Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-28 / 124. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. május 28., szerda Mit támogat a Kulturális Alap? „Giccsadóból" nemes művészet Az utóbbi öt évben csak­nem egymilliárd forinttal járult hozzá a Művelődési Minisztérium keretében mű­ködő Kulturális Alap az esz­meileg és művészileg értékes művek létrehozásához, ter­jesztéséhez, és a kiemelkedő művészeti események meg­szervezéséhez. A teljes ál­lami támogatáshoz mérten csekély, de külön támoga­tásként mégiscsak tetemes összeg háromnegyede a Filmfőigazgatóság, a Kiadói Főigazgatóság, a miniszté­rium művészeti főosztályai által kezelt úgynevezett szakmai alapokon, negyede pedig a központi kulturális alapon keresztül áramlott ki a művelődés szinte vala­mennyi területére. A kulturális járulék be­fizetését és támogatását il­letően hagyományosan a színház-, a zene és táncmű­vészet vezet. A Játékszín működését például annak megalakulása óta a Kultu­rális Alap fedezi; évről év­re milliókkal járult hozzá az Alap ahhoz, hogy a Rock­színház fennmaradjon; s hogy például az Országos Filharmónia teljesíthesse kultúrpolitikai céljait. A hír­adófilmek, valamint a Ba­lázs Béla Stúdió alkotásai­hoz jelentős arányban az Alap adta az anyagi fe­dezetet, és támogatta — csu­pán az utóbbi egy-két év­ből hozva példát — az Egy parasztcsalád története cí­mű dokumentumsorozat, a Daliás idők és az Innováció című film előállítását. Anya­gilag közreműködött a szov­jet filmek fesztiválja, a mun- kásfilmnapok, a játékfilm­szemlék, s például az Egri Nyári Egyetem programjai­nak megszervezésében, a me­gyei moziüzemi vállalatok műszaki berendezéseinek korszerűsítésében, és több mint tízmillió forinttal tá­mogatta a kiemelt magyar, szovjet és más külföldi fil­mek forgalmazását, például a Napló gyermekeimnek, a Reál ezredes, a Harctéri re­gény, a Ragtime című fil­mekét. Ugyancsak számotte­vő összegek jutottak a kü­lönböző nyári színházak, pél­dául a Gyulai Várszínház, a Pécsi Nyár produkcióira, és támogatta az Alap a hazai együttesek külföldi és a kül­földi társulatok magyaror­szági vendégszereplését. Né­miképp enyhített a nehéz helyzetben lévő hazai film­gyártás és -forgalmazás gondjain is. Kultúrpolitikailag nem ke­vésbé fontos feladat az igé­nyes irodalmi alkotások el­ismerése, megjelentetése, és azok eljuttatása az olvasók­hoz. Az Alap támogatásával látott például napvilágot az utóbbi években több Bartók és Kodály évfordulós kiad­vány, ily módon díjazhatják évről évre a Szép magyar könyv kiállításának leg­szebbjeit, s az Alap bizto­sítja többek között azt is, hogy az ünnepi könyvheti antológiákat féláron vásá­rolhatják meg az olvasók. A képzőművészetben a legjelen­tősebb összeggel a különbö­ző képző- és iparművészeti alkotások megvásárlását tá­mogatják. Hozzájárultak a többi között a pécsi Csont- váry-gyűjtemény gazdagítá­sához. a Komárom megyei levéltár berendezésének ki­egészítéséhez, a Győr-Sop- ron megyei Patkó-hagyaték, a soproni Storno-gyűjtemény megvásárlásához. A kulturális támogatások gyakran sok millió forintra rúgnak, máskor csupán né­hányszor tíz- vagy százezer forintra, ám minden esetben jelentősen enyhítenek egy- egy intézmény gondjain. Ez utóbbi — viszonylag kisebb — összegekkel főleg a köz­ponti Kulturális Alap siet a hozzá fordulók segítségére, de a saját, a tanácsi, a helyi pénzek ily módon kiegészül­ve gyakran nagy értékű be­ruházásokat tesznek lehető­vé. Jó példa talán erre a közelmúltból a szombathelyi képtár közművelődési blokk­jához, a sárvári Bartha-fé- le üveggyűjtemény vásárlá­sához, a szekszárdi német bemutatószínpad technikai felszereléséhez, a szentgott­hárdi orgona javításához, a kecskeméti, a veszprémi, a békéscsabai, a debreceni ze­neművészeti szakközépiskola, illetve zeneiskola hangszer­beszerzéséhez nyújtott tá­mogatás. A Kulturális Alap intéz­ménye csaknem két évtize­des, megújítása pedig öt­éves múltra tekinthet visz- sza, és léte első percétől be­tölti — olykor zökkenőkkel — funkcióit. Legutóbb a művelődési tárcánál minisz­teri értekezlet foglalt ilyen értelemben állást. A kultu­rális támogatásra fordítan­dó és az utóbbi időszakban évente némileg növekvő ösz- szeg valójában a közvéle­mény által csak „giccsadó- ként” emlegetett járulékból jön össze. A kizárólag szó­rakoztató produkciók után ugyanis a kulturális intéz­mények meghatározott já­rulékot kötelesek az Alap számlájára befizetni, ebből segíti az Alap az igényes és anyagi támogatásra szoruló művészi vállalkozásokat. E befizetések gyakran több millióra rúgnak, máskor vi­szont indokolatlanul alacso­nyak. Az utóbbi évek egyik leg­jobb „üzletének” számított például a Kulturális Alap szempontjából is a Ben Húr című kétrészes amerikai film, mely után hatmillió került erre a számlára. a Jedi visszatér, valamint a King Kong egyenként körül­belül hat és fél milliót ho­zott. Az ugyancsak amerikai Apokalipszis ennek a „milli­ós sornak” csupán a vége felé helyezkedik el a maga kétmillió forintjával. Járu­lék fizetésére kötelezettek természetesen a könyvki­adók is a krimik, a lektű­rök és a szakácskönyvek után. Jellemző, hogy a ki­adók 1980-ban például 55 kiadvány után fizettek já­rulékot, 49 kiadvány után saját bevallásukból, a to­vábbi hat kiadvány után már a Kiadói Főigazgatóság minősítése alapján. A kö­vetkező évben az Alap könyvbevételei emelkedtek, azóta azonban az innen szár­mazó összegek évente nagy­jából azonos szinten vannak. Amiből ugye az következik, hogy ma sem jelenik meg több könnyű olvasmány, mint öt éve... Az egyik leg­nagyobb befizető kulturális intézmény a Hanglemez- gyártó Vállalat, könnyűzenei felvételei után. Az ő tízmil­lióinak egy része azonban mégsem valamely más kul­turális területeket támogat, lévén hogy a komoly zenei hanglemezkiadás maga is nagymértékű támogatásra szorul. Jócskán járulékfize­tésre kötelezett az Országos Rendező Iroda, ők viszont joggal teszik szóvá, hogy (még) nem sújtják hasonló terhek a gombamód meg­szaporodott más műsorren­dező irodákat. Furamód sze­rény járulékot fizettek be az utóbbi években a színhá­zak, amelyből ugyancsak ar­ra lehet következtetni, hogy a bemutatott sekélyes szín­vonalú darabok száma nem, vagy alig növekedett. Min­denesetre, „giccsadózott” és ezért legfeljebb négy fo­rinttal drágább árú jeggyel nézhettük meg Pécsett a Kaviár és lencsét, a József Attila Színházban a Háló­szoba komédiát, vagy a Víg­színházban az Ugyanaz há­tulról. A Kulturális Alap intéz­ménye összességében tehát bevált, s ugyanakkor ismé­telt korszerűsítésre is szo­rul. Hozzá kell igazítani el­sősorban a bevétel rovatát a változó gazdasági körül­ményekhez. Erre a minisz­tériumban meg is van a szándék. D. G. A pesti Nagykörúton lévő Derkovits-terem ben nyitot­ták meg id. Kátai Mihály festőművész emlékkiállítá­sát. A tárlaton ötven felett van azoknak a kisebb-na- gyobb méretű alkotásoknak a száma, amelyek visszaidé­zik nekünk az Egerben, 1983-ban elhunyt festő színi világát alkotói hitét, azt az atmoszférát, amely a meg­különböztető jegyek egész sorával tette egyénivé pik- túráját, gazdagította azt az érzelemvilágot, amely sok elemet felszívott Egerből is, a környék falvaibái, tájaiból, erdeiből rétjeiből, lankáiból, vidámságot és magasságot sejtető hegyeiből. Életének hetvenhat esztendejéből az utolsó negyvenkettőt ennek a környezetnek érlelő-mó- doló hatása alatt élte le, itt dolgozott, csaknem az utol­só pillanatig árasztva magá­ból az alkotásban újjászüle­tést erősítő-megvalósító élet­örömét. Mi, az ő korához már las­sacskán közelítő egri bará­tai mindig is figyelemmel fordultunk munkái felé. Egyéni és csoportos kiállítá­sain olykor óvatosan me­rész megjegyzésekkel nyug­táztuk, mit vettünk észre újat-színeset a Bükkben fes­tett képein. Amikből kitet­szett, hogy a délutáni-nyu­gati égről, az esti ragyogás­ból kiszűrődő fények ho­gyan bugyolálták be apró falusi házait, utcasorait, a tavaszi pompájukban hival­kodó fasorát, a hunyorgóan leskelődő ablákszemeket. S azt hittük, hogy aki eny- nyire mélyen beleállt ennek a tájnak a vonzásába, mond­hatnánk, a leikébe, az már teljesen egrivé vagy leg­alábbis Heves megyeivé vált. És ezen a kiállításon ért minket az igazi meglepetés. Életének utolsó éveiben új­ra fő témájává vált az Al­föld, a síkság, a Tisza vidé­ke, a végtelen rónaságból kinövő falvak világa. Az a szemmel befogható térség, ahol a birkák szélesen tö­mött sorokban legelhetnek, ahol a zsúpfedelű lakóház mögött ott az istálló a szé­les udvar végében ahol az egyszerű emberek minden­napjai, munkája, sorsa, mint a lassan vándorló napok és éjszakák, csak lefolynak, el­múlnak. Ebben a síki kör­nyezetben a viharok a sze­lek lobogása is másképp ér- zékelődik: itt a lovak vág- tatása, szilajsága meséli el a pillanat tört részéig és a hosszú órákig tartó izgalma­kat' hiszen a méneseknek nyargaló futása nemcsak költői képzet Petőfi felra- gyogtatásában, hanem a fes­tő látványa is, amelyben az elkapott formák a megörö­kített töredéknyi idő, az iz­mok, a paták, a csontok ál­tal felvert harmónia — a költészet. Nézem-nézdegé- ilem a Derkovits-teremben a Vihar előttöt, a Vágtát, az Istállóbant, a Lóhajtást, A bikák küzdelmét, a Birka­itatást, a Pányvázást, s ne­kem, áki nem ismerhette meg Palkonyát, a honosnak meghitt vallomást tevő Ti­szát közelebbről csak elkép­zelem, mit élhetett át gye­rekkorában id. Kátai Mi­hály, a leendő festő, hogy sok-sok évtizeddel a szülő­föld elhagyása után a halá­szokat festette, Gorincsot, Karcagot, a Tanyát Polgá­ron; elálmélkodott a Borjú nyugalmán, elénk remeklet- te kékben és sárgában a felsőnémedi völgyet, a Kaz­laknál békéjét, a Tiszadom- bot, a Folyópartot. És mintha a korábban jó kedvvel tündöklő sárgái mögé-közé most sok kéket Oldott volna: türkizt de úgy, hogy a színi világ har- matosra-könnyesre váltot­ta azt, ami korábban har­sogó napfényben izzott. A csaknem miniatúraméretű darabok a habzó könnyed­ség elevenségével csalják- vonják szemünket maguk­hoz. Lóg szobám falán a fes­tőnek egy 1960-ból szárma­zó képe. Pár szénaboglya közt, felhőktől terhes ég, a földön vihar utáni nagy po­csolyák társaságában rúddal felénk áll a szekér két ló­val. a kocsiderékban fehér blúzos lány vagy asszony ül már, a gazda a kocsi fará­nál még motoz: távol a falu látszik. Micsoda magány és micsoda sűrítése az alföldi sorsnak. S ehhez az 1960-as képhez képest micsoda le­vegősség. tágasság ezeken az utolsó esztendők során új­ra megélt, felszabadultan álmodozó alkotásokon. Itt már a visszaemlékezés meg­szépítő messzesége veszi kö­rül kitágult levegővel, fény­nyel mindazt, ami id. Rátái­nak a látvány, az élet ér­telme és — bízvást mond­hatjuk — boldogsága volt. Nem lenne haszontalan ezt a félszáz művet Egerben is bemutatni! Nemcsak a mű­vész özvegye emléke is itt él, a történelmi falak kö­zött. Farkas András NEVEZÉSEKET MEG ELFOGADNAK Virágkötészeti verseny Békésen Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet — tartja a közmondás. Aki pedig na­gyon szereti, folytathatnánk tovább, az kertész vagy vi- rágbaltos lesz, ha pedig a szakma művészének szeret­né vallani magát: virágkötő. Ez a távol-keleti eredetű mesterség migd nagyobb tért hódit Európában. így ha­zánkban is, hiszen egy mű­vészien összeválogatott és megkötött csokor megsok­szorozza a virágok szépsé­gét. A viráglkötés hazai műve­lőinek hirdet most versenyt a békési művelődési köz­pont: május 30-ig várják azok jelentkezését, akik jú­lius 11-én össze szeretnék mérni tudásukat ötletessé­güket kollégáik képességei­vel. Négy feladatot kell majd megoldani a versenyen: menyasszonyi csokor készí­tését, növénytál beültetését. esküvői asztal díszítését és végül egy kirakat berende­zését — természetesen virá­gokkal. A „virágos kedvű” vállal­kozók bővebb információkat a békési művelődési köz­ponttól kérhetnek, melynek címe: Széchenyi tér 4. Mozi-fentető — Miért nem bírod meg­érteni, hogy meghalt a mozi ? ! — hörögte a fü­lembe bölcs barátom, a Homérosz filmszínház üzemvezetője. amikor két jegyért könyörögtem neki (i Kancsuka ^ mellény­zsebben című új azerbajd­zsán filmre. — Nem adok jegyet! — tombolta. •— Nem és nem! Hogy nem tudjátok felfogni, ti, bár­gyú népség ? ! Meghalt a mozi! Megölte a te­levízió, megfojtotta a vi­deo, gyilkolássza a kábel­tévé és a műsorszóró mű­holdak. Még vetítünk, ve- títgetünk, de a mozi, mint olyan, az utolsókat rúgja. Nekem elhiheted, én ol­vasom a tanulmányokat és a cikkeket; meghúzták a lélekharangot a mozi fe­lett. Es én nem gátolom a haladást, mint ti, akik ilyen tudományos előrejel­zések után is képesek betolongani egy hullába. De az én lelkiismeretem tiszta. En mindent meg­tettem a technikai fejlő­désért. Evekkel ezelőtt kü­lön nyikorgót építettem be AZ ülőkékbe. Az én mo­zimban már akkor is re­csegtek a székek ha a né­zőnek vert a szíve. De ti csak jöttetek. Ezután át­építettem az erkélyt. A rnásodik sortól kezdve már csak a fejek között lát­hattatok némi vászonfolto­kat. De ti fel se vettétek. Ekkor külön, a technikai haladás érdekében besze­reltettem egy repülőgép- motort ventilátornak, amely állandóan működött. Ettől kezdve már csak azok hallották a csata jele­neteket, akiknek az apuká­juk denevér volt. De nek­tek ez sem volt elég. Ahogy hiába ragasztgattam rágó- gimut a székekre, hiába hagytam lábatok alatt a szemetet, és a vécét is fe­leslegesen rondítottam ösz- sze nagy erőfeszítéssel. Ti csak jöttetek. Csináltam a moziból gőzfürdőt, csinál­tam fagyasztószekrényt. Hiába. Végül összesküvést szőttem a gépésszel. A filmeknek hosszú perceken át olyan szellemképe volt. mint Józsi bátyádnak egy üveg vodka után. Fütyül­tetek rá. Ekkor rövidítget- ni kezdtük a filmeket. Ki­hagytuk, ahol nő a férfi­vel. Ahol nő a nővel. Es ahol férfi nő nélkül. De ti a nézőtéren úgy tettetek, mintha észre sem venné­tek. Végső elkeseredésem­ben egy délután rövidzár­latot csináltam, és bejelen­tettem, hogy az idén már nem lesz áram, a mozit egyébként is lebontják és a helyét behintik sóval. Tudod mi történt? A né­zők ott ültek a sötétben. Akik tehették, csókolóztak, akik nem, azok beszélget­tek, ismerkedtek. Hiába üvöltöttem nekik is, hogy a mozi meghalt, menjenek haza, üljenek a tévé. elé, kapcsolják be a videót! Kinevettek! De már lá­tom, közéjük tartozol te is. Menj, ülj be a nézőtérre! Nem fogok egy értetlen, maradi embert győzködni amikor új angol film megy a Puskinban. Majd éppen miattad fogom lekésni! Nógrádi Gábor Id. Kátai Mihály: Palkonya KIÁLLÍTÁS A PESTI NAGYKÖRÚTON Egy egri festő emlékére

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents