Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-07 / 106. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. május 7., szerda Plakátok, fényképek, makettek, tablók Egy kiállítás tanulságai A hazai és külföldi mun­kásmozgalom történetében mindig meghatározó szerep jutott a legális vagy illegá­lis munkáspártok ifjúsági szervezeteinek, amelyek a kommunista és szocialista érzelmű fiatalok nevelését, felvilágosítását, tanítását vol­tak hivatva biztosítani: fel­készíteni a mozgalom után­pótlását a megfelelő takti­kai és stratégiai célok ki­vívására. A szervezetek foly­tonosságának a biztosítása létkérdés volt, az eredmé­nyes harc záloga. Nem véletlen, hogy a pro­letárdiktatúrák is komoly hangsúlyt fektettek az ifjú­munkásság megszervezésé­re. Lehetne itt hivatkozni Leninre, Tanácsköztársasá­gunk ilyen jellegű intézke­déseire vagy a felszabadu­lást követő átalakulások kö­vetkeztében megszülető szer­vezetekre. Ez ma már tör­ténelem. A számvetés igé­nye itt is kísért tehát. Jogos a kérdés: milyen mértékben járult hozzá a kommunista ifjúsági mozgalom a szocia­lizmus építéséhez, miből fa­kad varázsa, sajátos szép­sége 1945 előtt vagy az öt­venes és hatvanas években? Annál is inkább szüksé­ges a történelmi elemzés, mert napjainkban — lassan évtizednyi idő óta — gon­dok, ellentmondások tapasz­talhatók a KISZ tevékeny­sége, hatékonysága körül. Ez országos probléma és nyílt titok manapság. Az elmúlt napokban egy érdekes, színes múltidéző ki­állítást láthattak az érdek­lődők az MSZMP Heves Me­gyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán, A kommu­nista ifjúsági mozgalom tör­ténete Heves megyében cím­mel. A dokumentumértékü anyagokat Sebestyén János. a „tulajdonos" rendezte egy­séges egésszé, időrendben átfogva megyénk szervezett ifjúsági mozgalmát. Plakátok, fényképek, ma­kettek, tablók, oklevelek so­rakoznak a falakon, és egy sajátos hangulat lengi kö­rül a termet, amely csak a vendégkönyv föllapozása után válik nyilvánvalóvá: a közös munka, az egységes megnyilatkozás a forrása, amely történelemformáló ön­tudattal párosult annak ide­jén. Számunkra, mai fiatalok­ra gondolok, már-már ért­hetetlen lelkesedés, lendület sajátos nosztalgiája: szülé­ink szorgoskodnak, moso­lyognak ránk a képekről. Ez volt a MADISZ, a DISZ és a KISZ hajdanán? Irigyel­jük ezt a teljességet és hiá­nyoljuk. A számvetés, a visszate­kintés mindig hasznos, leg­inkább az, ha őszinte. Kö­zeleg a KISZ-kongresszus. önmagunkat vezetjük fél­re, amennyiben a problé- mátlanság látszatát igyek­szünk kelteni ezen a fóru­mon. A kiállítás, az előz­mények bemutatása arra int, hogy meríteni lehet és kell az elődök tevékenysé­géből. Ez is segíthet ben­nünket abban, hogy tartal­mas, vonzó mozgalmi éle­tet éljünk, látszattevékeny­ségek helyett az igazi fel­adatokra koncentráljunk. A tapasztalatok közreadá­sára tehát szükség van. Re­méljük, hogy a vállalko­zásnak lesznek folytatói. Nagy Antal Levéltár a nagyberki kastélyban Új tudományos közgyűjte­ménnyel gyarapodott Somogy megye. Megnyitotta kapuit a megyei levéltár új osztá­lya Nagyberkiben Itt őr­zik az 1945 utáni megyei, volt járási és községi, illet­ve ezen területen levő in­tézmények irategyütteseit. Az új levéltárt kutatásra és kiállítások rendezésére is alkalmassá tették. Felvéte­lünk a levéltár rendezőszo­bájában készült. (MTI-foto — Kálmándy Ferenc) Simonyi Imre költeményei — Kapás Dezső elbeszélése — Kerényi Grácia: Fügekoszorú (mesejáték) — Kristó Nagy István: Mi a mai? (esszé) — Folytatódik Makay Margit életregénye — Szakonyi Károly írt bevezetőt Gombár Endre Csípőficam című novellájához — Kapos.v Miklós: üzemi demokrácia — Beszélgetés dr. Varga Sabján Lászlóval, a KISZ Központi Bizottságának titkárával — Fiatalok önmagukról — Négyszemközt Gálffi Lászlóval — Kovács Kati portréja Megjelent a Hevesi Szemle Megyénk közművelődési folyóiratának ezévi második száma — a hagyományok­hoz híven — ismét egy köz­ponti témakört taglal. Az egyes írások azt vizsgálják, hogy miként élnek, gondol­kodnak, milyen sikereket produkálnak a fiatalok. Az irodalmi anyagban Si­monyi Imre versekkel je­lentkezik. Befejeződik Ka­pás Dezső novellája: a Ve­reség, 1954. Megkezdődik Kerényi Grácia Fügekoszo­rú című mesejátéka. Kristó Nagy István esszéjében azt vizsgálja, hogy mi a mai. Jobbágy Károly arról vall. hogy miként szerette meg- az ezernyi árnyalat kifeje­zésére alkalmas orosz nyel­vet. Thália barátainak újabb színházi sztoriikat kínál a 95 esztendős Makay Margit életregénye. Gombár Endre: Csípőficam című novellája elé Szakonyi Károly írt be vezetőt. Az üzemi demok­ráciát mérlegeli — a humor fegyvertárának hadbaveté- sével — Kaposy Miklós. A Hagyaték című rovatban Szecskó Károly az Eposz krónikájára utal. Sebestyén János a KISZ zászlóbontá­sát villantja fel. Kiss Sán­dor tanulmányának alap- gondolata az, hogy az egész társadalomnak többet kell tennie az ifjúságért. Dr. Var­ga Sabján László, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára a közelgő KlSZ-kong- resszus apropójából nyilat­kozik Pécsi István felelős szerkesztőnek. Homa János kerekasztal-beszélgetésének résztvevői megyei összképet adnak arról, hogy mit kell. lehet tenni a tizen- és a huszonévesekért. Az érintettek megnyilatko­zásai saját szemszögükből pásztázzák ezt a problémát. Pogány ö. Gábor, a Hevesi Szemle Galériájának első kiállítását értékeli. Mika István, a Heves Megyei Ál­lami Építőipari Vállalat és a szerkesztőbizottság közöt­ti szocialista szerződés elő­nyeire utal. s azt hangsú­lyozza, hogy ez mindenek­előtt a helyi képzőművészet javát szolgálja. Sárhegyi István Gálffi Lászlót, Havas András Ko­vács Katit. Koncz János pe­dig Laár Andrást mutatja be. De ez nem jelenti azt, hogy minden más szervezet, in­tézmény. termelőegység if­júság iránti felelőssége, ten­nivalója az ifjúság érdeké­ben abban merül ki. hogy segíti a családot, a KlSZ-t. az úttöröszervezetet. az is­kolát. Gyakran hallani ilyen hivatkozást. Ez is fontos! De fontosabb, hogy minden, az ifjúság nevelésében érde­kelt valamennyi szervezet, kollektíva, a felnőtt nemze­dék a maga munkáját vé­gezze el türelemmel, tisz­tességgel, felelősséggel. Ez a munka adja az alap ját annak is. a fiatalok jobban érezzék felelősségű két önmagukért és a társa dalomért. A felnövekvő nem zedéknek tudnia kell, hogy szocializmust építő hazánk fejlődése, népünk, nemze­tünk jövője, sorsunk ala­kulása az ö munkájától, kö­telességük becsületes vámo­lásától és teljesítésétől is függ. Cselekvési teret kell adni a fiataloknak — ezt az ifjúságnak is igényelnie kell —. mert így teremtődik meg igazi feltétele a szocia­lista értékrenddel való azo­nosulásnak, az idősebbekkel együtt végzett munka során szerezhetnek politikai ta­pasztalatokat. Közös felada­tunk, hogy nagyobb önálló­ságra. szorgalomra, helytál­lásra neveljük az ifjúságot Felelősségre önmagáért, a jövőért, a társadalmi hala­dásunkért. Kiss Sándor: Az egész társadalomnak többet kell tennie az ifjúságért Az ifjúságpolitikái doku­mentumok megfogalmazták, hogy ki kell alakítani i egy társadalmi méretű, ésszerű munkamegosztást a fiata­lok nevelésében, az ifjúság­gal való foglalkozásban. Az erre irányuló intézkedé­sek a mindennapok gyakor­latában ez idáig még csak részeredményeket hoztak. A jövő szempontjából nagyon fontos, hogy az elhatározás valós testet öltsön, meggyö­keresedjen egy olyan mun­kamegosztás, amelyben egy­értelműen látják, érzik és értik feladatukat a csalá­dok. az oktatási és közmű­velődési intézmények. a munkahelyi kollektívák, az állami szervek, a fegyveres erők és testületek, a párt- és a társadalmi szervezetek, a tömegmozgalmak, készek azok önálló megva.ósitásá- ra, ugyanakkor a szervezett, a céltudatos az összehan­golt munkára. A gyermekekről való gon­doskodásban, a fiatalok ne­velésében. az életmód for­málásában, a közösségi nor­mák kialakításában, erősíté­sében meghatározó szerepe van a családnak, fontos he­lye az iskolának, a g.vermek- és az ifjúsági szervezetnek. III 2 V árom, hogy a tanítási órák mielőbb befeje­ződjenek. aztán irány a kórház, az orvosok na­ponta érdeklődöm, noha ők is, én is tudom, hogy nagy- nénémben feltartóztathatat­lanul halad előre a halál. A kórteremben már csak ül­dögélek mellette, kifogytam a hazugságokból. Próbálok érdekes dolgokat mesélni az iskolai életről, de ott ma sem történt olyan, amit teg­nap nem mondhattam volna el neki. Zavarba jövök, meg­fogom a kezét. Érzem, hogy lüktet az ér. Fájdalom hasít belém . . — Fáradt vagy, látom az arcodon — mondja. — Ma még nem is ebédeltél, csak futsz hozzám tanítás után. A fiókomban találsz szalá­mit, idehordanak nekem hat emberre valót. — Neked kellene inkább. .. — Majd ha hazamegyek, itt a kórházszag miatt nem tudok. Nem lehet vele ellenkez­ni. Legyűrök néhány fala­tot. A termoszból kávéval kínál mint otthon szokta. — Nem kell félned, nem vagyok fertőző — folytatja. — A névnapodra már ki­gondoltam, hogy mit kapsz tőlem. Biztosan örülni fogsz neki. Megsimogatom az arcát. — Még mindig szép vagy — mondom. — Kopasz vagyok — hes- sent el. Nem bírom! — tántorgok ki a kórházból. Már egv hónapja tart ez így. Otthon vár a fiam. feleségem, vár az ebéd. a beszélgetés, a gyerekkel a játék, a készü­lés a másnapi órákra, estén­ként el szoktam menni mo­ziba, vagy a barátaimmal találkozom. most . mindé« nem érdekel, csak egyedül akarok maradni önmag mi- mal. — Pihennie kellene . — mondja a professzor. — Menjen el két hétre üdülni. HOLDOSI JÓZSEF: A boldogtalanoké a remény A nagynénjének. sajnos, már nincs sok hátra, a férje és a családtagok a többit már maga nélkül is el tud­ják intézni. Elfutni, elmenekülni de mit mondok majd neki, mit anváméknak. miért dön­töttem így? — önmagam miatt is itt­hon kell maradnom — vá­laszolom. Meg kell értenem, hogy miért nem ugyanaz az öröm számomra, mint eddig volt, miért nem ugyanazt je­lenti számomra a tanítás, a barátok, a feleség, a fi­am. mint korábban Nagynéném agyvérzést kap, a lázas állapot rend­szeressé válik, nem segít az infúzió, az injekció. Anyá- mék közül valamelyik ál­landóan mellette van az otthonról hozott ebédből próbálnak néhány kanállal beleerőszakolni. Feleslege­sek a szavak, csak arcizma­ik összerándulása mutatja i fájdalmat. Ha azt kérték volna tőlük, hogy takarít­sák ki az egész kórházat, megteszik, csak testvérük mellett maradhassanak, pe­dig az néhány nap múlva átkerült a megőrzőbe, á rák áttételessé vált. A legidő­sebb nagynéném engedéllyel mellette maradhat éjszakán­ként. A hónapokból hetek, a he­tekből napok vannak vissza már csak az életéből. Most már nem kell hazudnom neki. eszméletét vesztve fek­szik. a családtagoknak sem kell már közvetítő, napköz­ben felváltva jönnek, egy percre sem mozdulnak el mellőle, ha lázas, jégkoc­kákkal teli tömlőt raknak a mellére, kicserepesedett aj­kát nedvesítik meg, futnak a nővérért ha fájdalmában hangosan feljajdul... — Menj haza — küldenek el —. vár a családod. Pi­henj, holnap tanítanod kell! — És ti? — Velünk ne törődj! Érzem: többről van itt szó, mint testvérszereterő!. Hogy érthetem meg valaha is őket? Otthon vár a mun­ka, a másnapi tanításra ké­szülődés, Csokonai Remény­hez című versének értelme­zése. „Földiekkel játszó Égi tünemény ..." 'J ..... É jszaka van. a nagyne ném virraszt a haldokló testvére mellett, megmasszi- rozza a tehetetlen kezet. Iá • bat.. Miért teszi, mikor úgyis tudja. hogy fele;le­ges. talán órák kérdése, és az meghal. A többiek sem alszanak otthon, gondolat­ban ott vannak vele a megőrzőben: „Jaj. nem fi gvelsz eléggé, most erősödik a légzése, ez a láz jele, bo­rítsd be vizes ruhával!" Most is együtt, mint egész életükben. Az anyjuk és az apjuk nyomora nem kellett nekik. A társadalom lehető­séget ad mindenkinek: élje­tek vele, mondja, ök meg­értik, dolgozni mennek. El kell kerülni a cigánvutcá- ból! Az öccseiket tanulni küldik: a legkisebb kőmű­ves lesz, aki felépíti a há­zaikat, a másikat az álla­tok érdeklik, mezőgazdasá­gi szakmunkásképzőbe ad - ják. „Majd nevelünk fes tőt, lakatost, bolti eladót, még tanárt is!" <Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents