Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-10 / 109. szám
NÉPÚJSÁG, 1986 május 10., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM úgy, mint a növényi ornamentika. Üvegre festett ikonjaik dekoratívak, a kézműves mesterség színvonalán állnak. A magyar népművészethez leginkább a pannon zóna motívumkincse kapcsolódik Ismerősek a tulipános, szeg- tus ácsolt ládák, a mázas és mázatlan kerámiaedények, a len. a kender, a gyapjú és a pamutvászon textíliák. E tájegység népei fejlett állattenyésztéssel és mezőgazdasággal rendelkeztek. Te- hetösségüket érzékelteti vi - seletük gazdagsága — a barna és piros tónusú ruhák az arany és az ezüst imitációja, sokszínű díszítése bőr- és hímzésapplikációja A morvái zónából szár maznak az agyagrátéles sár ga-zöld-barna mázas kera miák, a geometrikus motívumokkal díszített kelmék a kili m anyagok, a hímzés - rátétes öltözékek, amelyek számunkra a jugoszláv nép művészet fogalmával leg inkább összeforrtak. A makedón zónában a régi szláv és más balkáni hagyományok a török—iszlám elemekkel keveredtek. Gyapjú szőtteseik ősrégi szövéslech nika szerint készülnek, fazekasságuk antik formákat Képek a ki állításról (Hauer Lajos felvételei — KS) őriz. arany-ezüst rátétes, hímzéses öltözékeik különböznek más tájegységek viseletéitől. A hagyományos formavilág és a mediterrán kultúrák kölcsönhatása érezhető az adriai zóna kőfaragásain. archaikus ékszerein, tűvel varrott és vert csipkéin. Faragott ládáikon ciprus, életfa és növényi elemek jelennek meg. A dinári zóna az egyetlen hely. ahol az ősi balkáni és szláv hagyományok a pásztorkodó lakosság révén szinte érintetlenül fennmaradtak. Bizonyosság erre a geometrikus ornamentikával, .^"-formákkal. spirális vonalakkal, romboid alakzatokkal díszes dinári szőttes. Csak itt készítik ma is a durva anyagú. fekete, barna, kézi koron- gozású edényeket, ujjbenyo- másos. karcolt díszítményekkel. E táj hangszere a gazdag faragású figurális díszes guzla is. Guzlán és más népi hangszeren halk zene szól a múzeumban. a látványhoz kellemes hangulatot teremtve. (K. M.) meséje nak született szegény, mit tehet, engedelmeskednie kell a természet törvényeinek: többnyire állva kénytelen vizelni. Az, hogy nemigen sorolható be a férfinép soraiba — tudnod kell. hogy akkortájt a férfi sovinizmus nagyobb divat volt mint ma —, onnan ered. hogy gyöngécske. nőies arc- vonású. minden markáns- ságot mellőző férfiú volt. Remélem, az nem kelt benned különösebb meglepetést, ha azt is elmondom, hogy a két „pap" ismerte egymást! Sőt! De nem mondod el senkinek!? Hajolj csak közelebb; megsúgom, hogy a harmadik (az igazi, akarom mondani: a valódi pap), aki most szembe jön velünk, meg ne hallja: jövendőbeli hitvesek voltak. Köszönteni egymást ak- korta még olyannyira illett, hogy a papok sem voltak kivételek. „Papjaink" ravaszságát mi sem hivatott bizonyítani jobban, mint az. hogy megvárták, amíg a valódi köszön előre. Gyorsan — mint akinek nagyon sietős a dolguk, az előbb, amikor észrevették, felgyorsították lépteiket — visszaköszöntek, és az esetleges. mindenekelőtt végzetes beszédbe elegyedést elkerülve tovasiettek. Semmit sem vett észre! öreg volt már. a boszor- kánvűzés kódexét, a vallatás módszereinek . fortélyait sem sajátította el. nem tartozhatott a vérbő inkvizíció elöljárói közé. „Papjaink" megkönnyebüllen sóhajtottak fel. én is fellélegeztem, mert ha nem így történik, ha észrevesz valamit, ha gyanút fog, mindennek vége, vége a történetnek. Nem lett volna miről regélnem tovább. Kínvallatás. boszorkányégetés ... be kell vallanod, igazán nem mesébe illő dolgok. Most, a veszedelmek után. már nvugodtabban folytathatom a történet előadását. Lám. amint ezt kimondtam: „Papjaink" (elővigyázatosságból még nem árulom el igazi kilétüket) egy békésen hömpölygő agyagsárga folyóhoz értek. Az Eure ez. nagyon szelíd folyam, a környék legöregebbjei sem emlékeznek. hogy valaha is kiöntött volna. Mondhatom, ideje is volt folyóra találnunk. mert a sok izgalomtól nekem is nagyon melegem lett. Egy pillanat: már itt is vagyunk! Igen, ez az igazi! Na így. most már elviselhetőbb a hőség. Brrrr milyen hideg a víz! Pártfo- goltjaim itt ülnek mellettem. lábukat a vízben lu- bickoltatják, és egv formás kulacsot emelgetnek a szájukhoz mohón. És hogy mennyire ragályos lehet a szomjúság érzése, bizonyítja, hogy hirtelenében nagvon megszomjaztam. Az én kulacsomban finom, aranyszín champagne-i kotyog. Egészségedre barátom! Már a nap is lement, a kulacsom üres. minden jel arra vall. hogy — nem tudom tovább titkolni — Florance és Méjean itt fognak éjszakázni. Amíg szundítottam. Méjean egy nyulat szerzett, és most ott forgatja a tűz felett. Olykor-olykor olajjal öntözgeti levendulát és rozmaringot hint rá. Nyálcsorditó látvány. de most nem a has a legfontosabb Florance a félreeső hárs alatt hálóhelyet készített elő. Az est rejteké-- be burkolózva, levetették Benedek-rendi szerzetesi öltözéküket. „Bon soir" — mondta a hold a mostantól fogva már ex-mademoiselle- nek és a boldog chevalier- nek, majd tűzre lobbantotta a mennyek számtalan lámpását. A vacsora után hamarosan aludni tértek. Amíg én a nyúl maradékait szopogattam itt, fél szemmel figyelem. mi történik. Florance levetkőzött, a corsage szépen összehajtogatva ott hever mellette. Méjean is gyorsan ledobja magáról a ruhát, s már be is bújt kedvese mellé a szerzetesi ruha alkotta takaró alá. Méjean most megcsókolja, körülnyalogatja szép arája bordó-bíbor mellbimbóját. ismét megcsókolja, majd ismét és ismét,. .. Csókok. csókok! Hideg, meleg, tűz. víz .. tűz . .. tűz . . . csók ah. Méjean. drágám . . mmm . . . csók . . . Óh. mit teszel. Florance?! Csók. csók . . . tüzes pálcával játszik, a fiú fülét csókolja, fekete göndör haját simogatja .. . Már csak valamiféle hullámokat látok (. . . a folyó ... a folyó), orromban a leányzó friss szénával elkevert chat noir-ja. Méjean gyorsabban és mélyen lélegzik. egy könnycsepp Florance arcán, vagy Méjean izzadsága, a hullámok tajtéka . . Lukulluszi lakoma ez a szemnek, de óh. nem bírja már öregedő szívem. Egyszeriben minden megnyugszik Nem tudom, álmodtam, vagy valóban megtörtént-e. de úgy tűnt. Méjean az éj folyamán felébredt, és mondott valamit a folyónak, valamit. amiről én rögtön tudtam: az Igazságot súgta meg a víznek. Később megkérdeztem volna a holdtól, de- mint tudjuk, a hold sok furcsa és rejtélyes esemény néma tanúja. így ő sem mond hatott semmit. Ók még aludtak, amikor felébredtem. Mindkettejük arcán boldog mosoly: a szép álmok, az éden gyümölcseinek mosolya. Nem. lehetetlen, hogy Méjean ilyesmit tett! Méghog.v az igazságot egy folyónak súgni meg! Hallatlan! És honnan tudná Méjean, ez az egyszerű béreslegény. az Igazságot? A. lehetetlenség! Florance előbb ébredt (életmentő női racionalitás). tudta, hogy szökésben vannak, nem szabad vesztegetni az időt. A felháborodott szülők bizonyára riasztották a rokonságot, s most csapatostul járják az utakat, keresve a bűnbe esett fiatalokat. Florance és Új törekvések A legfiatalabb — fiatalosabb — irodalmat is utoléri egyszer a végzet: még fiatalabbak lépnek le az idő futószalagjáról: megjelennek és bitorolni kezdik a mindenkori meglepett elődök által mindenkor privilégiumnak, a felsőbbrendűség nyilvánvaló jelének vélt jeleket. A fiatalság külső és belső jegyeit. A hatvanas évek elején az Üj Symposion folyóirat huszonéves szerkesztői: az ifjan, de méltán koronázott — mert mindig méltó és méltányos, ha az ifjú tehetségeket is koronázzák — nagy nemzedék: Tolnai Ottó, Ladik Katalin, Domokos István, Bosnyák István, Végei László és a többiek után ismét erős. új csapat kopogtat a vajdasági irodalom ajtaján; a magyar irodalom ajtaján — a Vajdaságból. Majoros Sándor, Varga Szilveszter, Beszédes István, Pásztor Sándor, Gimpel Tibor és a többiek, a havonta való összejöveteleikről magukat „HB csoport'-nak nevező fiatalok mostanában teszik le első figyelemre méltó munkáikat arra a közös asztalra, amelyiket, sokszor úgy érzem, nem ül körül elég figyelmes és újságra éhes közönség. Úgy tűnik' kirajzásuk nem szórványos, nem egyedi: a szlovákiai magyar irodalom ifjai —■ Hizsnyai Zoltán. Patus János, Krausz Tivadar és más jeles indulók — révén szintén a nyolcvanas évek elején mutatja a megújulás törvényszerű, mégis mindig szorongva várt jeleit. De hasonló jelenségek biztatnak a Kárpátaljáról, s biztatnak bizonyosan Erdélyből is. Mint ahogy a hazai ágak is mostanában hajtanak erőteljes. új hajtásokat: Kemény István, Vörös István. Kun Árpád, Tóth Krisztina. a szegedi Harmadkor és a budapesti Jelenlét körül csoportosuló fiatalság is ugyanennek a nemzedéknek az ígérete Tudom, hiszen már annyi okos ember bizonyította, hogy a „nemzedék" nem esztétikai kategória. Nem is az. De a vaknak is látnia és a süketnek is hallania kell. hogy minden új ifjúságban elemi és elsődleges a maga-megkülönböztetés vá gya. Ahogy az „örökifjúság esztétikájának hirdetői — az időközben fájón mégis eltávozott —. az első avantgárdisták óta minden avantgárd, éppúgy minden ifjú nemzedék is avval a csalóka, ám annál részegítőbb hittel áll a világ elé. hogy velük kezdődik minden. Tehát különbözik minden valamirevaló új nemzedék, mert elemi természeténél fogva különbözni akar. Vg\ folytat, hogy egyben a folytonosságot magát tagadni ki vánja. Ez a törvénye. Így hát ne csodálkozzunk, ha a magyar irodalmon különböző árhullámokban, fá ziseltolódásokkal, de végül is teljes egészében átvonult neoavantgárd után az ú.i nemzedék annak tagadásával áll elibénk. Ez a tagadás azonban csak mint totális, kizárólagosságot igénylő esz tétikai diktátumot tagadja — joggal — a neoavantgárd ízlés, és ízvilágát. Annak eredményeit: a nyelvi megújulást. strukturális gazdagságot, formai sokszínűséget, a „minden költészet is lehet" felfedezését magáénak vallja: élvezetesen és természetesen használja a maga új arcának megfogalmazására. Nem szembenállás ez. sokkal inkább külső megjelenésbeli elhatárolódás. A polgárpukkasztó. mámoros, fanyarán és játékosan dekadens. elkülönülő és tarkára festett — de belül őszintén átérzett — neoavantgárddal ellentétben a szélesebb társadalmi közösséggel egy sorsot vállaló, sőt művészlényegét épp ebben átélő magatartás jelentkezésére lehetünk figyelmesek. Fiatalságuk tényeit áttételek nélkül vállalják, ám kiábrándítóan veszélyeztetettnek, sőt veszélyt kihívónak érzik és tudják ezt az ifjúságot. Legfőképpen abban külön böznek a közvetlen megelőző nemzedékektől, hogy szertelen külsőségek nélkül is ké szolgáltatottság — közös kiszolgáltatottságunk — el nem pesek megdöbbenteni a kifödött sebeivel. Meze.v Katalin Méjean el voltak erre készülve. már akkor tudták, amikor megbeszélték Florance szöktetését. Hiába: Omnia Vincit amor. Méjean is felébredt. Akármennyire figyelem, nem találok rajta semmi gyanúsat. A folyónak súgni meg az Igazságot. . .? Ismét benedic- tianusoknak öltöztek be: egy-egv korty • cognac, és már ismét úton vagyunk. A füvön szundikáló harmatot még nem ébresztette a nap. A túlérett őszibarack-illatú pirkadatban két álmos özbak fürdőt t. Vagy két óra gyaloglás után itt vagyunk a történet végén, vagyis annál az út elágazásnál, amelynél nekem balra kell mennem Chatéa- neuf-en—Thymerais felé. ahol új történetek várják tollbamondásuk pillanatát. El kell búcsúznunk! Szervusz. Florance, szervusz. Méjean; sok szerencsét, legyetek boldogok! Adieu, kedves barátom. De mit jelentsen ez a rohanó. zaklatott tömeg? Kiabálás, félrevert harangok (?) Mit kiabálnak? Micsoda“ Kiöntött az Eure?!
