Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. június 7., szombat BODONY Falu, a rozmaring legyével Szép fekvésű, takaros kis községbe érkezik a* ember, ha Bodonyba lep. A domboldalra futó s- vöig.vbe ereszkedő utcák képe. a települést körül­ölelő hegyek, erdők panorámája, csakúgy megra­gadja. mint a rendben tartott porták, házak lát­ványa. Nemcsak a lakóépületeken érződik, hogy általában törődnek velük, hanem azokon is. ame­lyek a köz szolgálatában állnak. A faluközpont­ban kicsinosítva áll a művelődési otthon, mellette a bisztró, a közelmúltban megnagyobbított ABC- aruház. s fölöttük minden bizonnyal a turisták látogatására is számító 70« esztendős kedves temp- lomocska. S ha az idegen felkaptat a magasba, valószínű, hogy a Hevesi N épművészeti és Háziipari Szövetkezet részle­gébe — a valamikori iskola hajlékába — is bekívónesis- kodik. Az öreg falak között ugyanis szintén sokáig em­lékezetes randevúnak lehet részese: a palóc vidék félt­ve őrzött remekeivel talál­kozhat. A magukkal hozott ősi eszvátókon — szövőszé­keken — sajátos motívumo­kat élesztgetnek örökölt tu­dományukkal az ügyes kezű asszonyok, múzeumnak is beillő, patikatisztaságú mű­helyeikben. Szives szóval, barátságosan fogadják a tu­ristát. de nem titkolják: job­ban, sokkal jobban örülné­nek. ha nem a múltat, ha­nem a jelent s még inkább a jövőt keresnék bennük. Mert a bájos munkahely — tavalyi eredményei alap­ján: a szövetkezet szocialista műhelye! — sajnos mind kevesebb embert foglalkoz­tat. — Már csupán nyolctagú a benti létszám — kesereg a vezető. Kovács Jánosné Farkas Anna —, a bedolgo­zóink sincsenek többen 17- nél, s ráadásul a közöttük legfiatalabb is három eszten­dő múlva nyugdíjba megy. .. Egyszerűen nincs utánpótlás, a fiatalok gondolni sem akarnak erre a csodálatos munkára. Pedig nem fárasz­tóbb. s nem fizet keveseb­bet. mint a többi. Odahaza a ház körüli teendők mellett is végezhető, s így sem ép­pen puszta ábránd megke­resni vele a négyezer forin­tot. Itt benn pedig ötnél is többet, közel hatot, ha „ki­jön a lépés". Aztán élmény­nek sem utolsó birtokában lenni a piros, fehér, kék szi­vek rozmaringmintás mes­terségének. szaporítani a „fe- jeles" csodákat, s megcsinál­ni még egy csomó mást is. amit csak a megrendelő kí­ván Kanadáig vagy Japánig. Mivel, hogy oda is került már termékeinkből! Tudnak, már hogyne tud­nának a gyermekek is a kedves üzemházról —.. de hát őket valahogy inkább más érdekli. Például a sza­badidő-parkban a napokban elkészült játszótér, a hintái­val! Annál is inkább, mert ilyen itt még nem volt, s óvoda híján az efféle közös­ségi szórakozással sokan Fejes Márton községi elöl­járó csupán nagyobbacskán, most. az iskolás korban ismerked­hetnek. Hálásak is a tanács­tagoknak, akik a bodonyiak legújabb létesítményét — a VII. ötéves terv időszakában tulajdonképpen az elsőt — szorgalmazták, megvalósítá­sán osztoztak! — Kellene, kellene az óvo­da is. tudjuk — mondja Fe­jes Márton, az elöljáróság elnöke — számolunk is az építésével, de egyelőre még fontosabb dolgaink vannak. Legsürgetőbb gondunk a ve­zetékes ivóvíz biztosítása, mert amit az ásott kutak adnak, erősen nitrátos, egészségtelen. Ez vezérelt bennünket a 600 forintos „Teho" kigondolásánál, elfo­gadásánál is. A Hunyadi, a Dózsa, a Jókai úton s má­sutt már a földben is van­nak a csövek, ütemesen ha­lad a gerincvezeték lefekte­tése. Ügy. hogy jövőre a be­kötésekről, a csapok felsze­reléséről. megnyitásáról is szó lehet! — No., akkor van nagy öröm.' — Öröm is. üröm is. Mi­után. ahogyan tervezgettük: telkenként évente 2100 fo­rintba kerül majd ez a víz, s ha a településfejlesztési hozzájárulást is hozzászámít­juk: elég nagy summa a kötelező kiadás. Különösen a nyugdíjasoknak. akikből igen sok van a faluban. Ahol tu­dunk, természetesen segí­tünk. Ám mindenki megelé­gedésére tennünk roppant nehéz. Sőt: sajnos nem is sikerülhet. Ennyi ember számára mi az a nem egé­Pálíi Tihanior tsz elnök szén 71 és fél ezer forint, amit például szociális segély­ként szétoszthatunk ..? A vizprobléma megoldásán a helyi közös gazdaság, a ..Mátraalja” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet is ipar­kodik könnyíteni, s ez — mint Pálfi Tihamér elnök szavaiból kiderül — koránt­sem az egyetlen törekvés az itt-élők gondtalanabb, nyu- godtabb életéért. — Az 1982-ben 12 millió forintos veszteséggel „átvett" tsz ha szerény mértékben is, de már az első évben nye­reséggel zárt. Azóta mindig eredményesen gazdálkodunk, aminek — hogy csupán a legutóbbit említsem — ta­valy 6,7 millió volt a haszna. Munkatársaimmal együtt sikerült rendbetennünk a „szénát", szakítottunk a rá­fizetéses fővárosi s Budapest környéki tevékenységekkel. Ha a még szintén távolabbi Kiskun lacháza térségében meg is hagytuk szállítási részlegünket, kiegészítő mun­káinkat megpróbáltuk zömé­ben itteni, központi tele­pünkre összevonni. Fuvarozó egységünkkel ugyanis nincs baj, a Skoda, a Tátra és a Rába szerelvények évente 18—20 millió forintot hoz­nak a ..konyánkra”. Igénybe vették még a Ferihegy II. beruházásához is. mostaná­ban pedig a Recski Rézérc­mű foglalkoztatja szintén je­lentős megbízással: ötezer tonnányi bányameddőt moz­gattat meg vele Budatétény és Gyöngyösoroszi között — első lépésben. Ha a dúsitó- ban sikerül a tervezett érc­kinyerés. bizonyára további megrendelésre is számítha­tunk ... Ám bevételeink túl­nyomó részére helyben aka­runk szert tenni. Döntő eb­ben az erdészetünk és fafel­dolgozásunk. de mind szá­mottevőbbek egyéb kísérle­teink. vállalkozásaink is. Ipari üzemünkben egy ideig bakelit alkatrészeket gyár­tottunk a Hiradótechnikai Vállalatnak, újabban pedig ezt fémmunkákra váltottuk, s így forgácsolónk jelenleg csőkarimákat készít a Salgó­tarjáni kohászatnak, belföldi felhasználásra és exportra. Elvállaltuk a Gagarin Hő­erőmű szállítószalagjai gör­gősorának felújítását is. Var­Mindtnütt tnndnfnlt. szép portákat lathátunk rodánk a gyömrői „Héliosz” Ruhaipari Szövetkezetnek végez bérmunkát. Itteni dol­gozóink nemrég még fény­csövet szereltek, most pedig — mint naponta bizonyítják — remek „szabók” is. Baba­pólyát állítanak össze vagy történetesen 'bevásárlószaty­rokat, strandszőnyegeket ad­nak ki kezeik közül. Érde­kes. amit az apci Qualitál- nak csinálunk: az úgyneve­zett többkomponenses só­keverékkel tiszta fémet von­nak ki a hulladékból. Kuta­tóintézeti gmk-val közösen végezzük a feladatot, amely a rövidesen kialakítandó zárt rendszerben még eredmé­nyesebb lesz. Számottevő im­portot helyettesíthet, s talán a teljes hazai szükségletet kielégítheti. Még meglepőbb, ami ez­után következik: egy vala­mikori istálló átalakításával Falai Pálné a háziipari szö­vetkezet szövőnője már szinte kész az az üzem, ahol — a Szentgotthárdi Kaszagyár egyik „örököse­ként" — vivópengéket állí­tanak majd elő edzőknek, versenyzőknek egyaránt, az eddiginél olcsóbban. Aztán a kard teljes szereléséhez is hozzáfognak, s később eset­leg talán a diszkard sem hiányzik a sorból. — Ha mégoly különös is, amibe belevágunk, inem sza­bad megütközni — magya­Hazafrlé rázza az elnök —, hiszen az alaptevékenységünkből. o növénytermesztésből és az állattartásból aligha élnénk meg. A földjeink átlagos aranykorona-értéke 3,4. sok minden nem marad meg rajtuk. Ami pedig honos, olykor azt is megtizedeli az időjárás. Hogy mást ne mondjak: 02 idén már két felhőszakadás is kárt okozott a napraforgónkban. Ennek ellenére nem mondunk le szántóink műveléséről: 500— 600 hektáron akarunk to­vábbra is búzát termelni, s igyekszünk gondoskodni a takarmányszükséglet helyi ki­elégítéséről is. Szarvasmar­ha-állományunkban szeret­nénk visszatérni a jelenle­ginél piacképesebb tisztavé­rű magyar tarkára. Évi száz bikát adunk a kisgazdasá­goknak bérhizlalásra és segí­tünk a háztáji sertések érté­kesítésében. Summa summá. rum: az említett erőfeszíté­sekkel elértük, hogy az 1981- es. a „mélyponti” 41 ezer forintos évi jövedelem ta­valy már 61-re nőtt egy-egy dolgozónknál, ami egyéni életükben a korábbinál na­gyobb boldogulásra ad le­hetőséget. A község életében megha­tározó jelentőségű tsz köz­ponti telepe, ha az említett átalakítások. építkezések miatt még bizonyos fokig „csatatér” képét is mutatja. határozottan nagyüzemi be­nyomásokat kell a szemlélő­ben. S a szövetkezet formál­ja, alakítja környezetét, az egész falut is, a tanáccsal együtt elismerésre méltó patrónusa Bodonynak. — Sokat változott a világ! — nyugtázza a legutóbbiak között visszatért s még élő „kanadás” özv. Szabó And­rásáé is. S ha valakinek, hát neki igazán hihetünk, mi­után jócskán van összehason­lítási alapja időben, térben egyaránt. —-Valamikor még egészen messze földre el kel­lett járnunk napszámban, som­másnak. cselédnek, erdőre mentünk gombáért, fáért s hosszú kilométereken át ci­peltük. ha élni akartunk. Az uram többedmagával a ten­geren tóinak is nekivágott 1929-ben, s iszonyúan ke­mény munka árán sem tu­dott húsz esztendőnél ko­rábban maga után vinni. S amikor kimentem, dolgoz­tam magam is, ahogyan csak az erőmből tellett. Farmról farmra jártunk, hol a dohánnyal, hol a répával kinlódtunk. de sokra nem vittük. Cudar életem volt. amíg egyedül voltam ideha­za három gyermekemmel, nagybeteg apósommal, s nem lett könnyebb idegen­ben sem. Csupán a férjem temetése egy vagyonba ke­rült. s az az örömem sincs, hogy itthon látom a kereszt­jét. Jóval túl a nyolcvanon, bár szerencsére még arány­lag jó egészségnek örvendek, bizony már nekem is kell az elmúlásra gondolni, de nem szívesen jártatom az esze­met rajta, hiszen valójában most jutna egy kicsivel jobb nekem is. amikor már ke­vesebb a dolog, több a pihe­nés. és körülöttem sokkal, de sokkal derűsebb, szebb . az élet. Szegény uram már a látogatásakor is csodálko­zott a sok újon. én pedig egy sor mindent még min­dig bámulok. De örülnék ha még legalább néhány esz­tendeig élvezhetném a szü­lőföld annyi örömét.. ! Gyóni Gyula Egy régi teás, amelyből „kiöregedett” a gaxda (Fotó: Perl Márton) Meglehetősen nagy számban épülnek új házak a községben Párasztarchitektúra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents