Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-21 / 145. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. június 21., szombat i .I;. m im KIS TÉTELEKBŐL - 280 MILLIÓ DOLLÁR Jól dolgoznak a megyei megbízottak Beszélgetés Gombocz Zoltán külkereskedelmi miniszterhelyettessel A külkereskedelmi tárca ma feltétlenül kulcsszerepet mondhat magáénak. Túl sok múlik a havi, negyedévi export-import jelentéseken. A magyar gazdaság a világpiacon mérettetik meg, s ha nem tudja eladni portékáit, akkor nemcsak a fejlődése lassul, hanem az ország adósságait is képtelen törleszteni, vagy legalábbis csak olyan áron, korlátozások bevezetésével, amelyek a fejlődés gátjai lehetnek. Nem véletlen hát, hogy az utóbbi években a külkereskedelmi cégek rugalmasabbak lettek, újabbak is alakultak, és egyre többen kapnak jogosítványt a külpiaci kereskedésre. Immár három esztendeje, hogy a Külkereskedelmi Minisztérum kiépítette a megyei megbízotti hálózatot. Pest megye kivételével mindenütt dolgozik ma már egy képviselőjük, s meglehetős sikerrel kutatják fel az exportra is alkalmas kis tételeket. Velence, Balatonszemes, Siófok, Zemplén, Berlin, Brandenburg, Guben, Riga Nyaraló szakmunkástanulók — Kétségtelen, hogy az utóbbi esztendőkben felértékeltük a kis tételek exportját, ha ugyanis mérleget vonunk a 25 millió forintnál kisebb értékű üzletkötéseknél, akkor az már nem jelentéktelen összeg — mondja Gombocz Zoltán külkereskedelmi miniszterhelyettes. — Tavaly 280 millió dollárt kasszíroztunk a kis üzletekből. És az is régi igazság, hogy nemcsak a nagy üzleten lehet keresni. Persze, utána kell menni, s majdnem ugyanannyit kell könyvelni, mint 5—10 millió dolláros üzletnél, de hát abból sincs annyi, hogy ne kéne megbecsülni a kisebbet is. Ma már a nagy, tradicionális külkereskedelmi cégeink sem átallanak kicsiben kereskedni. A Lignimpex például 200 hazai vállalattal, szövetkezettel áll kapcsolatban, sőt Zála, Vas és Somogy megyében önálló irodát is nyitottak — A megyei megbízottak is közreműködtek az üzletkötéseknél? — Természetesen, hiszen ez a dolguk. Eddig elégedettek vagyunk a munkájukkal, igazolták a megyei hálózat létét. Annak idején az volt a célunk, hogy általuk pontosan és gyorsan informálódhassunk, ott helyben kutassák fel az exportra alkalmas termékeket, s közvetítsenek a termelők és a külkereskedők között. A megbízottaknak az utóbbi három évben sikerült is újabb kisvállalatokat, szövetkezeteket bevonniuk az exportálók körébe, lamelyekkel eddig nem is volt kapcsolatunk. Nem tudtunk róluk, s ők sem gondolták, hogy egykét terméküket külföldön is érdemes felkínálni. Egyébként megbízottaink rendszeresen tartanak „tájértekezleteket”, ahol a megyei vállalatok vezetőit tájékoztatják a legújabb rendelkezésekről, s az esetleges problémákról. Különösen fontos most, hogy a cégek tájékozottak legyenek a január elsejétől érvényes új rendelkezésekről, amelyek a külföldi vállalatok magyar- országi befektetéseit, és a vegyesvállalatok alapítását szabályozzák. Természetesen ezeknek az ügyleteknek az előkészítésében és menedzselésében is részt vesznek majd megbízottaink. És még •egy szintén fontosnak ítélt feladat, hogy képviselőink figyelemmel kísérjék, segítsék a határmenti árucsere-forgalmat. — Az ország 18 megyéjében dolgoznak a külkereskedelmi megbízottak, de bizonyára nem egyforma sikerrel... — Beszélgetésünk elején említettem, hogy elégedettek vagyunk megbízottaink munkájával, mert meggyőződtünk róla, hogy mindent megtettek, ami módjukban állt. Ám ez nem jelenti azt, hogy minden megyében jól mennek a dolgaink. Sajnos, néhol nem ítélik, s kezelik fontosságának megfelelően a kis tételek exportját. így aztán a piacképes áruk köre túl lassan bővül, a tavalyi 280 millió dolláros export megegyezik az 1984-es exporttal, tehát nem sikerült előbbre lépni. iEz többek között annak is köszönhető, hogy sok termelő nem szívesen vállalja az exporttal járó jóval szigorúbb minőségi és szállítási követelményeket. — Az önök által összeállított lista, amely a megbízottak részéről felkutatott árukat sorolja fel, tucatnyi meglepetést tartogat. Ugyan ki gondolná, hogy gilisztahumuszra is van külföldön vevő... — És biztos érdemes tovább kutatni, hiszen akadhat még egy-két meglepetés. Bács-Kiskun megyéből például, aihonnan az említett gilisztahumusz is származik, fűrészgépeket exportált tavaly Iránba a Duna- vecsei Fémipari Vállalat. Egy szolnoki cég kalkulátor- tálcákat. míg egy bonyhádi szövetkezet faszén izzító edényeket szállított az NSZK- ba. A Csongrád megyében gazdálkodó balástyai tsz pedig szerszámosládákat adott el Ausztriában. Vagy ott van a Siimontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat. Báránybőrből készített gép- kocsihuzatot, amit az USA- ban adott el a Konsumex. Kj gondolta volna, hogy ebből is lehet tengerentúli üzlet, Ezekből a példákból is látszik, hogy érdemes jól körülnézni, mert minden apróságra lehet valahol vevő. Egyébként a most említett üzleteket is külkereskedelmi vállalatok, a Konsumex, Generalimpex, Che- molimpex, Teohnoimpex bonyolította. Tehát rájuk feltétlenül szükség van, s nélkülük nem tudunk változtatni azon a rossz arányon, amely ma jellemző. Eszerint ugyanis a felkutatott, reménybeli üzletek csekély hányada, mindössze tíz százaléka végződik üzletkötés-, sei. Reméljük, hogy a jövőben több sikerrel járunk, s talán már idén túllépjük a bűvösnek látszó 300 millió dolláros határt. Dalia László Nyaranta a SZOT megszervezi a szakmunkástanulók üdültetését is. Csaknem 200 ezer szakmunkástanuló tíz százaléka üdülhet idén SZOT-beutalóval. Legtöbben egyhetes turnusokban a ba- latonszemesi és a velencei Expressz kempingtáborban pihennek június 22-től augusztus 16-ig. A szakmunkástanulók a középiskolásokkal együtt nyaralnak, mindkét helyen négyágyas grabo- plast sátrakban helyezik el őket. A fő programot a fürdés jelenti, de emellett lehetőség nyílik gyalogtúrákra, autóbusz-kirándulásokra. sportolásra és különböző vetélkedőkre. Esténként diszkóban is szórakozhatnak. Előadóművészek, színészek, újságírók. sportolók keresik majd fel a balatonszemesi és velencei tábort. Többnyire késő délután tartják az irodalmi és a folklórműsorokat, valamint a politikai fórumot, míg a vacsora utáni órák többnyire a könnyűzenei műsoroké, filmvetítéseké és a tévézésé. Ezeken kívül még ■mindkét tábor külön önköltséges programokat is kínál. Autóbusz- és hajókirándulásokra is lehet jelentkezni, ezekről a helyszínen tájékozódhatnak a fiatalok. Balatonszemesen turnusonként 640. Velencén 140 szakmunkástanuló nyaralhat. mindkét helyen koedukált csoportokban. Nemcsak egyhetes beutalásra nyílik mód a Balaton mellett; Siófokon a közvetlen vízparti fekvésű SZOT- üdülőben 12 napos turnusokban pihenhetnek a fiatalok, csoportonként 300 fő. Az erdei sétákat és a kirándulásokat kedvelő fiatalokat a zempléni fenyvesek között fekvő Üjhutai SZOT Szakmunkástanuló-üdülő várja, ahova csoportonként 70 fiút és 40 leányt várnak. Korábban vadászkastély volt az az épület, amelybe elhelyezik őket. A többágyas hálótermeken kívül a társalgóban színes tv. társasjátékok, a szabadban kisméretű futball-, röplabda-, tekepálya és pingpong nyújt szórakozást. A környéken erdei gyalogtúrákra van lehetőség, ezért a beutaltak ennek megfelelően öltözetet, tréningruhát. túracipőt vigyenek magukkal. Szerveznek egész napos autóbusz-kirándulásokat is Sárospatakra. Külföldön is üdülhetnek a szakmunkástanulók. A szakmai és tanulmányi versenyek legjobbjai a Berlin közelében lévő tóvidéken az NDK szakszervezeti központjának. az FDGB-nek ifjúsági táborában, Ferch-ben kéthetes jutalomüdülésben részesülnek. Itt tíz-tizenkét ország fiataljaival együtt tölthetik a tizennégy napot Ugyancsak az NDK-ban, Brandenburgban, valamint a lengyel határszélen fekvő Guben városkában is üdülhetnek a fiatalok. Ezenkívül eljuthatnak a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosába. Rigába is. A beutalókat a szakmai központok, a szakmunkástanulók létszámával arányo san kapták meg, s ezeket az alapszervezetek a tanulásban és a munkában legjobban kitűnt fiataloknak adják oda. Tapasztalatok és kérdfijelek Cikkünket vitaanyagnak szánjuk. Elsősorban a vállalati vezetőknek ajánljuk azzal a törekvéssel, hogy válaszoljanak, reagáljanak >a leírtakra. Természetesen valamennyi olvasónknak, a téma aktualitása kapcsán. MŰSZAKI FEJLESZTÉS Egy percig sem vitatva az innováció, illetve gazdaságunk innovatív korszakának sürgető szükségességét, engedtessék meg, hogy figyelmeztessünk a kisebb léptékű, de a vállalat mindennapi munkafolyamatainak szerves részét alkotó műszaki fejlesztés nem csekélyebb jelentőségére. Mivel a gazdasági szabályozás jelenlegi rendszere nemcsak az innovációt, de általában a fejlesztési törekvéseket sem honorálja megfelelően, s mert kialakulóban van egy olyan szemlélet, amely „dupla vagy semmi” jelszóval nagy horderejű innovációk lehetősége híján lekicsinyli a műszaki fejlesztést, a gazdálkodószervezetek egyre-másra még adott lehetőségeiket sem használják ki. Nyugtalanító, hogy nem vált létérdekévé a vállalatoknak a műszaki fejlesztésben dolgozók valóságos érdekeltségének megteremtése. Komplex cselekvés- rendszerként Az innováció nagyobb léptékű újítás, „nóvum"; a „kisebb” fejlesztések viszont az innovációra ráépülő újítások. Ha az 1970 óta eltelt másfél évtizedet megvizsgáljuk, kiderül, hogy az Egr Dohánygyárban a „kisebb” fejlesztések halmozott eredménye nagyobb volt mint a nagyoké (önmagukban). Ez utóbbiak a kutató-fejlesztő szervezettől indultak ki, a fejlesztések viszont a vállalatban, a termelés színhelyén. Az is tény, hogy valamely újabb, nagyobb fejlesztés nélkül a kisebb fejlesztések potenciális folyamata elapad. A strukturális jelentőségű innovációk után 10—15 évig 'tart az ehhez fűződő fejlesztések és eredmények sorozata. Termékeink versenyképessége korszerűségüktől függ, márpedig a versenyképesség számunkra létkérdés. Ebben, a korszerűségben és a piac- képességben, a termelés műszaki színvonala ölt testet, s ennek leglényegesebb eleme a technológia korszerűsége. Ám vigyázzunk: „műszakilag korszerű"-Ti olyan technikai eljárás (termék) értendő, amely az illető vállalat adottságai mellett gazdaságosan és jövedelmezően funkcionálhat, illetve állítható elő. A „fejlesztés” mindaddig csak technikai újdonság, míg gazdaságosan nem alkalmazható. Azt a tapasztalatot, hogy a műszaki korszerűség a gazdaságosságnak alárendelt kategória, az olyan követő iparág, mint a dohányipar, kc-án megszerezte. Az egyes válla’átok szempontjából re- atív , műszaki korszerűség. A mi cselekvésünk vezérfonala nem a merőben újnak a fölfedezése, hanem a viszonylag legkorszerűbbnek az adaptációja. Ha van lehetőségünk fejleszteni, mérlegre kell tennünk, nrfre legérdemesebb költeni. Napra készen kellett tartani információinkat arról, mi az eltérés a mi állapotunkban a legkorszerűbbhöz képest, s azt kellett kutatnunk, hogyan tudjuk legkifizetődőbben, de ábrándok kergetése nélkül, ezt a rést szűkíteni. A fejlesztést mi komplex cselekvésrendszerként fogjuk fel. Az új technika, az új technológia nem egyszerűen gép és anyag; valójában gép, anyag és ember. Az új technológia gazdaságosan bevezethető annál a vállalatnál, amely már rendelkezik a szükséges feltételekkel, elsősorban azzal az emberi műveltséggel és képzettséggel, mely az embereket az új eljárások fölényes urává teszi. Gazdaságos lesz viszont ez a technológia ott, ahol a kollektíva erre fölkészületlen? Ebből származnak a csalódások: méregdráj ga berendezés, ötvenszázalékos kihasználás. A fejlesztéshez nálunk hozzátartozik a műszaki és kezelőszemélyzet oktatása és kiképzése, gyakorlatra küldése a külföldi üzembe, külföldi oktatók meghívása, mielőtt az új technológia átvenné az uralmat a 'régi fölött. Versenyképesség és korszerűség Mi több: a folyamatot még messzebb kell kezdeni. Már a döntés előkészítésénél. A fejlesztési döntés előkészítésébe már be kell vonni az összes érintettet: mérnököt, szerelőt, műszerészt, gépkezelőt, üzemvezetőt és művezetőt. Ma már, bizonyos értékhatáron felül, a döntés maga a vállalati tanácsra tartozik. Ha az új technika és technológia koncepciója eleve közkinccsé válik, az eredmény minősége félig máris biztosított. A minőség láncában — mely vállalati filozófiánknak régi szegletköve — o munka minőségét az határozza meg, képes-e a vezetés érdeklődést kelteni a dolgozó emberben a munka, a konkrét feladat iránt. Nem ■mindegy, hogy az új • eljárásban fásult, személytelen robotot ilát-e az ember, vagy működőképességeinek örömét érzi-e meg benne, Ez már a fejlesztés hatékonyságának ismérve. A jövedelmezőség ugyanis egy abszolút szám; a gazdaságosság viszonyszám, mely a költségek és az eredmény arányát mutatja; a hatékonyság viszont a kettő együtt, s ezen túl az összes kedvező hatás együttvéve. Ezt a hatékonyságot, ez a többleteredményt hozó fejlesztés a döntő, amely nemcsak az adott termék minőségi színvonalát emeli, hanem általában és minden tekintetben kedvező hatással van az adott terület munka- körülményeire. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy szoros az összefüggés a termelés, a technológia és a termék korszerűsége között. Korszerű, versenyképes cikk csak korszerű technológiával állítható elő. Jelentős többletráfordításokkal, egy ideig áthidalhatjuk a rést a termék és előállításának korszerűségi szintje között, de a technológia elmaradása végül is lehetetlenné teszi a versenyképes áru termelését. Ma már a piacbővülés lehetővé teszi a korszerű lízingmegoldásokat. A tőkeszegény vállalat nem vásárol, hanem bérel, és ha az előbbiek értelmében jól használja fel a bérelt berendezést és hatékonyan alkalmazza az új technológiát, a komolyabb fejlesztési beruházások útja is megnyílik előtte. Az ilyen fejlesztési beruházások azonban csak kiterjedt vizsgálatokon alapulhatnak. Az innováció felgyorsításával kellene válaszolni A kritériumrendszerben a meghatározó külső környezeti tényezők közül kiemelkedik a kormányzat és a politika, amely a gazdasági szabályozórendszeren keresz- tül befolyásolja a tudományos-technikai területet, ennek intézményeit, valamint a piacot. A gazdaságpolitika általános céljai és alaptendenciái világosan kirajzolódnak és jól prognosztizálhatók. Annál kevésbé előrejelezhető az előfeltételek alakulása, tehát éppen a vállalatok lehetőségei és mozgástere ebben a világgazdasági kényszerek és belső rendszerfeltételek szorította közegben. Tény, hogy a vállalati stratégia kialakításának folyamatában a gazdaságpolitika komoly bizonytalansági tényezőt jelent. Következésképpen, mind az innovációs, mind a fejlesztési politika megtervezésében rögzíteni kell a kormányzati-politikai feltételrendszer prognózisait, bizonytalansági tényezőikkel együtt. Ezek befolyásolják a hosz- szú távú döntéseket. Nemcsak a fejlett országoktól való lemaradásunk okoz gondot, hanem a fejlődő országok versenyével is mindinkább szembe kell nézni a magasabb színvonalú termékek piacán. A magyar gazdaságnak az innovációs folyamatok felgyorsításával kellene válaszolnia a kihívásra. Ehelyett a műszaki fejlesztésnek a presztízse csökkent, az egyensúlyi helyzet visszanyerésének első d- legessége lelassította a berendezések korszerűsítését. A vállalatok eredményességének megítélésében egyol- dalúan az exportvolumen a fő szempont, az exportgazdaságosság háttérbe szarul. Veszélyesen összezsugorodott a belső piac becsülete. A fejlesztések mindjárt a külpiacon méretnék meg, holott az új termékek és eljárások még fejlettebb országokban és nálunk jóval nagyobb külkereskedő nemzetgazdaságokban is először a belső piacon hasznosulnak. Gazdaságirányításunk nem ösztönzi a fejlesztést: o jövőbe tekintő fejlesztő vállalatok hátrányokat kénytelenlek elviselni, például a keresetnövekedés tekintetében. Kölcsönhatás van tehát a műszaki ^tudományos fejlődés üteme és a gazdaság általános megújulóképessége •között. A gazdaságirányítás - egész ösztönzőrendszerének megújítására van szükség, jólléhet ez nem is fejezi ki a teljes problémakomplexu- ■mot. Minek nevezzük ezt? Talán a minőség forradalmának? Ne kalandozzunk az ■irodalom területére. Azt a kérdést azonban föltehetjük: ■vajon a tudományos-technikai forradalom egyszerűen a korszerű technológiák bevezetését jeleniti-e? Ezzel együtt az elavult termelési viszonyok, szervezeti dogmák, beállítódások és tájékozottsági keretek felváltását újakkal, a termelőerők ■mai fejlettségi szintjének megfelelőkkel ? Dr. Domán László az Egri Dohánygyár igazgatója
