Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-13 / 111. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1986. május 13., kedd SZOT-DÍJASOK Két évtized, télszáz szerep Keszthelyi kulturális k kínálat Egy egészségesen jókedé- lyű. magabiztosnak látszó fiatalember nyitott be a budapesti Zeneakadémia 10- es termébe a tehetségku tató bizottság elé 1960-ban. A bizottság elnöke Forray Miklós volt, aki rögtön telítette a kérdést: „Mit a kar énekelni?” Az ifjú s etve válaszolt: „Az idősebb Germont áriáját a Traviatából!” De már a következő pillanatban megbánta, amit mondott. A Germont-ária kottáját otthon hagyta. Egyáltalán semmiféle kotta nem volt nála. csak a Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár . .. zongorakísérete. azt is kinnfelejtette a folyosón, a nagybátyjánál tévő táskában ... Szívesebben énekelte volna a szép erdélyi népdalt, de Forray szigorú volt: „Halljuk a Germont-áriát...” Valaki leütött egy Desz-dúr akkordot, és Sólyom-Nagy Sándor — mert ő volt az ifjú — rákezdett az áriára. Senki sem kísérte zongorán.. . Valahogy így indult az opera énekesi pályáján éppen húsz esztendővel ezelőtt kezdő, ma már Lisztdíjas, érdemes művészi címmel kitüntetett énekművész életének legfontosabb szakasza, a siklósi gimnáziumi énekkar legszebb hangú diákjának művész' életútja. Aki egyébként szépen szavalt is az alma mater egy- egy ünnepi műsorában. Nemesen tiszta hangjának lei- fedezője az énekkar vezetője, Turza Imre volt, az ö kezdeményezésére kerül; a fiatalember a főiskolai bizottság elé . .. — Nem voltam ott azért olyan magabiztos — vallja ma már operaházunk neves baritonistája. — A Germont- ária mindig magas volt nekem ott pedig az eredeti hangnemben énekeltették velem. Azt hiszem, annak köszönhetem, hogy felvettek a főiskolára, hogy az ária végére is megmaradtam az eredeti hangnemben. 7 — Milyen előképzettséggel kezdte a főiskolai tanulmányokat? — Valójában semmiféle előtanulmányokat nem végeztem. Egy-egy féléven át tanultam zongorázni, lustán és felületesen. Édesapám a siklósi amatőr zenekarban játszott, nagybőgőn. Egyébként agronómus volt. Igaz, ha a rádióban operaközvetítés volt. azt az egész család csöndben, áhítattal hallgatta. Ennyi zenei indíttatásban részesültem csupán otthonról. Volt is gondom a főiskolán, ahol előbb kétéves előkészítőt kellett el- ' égeznem, mielőtt az apera- tanszakra járhattam volna. — Végül is — úgy tudom a főiskolán behozta lemn- i adását. — Igen, sőt az operatanszakon már a második és harmadik évet összevonva végeztem el. Ügy látszik, időközben javult a szorgalmam. 1966-ban végeztem a 'tanulmányaimmal, s még abban az évben felvettek az Operaházba. — Hány szerepet énekelt az elmúlt két évtized alatt? — Félszáznál is többet, hatvanat talán, ebből legalább negyven főszerep volt. Ezek persze csak számok, de hogy mit csináltam jól vagy rosszul, nem nekem kell eldöntenem .... — A legújabb kitüntetés, a SZOT-díj, s az előzőek, valamint mindaz a siker, amely már külföldön is ismertté tette a nevét, gondolom, eldöntötte az előbbi kérdést. — Igen, magam is így érzem. És ez is hozzásegített az évek során egy kevés önbizalomhoz, amiből bizony akkor, negyedszázada egyáltalán nem bővelkedtem annyira, amennyire ez — mint ön mondta — látszott volna rajtam Szomory György Új kirándulóközpont Gemencen A gemenci erdő szélén. Szekszárdtól hat kilométerre új kirándulóközpont nyílt. A Tolna Megyei Tourist kezelésében lévő épületegyütteshez 70 személyes étterem büfé és információs iroda is tartozik. Az új létesítménytől indul majd a kisvasút a gemenci erdőbe. (MTI-fotó: Gottvald Károly felvétele — KS) Gazdag és változatos kulturális programmal várja az idei nyáron a hazai és külföldi vendégeket Keszthely. A sokszínű kínálatból kiemelkednek a Festetics- kastélyban és a Karmelita templomban rendezett hangversenyek, amelyeken olyan kiváló művészek lépnek fel, mint Gabos Gábor, Rohmann Imre, Simándy József, Le- hotka Gábor, a szovjet Hév Vlaszenko, az NSZK-beli Trandel Pilz. Nem maradnak vonzó koncertek nélkül a könnyűmuzsika rajongói sem. Többek között Kovács Kati, Soltész Rezső, a Dolly- Roll és az R~GO együttes vendégszerepei a városban. Az operettkedvelők Eise- mann Mihály Egy csók és más semmi című zenés játékát láthatják a Békés megyei Jókai Színház társulatának előadásában. A folklór hívei számára a Budapest Táncegyüttes, a helybeli Georgikon Népi Együttes, valamint az Országos Szövetkezeti Néptánc Fesztivál legjobbjainak fellépése ígér emlékezetes estéket. A balatoni múzeumban Goya grafikáiból, a Gold- mark Művelődési Központban Mikus Gyula festőművész alkotásaiból nyílik tárlat. Az .idei nyár újdonsága a július 4. és augusztus 17. között sorra kerülő Helikon Nemzetközi Zenei Fesztivál, amelynek központja Keszthely lesz. Ennék keretében két külföldön élő. világhírű magyar zongoraművész, Sebők György és Cziffra György mesterkurzust tart a Festetics kastélyban. s ugyanott — július 20*án, illetve augusztus 5-én — hangversenyt is adnak. Heti könyvajánlat EUROPA KÖNYVKIADÓ Frayn_ Michael: Bádogemberek. (Vidám könyvek) Inoue Jaszusi: Utazás a Fudaraku-paradicsomba. Elbeszélések. Matevszki, Mateja: Esők. Versek. ÁRKÁDIA Oates, Joyce Carol: Bellefleur, avagy a családi átok. 1—2. kötet. KOSSUTH KÖNYVKIADÓ Kertész Erzsébet: A fejedelemasszony. Zrínyi Ilona MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ Vay San-olta: Régi magyar társasélet (Magyar Hírmondó). SPORT Pintér István: Beckenbauer. Valós tényeket tartalmazó regényes életrajz. STATISZTIKAI KIADÓ: Magyar statisztikai zsebkönyv, 1985. A telefon Stefan Bittmann Vártam, amíg a feleségem egészen közel ért az ajtóhoz, és amikor a kezét a kilincsre tette, gyorsan felemeltem a telefon- kagylót. — Én igazán nem tudom, igazgatóhelyettes elvtárs — mondtam ikedvetlenül —, még ha egy másik nap lenne, de ma péntek van, és már van programunk... A kezemmel letakartam a kagylót és odasúgtam a feleségemnek: — Az igazgatóhelyettes. Már megint íkitalált valamit. — Visszafordultam a telefonhoz. — Hát igen, igen. De nem mehetne Sopokles? ö is tud németül, még jobban mint én. Vagy úgy! Szolgálati útra ment Prágába ... Értem... Na és mi van Klabzubával? Beteg? Igen, értem. Hát mit tegyünk ... Szóval vasárnap este jönnénk vissza. Hát jó, igazgatóhelyettes elvtárs, majd megmondom a feleségemnek... Igen_ átadom. Persze, viszontlátásra. Letettem a kagylót és a feleségemhez fordultam. — Azt mondta, üdvözöl téged. És bocsánatot kér, mert elrontja a víkendün- ket. — Mi történt? — kérdezte a feleségem, miközben a televízió képernyőjét nézte. — Hogy mi történt... mondtam idegesen. — Hát megjöttek azok a németek és nincs, aki foglalkozzék velük. De hiszen tudod. — Tudom — sóhajtotta, és kikapcsolta a televíziót. — Mit készítsek? — Mit tudom én ... Csak vasárnap este jövünk visz- sza. Azt nem tudom, miért mindig én ... — Két ing elég lesz? — szakított félbe. — Elég. De a nyakkendőt se felejtsd el, kérlek. És a pizsamát természetesen ... — És tulajdonképpen hová mentek? — kérdezte. — Hát hová mennénk? A gyönyörű vállalati üdülőnkbe! Mint mindig, természetesen. Behúzta a zárat az utazótáskámon, és kacéiran mondta: — Remélem, i gondolsz rám. — Természetesen, szerelmem — válaszoltam. — Mint mindig, természetesen — tette hozzá. — Hát persze — mosolyogtam rá. — Mint mindig. Búcsúzóul szájon csókoltam és kimentem a folyosóra. Megvárta, amíg odaértem a liftajtóhoz. és amikor felemeltem a kezem. hogy megnyomjam a hívógombot, megszólalt: — Elfelejtettem mondani neked: már második napja rossz a telefonunk . . . (Fordította: Lipcseyné Bánfalvi Júlia) Kallódó diplomák (ii.) Ügy tűnik, Szél Júlia nem nyugszik bele. hogy a diplomák összességét nemzet! vagyonként kezelendő, ne tárja fel azokat az okokat részleteiben is, amelyek értékzavarokhoz vezetnek. A pályaelhagyókról szólt előző adásában, felsorolva azokat a diplomásokat — tanár, mérnök, közgazdász —, akik más területeken keresik boldogulásukat. Most szűkítette a kört a vasárnapi riportjában. Csak a mérnökök helyzetét mutatta be, konkrét példák révén keresve a kiutat: hogyan lehetne oklevelüket teljes értékükben, társadalmi, gazdasági életünkben hasznosítani. Reális partnerekre talált, akik elfogultság nélkül vallottak arról, hogy a jelenlegi helyzetből mi lehet a kivezető út. Két fő gondolat vonult végig a programon. Azok a helytelen régi, beidegződésből fennálló struktúrák, szervezetek, amelyeken belül elvész a mérnöki munka rangja, nem a kívánt eredményességet szolgálják. A mérnök személyes problémája közügy is. Szakmai, tudományos eredmények alapján való megítélés és érvényesülési lehetőség lehet a hajtóerő. A nagyipar előbbrelépésének is egyik feltétele ez. Több magas szintű testület véleménye, állásfoglalása is az, hogy valamennyi réteg életére kihat a műszakiak jelenlegi helyzete. A gazdaság jelentős tényezőiként jelölik meg helyüket, de a kívülálló okokat is látják, ismerik az akadályozó tényezőket. A mérnöksors rajzát elénk táró felmérés szerint az egyetemi ambiciózus munkát erős szakmai indíttatás követi, majd munkahelyen rövid időn belül csalódás éri. Idejének egy részét nem szakmai jellegű munka köti le, fizetése, beosztása elégedetlenségre ad okot. Pedig nincs sok mérnök — a felmérés szerint elegendő —, de az újítás, a szakmai kiválóság helyett több esetben a „főnöki elvárásoknak" kell megfelelniük, nem az értékének arányában haájznosul tudásuk. Mindezeket látva, az angyalföldi pártbizottság két szociológussal felmérést végeztetett. Négyszázhuszonhét mérnök nyilatkozatából általánosítottak. Szerencsére akadt követendő munkát, elképzelést, sőt eredményt produkáló néhány vállalat, így a Fémmunkás Vállalat, ahol már tudják, hogy a megszokott módon munka- szervezés már nem lehetséges. A változott piaci helyzethez kell alkalmazkodni, a szellemi tőkét kell csoportosítani a környezetéhez. A fejlesztő-tervező szervezet önelszámoló egység lett. Így ösztönzők a feltételek, a tradicionális kereteket felbontották. Szakmai elöljárót ismernek, de a hierarchikus felépítés megszűnt. Jól és eredményesen dolgozó teamrendszert hoztak létre. A felkészültség adhatja az együttdolgozás kritériumát, s nem a kijelölt személyek csoportja. A személyes és szakmai kontaktus harmóniája biztosítja a főmunkaidőben végzett jó munkát. Ezek után természetes, hogy megbízásokat kaphatnak gazdasági munkaközösségek ben is. A pártbizottság szociológusai szerint a „menekülés előre" csak így oldható meg. A többi üzemben tevékenykedő mérnökök a társadalmi rangsorban mélyen tudják magukat. Hasznosságukat elismerik, tudják, de környezetük hasonló gondolkodásmódját nem érzékelik. A diploma és az emberek értéke visszaállítható. Gazdasági életünk napi parancsa, hogy ezen dolgozzunk. Lövei Gyula Szembesítés Gyermekkoromtól az olvasás rabja vagyok, így aztán nincs abban semmi különös, hogy folyvást a kultúra világa vonzott. Ezért vagyok humán szakos tanár, emiatt izgatott az irodalom, a história megannyi kérdése, s ez a magyarázata annak, hogy lassan két évtizede újságíró lettem. A bajok azonban ott kezdődtek, hogy első szerkesztőségemben mezőgazdasági rovatba rendeltek. Az illem által megszabott keretek között tiltakoztam, mondtam, hogy soha nem jártam falvakban, s képtelen vagyok megkülönböztetni a búzát az árpától. Hiába ágáltam, győzött, ahogy az általában lenni szokott: az ésszerűtlenség. Seny- vedtem, amíg bírtam, aztán búcsút mondtam annak a redakciónak. Később jöttem rá — ezt utólag jó érzés bevallani —, hogy ezzel a kitérővel is nyertem, hiszen szélesedett látóköröm, árnyaltabb lett életszemléletem. Ma már — bár nincs szükségem rá — otthonosan mozgok ezen a területen is, s tudom, hogy a valamire való zsurnaliszta mindig oda portyázik, ahová ösztöne hívja. így lettem — koránkelö lévén — rendszeres hallgatója a Falurádiónak, amelynek valamennyi jelentkezése nem csak az előbbi emlékeket idézi bennem, hanem továbbgondolkodásra is serkent. Akárcsak másokat. Tegnap a Tamási környékén munkálkodó sertéstenyésztők körébe kalauzoltak a riporterek, akik — s ez jó érzékre utal — közérdeklődésre számot tartó témakört taglaltak. A kistermelő, a szerény jövedelmét kiegészíteni vágyó nyugdíjas arról panaszkodott, hogy nem sok hasznot hozó, de komoly fáradozással járó elfoglaltság egyre több bosszúsággal jár. Leginkább megkeseríti az. hogy pontos jelzése nyomán se szállítják el időben a bejelentett állatokat. így aztán azok túlsúlyossá válnak, azaz kevesebb fizetség dukál értük. A kérdező nem elégedett meg ennyivel. Felkereste az átvevőt, s az illetékes húsipari vállalat egyik kirendeltségének vezetőjét, vagyis szembesítette, ütköztette a különböző véleményeket. Még inkább tetszett az, hogy ennél is továbblépett. Levonta a következtetéseket, s hivatásérzettől vezérelve — ez is kötelessége a tollforgató- nak — állást foglalt, határozottan megfogalmazta: ki, miért hibáztatható. Különösképp megnyerő az, hogy az egyedi tények sorozatából kiindulva mert általánosítani, és ostorozta az országosan — ez a jelenség nemcsak a mezőgazdaság szférájában érzékelhető — tapasztalható egymásra mutogatást, mellébeszélést, szervezetlenséget. Jó néhány kollégánk számára mutatott példát, bebizonyítva, hogy kizárólag, az effajta megközelítés válthat ki tetszést, s használhat nem csak a kőnkért ügynek, hanem mindnyájunknak. Pécsi István
