénytelen volt ki­jelenteni, hogy nem tesz semmi olyat, ami­vel megsértené a szerződést. Carter, az USA korábbi elnöke a SALT—2-ről kije­lentette: „Ügy vélem, hogy ez o szerződés mind számunkra, mind a Szovjetunió szá­mára óriási előnyökkel jár... Véleményem szerint a legkevesebb, amit mondhatunk róla, hogy igazságos, megfelelő, kiegyensú­lyozott, ellenőrizhető...” Az idén áprilisban 52 demokrata és republikánus szenátor le­velet intézett Reagan elnökhöz, melyben követelték, hogy a Fehér Ház tartsa be a szerződés feltételeit. Mégis, az utóbbi idő­ben hivatalos washingtoni körökben egyre több szó esik a SALT—2 felrúgásának le­hetőségéről. A SALT—2 azoknak nem tetszik, akik az Egyesült Államok hadászati erejének erőltetett növelésével kívánnak katonai fö­lényre szert tenni a Szovjetunióval szem­ben. Azért elégedetlenek vele, mert az egyenlőség és egyenlő biztonság alapelvén, a katonai enyhülés talaján nyugszik. Nem elégíti ki a szerződés az Egyesült Államok agresszív köreit azért sem, mert korlátozza az amerikai fegyverzet-növelési programo­kat. Caspar Weinberger, az USA hadügy­minisztere egy alkalommal kijelentette: „amennyiben a hidegháborúból az eny­hülésbe való átmenet haladás, úgy mi nem engedhetjük meg magunknak a haladást... Mindent megteszünk, ami szükséges, hogy növeljük Amerika katonai erejét, és fölény­re tegyünk szert a Szovjetunióval szemben”. A tavaly novemberi szovjet—amerikai csúcstalálkozó előtt éppen ezért arról igye- kézett meggyőzni az Egyesült Államok el­nökét, hogy semmilyen megállapodást ne kössön a Szovjetunióval1, ami megerősítené a hadászati fegyverkorlátozásról és a ra­kétaelhárító rendszerekről szóló szerződé­seket. A SALT—2 legelszántabb ellenzői egy­ben az amerikai űrfegyverkezési program (SD1) védelmezői. Azon vannak, hogy az Egyesült Államok haditengerészete tartson meg minden Poseidon-rakétával felszerelt tengeralattjárót, még akkor is, ha új atom- tengeralattjárókat állítanak rendszeribe. Mint ismeretes, május 20-án bocsátották vízre a Trident tengeralattjáró-rendszer nyolcadik atomrakétákkal felszerelt tenger­alattjáróját, a Nevadát. Amennyiben az Egyesült Államok nem tesz kompenzáló in­tézkedéseket, így például nem szerel le két Poseidonokkal felszerelt tengeralattjá­rót, úgy megsérti a SALT—2-t. A Times című ilap értesülése szerint a nemzetbiztonsági tanács ülésén az Egyesült Államok nemrég állítólag úgy döntött, hogy „egy időre nem haladja meg a szerződésben megállapított határokat”, és leszereli Po­seidon típusú tengeralattjáróit. Amennyi­ben ez a hír meg is felel a valóságnak, ak­kor sem más, mint a kormány valódi szán­dékainak álcázása. A lap ugyanis azt is közli, hogy „meggyorsítják a Mittfetman mobil ballisztikus rakéta munkálatait, to­vábbá, hogy tanulmányozzák egy új, na­gyobb, több robbanófejes rakéta megterem­tésének lehetőségeit”, ami ellentmond a SALT—2-nek. A szerződés ugyanis mind­össze egyetlen új interkontinentális bal­lisztikus rakétát engedélyez. Az Egyesült Államok már létrehozta az MX-rakétát, gyorsított ütemben dolgozik a második fajta rakétán, és már tervezi egy harma­dik előállítását is. Mi több. mint a Times közli, Reagan elnök „bizalmas levelet” kül­dött a nyugat-európai államok vezetőihez, melyben tájékoztatta őket azon szándéká­ról, hogy „legkésőbb az idén megszegi a SALT—2-t, mivel a nagy távolságú ro­botrepülőgépeket hordozó B-52-es hadá­szati bombázók száma meghaladja a szer­ződés által megállapított határt". Amennyiben az Egyesült Államok kor­mánya erre az enyhülés és leszerelés szem­pontjából ártalmas útra lép, úgy a SALT—2 szerződés után hasonló sorsra jut a rakéta­elhárító rendszerekről szóló szerződés is, amely szintén komoly akadályt jelent az amerikai csil'lagháborús program útjában. Washington ezzel az enyhülés alapjait ak­názza alá, mérgezi a légkört a jelenleg fo­lyó genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon, árt a szovjet—amerikai kapcsolatoknak és a világnak. VLAGYIMIR CSEitNYISOV ezredes, a műszaki tudományok kandidátusa A „Búcsúk ideje” — egy újság vége Libanonban A Daily Star című, angol nyelven megjelenő bejrúti hetilap bejelentette, hogy meghatározatlan ideig be­zárja a szerkesztőséget — lehúzza a redőnyt. A lap főszerkesztője, Ramez Ma­iul belső vezércikkében ezt írta: „Egy filozófus mondta egy újságírónak: „én — én vagyok, plusz a körülmé­nyeim”. Reméljük — írta Maluf —, hogy Libanon kö­rülményei a közeli jövőben megváltoznak. Ha nem. nem — akkor a kiadók külföl­dön adják ki újságjukat." A tudósító elfogult: a Dai­ly Star ama lapok közé tar­tozott, amelyet bízvást le­hetett „mértékadónak” mi­nősíteni. Idézni többször is idézett belőle és nem tartja túlzásnak Robin Mannock szerkesztő szavait, aki büsz­kén a Közel-Kelet egyik legjobb, idegen nyelvű lap­jának minősítette lapját. Robin Mannock másfél hónapja távozott Nyugat- Bejrútból, nem sokkal azu­tán, hogy muzulmán fana­tikusok megöltek három nyu­gati túszt, két brit tanárt és egy amerikai könyvtá­rost. Mannocknak brit útle­vele van, de szivvel-lélekkel libanoni, aki április közepe óta távolról küldözgette cik­keit a lapnak. „Volt nevetés is a lap szerkesztőségében — mint ahogy voltak golyó ütötte lyukak is az ablakokon. Mindenekfelett volt bennünk céltudatosság, * nélkül nem tudtunk volna minden éjsza­ka lapot csinálni olyan kö­rülmények között, amelyek valószínűleg páratlanok az újságírás történetében" — irta Mannock csütörtökön a „Búcsúk ideje" című cikké­ben. A lap fotósát agyonlőtték, a stáb pedig nemegyszer volt kénytelen bent éjsza­kázni a szerkesztőségben, mert egyszerűen nem tudott hazamenni. Az újság egyike volt Libanon egyre csökke­nő számú sajtótermékeinek. „A libanoni olvasók mond­ták nekünk: azért szeretjük a Daily Start, mert kimond­ja, amit akar. és teszi ezt nyílt és közvetlen módon" írta Mannock, hozzátéve, hogy „ez tett bennünket a legbüszkébbé”. Az újság egykor napilap volt. A legsúlyosabb harcok idején egyszer már beszün­tette a megjelenést, majd 1983-ban „profi” újságírók­kal töltötték fel a szer­kesztőséget, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy a lapot a Közel-Kelet vezető angol nyelvű újságjává te­szik. Nem sok hiányzott hoz­zá. A ..körülmények” azon­ban nem kedveztek: a la­pot az utóbbi egy évben már csak hetente tudták megjelentetni. „A Daily Star kezdettől fogva értésre adta. hogy nem képvisel semmiféle vallást, semmiféle milíciát és olva­sói ott vannak a ..zöld vo­nal" mindkét oldalán ... So­hasem tartott véleményének hangoztatásától", Ezek Man­nock szavai — a tények pe­dig azok, hogy a lap cikkíróit fenyegették, üldözték azok a milícisták, akiket főnökeik képtelenek voltak fegyelmez­ni. Amikor az amerikai TWA- gépet elrabolták és utasai a bejrúti repülőtér beton­ján kinlódták át a libano­ni nyár egy részét, „remény­sugaruk a Daily Star volt” — írja büszkén Mannock. A Bejrútot látogató külföldi újságírók mind felkeresték a lap szerkesztőségét és csodálkozva szóltak arról, hogy miként lehet ilyen kö­rülmények között ilyen lapot előállítani. Az újság jó ide­je csak a legszükségesebb gárdával dolgozik. A lap megszűnik, de talán ez még nem a vég. Nem vé­letlen, hogy még az utolsó számban is megjelent az a cetli, amelyen elő lehet fi­zetni az újság — majdan megjelenő — számaira. Tiltakozó diákok a rohamrendőrök pajzsai előtt (Fotó: Time. — MTI Külföldi Képszerkesztöség —KS) MANILA! PÁRHUZAMOK? A szöuli dominó Hevenyészve összehordott barikádok. Égő gépkocsik és kőzápor alá vett épületek. Tömeges tüntetések, nagygyűlések, összecsapások a rendfenntartó erőkkel. .. Az események lefolyása szinte azonos, csak a helyszín változik: az elmúlt hetekben csaknem menetrendsze­rűen érkeztek jelentések Dél-Korea számos nagyváro­sából igen heves ellenzéki megmozdulásokról, s a karhatalmi egységek kemény fellépéséről. Az elnök egyelőre eltökélt Aláírási kampány Az összetűzések annak a széles körű aláírási kam­pánynak csúcsaiként rob­bantak ki, amelyet a Csőn Tu Hvan-rendszer ellen egyre határozottabban har­cot hirdető ellenzéki pár­tok indítottak az ország alaptörvényének megvál­toztatásáért. A politikai jo­gok kiszélesítése, az elnyo­mó rendszer felszámolása — általánosságban — mindig is szerepelt zászlajukon, az utóbbi hónapokban azonban a tiltakozások konkrét for­mát öltöttek, s most min­denekelőtt az alkotmányre­form sürgetésében testesül­nek meg. Csőn Tu Hvan ugyanis, aki 1980-ban, emlékezetesen véres körülmények között ke­rült hatalomra, elvileg 1988- ig őrizheti meg posztját. Egyelőre nem világos: át­adja-e akkor tisztségét vagy továbbra is marad, ráadásul ha a távozás mellett dönt, a jelenlegi előírások szerint egy szűkebb körű elektori testület fogja utódját kijelöl­ni. Márpedig ennek létreho­zása, összetétele érthetően eleve lefutottá tenne egy majdani elnökválasztást, alá­támasztva az ellenzéki erők állítását, hogy a jelenlegi feltételek mellett nincs re­mény valódi, a rendszer alapjait érintő változásokra. Követelésük lényege így az. hogy a közvetett, elek­tori voksolás helyett közvet­len. népszavazás jellegű el­nökválasztást rendezzenek, s annak időpontját hozzák előre, megfosztva ezzel Csőn Tu Hvant a kényelmes, fen­nen hangoztatott érvtől, amely szerint 1988-ig. vagy­is a következő nyári olimpia megrendezéséig mindenkép­pen biztosítani kell a „tör­vényes rendet”, nehogy „ve­szélybe kerüljön az ötka­rikás játékok nyugodt lebo­nyolítása". Elnöki manőverek A kifogások nem sok ered­ménnyel jártak, sőt, a jelek szerint inkább fokozták a kormányellenes erők egyes rétegeiben (mindenekelőtt az egyetemista fiatalok köré­ben) megfigyelhető radika­lizmust. Bizonyos fokig nö­vekszik az Amerika-ellenes hangulat is, tekintve, hogy a közvélemény egy része a legnagyobb szövetséges, az Egyesült Államok hathatós közbelépését várná el a Csőn Tu Hvan-korszak mi­előbbi lezárására. De még a poigári ellenzék soraiban is fokozódik a türelmetlenség. „A demokrácia elhalasztása annak tagadásával egyenér­tékű" — nyilatkozta példá­ul a Time magazinnak Kim Jung Szám, az egyik legne­vesebb ellenzéki vezető, bí­rálva a dél-koreai élnök manővereit, hogy az alkot­mányreform halogatásával, s más kibúvó kísérletekkel igyekszik kifogni a szelet a tüntetők vitorláiból. y Csőn Tu Hvan próbálko­zása mellesleg egyelőre nem sok sikerrel kecsegtet. Hiá­ba alkalmaztak kemény megtorlást, a tiltakozóhuí- lámot mindeddig nem tud­ták visszaszorítani. Sőt, az elmúlt hetekben sok tízez­res, nemegyszer százezres felvonulásokra kerüli sor számos nagyvárosban, sőt a fővárosban is. Kim De Dzsungnak. a másik ismert ellenzéki po­litikusnak lenne hát igaza, aki egyenes párhuzamot von a pillanatnyi dél-koreai fej­lemények és a Marcos bu­kása előtti Fülöp-szigeteki szituáció 'között? Az eny- nyire automatikus hasonlat talán elsietett, de az két­ségtelen, hogy mind több politikai elemző hívja fel a figyelmet a Szöul és Manila között megmutatkozó ha­sonlóságokra. Igaz, más szak­értők figyelmeztetnek a különbségekre is: Dél-Ko- rea sem gazdasági helyzete, sem a hadsereg megbízható volta, sem a katolikus egy­ház csekélyebb szerepe mi­att. valószínűleg nem ju­tott még olyan közel a sza­kadékhoz, mint Ferdinand Marcos rendszere. Nyílt titok A'z azonosságok és elté­rések természetesen még számos szemszögből értékel­hetőek. A legtú'lzóbb véle­mények már a „szöuli do­minó” eldőlésének eshetősé­géről szólnak, ám Dél-Ko­rea esetében úgy tűnik, Csőn Tu Hvan jövőjét jó­részt a külpolitikai, geopo­litikai megfontolások szab­ják meg. Washington szá­mára a távol-keleti állam­ban állomásozó mintegy 40 ezernyi amerikai haderő épp­úgy alapvető szempont, mint a Koreai-félszigeten kialakult törékeny. robba­nással fenyegető feszültség. Más kérdés, milyen hatás­sal járhat hosszabb távon az, hogy a Fehér Ház igen magas szinten támogatja Csőn Tu Hvam rendszerét. (Az elmúlt hetekben Szöul­ban járt Caspar Weinberger hadügyminiszter és George Shultz külügyminiszter, s mindketten az együttműkö­dés fejlesztését helyezték előtérbe.) Ugyanakkor nyílt titok, hogy a Reagan-ad- mireisztrációban .megtalál­hatók olyan áramlatok is. amelyek a dél-koreai elnök „ejtését”, s egy a Fülöp- szigetekhez hasonló megol­dást pártolnának. Csőn egyelőre eltökéltnek látszik. Engedményei leg­feljebb odáig terjednek, hogy „hajlandó megfontolni” az 1988-as elnökválasztás előtt az alkotmány egyes rendelkezéseinek módosítá­sát, amennyiben (s itt a ravasz, kompromisszumos ajánlat buktatója) azt a szöuli törvényhozás elfogad­ja. Csakhogy ellenzéki kö­rökben emlékeztetnek: a parlamenti erőviszonyok nyilvánvalóan ellentmonda­nak egy ilyen lehetőségnek, hiszen ott a kormánypárti honatyák kényelmes többsé­get biztosítanak az államfő­nek. Ezen az alapon tehát aligha várható gyors előre­haladás. Megegyezés hiányá­ban viszont nő az elége­detlenség, tovább billeg a szöuli dominó. Az elkövet­kező hónapokban derül ki, komolyan kell-e számolni eldőlésével... Szegő Gábor Ai ÉGSZI Heves Megyei Kirendeltsége jó kereseti lehetőséggel FELVÉTELRE KERES közgazdász, rendszerszervező mérnök, programozó matematikus Egerben, vagy környékén állandó lakással rendelkező munkatársakat. Az önálló munkavégzést és a szakmai továbbfejlődés lehetőségeit biztosítjuk. Jelentkezni lehet részletes önéletrajzzal levélben az alábbi címre: ÉGSZI „Szinva” Leányvállalat Heves Megyei Kirendeltsége 3301 EGER, pf. 123. A kiválasztott munkatársakat személyes megbeszélés céljából értesítjük. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents