Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-30 / 126. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. május 30., péntek Fáy András emlékezete A KÖNYVKIADÓK BÉKLYÓJÁBAN - BORSOS ÁRAK, APADÓ PÉLDÁNYSZÁM - SIKERSO­ROZATOK - MA MÁR AJÁNDÉK A KÖNYV - AMIBŐL TÖBB KELLENE Könyvterjesztés — forintokban A múlt esztendőben a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat tíz Heves megyei árudájának forgalma 69 millió forint volt. A tavalyi könyvünnepen kétmillió-negyvenezret hagy­tunk ott a tíz legnagyobb üzletben. S a kép még mindig nem teljes, hiszen az áfész-boltokban, a kisebb könyváru­soknál is vásárolunk. Illetékesek mondják: az idei könyvhé­ten legalább ugyanekkora bevételre számitanak. Csakhogy, lesz slágerkiadvány, amire — az előjelekből úgy tűnik — sokan hiába sóvárgunk majd. Azért lesz örömünk is, hi­szen a kiadók 89 újdonságot jelentettek meg az ünnepi al­kalomra. Mit veszünk és mennyit szánunk könyvre? Ennek jártunk utána a megye négy nagyobb könyvesboltjában: Egerben, Hatvanban és Gyöngyösön. Az egri 301-es Gárdonyi Géza Könyvesbolt a megye egyik legnagyobb forgalmú üzlete. Érthető is, hisz a megyeszékhelyre áramló tu­risták nagy része is be-belá- tógát egy-egy lemezért, szép kiadású albumért, amit az­tán souvenirként visz ma­gával. A tavalyi 18 milliós forgalomban persze benne van az is, hogy innen viszik a város középiskolái a szük­séges tankönyveket. Pedig könyvbizományos hálóza­tuk sincs. — Emelkedik a forgal­munk évről évre — nyilat­kozik Botos Barnáné bolt­vezető, — A növekvő árak ellenére is szívesen vásárol­nak az emberek, de ma már jobban megnézik mit tesz­nek a kosárba. Nemcsak a „belbecs” számít, nagy gon­dot fordítanak a kiadvány külső megjelenésére, eszté­tikumára is. Ma már — épp azért, mert drága — rangos ajándéknak számít egy szép képzőművészeti könyv, ní­vós szépirodalom. Ballagás­ra, pedagógusnapra sokan vesznek innen . ajándékot. Minden bizonnyal nagy szen­zációja lesz a mostani könyvhétnek az Egerről meg­jelenő szép fotóalbum. A nyomda ígérte, hogy addig A galéria mindkét termé­ben egy Ausztriából érke­zett kiállítási anyag, Borso­di Ferenc csaknem hetven festménye,' grafikája várja június 15-ig az érdeklődő ‘közönséget. Ezt követően a honvédség seregtestének amatőr festői, szobrászai, grafikusai, kézművesei ran­devúznak néhány napig az intézmény falai között egy közeli alakulat létrehívásá­nak 35. évfordulója alkal­mából. Ez a kiállítás június 19—tőil 24-ig tekinthető meg elkészül. Az ismeretterjesz­tő műveknek is nagy kelet­je van. A Planétás recept­sorozatból például 1500 fo­gyott, sokan keresik az Aranykéz kártyákat, a kötés­könyveket. Ebből szinte nem is tudunk eleget adni. Sze­rencsés helyzetben vagyunk, mert reprint kiadványokat, külföldi lemezeket is töb­bet kapunk, mint más üzle­tek. Bár a könyvhéten több könyvet kedvezményes áron kínálunk, azért a múlt esz­tendei, csaknem félmilliós bevételt szeretnénk túlha­ladni. Egerben a Müveit Nép 300. számú Egészségház ut­cai boltjában Rum Jánosné üzletvezetőt már a közelgő könyvhét várható kereske­delmi esélyeiről kérdezzük, önkéntelenül is panasszal kezdi: — Sajnos, már most tud­juk, hogy néhány műért hiá­ba ostromolnak majd ben­nünket a vevők. Keveset kaptunk a könyvheti újdon­ságokból. Az Űj Hold év­könyvből hét, Görömbei András Sütő Andrásról írott tanulmánykötetéből mind­össze három érkezett. — Hogyan történhetett ez? Talán keveset rendeltek? a rendes nyitva tartás idő­szakában. Június 26-án, csütörtökön este 6 órai kezdettel viszont már két igen jelentős , pro­fi” vállalkozás megnyitásá­ra kerül sor a galériában. A földszinten Rátonyi Jó­zsef szobrászművész, a Kép­zőművészeti Főiskola taná­ra állítja ki munkáit. az eméleten pedig a századelő jelentős festőegyéniiségével, Glatz Oszkár ailkotóművé- szetével ismerkedhetnek meg — Nagy problémánk — feleli Rum Jánosné —, hogy a könyvhétre egy évvel ko­rábban kell leadni az igény­lést. Ilyenkor még kevéssé tudjuk, mi lesz a sláger. Az­tán a kiadók óvatos politi­kát folytatnak. Kisebb pél­dányszámban adnak ki egy- egy könyvet, hogy biztosan elfogyjon. — Azért van ennek hasz­na is... — Természetesen. Ma már elmondhatjuk, hogy keve­sebb az eladhatatlan áru és kevesebb van raktáron. Ami mégis megmarad az őszi, ta­vaszi leértékelésen elfogy. A könyvheti várható sikere könyvekből mégis kevés van. . . — Létezik utánnyomás is.. . — Ez igaz, csak rendkí­vül hosszadalmas. A múlt évi népszerű kötőminta­könyvből is majd csak év közepén kapunk újra. Az egri bolt egyébként nem panaszkodhat a forga­lomra. Tavaly itt is több mint tizenhárom millió fo­rintnyit értékesítettek. Igaz. kiterjedt bizományosi háló­zatuk van, s foglalkoznak „viszonteladásos” értékesí­téssel is. Az 1985-ös könyv­heti, mintegy háromszáz- ezer forintos bevételre most is számítanak. A hatvani 303-as számú bolt vezetőhelyettese Futó Ferencné. Kérdésünkre, hogy többet költenek-e az embe­rek könyvre manapság. így válaszol: — Az árak emelkedése nem befolyásolta ' alapvető­en a könyvek iránti igényt. Ami értékes és népszerű, mindig elfogy. Igaz, az em­berek megnézik, mire ad­nak ki pénzt. Biztosra men­nek. A‘ kortárs szépiroda­lom kevésbé ismert szerzői­től kevesebbet vesznek. Ki­a hatvaniak egy jól váloga­tott emlékkiállítás keretében. Az ünnepi könyvhét ese­ményei sorában június 5-én, csütörtökön, este 6 órakor, a nemrég megjelent perio­dika, a Délsziget estjét ren­dezik meg a galériában Papp Lajos SZOT-díjas és Feny­vesi Félix Lajos költők, dr. Cs. Varga István irodalom­történész és .dr. Pogány ö. Gábor művészeti író rész­vételével Az esten Jancsó Adrienne Jászai-díjas, érde­véve, ha valakit a közvéle­mény „felkapott". Sokan ke­resték a közelmúltban Végh Antal Könyörtelenül című művét, vagy Pintér István sportkönyvét a Becken- bauer-t. Már a tapasztala­tokból tudjuk, Moldova György könyve, a Pénz sza­ga nagyon népszerű lesz. Nemcsak a szerző, a téma miatt is. Keveset kaptunk Illyés Gyula és Eszterházy Péter művéből. Ha ezekből több lenne, nagyobb haszon­ra Is számíthatnánk. A hatvani üzlet egyéb­ként a múlt esztendőben több mint 11 millió forintot forgalmazott — amely egy ekkora városban, tekintve, hogy másik bolt is van — nem kis összeg! A gyöngyösi helyzetről a 302. Számú Ady Endre Könyvesbolt vezetője, Laka­tos Gyuláné adott tájékoz­tatást, Elmondta, hogy a könyvhét azért is jó hagyo­mány, mert ilyenkor nem­csak az alkalomra megje­lent művek fogynak. Bár a kiadók egyre jobban igye­keznek, hogy felmérjék a közönség igényét, még min­dig vannak hiányosságok. Kevés a szép rajzos, gyűj­teményes mesekönyv és le­porelló. A közönség igénye egyre jobban eltolódott az ismeretterjesztő művek és a könnyed, de Színvonalas szépirodalom felé. A tava­lyi több mint tízmilliós be­vétellel elégedettek ugyan, de még többre számíthatná­nak, ha olykor nem „ver­gődnének” a könyvkiadás béklyójában. A mostani könyvhétre alaposan felké­szültek, s türelmetlenül vár­ják a könyvek szerelmeseit, akiknek vásárlókedvében re­mélik, most nem csalódnak. Jámbor Ildikó mes művész közreműködik, a műsort pedig Moldvay Győző szerkesztő vezeti. Június 23-án, hétfőn es­te, 6 órai kezdettel a mold­vai csángók kultúrkincseivel, népéletével ismerkedhetnek meg az érdeklődők e téma­kör legavatottabb kutatója, dr. Domokos Pál Péter jó­voltából, aki itt ünnepli 85. születésnapját, s műsorában Faragó Laura, Liszt-díjas működik közre eredeti csán­gó dalokkal. A galériabusz ismét ha­tárainkon túlra indul júni­us 27-én, pénteken reggel, 5 órakor. Utasai a négynapos kirándulás során Kolozsvár, Marosvásárhely történelmi, művészeti emlékeivel, termé­szeti szépségeivel barátkoz­hatnak, de lesz módjuk ar­ra is, hogy ott élő román és magyar alkotóművészek munkásságát ismerjék meg. Kétszáz évvel ezelőtt, 1786 május 30-án született Fáy And­rás, a magyar reformkor je­les írója, s kiváló gyakorlati politikusa. Nem véletlenül ne­vezte öt Szemere Pál „a haza mindenesének”, ö volt az el­ső magyar társadalmi regény, a Bélteky-ház szerzője, de az ö kezdeményezésére alakult meg az első magyarországi ta­karékpénztár is. Hazai Első Takarékpénztár Egyesület né­ven. Jelentős érdemeket szer­zett a Nemzeti Színház fel­építése körül. Sürgette egy nevelönőképző intézet felállí­tását. Buzgcilikodott az Ipar- egylet. a Védegylet, a kis­dednevelés érdekében, s számos pedagógiai cikket írt. A végtelenül szorgalmas író és közéleti ember 1864- ben hunyt el. Életéről és munkásságáról a szakembe­rek, s a közönség egy ré­sze is tud. Nem ismeretesek azonban megyei kapcsolatai. Írásom célja ennek rövid bemutatása. Fáy András 1822-ig vidé­ki birtokain élt. Fiatal ko­ra óta sokat betegeskedett, így ékezett betegségére gyógy­írt találni. Nem tudjuk, ki hívta fel figyelmét a parádi fürdőre. Az tény, hogy 1818 nyarán már harmadszor él­vezte a parádi fürdő vizé­nek jótékony hatását. Parádfürdő ma országosan ismert gyógyító hely Majd­nem kétszáz éves múltra te­kint vissza, 1795-ben alapí­totta a parádi birtokokat bérlő Orczy család. A für­dőt tápláló források vize igen alkalmas volt különfé­le bőrbetegségek, gyomor- és bélbajok, idegrendszeri bánfáknak kezelésére. En­nek ellenére eleinte csak kevesen látogatták; kevesen tudtak létezéséről, felszere­lése nagyon kezdetleges, hosszú ideig nem volt a für­dőről mindenki számára hozzáférhető ismertetés. Az utóbbi igényt igyekezett ki­elégíteni Fáy András, aki 1819-ben, a Tudományos Gyűjteményben hosszabb értekezést tett közzé a für­dőről. Munkájának címe: Párád leírása több tekinte­tekből. Munkája" értekezés, tudo­mányos jellegű. Olvasóinak hasznos ismereteket kívánt nyújtani. A „használni tö­rekvés és a hazafiság” — Fáy munkásságának e két szép jellemzője • munkáján is végigvonul: „A hazának használni olly édes adó, mellyel minden, ki benne született, tartozik néki” — írja. Dolgozata orvosi vonatko­zású részeihez Kitaibei Pál, a . kor híres botanikusa 1797-ből származó, külföldön publikált leírását használta fel. A tanulmány jó része saját tapasztalatain alapult. Munkája elején Párád község földrajzi leírását nyújtja. Majd a fürdőt is­merteti. Leírásában reális képet nyújt a gyógyhely ak­kori primitív állapotáról A fürdőben „a fürdőszobák keskeny reteszek, többnyire nedves téglapadlózattal és egy-egy homályos ablakocs­kával.” A fürdéshez szüksé­ges vizet üstökben melegítet­ték, a fürdőszobákba a me­leg vizet vályúkon eresztet­ték be. Kényelmetlen volt az is, hogy a víz hőmérsék­letét a fürdőző nem szabá­lyozhatta „hősszas kiáltozás­ra hoz a fürdő lány kupában meleg vagy hideg vizet”. A fürdés utáni pihenésbe csak azőknaik volt lehetőségük, .akik a fürdőszobák mellet­ti négy szoba valamelyikét bérelni tudták „a szegény- sorsúnak gyepen és a szün­telen szorult szellős föl o- sókon kell a szabad ég alatt nyugodni, s gyakran bete­gebben elmenni, mint jött.” Ezután Kitaibei Pál ada­tait felhasználva a forrá­sok vizének vegyi tulajdon­ságairól ír. A parádi víz Fáy szerint „sárgás színű... A víz íze timsós, összehúzó és téntás vagyis gyenge vas- ízű. Ha főzik, barna alja marad, .a ínyers tölgyfát fe­ketére festi.” Amit a forrás vizének gyógyító erejéről ír, lényegében ma is helytál­ló: ........ a gyomrot javítja. a z ét kívánatot helyreállítja és a beleket tisztítja ... kül­ső és belső kiliseket gyó­gyít ...” Hasznosan segíti „ ... a Hystéria hypochond­ria és melancholia nyomo­rúságai ...” megszűnérét is.. Sőt még a reumatikus beteg­ségeket is gyógyítja: „Aki a járvány rheumatizmusok- nak a csont és ín köszvény- nek természeteket esmeri, a megfogja vallhatni, hogy ezen víz álló részei együt­tesen dolgoznak ezen bajok enyhítésére.” Fáy felteszi a kérdést: „Mi lehet tehát annak az oka, hogy a parádi fürdő és érczes forrásai, mind előszámlált jelenségeik mel­lett is oly homályban vágy­nak, is oily lkevéssé esmér- tetnek?’r Négy pontban so­rolja fel az okokat: ,,A Pá­rádra minden' felől vezető út rosszasága”. „A csaknem minden vígságnak és mula­tozásnak hiánya”. „A lakás­ban s élelemben való al­kalmatosságok hiánya". „A Parádi fürdő és érczes vi­zek eránt szárnyaló bal és előítéletek”. A szerző által elsorolt hiá­nyosságokat 1827 után kezd- -ték megszüntetni. Ettől az időtől épült ki Párád igazi fürdőteleppé. Üj fürdőépüle­teket emeltek. 1828-tól ál­landó fürdőorvost alkalmaz­tak. Fáy András azonban tudo­másom szerint ekkor mái nem látogatta Parádot. 1822- ben Pestre költözött. Ezen­túl főként az akkor már nagy hírnek örvendő Bala tonfüredet kereste fel. Itten a nyaranként odasereglő írók és művészek közölt érezte jól magát. A parádiak -azonban nem felejtették el őt. Iskolájuk előtt ott látható a hajdani fürdővendég, a neves író mellszobra. Szecskó Károly Hatvani Galéria-naptár Rátonyi-szobrok, Glatz-képek — Délsziget-est Jancsó Adriennel — Csángó népélet — Galériabusz Marosvásárhelyre Modern naszreddiniáda N aszreddint meghívták egy díszebédre. Va­lamennyi vendég — legyen rajtuk Allah kegyel­me! — Ladákon és Moszk­vicsokon érkezett. Kocsiju­kat a ház előtti tisztásra állították, ahol már terítve volt a gazdag vendéglátó asztali, Naszreddin a szama­rán érkezett és kiköttette a fához. Ebéd közben Naszreddin észrevette, hogy a vendégek másról sem beszélnek, mint arról, hogy milyen pótalkat­részekre lenne szükségük a kocsijaikhoz. Észrevétlenül felállt, eloldozta a szamarát és az asztalhoz vezette. — Mit jelentsen ez, efen- di? — álmélkodtak a vendé­gek. . — Beszélgessetek csak el vele egy kicsit — mondta a hodzsa, miköz ben a sza­marát az asztallábhoz kö­tötte. — Az lén barátom már tizenöt esztendeje megvan pótalkatrészek nélkül. ★ A szomszéd meglátta, hogy Naszreddin arany fülbevalót vásárolt a bazárban, és na­gyon elcsodálkozott. — Tiszteletre méltó Nasz­reddin, maga mindig azt hajtogatja, hogy: „A felesé­gem megbántott, elválok tő­le”, és most mégis arany fülbevalót vesz neki? !. . . — A feleségem feltételt szabott: „Ha nem veszet arany fülbevalót, nem egye­zem bele a válásba.” ★ Véget ért az esztrádhang- verseny első része, és Nasz­reddin meg a felesége ki­mentek sétálni. Mivel a te­remben a helyek nem vol­tak megszámozva, így a szü­net után nem is volt olyan könnyű megtalálni őket. Naszreddin végigment a sorok mellett és fennhangon kérdezgette: — Qlnézési, kinek ( lép­tem a lábára a hangverseny előtt? Még egyszer bocsá­natot kérek! — Nem történt semmi — mondta az egyik néző. Pehelykönnyű lába van. — Asszony! — kiáltotta Naszreddin. — Gyere ide, megvan a helyünk! ★ Naszreddin szomszédja közismert, intrikus és plety­kafészek volt. Mikor egy új többemeletes házban kapott lakást,^alighogy átköltözött, átszaladt Naszreddinhez pa­naszkodni. — Tudod, szomszéd, olyan vékonyak a falak, mint a hagymahéj. Ügy néz ki, ba­kot lőttek az építők. Ezt nem hagyom annyiban! . . — Lehet, hogy a tisztessé­ges emberek szempontjából tényleg bakot lőttek — hagy­ta rá Naszreddin. — De a te szempontodból éppen jó, könnyűszerrel kihallgatha­tod, miről beszélnek a szom­szédok. ★ Naszreddin kesztyűt húzott a kezére, olyant, amivel a lepényeket ragasztják a ke­mence átizzott falához, és bokszolni kezdett a tükör­képével. Belépett a szom­szédja és álmél kodra fel­kiáltott: — Mit látnak szemeim, tiszteletre méltó Naszreddin öregségére ökölvívással fog­lalkozik? — A boltba készülök be­vásárolni — felelte Naszred­din. — Ha az eladó, ahogy szokta, most se adja ide a visszajáró pénzt, kihívom a szorítóba egy mérkőzésre.-6­Naszreddin a stadionba ment egy labdarúgó-mér­kőzésre. A félidő végén így szólt a szomszédjához: — A Imi kapusunk, úgy látszik, nagyon jószívű és vendégszerető ember. — 'Miből, gondolja? — \Hát nem látja, hogy minden labdát beenged, csak hogy meg ne sértse a ven­dégeket? (A taskenti Zvezda Vosztoka (Kelet Csillaga) c. folyóiratból fordította Zahemszky László)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents