Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. május 1., csütörtök 5. A tála büszkesége a nemrég épült ízléses házsor F urcsa érzések kavarognak : az idegenben Gyöngyössolymos utcáit járva. Szemmel láthatóan nem szívesen állnak szóba a máshonnan érkezettel. Elhárítják a diskurzust. — Sietek a buszhoz — mondja egy hetven felé közeledő néni és továbbáll. Még annyi ideje azért akad, hogy megjegyezze: — Kérdezze meg a szomszédasszonyt, hogy hogyan élünk a faluban. De az az ajtó sem nyílik meg előttünk. Csupán annyit látunk, hogy csöngetésünkre a félrehúzott függöny mögül egy pillanatra kitekint valaki. Patócs Józsefné, a falu postása igyekszik segíteni rajtunk. — Ilyenkor, napközben csak az idősebbek találhatók otthon — magyarázza. — A fiatalok dolgoznak, tanulnak, de azért akad most is olyan, akit felkereshetnek. Sok itt a bedolgozó és a kisiparos. Néhány címet diktál, majd folytatja útját. A táskájában sok még a kézbesítésre váró levél és újság. Otthonteremtők Bátor Imre házába csengetünk. A feleség tessékel be bennünket az emeletes épületbe, amelyet laknak már, de még nem készült el teljesen. A külső vakolás mellett hiányzik még az erkély és a fűtőtesteket sem szerelték fel mindenütt. A szobák hatalmasak, bútorozottak. — Gyöngyösön az anyó- soméknál laktunk — meséli a fiatalasszony. — Több évig spóroltunk, készültünk az építkezésre. Az uram hajdanán jó néhány szünidőt töltött is Sólymoson a rokonainál, ő szorgalmazta, hogy itt vegyünk telket. A konyhaablakhoz vezet bennünket. Látni Kékestetőt és a Sárhegy ormait. Lenyűgöző a kilátás. A kertben pedig már bújik a hagyma szára, élednek a szőlővesszők. — Végül is egy félkész házat vettünk — folytatja. — Eddig már legalább 900 ezret költöttünk rá, de talán még három-négyszázezerre is szükségünk lenne, hogy tökéletesen rendbe tegyük. Kellene egy melléképület, tyúkokkal. Nem idegen tőlem a baromfitartás, hiszen gyermekkoromban falun éltem. Mindhárom szobát otthonosan rendezték be, az egyikben lakkozott szobabútor és bőrgarnitúra található. Üj iskola — tornaterem nélkül Régebbi házak a domboldalon Új jelleg Terefere virágzó fák alatt — Férjem a mátraderecs- kei tsz visontai kirendeltségének autószerelője — mondja. — Én pedig bedolgozó vagyok az Egri Háziipari Szövetkezetnél. Bébiruhákat kötök géppel. Régebben laboránsként dolgoztam Gyöngyösön. de miután kiköltöztünk, lemondtam erről az állásomról, mert sokat kellett utazni. Most az egész napom itthon tölthetem a két kislányommal. Ez nagyon jó dolog. Igaz, a havi jövedelmem legalább egy ezressel kevesebb, de most ez nem érdekel. Az a fontos, hogy itt csend van, nyugalom, s a saját fészkünkben élhetünk. A gyermekeket sem kell féltenem az autóktól. hiszen itt nem olyan nehéz a közlekedés. A vizet már bevezettük, s hamarosan elkészül a központi fűtés is. Tehát otthonra leltünk. Előny a községnél? Kíváncsiságból bámészkodunk be a művelődési ház ajtaján. A nagyterem falán kifeszített háló csüng. Nem véletlenül, így védik a falakat a hozzájuk csapódó labdáktól. Merthogy a helyiséget napközben tornateremként használják az általános iskolások. Az épülettel szemben az általános művelődési köz„Ofalui” utcarészlet Tóth Józsefné (akit meszelés közben zavartunk): A tanács vezetői nagy figyelmet fordítanak a nyugdíjasokra Egy kisiparos a sok közül Egy tanácsi statisztika szerint kilencven kisiparos él Gyöngyössolymoson. Az ember oszt, szoroz és megállapítja, hogy minden 34. emberre jut egy mester. — Hogy miért váltottuk ki ilyen sokan az engedélyt? — kérdez vissza Kazinczi Mihály asztalos, miközben néhány pillanatig töprengve néz maga elé. — Talán azért is, mert itt Gyöngyös környékén egykét cégnél az országos átlag alatt van a dolgozók bére. Én például az építő- és szakipari szövetkezetei hagytam el 1983-ban. Most már azt mondom, megérte. Igaz, jóval többet kell hajtanom, de kialakult egy üzletköröm, s így van mindig munkám. A helybelieknek is megéri, nem kell máshová menniük, ha asztalosmunkát kívánnak végeztetni. Lassan megtaláljuk a hangot az itt élőkkel Bár nehezen, de szóba elegyednek velünk. Idegent befogadni az itt élőknek nem is olyan ritka esemény, hiszen mint kiderül, a mintegy 3100 lelket számláló település több mint fele máshonnan telepedett át ide az utóbbi negyedszázadban. — Sokan azért költöztek ki ide Gyöngyösről, mert menekültek a tömbházakból — magyarázza Kerek Tivadar a községi tanács vb-tit- kára. — Mi nagy figyelmet fordítunk a telekkialakításPatócs Józsefné: Mindenféle újság jár a községbe (Fotó: Perl Márton) ra, legutóbb például 91 házhelyet készítettünk elő, s ebből hatvan már gazdára lelt. Érdekesség, hogy az értékesített parcellák több mint felét továbbra is a máshová valók vették meg. E nagyfokú bevándorlás miatt a község elveszíti zártságát, s ezzel együtt falusias jellegét is. A kiköltözők hozzák magukkal a városias magatartást. Egyébként a munkahelyek a legtöbb embert továbbra is Gyöngyöshöz kötik. Igaz, itt is akad munkalehetőség, például az ötszörösen kiváló tsz-ben, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdészetében vagy a kőbányában. Ami az urbanizáló- dást illeti: már tíz éve nincs gondunk az egészséges ivóvízzel és jelenleg a gázhálózat kialakítása, és a szennyvízcsatorna megteremtése foglalkoztatja a lakókat. Remélhetőleg mindkét területen sikerül majd lépnünk az elkövetkezőkben. Nekünk is komolyan kell venni ezeket a kérdéseket, s erre kötelez bennünket az is, hogy a megyében talán a legmagasabb településfejlesztési hozzájárulást szavaztuk meg. Ez az összeg családonként ezer forintot tesz majd ki. Ebből kezdjük el építeni 1988- ban az egészségügyi központot, amelyben többek között körzeti és szakorvosi rendelő, anya- és gyermektanácsadó és orvoslakás ás lesz. Ezzel a létesítménnyel még jobbá válik az ellátás, bízunk benne, hogy az elkövetkezőkben faluként ugyan, de amennyire lehet, elérjük közművesítési szolgáltatás terén a városi szintet... Koma János pont, melynek igazgatója Nagy Mártonná. Végül is az ő irányításával működik a művelődési ház is. — A fiatalok egy részének bérlete van a gyöngyösi mozi és színházelőadásokra — mondja. — De hetente négyszer itt is vetítünk, és gyakran szervezünk nagy rendezvényeket. Ezek mindig telt házat vonzanak. Ha pedig olyat kínálnak a városban, amelyet mi képtelenek lennénk itt megrendezni, akkor elmegyünk és megnézzük. Nemegyszer utaztunk már be tárlatlátogatásra. Itt nem nyílik mód az úszásra, ezért a kisdiákokat a termelőszövetkezet autóbuszával szállítjuk be, hogy megismerhessék e sportág alapelemeit. — Megnevezné valamilyen hátrányát annak, hogy faluban élnek? — Nem nagyon tudnék — válaszolja. — Buszjárat 55 percenként közlekedik Gyöngyösre. Jó az élelmiszer- ellátás, igaz az iparcikkekért be kell utazni, de rendkívül nagy előnyként említhetem, hogy e község tisztább és csendesebb, mint a mátraalji város. Sőt arra is büszke vagyok, hogy iskolánk személyi ellátottsága is nagyszerű, csupán egyetlen képesítés nélküli nevelőt alkalmazunk egy gyesen lévő helyén. GYÖNGYÖSSOLYMOSI MOZAIK Falu a város szélén Próbálkozások Bátor Imréné: Gyöngyösről költöztünk ide Kerek Tivadar: Ezer forint településfejlesztési hozzájárulást szavaztunk meg családonként
