Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-14 / 112. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. május 14., szerda 3. KULCSSZAVAK: EXPORT, HATÉKONYSÁG, MINŐSÉG A Yilati-ban — a VII. ötéves tervről Napjainkban minden termelési egység legfonto­sabb feladata, hogy a VII. ötéves terv nagy cél­kitűzéseihez kapcsolódva megvalósítsa a maga — kisebb, ám korántsem jelentéktelen — elképzelé­seit, stratégiáit. így vannak ezzel a Vilati Egri Gyárában is. Dr. Renn Oszkárt, a cég főmérnökét arra kértük, készítsen velünk rövid értékelést az elmúlt öt esztendőre vonatkozóan, és vázolja fel a következő periódusra megfogalmazott terveket. — Azt mondhatom — kez­di a beszélgetést —, hogy a VI. ötéves terv számunk­ra — az adott, cseppet sem könnyű körülmények köze­pette is — sikereket hozott. Árbevételünk ebben az idő­szakban 3 milliárd 600 mil­lió forint volt, ami több mint 700 milliós évi átla­got jelent. Az eredményes­ségünk növekedését csak még jobban aláhúzza az a tény, hogy mindezeket csök­kenő létszámmal értük el. A nettó gyári eredményünk meghaladta az 1 milliárdot, s az ipari-anyagmentes ter­melésben is folyamatos ja­vulásnak lehettünk tanúi. — Mégis, minek köszön­hetően lettek ilyen „szépek" ezek a számok? — A magyarázat volta­iképp egyszerű. Nagy fi­gyelmet fordítottunk a ha­tékonyságra. Ezen túlmenő­en a takarékossági intézke­dések is kedvező hatásúak voltak. Jelentősebb techno­lógiai fejlesztéseket, illetve beruházásokat, sajnos —, az ismert népgazdasági hely­zet következtében — nem tudtunk megvalósítani. Ná­lunk ez különösen problé­más lett volna. mivel be­rendezéseink döntő hányada tőkés importból származik. Így ezek cseréjére az emlí­tett időszakban nem volt lehetőségünk. — Ügy tudom, a folyama­tos munkaellitás biztosítá­sa is csak üggyel-bajjal ment... — Igen, mert mind a bel­földi. mind a szocialista or­szágok beruházásai csök­kenő tendenciát mutattak, ©ár, az exportbevételünk még így is önmagáért be­szél, mert termelési érté­künk 54 százaléka innen származik. Szállításaink fő­leg a szoc’alista piacokra — elsősorban a Szovjetunióba — irányultak. A tőkés re­lációra már kevésbé lehe­tünk büszikék, mert ez az összes exportnak csak 3—4 százalékát adta. Valójában azért kedvezőbb a kép, mert termékékkel — közveatve — hozzájárultunk a ma­gyar gépipari vállalatok tő­kés országokba történő ki­viteléhez. — Milyen megfontoláso­kat szem előtt tartva in­dultak neki az új tervcik­lusnak? — Konkrét számokat nem fogalmaztunk meg, in­kább elvi jelentőségű cél­kitűzéseket készítettünk. Még hatékonyabb foglalkoz­tatással akarjuk elérni a folyamatos munkaellátást, biztosítani versenyképessé­günk megőrzését és növel­ni az eredményeket. Ennek egyik előzménye az volt, hogy tüzetesen megvizsgál­tuk a piaci lehetőségeinket. Sajnos, azt tapasztaltuk, hogy hiú remény lenne, ha a beruházási piac élénkü­lésére számítanánk. Az azon­ban mindenképpen örvende­tes, hogy az előrejelzések szerint a Szovjetunióba irá­nyuló kivitelünk nagyfokú stabilitást hoz majd. Szál­lítunk oda korszerű vasúti helyfoglaló rendszereket, az­tán az autók és motorok vizsgálatához szükséges pró- bapadokat, továbbá az olajkutalknál használatos mérő- és értékelőberende­zéseket. E három termé­künk kivitelére szerződést kötünk a partnerekkel. Az elsőt már „tető alá hoztuk”, a másik kettő pedig a vég­ső stádiumában van. — A tőkés oldal továbbra is szerény marad? — Fokozni akarjuk a ma­gyar gépipari vállalatok tő­kés kivi telén ok támogatását, méghozzá korszerű vezérlő- berendezések gyártásával. Persze az is igaz, hogy bő­víteni szeretnénk a közvet­len exportkapcsolatainkat is. Már kooperálunk például egy svájci—amerikai cég­gel. Ebben az esztendőben nagymértékben javult egy korszerűsített technológiával dolgozó — nyomtatott áram­köröket készítő — üzemünk exportlehetősége: Svédor­szágban és Finnországban érdekeltek. — Gondolom, a műszaki fejlesztéseket sem 1 hanya­golhatják el... — Nem bizony. Sürgető feladat \az lelavult techno­lógia és géppark felfrissíté­se. Vállalatunk ezért min­den olyan lehetőséget ki­aknáz. amelyet a tárcaprog- ramok és az OMFB pályá­zatai kínálnak a korszerű­sítés érdekében. Ha nem akarunk lépéshátrányba ke­rülni a konkurenciával szemben, akkor nem ülhe­tünk a babérjainkon. Egyik fővárosi egységünk gyárt­mányfejlesztő tevékenysége is arra törekszik, hogy a piaoi igényeket lehetőleg a legmagasabb szinten elégít­hessük ki. — Milyen módon próbál­ják megvalósítani a még hatékonyabb foglalkozta­tást? — Ha csak egy mód van rá. akkor a létszámunkat nem gyarapítjuk. Erre a lé­pésre csak abban az eset­ben szánnánk el magunkat, ha olyan rendkívüli felada­tok adódnának amelyek a jelenlegi kapacitásunkat fo­kozottan megterhelnék. Gon­dosan tanulmányozzuk min­den egyes munkahelynek a termelés folyamatában be­töltött szerepét. Ezzel az optimális kihasználtságot kívánjuk elősegíteni. Tö­rekszünk valamennyi költ­ségtényező — anyag, ener­gia stb. — takarékos keze­lésére. Termékszerkezet-vál­tozást nem tervezünk, de a meglévő struktúrán belül átrendezéseket hajtunk majd végre. — Nem szólt még a mi­nőségről ... — Eleddig megfeleltünk a legszigorúbb követelmények­nek is. Viszont tisztában vagyunk azzal is, hogy a nívót napról napra emelni kell, különben elmaradunk a versenytársaktól. — Sikerek esetén mit vár­hatnak az itteni dolgozók? — Megfelelő eredmények elérésekor mi sem leszünk szűkmarkúak, s évi 7—9 százalékos bérfejlesztést biz­tosítunk. De hangsúlyozom, hogy csak akkor lesz vas­tagabb a boríték, ha mögöt­te ott áll fedezetként a jól végzett munka. Az elképzelések kétségkí­vül kecsegtetőek. De hogy ne csupán vágyak maradja­nak, arról az ottaniaknak kell gondoskodniuk. Sárhegyi István Első kommunista lapunks a Heves Népe 40 ÉVVEL EZELŐTT Negyven éve jelent meg első megyei kommunista lapunk. Sajtóbibliográfiánk ugyan van, de megyei sajtótörténetünk még megírásra vár. Ennek elkészítése rendkívül időigé­nyes, s így hosszú évek munkájának gyümölcse lehet majd. Célszerűnek tartom egy részletes és alapos megyei sajtó- történet megírása és kiadása előtt helyi sajtónk múltjának korszakonként! illetve hírlaponként! feldolgozását. írásom­ban a Heves Népe történetét dolgoztam fel — az adott terjedelmi korlátok között — csak tömören. IV/1. A Heves Népe volt az el­ső megyei jellegű kommu­nista lapunk. Az 1945 ja­nuárjában induló Hatvani Közlöny, az MKP hatvani csoportjának lapja, az 1945. április 1-től megjelenő Gyön­gyösi Néplap pedig az MKP gyöngyösi szervezetének or­gánuma. Ezek tehát csak he­lyi hírlapok voltak. A lap indításának első írásos nyomát az MKP me­gyei bizottsága 1946. január 5-i ülésének jegyzőkönyvé­ben találhatjuk. Az ülésen szóba került a lapengedély megszerzése és a szerkesztő személyének kérdése is. Dön­tés azonban nem született. A párt 1946. február 17-i, első megyei konferenciáján a megyei titkárnak, Súlyán Györgynek, egy felszólalásra adott válaszából megtudjuk, hogy: „Már minden intézke­dés megtörtént a lapenge­dély megszerzése iránt. He­ves Népe címmel remélem meg is indulhat és a legne- velöbb és leghatásosabb esz­közünk lesz.” A megyei párt­végrehajtóbizottság 1946. február 19-i ülésén Gazdag Ervint bízták meg a szerve­ző munka irányításával. Ö megszerezte a lapindításhoz a párt Központi Vezetőségé­nek elvi hozzájárulását. A megyei párt-végrehajtóbi­zottság 1946. március 15-re tervezte a lap indítását, de első száma csak május 1-én jelenhetett meg. Erről beszámolt az SZDP megyei lapja, az Igazság is: „Heves Népe címmel a kom­munista párt megyei szerve­zetének kiadásában új heti lap indult Egerben. Felelős szerkesztője Kolacskovszky Lajos, megyénk tudósszám­ba menő főlevéltárosa, aki­nél szakképzettebb marxis­ta alig található területün­kön. Az új lap első száma május 1-én jelent meg, és Gyöngyösön készül. A ma­gunk részéről testvéri sze­retettel köszöntjük új lap­társunkat, és őszintén örü­lünk annak, hogy ezután még egy lap áll a reakcióellenes küzdelem és a haladás szol­gálatában.” A lap az induláskor fel­vett Heves Népe címet 1947. január 5-től megváltoztatta. Március 28-ig Heves Népe — Gyöngyösi Néplap, s már­cius 28-tól ismét Heves Né­peként jelent meg. Indulásától kezdve az MKP Heves megyei orgánuma volt. Az első szám megjelenésé­től 1946. szeptember 21-ig minden fejlécen olvasható a felírás: „Az MKP Heves me­gyei lapja." Később a lap jellegére utaló kifejezések változtak, de az újság a megszűnéséig az MKP-é volt. A szeptember 21-i számtól már demokratikus lapnak nevezi magát, no­vember 10-től pedig de­mokratikus néplapnak. 1947. január 5-től február 2-ig az MKP vármegyei lapjaként jelent meg. Február 2—23-ig a szerkesztőség nem jelölte külön a lap jellegét. Feb­ruár 23-tól március 28-ig i?mét demokratikus lapként jelent meg, március 28-tól megszűnéséig pedig demok­ratikus néplapként. A lapot közvetlenül az MKP megyei végrehajtó bi­zottsága irányította, a köz­ponti irányítást pedig a párt Központi Vezetőségének saj­tóosztálya végezte. Az indulástól 1946. no­vember 10-ig a szerkesztést Kolacskovszky Lajos végez­te. November 10-től Tanner Józseffel együtt szerkesztet­ték a lapot, de a fejlécen akkor is Kolacskovszky La­jost tüntették fel felelős szerkesztőként. 1947. január 5. és március 28-a között a felelős szerkesztő mellett fő- szerkesztője is volt a lap­nak. A felelős szerkesztő tisztet dr. Márai János, a fő- szerkesztői tisztet pedig Sar- kadi János töltötte be. Már­cius 28-tól a megszűnéséig csak felelős szerkesztője volt a lapnak. Ezt a munkát jú­lius 28-ig Sarkadi János lát­ta el. Időközben Sarkadit betegsége miatt Kolacskovsz­ky Lajos helyettesítette, de felelős szerkesztőként ekkor is Sarkadi Jánost tüntették fel. A július 28-i számtól dr. Setét András ügyvéd volt a felelős szerkesztő. Az au­gusztus 31-i számon már Romhányi Ferenc szerepelt szerkesztőként. Felelős kiadója 1946. vé­géig Fazekas János volt, 1947. január 5. és március 28. között pedig Romhányi Ferenc. Március 28-tól au­gusztus 31-ig a kiadói tisz­tet Súlyán György, az MKP megyei titkára látta el. az augusztus 31-i számún Rom­hányi Ferenc szerepel ki­adóként. (Folytatjuk) Szecskó Károly Szél Ferenc és Kerek László kötözött sonkát készít Gyöngyösről a vásárlókhoz . A Heves Megyei Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat­nál az elmúlt ünnepekre csaknem 100 tonna speciális készítésű füstölt árut készí­tettek. A megyei mellett, a gyöngyösiek segítettek at főváros ellátásában is. A hagyományos termékeken kívül készültek olcsó, ízletes töltelékáruk is. Smid Ferenc a füstölőből szállítja a raktárba az árut (Fotó: Szabó Sándor) VÁLTOZÁSOK A STRAND KORUL Ilyen lesz a fürdőnegyed Egerben Egyre szépül, gyarapszik a vendégváró Eger, s mi­közben változik, természete­sen nem csak a kiránduló­kat. turistákat, hanem a helybelieket is megörvendez­teti, bizakodással tölti el. A belvárosi műemléknegyed, a Szépasszony-völgy mellett legújabban a strandkörnyék csinosítása, fejlesztése ke­rült napirendre. A Tiha mér - szomszédsági terület, illetve a fürdőrész már elkészült részletes rendezési tervei alapján most a beépítési programon dolgozik a Köz­ti, mi több: az első elkép­zelések rövidesen testet is öltenek. Az álmok megvalósításá­ban — mint Molnár Miklós- né és Zámbori Ferenc. a megyei tanács osztályvezetői elmondották — a SZOT gyógyüdülő-szállójának épí­tése jelenti a nyitányt. Az impozáns, új létesítmény a volt „lakatosárúgyár” he­lyén emelkedik majd, s 166 szobájával, 332 ágyával, il­letve ugyanennyi pótágyá­val egészségügyi célokat és családos pihenést egyaránt szolgálhat. A beutaltak magas szín­vonalú ellátásához igénybe veszik a már meglévő, úgy­nevezett tisztasági fürdőt is. Az épületet némileg átala­kítják, s hozzá igazítják, csa­tolják az újhoz. Ott pedig, ahol most még az üdítőital- palackozó üzem. az épület­karbantartók központi tele­pe, s néhány lakás van: kel­lemes park, tágas gépkocsi­parkoló lesz, egészen a Ker­tész utcáig. Sarkosan emelkedik majd a hotel két szárnya három­három szinttel, tetőtér-beépí­téssel, s közös bejáratuk ele­gáns előcsarnokra, recepció­ra, dohányzó, valamint más helyiségekre, ' játéktermekre nyílik. A belső udvar má­sik oldalát „lepényépület” zárja a „Platán” felől, aho­vá a konyha, az étterem, a gépház kerül, tetején egy nyolcszögletes török kávézó­val, valamint a hozzá tarto­zó terasszal. Az üdülő-szálló működéséhez szükséges mű­helyek a már említett je­lenlegi fürdőház felett kap­nak helyet. Az összesen 266 millió fo­rintos beruházással készülő létesítmény megjelenésében — fadíszítésű homlokzatával, sajátos, egyedi nyílászárói­val, műemlékpalás fedésével — a régi fürdővárosok han­gulatát, romantikáját idézi. S az említetteken kívül presszójával, kiállításokra is alkalmas társalgójával minden bizonnyal remek szórakozást, kikapcsolódást, nem utolsósorban pedig a gyógyászati rész a tangento- ros kezeléssel, masszázsával páratlan felüdülést biztosít. A generálkivitelezésre ver­senytárgyalás útján megbí­zást kapott a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója, Szamos Gábor tá­jékoztatása szerint még eb­ben a hónapban hozzálát­nak a feladat teljesítéséhez, s átlagosan 100—150-en, csúcsidőben talán háromszá­zan is dolgoznak a munkán. Mert az a cél, hogy 1988. november harmincra átad­ják az építményt, s a követ­kező szilveszterkor, újévkor már használhassák is a be­utalójegyek tulajdonosai. A Szövterv álmaiból meg­valósuló épületegyüttes szin­te követeli, hogy Eger az ed­diginél élénkebben alkal­mazkodjék korábban kiví­vott gyógyüdülőhelyi rang­jához. Máris szó van a vá­ros nagy kincsének foko­zottabb hasznosításáról, több más mellett arról, hogy amennyiben az értékes víz forráshelyétöl távolabb is vezethető, bizonyos mérték­ben gyógyszállóvá fejlesztik az Eger Hotelt vagy a Par­kot. Ugyanakkor keresik a megoldást a nyitott uszoda sorsával, valamint a régóta áhított tanmedencével kap­csolatban is. S most legalább a strandbejárat korszerűsíté­sének gondolatával is fog­lalkoznak. Reméljük, hogy a törek­vések sikerrel járnak, s a 'jövőben nem csupán törté­nelmi emlékeiért, jó borá­ért, hanem kitűnő vizéért, a gyógyulásért is érdemes lesz megyénk székhelyét mind nagyobb számban felkeresni, megszeretni. fgyóni)

Next

/
Thumbnails
Contents