Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-05 / 104. szám

4. 1 i NÉPÚJSÁG, 1986. május 5., hétfő Egy hét... '— ■—' A KÉPERNYŐ ELŐTT V. ___________ A halál angyala énekel Ritkán születnek mara­dandó értékű riportok. Az elmúlt évek kevés hasonló jellegű produkciója közt is első hely illeti meg az áp­rilis 27-én, délután vetített Mengele doktor énekel cí­mű szenzációs — a kifeje­zést itt a szó .nemesebb ér­telmében használom — ösz- szeállítást, amely a méltán népszerű Századunk soro­zat talán legrangosabb anya­ga. Irta és rendezte az a Bo­kor Péter, aki már megked­veltette magát oknyomozó históriai búvárkodásával, amelynek tiszteletre jogosult célja az volt és lesz, hogy megkönnyítse számunkra a legújabb kor, a több mint négy évtizeddel ezelőtt le­zajlott események árnyal­tabb megértését. Elképzeléseit felkészült munkatársakkal, s olyan nagyszerű színészekkel kar­öltve — Benkő Gyula foly­vást a narrátor szerepét lát­ja el, méghozzá okosan, in­telligensen — váltja valóra, akik azonosulnak szándékai­val, s lehetőségeikhez ké­pest mindent megtesznek azért, hogy azokat hiányta­lanul kivitelezzék. Az embertelen katonaorvos utáni kutatás nem illett be­le a szabályos „menetrend­be”, külön blokkot, másfaj­ta megközelítést kívánt. Érezte ezt az alkotó, akit kísérve megdöbbentő szto­rik tanúi lehettünk. Azt tulajdonképpen sej­tettük, tudtuk, hogy ezt a nemzetközileg körözött sza­distát, ezt a „tudomány” ál­arca mögé rejtőzködő, kö­nyörtelen gyilkost megfon­toltan kiépített szervezet bújtatta, menekítette egészen haláláig, amelynek részletei­ről nemrég tudósított min­ket a világsajtó. Arra azon­ban aligha számítottunk hogy az oltalmat nyújtók sorából — mekkora fintora ez a históriának! — egy ^oszt­rák zsidó házaspár sem hiányzott. Hát igen, ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy az írók fantáziájának szárnyalása nem versenghet az élet által rendezett, meg­hökkentő fordulatokkal. A másik kisebb meglepe­tés az volt, hogy ez a sok­szoros bűnöző szeretett szé- pelegni, azaz szívesen éne­kelt, méghozzá érzelmes hangvételű, lírai alkatra, esztétikai adottságra valló dalokat, számokat, műrész­leteket. Megborzongtunk tőlük. Nemcsak Néró jutott eszünk­be, hanem a csehek a prá­gaiak réme, az igazságosan megbüntetett, a népharag által elítélt hegedülő Heyd- rich is, aki lélektelenségben osztozott orvosi diplomás társával. Megrázó erejű program részesei lehettünk, s ez any- nyira felkavart mindnyá­junkat, hogy csak később döbbentünk rá, hogy némi tömörítéssel — az üldözöt­tek vallomásbetéteinek kurtításával vagy kiiktatá­sával — még hatható­sabb filmhez gratulálhat­tunk volna. Egy biztos: ho­ni és határainkon túli dí­jakra egyaránt jogosult ez a kivételes értékű vállalkozás. Másokkal együtt hisszük: így is lesz .. . Pécsi István „Hosszúzott” a televízió Hosszú hetet zárt a tele­vízió és vele együtt mi, né­zők is. Olyan messze sod­ródtak bizonyos műsorok, hogy már kihullanak az emlékezetből. Bármennyire is „megülte” lelkünket A Maurizius-ügy, akadt azóta ami elmosta az élményt. Hiába, folyamatosan özön­lenek ránk a képek és in­formációk, s ritkán állít meg a jóleső meghökkenés. In­kább valamiféle mindenna­pos társ, megunt és kedvelt barát a képernyő, amelyet olykor szidunk, de nélküle már aligha képzelhető el életünk. Kevesen vannak olyanok, akik jó előre kinézik a prog­ramból a nekik valót, s csak akkor kapcsolják föl készü­léküket, amikor az jön, amire számítanak. Többnyire he­lyet foglalunk a fotelban, s a film vagy nótaműsor, eset­leg más csemege „holdud­varát” is megtekintjük. Vagyis azt, amit előtte vagy utána sugároznak. így az­tán folyamattá áll össze Se­baj Tóbiás és Kudlik Juli, Derrick és az Eurovízió dal- fesztiváljának jéglpsgyes díszlete. Különösen furcsa „koktél” bontakozik ki ben­nünk, ha ráadásul még kap­csolgatunk a 2-esre, abban a reményben, hogy valamivel jobb, sodróbb látnivalót kí­nálnak ott. S ekkor persze, felhördül a család háttér­ben ücsörgő része, mert az­tán akár érdekli őket, akár nem, személyes sértésnek veszik ezt a „kalandozást' Ember legyen a talpán, aki úgy tud élni a lehető­ségekkel, hogy megfelelő mennyiségben adagolja ön­maga számára a látnivalók „mérgét”, s akkor merüljön bele a tévézésbe, amikor épülésére szolgáló program van, nem pedig akkor, ami­kor egy háromnapos ünnep alatt nemcsak gyomrát ter­helheti meg, hanem szemét és szellemét is. Ilyenkor az­tán „ jöjjön, aminek jönnie kell” felkiáltással, nagyon sokan kamikáze módra néz­nek farkasszemet a televí­zióval. Akadnak olyanok, akik még reggelijüket és vacsorájukat is a készülék előtt fogyasztják el, de is­merek olyasvalakit is, akinek az ebédjét is oda tálalja a felesége. Egy izgalmas kézi­labdameccs, s akár a moso­gatóiét is föltálalhatná bosz- szúból az asszony a csirke­leves helyett, férje tán még azt sem venné észre, ha a Rába ETO éppen hetest hagyna ki. Ezért aztán nem tudom, hogy elég energiát szentel-e a műsor összeállítója a ki­alakult szokásoknak, nem ragaszkodnak-e túlzottan a kialakult szerkezethez, ami­kor pedig az egész ország időbeosztása megváltozik, s lényegesen több időt töltünk a készülék előtt, mint bár­mikor előzőleg vagy a ké­sőbbiekben. Óhatatlan, hogy gyakran kiköt az ember szerkesztési problémáknál. Sokszor érzi ugyanis, hogy a meglevő ke­véssel is jobban lehetne gazdálkodni, s pergőbb, csa- logatóbb programot összeál­lítani azokra az időszakok­ra, amikor szívesebben te­lepszünk a készülék elé. Ér­demes volna azon is gondol­kodni, hogy a második mű­sor jobban szolgálja az el­térő igényeket, s amikor az 1-esen krimi megy, ne köz­vetítsenek játékfilmet a 2- es csatornán, mint ahogy szombaton elő is fordult. Persze hibáznánk, ha nem vennénk észre azokat a tö­rekvéseket, amelyek a tévé különböző műhelyeiben és a program összeállításában feltűnnek. Ám olykor még mindig erőtlennek, bátorta­lannak látszanak a változá­sok. Természetes, hogy nem könnyű járatlan úton elin­dulni, de mégis gyakrabban kellene vállalkozni olyanfé­le újításokra, mint A Mau­rizius-ügy című sorozat új­fajta felosztása. Sok még a töltelék, a ke­véssé televíziószerű, a szür­ke program, s ez akkor a legszembetűnőbb, amikor közkeletű szóval „hosszúzik” a televízió. Gábor László A második tárlat Rövid időn belül már a második értő szakmailag is színvonalas kiállítással je­lentkezett a gyöngyösi Mát­ra Művelődési Központ új kezdeményezése, a Mini fo­tógaléria. A költészet napja alkalmából „Ne rejtőzz el’ címmel, természet- és akt- fotó-kiállítás nyílt, amelyen Farkas Éva és Jónás Zoltán rövid műsorát is hallhatták a résztvevők. Ha ide számít­juk az Urbán Tamás szo- ciofotó-kiállításához csatla­kozó társadalmi vitát, biz­ton állítható, hogy végre olyan otthonra lelt a megyé­ben a fotográfia, ahol a szakmai hozzáértés és a fo­tó hatásainak kihasználása együttes élményt nyújt. Jung Zseni: Mezőn Tóth László: Kikötve Kotnyek István: Sugar Nagy Péter: Mementó (Potje Péter reprodukciói) Heves megyeiek érdeklődését is várják A MAB pályázati felhívása A Miskolci Akadémiai Bizottság, Észak-Magyaror- szág megyei tanácsai és vál­lalati támogatásával a terü­letén foilyó tudományos te­vékenység ösztönzésére pá­lyázatot hirdet, ame­lyen tudományos vagy gyakorlati munkakörben dol­gozó egyéni kutatók és kol­lektívák vehetnek részt. A meghirdetők nem publikált, olyan tanulmányokat vár­nak, amelyek a feldolgozott témák eddigi irodalmához képest új gondolatokat tar­talmaznak. A pályamunkákat négy példányban (oldalanként 25 sor) A4-es alakban kell be­nyújtani a Miskolci Akadé­miai Bizottsághoz. (Miskolc, Szabadság tér 3., 3530), leg­később 1986. október 31-ig, jeligével ellátva. A benyúj­tott anyag terjedelme nem haladhatja meg a száz ol­dalt. A tanuilmányhoz egy­oldalas összefoglalót kell csatolni, amelyben a pályá­zó megjelöli a fölhasználha­tóság módját és területeit. A MAB szakbizottságai ál­lam- és jogtudományi, bá­nyászati, egészségügyi, köz- gazdasági, mezőgazdasági és társadalomtudományi tárgy­ban több témát jelöltek meg. Ezekből csak néhány Heves megyei aktualitását emelünk ki: a szocialista termelési viszonyok vállala­ti jellemzői; alkalmazott ipari és mezőgazdasági fel­adatok megoldása optikai, spektroszkópiai módszerek­kel; a politikai, közösségi, közéleti nevelés történeti kérdései a Heves megyei né­pi kollégiumokban; Eger vonzáskörzete, különös te­kintettel történelmi fejlődé­sére; az egri borvidék gaz- daságföldnajza; Heves me­gye közigazgatása a dualiz­mus korában; Heves megye természetvédelmi értékei­nek kutatása. Az érdeklődők a részletes kiírásról a Miskolci Akadé­miai Bizottságnál, illetve a témát adó intézménynél kap­hatnak bővebb felvilágosí­tást. A megfelelő színvona­lú munkákat 5—10 ezer fo­rintig jutalmazzák. A pá­lyázat eredményhirdetésére 1986. december 16-án kerül sor. Vadliba Marika a Nyírségben szív­ta magába az anyatejet, a szép magyar szót, és a min­dennapi tudnivalót. Húszéves korában a fővárosba került, ahol újabb ismeretekre tett szert, mert hamarosan Mä- ryvé vált, ami a kisebb baj, ám a szép magyar szót is levetkezte. A közismert kö­tőszavat, dicséretére legyen mondva, nem használja, sok­kal inkább nyelvünktől tel­jesen idegen módon nyilvá­nul meg közléseiben. A ba­ráti mi újságra?-ra „nem so!k semmi” a válasza. A jó viccet így nyugtázza: „sza­kadok meg a röhögéstől”. Jobb sztori hallatán kijelen­ti: „a padlón vagyok”. Ügye­it „semmi perc alatt” vég­zi, ha szabadidejéről érdek­lődnek, közli: „szétsportol­tam magamat”. Legutóbb a kétnapos kánikula idején a Mátrába igyekezett „szétspor- tolni” magát, de mire oda­ért „a hó annyi...” Lehetett valami előérzete az időjá­rásról, mert nagyon sietett, amit emígyen be is jelen­tett: „elhúzunk, mint a vad- libák”. Nyelvi ficamaival elérte, hogy feltűnővé vált, főleg a férfiak körében, mert rá kétszer is oda kel­lett figyelni, mit mond, s közben bájai is szembetűnő­vé váltók. így történt aztán, hogy a hivatal egyik főosztályve­zetője, régi barátom felakadt a szavak hálójában, és ko­molyan teszi neki a szépet. Nem állítom, hogy ez „sem­mi perc alatt” ment volna végbe, mert Märyben van tartás és megfontoltság is a férfiakat illetően. A hely­zet azonban komolyra for­dulni látszik, mert minap némi zavarral azt mondja a barátom: Nézd, komolyan vesszük egymást. Ezeket a hülye allűrjeit majd szépen lenyesegetem. De most za­varban vagyok: mit gon­dolsz, ez a Mary milyen ki­fejezéseket tartogat nekem a meghitt percekre? — Van magyar értelmező szótárad ? — kérdeztem tőle, felcsil­lantva benne a reményt. — Természetesen, — lélegzett fel. — Akkor ne vidd ma­gaddal — mondtam —, mert Mary szókincsét neked kell feldolgoznod ... Háromnegyed ötkor láttam őket a kapunál, semmi perc alatt elhúztak, mint a vad­libák ... Benkő Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents