Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-09 / 108. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. május 9., péntek Esti sugárkoszorú Avagy: egy vers mondó vallomása Április ... Lélektől lélekig ... Esti sugárkoszorú. .. Versek címei, sorok, amelyek hallatán földereng a poézis kedvelőinek emlékezetében egy-egy irodalomóra, netán klubest, a szemüveges, finoman metszett arcvonalú poéta, a száz,esztendeje született Tóth Árpád. És vele a gazdag, mély érzelemvilág. az elesettekkel való azonosulni tudás, a kifejezés, a forma .magas fokú művessé- ge. A „nyugatosok” nagy nemzedékéhez tartozott, s a napokban reá emlékeztek Hatvanban egy kitűnő versmondó, Kürti Papp László, valamint a hozzá szegődött gitárpengető Topalidisz Kosztász révén. Az est emelkedett szépsége, a programból sugárzó szellem valóban lélektől lélekig hatott, mélyen megmozgatta a hallgatóság érzelemvilágát. Éspedig legalább annyira az előadó készségének, mint amennyire a költői életműnek köszönhetően. Beszédes csend Kürti Papp nem a dek- lamáló, a hanggal és gesz- tikuláeióval szertelenül élő előadók sorából való. Ellenkezőleg. Olyan szuggesztív egyéniség, aki nem él különböző pózokkal, akinek nincs szüksége külsőségekre Mélyről indít, fegyelmezetten törnek fel belőle a megírt, a költő által megszült képek, gondolati elemek. Az ő kifejezésbeli eszköztára legfeljebb a „beszédes csend” másodperceire terjedj egy-egy strófazáró. poénként ülő szócska kitartott, elodázott megszólaltatásáig tart. Innen talán az átéltség, az egész Tóth Ár- pád-i életművel való testiszellemi azonosulás. Amely mindennél erőteljesebben hat a hallgatóra. mindennél erőteljesebben fűzi a költő valójához, rövid és bánatokkal szegett pályaívéhez. Előadóként és magyarként Nagy tetszéssel fogadott Tóth Árpád-estjét követően volt alkalmunk beszélgetni vele, s miként az együttlét rövidre mért idejéből kihámozható volt, alig egy évtizedre tehető Kürti Papp László versmondó pályája, amelyet kifejezetten e század magyar irodalmának szentel. Nem önkényes, nem ötletszerű parcellázás ez, mondja a nyúlánk, negyvenen felüli, aszkétikus megjelenésű férfi. Inkább egy olyasféle meggyőződés eredménye, miszerint ő maga a XX. századi líránkra hangolt egyéniségként született e világra. Ez áll megfogható. elérhető közelben hozzá, ezt érzi igazán a magáénak. Előadóként és magyarként — a magyar költészet oldalán_ amellyel egy kicsit együtt növekedett, amelynek „prímhegedűsei- től" elfordulni, erényüket tagadni — sajna! — akadt példa az évtizedek különböző előjelű zajlásában Kanadában bolyongva Magyar költészet, magyar előadóművészet, huszadik század, annak is a második fele. Amelyben máig tág a sző, az írott költészet befogadó közege, hiszen földrajzi határokon túl, szórványként. millió és millió atyánkfia él. Nos. Kürti Papp Lászlónak nemrég az is megadatott, hogy pesti kupiék helyett nemes repertoárját ilyen környezetben vigye a hallgatóság elé. Küldetést és rengeteg törődést is vállalva hónapokig bolyongott Kanadában, s kis magyar klubok kultúrkörök szomjasait részeltette XX századi líránk és kortarsköl- tészetünk gyöngyszemeiben, hogy mindenütt a nyelv — mint kultúra és nemzettudatőrző eszköz — igazával, gazdagságával érveljen, hasson. Önsanyargatás helyett Egyébként mire futja egy ilyen előadóművész idejéből, energiájából? Ezt annak kapcsán tudakoltam, mivelhogy ismervén ismerem: mennyire ,.kelendő portéka" egy hatásos, jól komponált Ady. Babits, Radnóti. Tóth Árpád. Nagy László összeállítás a hazai középiskolákban, művelődési intézményekben. Kürti Papp László válasza — bevallom — meglepett. Nem hajszolja a lehetőségeket, holott módfelett alacsony az előadói honoráriuma. Mereven határolja el magát a színészektől, az országjáró brigádoktól. Ahogy megjegyzi : merőben más kort, társadalmat festeni; Egv nagy alkotó; egy kiemelkedő költőcsillag attitűdjében feloldódni, annak minden szellemi kincsét visszasugározni a hallgatóságra. És megint más káposzta a haknivilág! Amelynek élő-művelője innen-onnan csipeget. de rutinból is legjobb önmagát hozza. Legyen kisebb a karéj kenyér, ritkább a megvett divatcikk, de őbenne maradjon ép, töretlen a szolgálat tisztasága. Oktalan önsanyargatás ez? Leint. Sokkal inkább önbecsülés, amelyben osztozik véle Topalidisz, a görög, aki estente visszafogott gitárszóval segíti a közösen vállalt ügyet. Moldvay Győző Út a csillagokba Amatőr képzőművészeti kiállítás nyílt a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A kiállított festményeket és szobrokat az űrhajózás és a tudományosfantasztikus irodalom ihlette. Képeinken a kiállított művekből mutatunk be néhányat. SZOT-DÍJASOK Az író-rendező Bereményi Géza nevét sokan,. sok helyről ismerhetik. Megjelenésekor nagy feltűnést keltett első novelláskö- tete. A svéd király, darabjait játszotta a Vígszínház. Cseh Tamás dalainak több mint tíz évig állandó szövegírója volt s olyan remek filmek forgatókönvv- írója mint a Veri az ördög a feleségét, a Kedves szomszéd, a Megáll az idő, az Ajándék ez a nap, és a Nagy generáció. Tavaly filmrendezőként is bemutatkozott: A tanítványok című filmjéért a '86-os filmszemle rendezői díját kapta — Bármennyire sok mindent csiinál is, elsősorban író. Hogy jutott eszébe fii met rendezni? — Mielőtt otthagytam vol na a Budapest Stúdiót, Ne meskürty István szólt, hog> még egy filmre van lehetőség. nem volna-e kedvem hozzá. Tudtam, hogy több ilyen lehetőségem úgysem lesz, azonnal igent mondtam. — Nem voltak kétségei a dolog gyakorlati részét illetően? Megtisztelő egy ilyen ajánlat, de maga a forgatás már szakértelmet igényel. — Nem lehettek kétségeim, mert akkor az egész film összeomlott volna. Kételkedtek úgyis elegen, olyanok, akik úgy gondolták, hogy a rendezés elmélyült, kiérlelt szakmunka. Hitetlenkedő gúnnyal kérdezgették: tényleg filmet forgatsz? — Miért éppen ezt a témát választotta? Az eddigi forgatókönyvei kivétel nélkül úgynevezett mai témákról szóltak. — Amikor Nemeskürlv ajánlata elhangzott, még én magam is egv mai témái akartam filmre vinni. ez volt a kézenfekvő. Csakhogy több vázlatot is készítettem, és elkezdtem válogatni köztük. Közben egyik nap feljött egy barátom, s mesélt erről a bizonyos, filmbeli Magyari professzorról Lelkesen beszélt, és én, aki lelkesedésre vágytam éppen megirigyeltem a barátom izgalmát. Elhatároztam hogy jobban utánanézek ennek a témának. A barátom dokumentumokat hozott. éln szemtanúkhoz vitt el. Voll egy kabalamondatom: ezt r témát nehezebb megcsinálnom, tehát ezt kell megcsinálnom, ha már baj — le gyen nagyobb. — A filmnek zajos visszhangja volt. De mi a helyzet az évek óta ígért nemzedéki regényével? — Írom. és remélem, hogy egy-két hónap múlva elkészülök vele. A Jelenkorban jelennek meg elké szült részei. Egyébként egyszerűbb lett a dolog, mert kamaszregény lett belőle, nem nemzedéki. Először nagyon sok mindent zsúfoltam bele, ettől nehézkes lett. Ügy gondoltam, hogy karcsúbbnak és rohanóbbnak kellene lennie, ezért a film befejezése után újból kellett kezdenem — Azt mondja, a Jelenkor közli a regényt. Fővárosi lap nem fogadta el? — Nem. A stílusom nem tetszett. magyartalanok a mondataim. Van egy biztos magyar nyelv, amelytől azonban a beszélt nyelv- időközben alaposan eltért. És aki ebben a beszélt nyelvben él. annak úgy megromlik a stílusa, mint az enyém — mondták. Lehet hogy ez a nyelv magyartalan. de ma már mindenki ezen gondolkodik, beszél. Én is. — Most SZOT-díjat kapott. Tudja, hogy miért? — Fogalmam sincs. De a díj nevéből gondolom, hogy a kultúra területén való munkálkodásomért: a darabjaim színházban mennek, a filmemet mozi játszotta, a könyveimet és a Cseh Tamás-lemezeket könyvesboltban árulják. Ezekért. azt hiszem. Tancsik Mária VARVARA KARBOVSZKAJA: ü díszlövésekre várva Lehet, hogy ezen a korai órán Zsukov marsall nyugodtan borotválkozott a kis tábori tükör előtt. Lehet, hogy Tedder légimar- sall komótosan ette első reggelijét. amit angolul „break- fast"-nek hívnak? És lehet, hogy ugyanebben az időben Keitel fel és alá járkált a számára kijelölt szobában, és idegesen latolgatta, hogyan írja alá a kapitulációt: felemelt vagv leengedett marsall- bottal Ami Ivan Petrovicsot illeti. a mi házunkból, hát ő éppen ekkor jelentette ki kategorikusan: — Aláírják! Megbízható forrásokból tudom. Mindez május 7-én volt. Ivan Petrovics meg a pontos időt is kiszámította. — Egyébként tizenkettőkor várjátok a díszlövéseket! Ám Ivan Petrovics tekintélyén kijavíthatatlan csorba esett. A rádió szonátát közvetített. Ezután Ljubocska Zarec- kajához fűztünk nagy reményeket. Mindannyian tudtuk, hogy Almazov, a sebesült pilóta szerelmes belé. A pilóta pedig röviden és velősen ennyit mondott: — Meglesz. Zahar Petrovics nagyapó fejezte ki magát a legjobban: — Három éve, tiz hónapja és tizenhat napja biztosan tudom, hogy meglesz. Adjatok most egy órát! Tudni akarom, hány órakor lesz. Egyébként ez nem egy közönséges hétfő volt, hanem egy idegtépő élmény Ez a hétfő valóban nehéz volt. Kedden, május 8-án, az emberek valahogy különösen furcsán járkáltak. Egyeseknek világosan az arcukra volt írva: „Tudom, de nem mondom meg!' . És a rádió?! Az éppen soros hangverseny idején hirtelen szünet. Hány millió szempár tapadt a készülékekre, még elképzelni is lehetetlen! És a szünet után. váratlanul: — Aljabjev Pacsirta című művét hallják ! . .. Vártuk ötkor . . . Vártuk hétkor . . . Vártuk kilenckor .. Abban állapodtunk meg. hogy valamennyien megjegyezzük és elmeséljük egymásnak, hogy milyen elfoglaltság mellett talál bennünket a bejelentés. Lassanként mindenki elcsendesedett a szobákban. Almazov pilóta a szokásosnál tovább időzött ma Zareckijéknél Először is, az arcára világosan rá volt írva: „Tudok valamit!’-. Má sodszor pedig csöndesen azt mondta Ljubocskának: — Ljuba, ha befejeződik a háború, feleljen egy kérdésemre .. . Az éjszaka közepén egyszerre csak felhangzott a rádióban: — A NÉMET FEGYVERES ERŐK FELTÉTEL NÉLKÜLI KAPITULÁCIÓJÁRÓL SZÓLÓ OKMÁNY ALÁÍRÁSA.. . Emlékeznek rá? Csókolóz- tunk, hurráztunk. Felhívtuk szeretteinket és két hívás közti szünetben mások hívására válaszoltunk. És ha téves számot tárcsáztunk, akkor is gratuláltunk, és ismeretlenül is megöleltük egymást, telefonon. Később összegyűltünk Zareckijéknél és kicseréltük élményeinket. Zareckaja mama meghatottan mesélte: — Épp beleharaptam ebbe a kenyérbe, amikor beolvasták a rádióban! öt perc múlva kiderült, hogy Zahar Petrovics nagyapó, egy kupica vodka után, éppen ezt a darab kenyeret rágcsálta el. Észrevétlenül egy másik darabot kellett odacsempészni, hogy a mama el ne szomorodjék. — Ljuba, vége a háborúnak — szólalt meg izgatottan Almazov. — De azt, amit tudni szeretnék, jobb. ha holnap kérdézem meg. Különben még befelhőzi a boldogságomat, ha véletlenül nemmel válaszol. — Jaj, nem, igent mondok — suttogta Ljubocska. Az egész ház csak úgy öt óra tájban tért nyugovóra. Hatkor pedig, oltári zaj támadt. Valaki ide-oda futkosott a folyosón és diadalit tasan rikoltozott: — Keljetek fel! Ébredjetek! Hogy lehet ilyenkor aludni?! Győzelem! Hót nem megmondtam előre! Iva Petrovics volt. Nem értem, éjjel hogyan feledkezhettünk meg róla. Ö meg aludt. És most ébredt fel Na. mindegy, őt is megöleltük, és saját szavainkkal mindent elmagyaráztunk neki. Mert hogy, tulajdonképpen. igen kellemes dolog volt egy olyan embert látni, aki még semmit, abszolút semmit nem tud. akár egy újszülött! És végtére is, mi van abban. hogy a házunk ezen az éjszakán csupán egy órát aludt? Akkor is nagyon kellemes volt felébredni a szobában, a házban, a városban. az országban. ahová ezen az éjszakán, május 9- én. eljött a Győzelem! (1945) (Zahemszky László fordítása) Kovács Pál: Gyökerek Dörner Béla. SIC ITUR AD ASTRA (Hauer Lajos reprodukciói — KS)
