Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-21 / 145. szám
1 10. ORSZÁGRÓL —ORSZÁGRA . 1 NfPÜJSÁG, 1986. június 21., szombat DÉL-AFRIKA A terror földj Botha és a furkósbot (The Economist — KS) Trident rakétákkal felszerelt atom-tengeralattjáró — ilyen a „Nevada” is (Fotó: Honnan fenyegeti veszély a békét című kiadvány — Reng a föld Afrika déli részén, sajnos, még mindig reng. A fajüldözők foggal- körömmel ragaszkodnak utolsó fellegvárukhoz, megtartása érdekében semmilyen eszköztől sem riadnak visz- sza. Bizonyította ezt a Botswana. Zambia és Zimbabwe ellen végrehajtott barbár támadás. De bizonyítják ezt azok a hírügynökségi jelentések is. amelyek szinte naponta tudósítanak halottakról, sebesültekről, a dühöngő apartheid áldozatairól. Hát sosem lesz vége? A kérdés jogos — és egyre szkeptikusabban cseng. A Dél-afrikai Köztársaság fehér urai azt szeretnék, ha uralmuknak, a saját maguknak megteremtett paradicsomi állapotoknak sosem lenne vége. De ami számukra paradicsom, az a kisemmizett többség, a lakosság 80 százaléka számára maga a pokol. Az elnyomottakkal aligha szimpatizáló amerikai lap. a U. S. News and World Report néhány napja megjelent cikkének ezt a címet adta: „A változás biztos, kérdés, hogy miként". Vagyis kénytelen volt elismerni. hogy igencsak forró a talaj a fajüldöző fehérek lába alatt. P. W. Botha elnök éppen ezért azzal próbálkozik, hogy enged ménymorzsákkal csillapítsa le a fehérekkel mind elszántabban szembeforduló feketéket, öt a fajüldözők — ha lehet egyáltalán ilyenről beszélni — mérsékelt szárnyához szokták sorolni. Újabban annyiban valóban mérsékeli magát, hogy a fehér uralom megőrzése érdekében csekély kompromisszumra mutat hajlandóságot. Politikájának alapvető jellemzője azonban változatlanul a fur- kósbottaktikára épül: lesújtani mindenkire, aki ellenszegül vagy ellenszegülhet a rezsimnek. E megtorlás következtében az elmúlt húsz hónapban mintegy ezerötszázan vesztették életüket Dél-Afrikában. S hogy egyre sűrűbben, egyre nagyobb erővel suhogtatják ezt a botot, bizonyítja, hogy május második felében negyvennyolc óra alatt csak Crossroadsban 50 ember halt meg a tüntetők és az ellenük kivezényelt rohamrendőrök összecsapásai során. Botha elnök inkább a külvilág felé veszi fel egy mérsékelt politikus álarcát: tárgyalási készségét hangoztatja és bizonygatja. De hogy ez mennyit ér. abból éppen a közelmúltban kaptak tanulságos leckét a fajüldöző rezsimet kitartóan támogató tőkés hatalmak. Dél-Afrika- akkor támadt rá Botswanára, Zambiára és Zimbabwére, amikor a Brit Nemzetközösség küldöttsége a térségben próbált közvetíteni. Az agresszió világszerte nagy felháborodást váltott ki. Az ügy kínos volt Nagy Britanniának. amelyre egyre nagyobb nyomás nehezedik a közösségi államok részéről a fajüldöző rezsim elítélése, tényleges megbüntetése érdekében. De kínos volt az ügy az Egyesült Államoknak is. mert Pretoria a Reagan-kormányzattól kölcsönzött érveléssel, a „terroristák és pártfogóik megbüntetésével” próbálta magyarázni a megmagyarázhatatlan t. Ország-világ előtt nyilvánvaló ugyanis, hogy az agresszió célja a megtámadott államok, és az odahaza immár óriási tömegtámogatást élvező, de még mindig betiltott Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) megfélemlítése volt. S még valami: a közvetítő tárgyalásoknak csak addig a határig van értelme, ameddig a fajüldözők hajlandók elmenni. A Botha-rezsim tehát újra azt bizonyította: érdemi kompromisszumra nem hajlandó a többséggel. Tovább reng tehát a föld a Dél-afrikai Köztársaságban. Egyre több lesz a tüntetés. az összecsapás, és sajnos. az áldozat is, a fehér telepesek ugyanis már eljátszották egy békés megoldás lehetőségét. Erre utal Desmond Tutu Nobel-béke- dijas püspök nyilatkozata is: „Minden keresztény jogosult', hogy erőszakhoz folyamodjon egy igazságtalan rendszer megdöntésére. En a béke szerelmese vagyok, de nem pacifista." Vagyis ez a főpap is, aki korábban oly kitartóan kereste egy békés rendezés lehetőségét, kénytelen volt belátni, hogy nincs más megoldás, mint a harc. A SALT—2 vitában is érintett amerikai harci eszközök: a manőverező robotrepülőgép Feqyverzetkorlo toros Támadás a SALT—2 ellen Fenyegető és veszélyes határozatlanság. Ezzel a kifejezéssel lehetne jellemezni az amerikai politika magatartását a stratégiai atomfegyvereket korlátozó SALT —2 szerződéssel kapcsolatban. A meghatározáshoz még annyit lehet hozzáfűzni, hogy a három szó közül a határozatlanságot a jelek szerint fokozatosan felváltja a szerződés megsértésére irányuló szándék. Ez pedig azt jelenti, hogy a másik két szó — a fenyegetés és a veszély — egyre nagyobb súlyt kap. Mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy a SALT— 2 egyezmény (a betűk egyszerűen a stratégiai fegyverek korlátozásáról \szóló szerződés angol elnevezésének rövidítéséből adódnak) a megelőző SALT—1 megállapodással együtt az egyetlen olyan érvényben lévő szerződés a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, amely határozott mennyiségi korlátokat szab az atomfegyverkezésnek. Természetesen lehet vitatkozni azon, hogy ez a dokumentum „tökéletes-e” vagy sem. Arról azonban, nem lehet vita, hogy mindaddig, amíg új megállapodást nem kötnek — ez az egyetlen létező, kötelező korlátokat meghatározó szerződés. Ami a SALT—2 jogi helyzetét illeti: a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői 1979-ben aláírták. Annak idején nem terjesztették jóváhagyásra az amerikai szenátus elé, de ettől függetlenül is érvényben volt és az amerikai hivatalos politika 'többször is leszögezte: alkalmazkodni kíván a szerződés korlátozásaihoz. Ezek a korlátozások mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok számára meghatározzák, hogy milyen mennyiséget tarthatnak az egyes fegyverfajtákból. A több, egyenként irányítható robbanófejjel felszerelt stratégiai rakéták számát a szerződés 1200-ban maximálja. (Ezek lehetnek szárazföldi, illetve tengeri indítású rakéták.) Az Egyesült Államok egy évvel ezelőtt egyszer már eljutott a felső határ közelébe. Akkor némi huzavona után bejelentette, hogy kivon a forgalomból és teljesen leszerel egy régebbi rakétahordozó tengeralattjárót. A vita tehát azoknak az amerikai politikai erőknek az ideiglenes sikerét hozta egy esztendővel ezelőtt. amelyek a SALT—2 egyezmény betartása mellett érvelnek. Idén tavasszal újabb próbatétel következett. Hadrendbe kellett volna lépnie az amerikai hadi- tengerészet legújabb, Nevada nevű atom-tengeralattjárójának. A fedélzeten lévő. 24. több robbanófejes stratégiai rakéta megjelenése a SALT—2 szerződés megszegését jelentette volna. A Nevada próbaútja elhalasztódott és a Fehér Ház jelezte: az új tengeralattjáró rendszerbe állításával együtt kivonnak a forgalomból egy régebbi hajót, ily módon megőrizvén a SALT—2 szerződés érvényességét. Ebben a pillanatban úgy tűnt, hogy ezt az érdekes megállapodást nem fenyegeti közvetlen veszély. Május és június fordulójától kezdve azonban az amerikai magatartás megváltozott. A kanadai Halifax városában a NATO külügyminiszterek értekezletén az amerikai küldöttség már jelezte, hogy 1986 végén valószínűleg felmondja a szerződést. Röviddel ezután Weinberger hadügyminiszter lépett csatasorba és azt mondotta: a SALT—2 által ugyancsak maximált számú B—52-es stratégiai bombázókat alakítják majd át oly módon, hogy új fegyverzetük belépésével az Egyesült Államok túllépje a SALT— 2 korlátáit. Harmadjára fellépett Adelman. az amerikai fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatója, aki megerősítette, hogy Reagan elnök a jövőben nem tekinti majd kötelezőnek a megállapodás mennyiségi korlátáit. A „Nevada epizód’: óta tehát kedvezőtlen fordulat történt. Már nem any- nyira határozatlanságról, mint az agresszivitás fokozásáról, a SALT—2 egyezmény nyílt és egyoldalú felmondásáról való fenyegetőzésről lehet beszélni. Az amerikai politika most azzal indokolja ezt a forduKS) latot, hogy a Szovjetunió — úgymond — maga is megsérti a SALT—2 megállapodást/ A különös csak az, hogy az amerikai vezetés évek óta ugyanazokra a szovjet lépésekre hivatkozik — eddig azonban mégsem szánta rá magát ilyen határozott rohamra a SALT—2 szerződés ellen. (Egyébként a Fehér Ház az állítólagos szovjet szerződésszegéseket sohasem bocsátotta megvitatásra nyilvános fórum előtt — noha ennek lehetőségét a SALT—2 szerződés körültekintő módon megteremtette.) Az amerikai leszerelési politikában bekövetkezett új fordulat első eredménye, hogy június első hetétől kezdve növekedett a feszültség mind az Egyesült Államok és NATO-beli szövetségesei között, mind pedig az Egyesült Államokon belül. Ami a NATO-t illeti, gyakorlatilag az Egyesült Államok minden szövetségese — beleértve az angliai Tha- tcher-kormányt is — aggodalmait és fenntartásait hangoztatta. Ezt igen magas szinten fejezték ki: például Howe brit és Genscher nyugatnémet külügyminiszter nyilatkozatában. Magas szintű ellenállás tapasztalható amerikai körökben is. Érdekes módon a vezérkari főnökök kifejezetten katonai-szakmai okokból is ellenzik a SALT—2 felmondását, és ez az álláspontja Reagan talán legtapasztaltabb leszerelési főtanácsadójának. Paul Nitze- nek is. Tagadhatatlan azonban, hogy Amerikán belül az ellenállás némileg gyengült. Ennek legbiztosabb jele, hogy Schultz külügyminiszter, aki korábban a szerződés betartása mellett foglalt állást, újabban több támadást intézett a SALT—2 ellen. A vita még nem dőlt el. Az amerikai magatartás ke- ményedése azonban kétségkívül tovább rontja a nemzetközi légkört éppen azokban a hónapokban, amikor mind sürgősebbé válik a következő szovjet—amerikai csúcstalálkozó időpontjának meghatározása. — i — c A VILATI Irányítástechnikai Berendelések Gyára FELVESZ legalább 5 éves ipari gyakorlattal rendelkező VEGYÉSZMÉRNÖKÖT technológus munkakörbe, az alábbi technológiai feladatokra: galván felületbevonás, fém* és műanyag felületek festése, ragasztás, és ezekhez kapcsolódó fejlesztési kérdések. JELENTKEZÉS: a gyár személyzeti és szociálpolitikai osztályán 3301 EGER, Faiskola u. 9. Pf. 150. Telefon: 12*844 FELVESZÜNK PALACKOZÓ GÉPSORRA NŐI DOLGOZÓKAT. Fizetés teljesítménybér, kollektív szerződés szerint JELENTKEZNI LEHET: Borsodi Sörgyár Egri Kirendeltsége EGER, Kistályai út 4. Az elszánt többség