Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-10 / 109. szám
A mióla ember a/ ember, azóta van kutya is Tudósok szerint a kutya nem egy. hanem tóbb vadősnek — az ember által megszelídített farkas és sakálfajoknak — a keresztezett utóda. Bárhová is vezessen vissza a kutyáik családfája, az bizonyos, hogy őseink sírjaiban a régészek. — a lovak mellett — a kutyák földi maradványait is megtalálják Emléke^ között keresgélve eszembe jut Rendik, az öreg juhász, aki hetekig siratta kedves kutyájának elvesztését — Hol van a Rákhel’' — Elment meghalni Tőle tudtam meg. hogy a kutyák, amikor megérzik végük közeledtét. otthagyják gazdájukat és elszöknek hazulról. A kutyák, — fajtájuk szerint — teljesítenek szolgálatot és számtalanszor, szinte nélkülözhetetlen munkatársakká válnak. A pásztor, a vadász, a messze északon szánkót húzó fogatos kutyák éppen olyan megbecsült társak, mint a házőrzők, a nyomozók. vagy a vakvezetők. Ahol idők során az ember tanyát vert. vele volt a kutyája is. A pásztorkunyhók, a félreeső, kies tanvá'k. a díszes falusi házak, manapság is otthont adnak kedvenc háziállatunknak. Velük együtt költöztek be az emeletes panelházakba is. Városi kutyák lettek! Napjainkban a kutyadivat fénykorát éli Korosztályra, nemre való tekintet nélkül, különböző okokból — hódolnak az emberek új passziójuknak. a kutyatartásnak. Kutyakiállítás és kutyavásár, egyesület, újság. szakirodalom és kutyakozmetika mindmind a „kutyások", illetve a kutyák rendelkezésére állnak. — A kutvafáját neki! — rántom fel hajnali ölkor a redőnyt az éktelen ugatásra — Mi történik? A kutyáját sétáltató János, sűrűn mentegeti magát, és felszól az emeletre: — Ne haragudj, de egy uszkár megtámadta a vizslámat. Ök csinálják a lármát. .. Az esti kutyasétáltatásnál már lenn vagyok az udvaron és vallatóra fogom. — Miért tartasz kutyát a harmadikon? Sértődötten néz. — Es ezt te kérdezed? — Miért? Nekem nincs kutyám! — De állat- és természetbarát vagy. bár az a hír rólad, hogy már ettél kutyahúst Hiába! Nálunk a hírek gyorsan röpülnek jók is. rosszak is. titokban nem maradhat semmi. Valamikor, valahol bizonyára említettem, hogy — néhány esztendeje Koreában tudtomon kívül — többször kutyapörköltet ebédeltem. János komolyan veszi a kérdést és őszintén válaszol: — Ismered a sorsomat, tudod, hogy életpályám sikertelen. Szürke eminenciás, harmincegy éve irodakukac vagyok. Megszoktak már. mint egy öreg bútordarabot, a nag.vpofájúak gyakran félreállítanak, vagy heccelődnek velem, belém törlik a lábukat Gyermekünk nincs, a feleségem nem ellenzi a kutyatartást, sőt egyszer, amikor egy névnapion becsíptünk azt mondta: — Tartson csak kutyát a Jankó! Annak legalább ö is parancsolhat. . A gordonszetter e néhány rövid mondat alatt ötször befutja a játszóteret, és megugat néhány erre surranó autót Jankó búcsúzik: — Szóval így állunk pajtás! Mellbevágnak a szavak, és két házzal odébb a saroktól figyelem Jankót és kutyáját. Aportiroztatja, és a szetter a parancsokat alázatosan teljesíti ... Bella néni — látom — szőrpamacsot vezet, pirossal szegélyezett kabátka van a kutyán, NSZK pórázát húzza, rángatja a pincsi. — Hogy viseli magát a... ? — Pirinyó! — segít ki Bella néni és leül mellém a pacira. Egy ismerős kisfiú vállalja. hogy amíg szót váltunk. Pirinyót sétáltatja. — Mióta van kutyája? — Negyedik éve. de azóta megváltozol az életem Nem is gondolná az ember, hogy egy parányi kis kutya milyen hű. és kedves társ lehet. — Éppen kérdezni akartam! — Nézze! Én magányos vagyok kilencedik éve. Egv kanárim volt. de kirepült, aztán nem maradt más csak a rádió és a tv Gyakran azon kaptam magam, hogy beszélek. Hozzájuk! A színészekhez a képernyőn, dicsértem vagy szidtam őket. de egyre ment Akkor került a kezembe a Kutya című újság. Azóta van nekem Pirinyó. — Igen, de a kutyával sok a baj! Az erkély kicsi és sok mindenre nem alkalmas . . . — Nekem éppen ezek a bajok, a gondok, a felelősségérzet hiányoztak! A kutyával törődnöm kell enni adni neki. sétáltatni, szólni lehet hozzá. Szidni, veszekedni rá. vagy éppen dicsérni, ahogyan megérdemli Tudja, a fiamék Pécsett laknak. Évente legfeljebb kétszer ha találkozunk. az unokáimat is csak ilyenkor láthatom. A Bella nénivel történt beszélgetés óta. hetekig nem volt kutyaesetem Tegnap a szundikálásból kutyalárma vert fel: — Hozd! Ülj! — Fújj! Letenni .. . Tizenéves lányok iskolázzák kutyáikat Lehetnek öten-hatan a kutyások. — Mit kezdetek ezekkel a kutyákkal? — Ez a divat! Mostanában mindenki kutyát tart. — magyarázzák, és úgy néznek rám, mintha elmaradtam volna két kutyabrosúrával. — Az enyém megér ötezret! — A Mariét tízezerért vette a papája .. Licitálnak, vitatkoznak, közben a kutyák irsszemarakodnak. a nagy juhász véresre harapja a kis puli nyakát. — Én minden hajnalban és este sétáltatom Buksit. Tetszene látni, hogy milyen szófogadó. És szobatiszta! A tinédzserek egymással és főleg a kutyáikkal bezélgetnek. Oktatják, tanítják őket. Délután egy rokonfiúval hoz össze a sors: — Te. Peti! Mit akar ez a sok fiatal lány. meg fiú ezekkel a kutyákkal? És főleg te mit akarsz? Hallgat, vonogatja a vállát, serkenő ba- juszkáját simogatja, amíg végre megszólal — Ezekkel legalább lehet beszélgetni' Reggel, mielőtt suliba megyek anyu van még egy ideig, aztán ő is rohan. Délután üres a lakás, később hazaesnek hullafá- radtan, szólni sincs kedve az embernek hozzájuk. Este tv! Apu néha megkérdezi — Mi volt a suliban? — Mi lenne? Semmi! — Szóval, ezért kell nektek a kutya? — Meg aztán hatan-heten összejövünk kutyások, és van téma. Nagyokat röhögünk .. . Ismerek egy középkorú férfit, aki igazi természetbarát. Valamikor mindene volt az erdő. a kutya, a vadászpuska. Visszeres. félig béna lábai már nehezen viszik. de azért sétálgatnia kell. Egy magyar vizsla jár mindig vele méltóságteljesen. — Ügy lépked ez a kutya, mintha vadkacsázni mennének. Felcsillan a szeme, megsimogatja Zsuzs- kája fejét: — Nekem ez a kutya jelenti a természetet! Amikor galambok húznak el a lakótelep fölött, rájuk fogom a görbe botomat. — Puff... ! Erre a kutya izgalomba jön. reszket, és csorog a nyál a szájából. Figyeli, nem pott,van-e le legalább néha egy közülük. — Azt hiszed a görbe bot is elsül? — nevetek ilyenkor a szeme közé. N em vagyok kutyabarát. Némi szégyenkezéssel bevallom, hogy sohasem volt saját kutyám és minden valószínűség szerint nem is lesz. De amióta tudom, hogy az emberek miért is tartanak kutvákat. azóta, mintha valamivel megértőbb lennék irántuk. Bmberbarátságból! Szalay István DCuhfaduuit
