Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-26 / 122. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. május 26., hétfő Egy hét... r- ^ A KÉPERNYŐ ELŐTT __________> V ers — mindenkinek Szép küldetést vállaltak hajdanán a program gazdái. Elhatározták, hogy minden héten szombaton este öt percet áldoznak arra. -hogy a nagyközönséggel megis­mertessék a hazai és a vi­láglíra legbecsesebb gyöngy­szemeit. Kezdettől csak dicsérni le­hetett ezt a missziót. Mélta­tást érdemel a hiánypótló jellege. Szükség volt rá, kel­lett, mert az olvasók zöme nem elsősorban a versekért rajong. Sokakat elriasztottak az elegyes értékű kortárs mű­vek. Elsősorban azért, mert az emberek többsége nem esztétikailag felvértezett, képzett ítész, azaz nehezen különbözteti meg a tiszta búzát az ocsútól, az érték­telen, de csillogó követ a rangrejtett gyémánttól. Iránytűt, segítséget aligha kap, hiszen a papírforma sze­rinti kritikusok se alaposan felkészültek, ráadásul véle­ményformálásukat — en­nek persze nem szabadna így lennie — szubjektív szempontok is befolyásolják. Az se szívderítő, hogy a különböző tanulmányok nem csak részrehajlók, bátorta­lanok, hanem hemzsegnek a teljesen indokolatlanul fel­sorakozott szak. és idegen szavaktól, hiszen szerzőjük — botor módon — úgy véli: írása csak ekként válik tu­dományossá. Ezért nemes feladat nép­szerűsíteni — méghozzá mil­liók számára — a vitathatat­lan kincseket. A tisztes szándék kivite­lezői háttérbe vonultak. Jó érzékkel a legszínvonala­sabb költeményeket vonul­tatták fel. Hittek abban — nekik van igazuk! —, hogy ezek önmagukért érvelnek, épp ezért öncélú időrablás, riasztó, tévútra csaló ál­okoskodás tudorkodva „ele­mezni" bármelyiküket. Ab­ban is bíztak — ismét he­lyes irányba léptek —, hogy a kétségtelenül tehetséges színészek megbabonázzák a hallgatókat, a nézőket, s megkedveltetik velük a be­mutatkozó poétákat. Legutóbb Puskin Anye­ginjének megrázó erejű rész­letét tolmácsolta Bodnár Erika, aki olyan blokkot csodáitatott meg velünk, amely voltaképpen kereszt- metszetét adta ennek az örökbecsű munkának. így kapott mindenki cselekmény­vázat, társadalmi hátteret, jellemrajzot, s ekként gaz­dagodott olyan erkölcsi in­telmekkel, amelyek tudatába épülve karakterét is pallé­rozhatják. Ennél is fontosabb a hosz- szú távú nyereség, az, hogy jó néhányan — ne játsszunk a számokkal — felfigyelnek a nekik különösképp tetsző egyéniségekre, s köteteiket megvásárolják vagy kölcsön­zik a könyvtárakból. Ez a valódi visszajelzés, s akkor is örvendetes, ha nem tömegméretű, mert ekként is gyarapszik azok tábora, akik esküsznek a szép szó varázsára, jobbító voltára. Értük érdemes dolgozni, s a kamerák elé állni, . . Pécsi István Egy harmadik férfi és egy harmadik nő Szombaton elkezdődött a Claude Lelouc/i-sorozat egy immár klasszikusnak számí­tó filmmel, az Egy férfi és egy nő-vel. Akad-e valaki, akinek nem dobogtatja meg a szívét ez a lírai vallomás, amely emberi kapcsolataink legmélyebbikét faggatja, mu­tatja be? Olyan alkotás ez, amelyre évek, évtizedek múl­tán is emlékezik az ember, ha másért nem, hát azért, mert néhány taktust meg­hall csodálatos betétzenéjé- böl. Felidéződik azonnal az egymáshoz tartozás keser­nyésen édes zamata. a játék, amely életre-halálra megy. Csodálatos belső szerkezet­tel építkezik, a nézőhöz igen közel álló szemlélettel hasz­nálja a kamerát a rendező. Hirtelen mindent elsöpör egy emlék, egy érzés: minden hasonlít valami máshoz, amiért még közelibb, még meghittebb lesz az élmény. Az ölelés olyan a maga for­róságában, mint a birkózás a hóban; belülről olyan tá­voli tájakat járnak be a sze­replők, mint a tengerpart hatalmas térségei. Felszaba­dító, elgondolkodtató. fel­kavaró újra végignézni ezt a gondolat- és képsort, s köz­ben persze az is megfordul a közönség fejében, hogy an­nak idején elkészülte után egy évvel már vetítették ná­lunk ezt az értékesTfiűvet, rá­adásul a legjobb színészeink és énekeseink közreműködé­sével. így hát beépülhetett kultúránkba és mindennap­jainkba akkor, amikor való­ban elevenen hatott. Meny­nyivel más holdudvara van egy olyan társának, ame­lyik évekig fekszik a doboz­ban, míg aztán porosán, a múltba ágyazottan meg nem jelenik a képernyőn. Az Egy férfi és egy nő-ről a fiata­labb nemzedék tagjai is tudnak, mert öröklődött em­léke, zamata. A kapcsolat mögött a hát­tér is jól elcsípett, korunk „gladiátorai" az autóverseny­zők közül került ki a főhős. A nő filmes, ■ s a kettejük életéből, tapasztalataiból sok minden leszűrődik korunk hétköznapjaira vonatkozóan is. Elandalít és megnyugtat egy ilyen alkotás, mert em­beribbnek érezheti magát ál. tala a néző, mintegy kisza­kítja rossz élményei közül. Mert voltaképpen más, mint ami jellemző kapcsolataink­ra, végül is szürkébbé, ko- pottabbá, szenvedéssel tel­tebbé válik minden, mint ahogy ezt a film mutatja. Ilyen szempontból érdekes volt a Családi kör adása, amelyben egy olyan házas­párt mutattak be, amelynek pokol lett az összetartozás. Bonyolult, szinte ábrázol- hatatlan ellentmondást pró­bált a műsor megragadni. Már sok olyan esetről tu­dósítottak, ahol látványos zsákutcába fulladt a családi élet. Ám sokszor rejtettebb, nehezebben megfogható kín­zóeszközök, gyötrelmek sza­kadnak a felekre. Itt példá­ul olyan esetet vázoltak, melyben a férj kifelé való­ságos példaképnek mutatko­zott, nem ivott, rendesen ha­zajárt, mintaszerűen végezte munkáját, „csak" éppen lel­ki és fizikai megpróbáltatás­nak tette ki asszonyát és gyermekét. Kicsit megdöbbentő volt a maga keresettségében és fel­színességében is az a nagyí­tó alá vett konfliktus, mert arra figyelmeztetett, hogy sokszor valójában nem a sze- metszúró, hibás életvitel, ha­nem a képmutatással álcá­zott durvaság rejti az iga­zi veszélyeket. Mert nehe­zebb „fülön csípni" a józan­ságnak álcázott őrületet, a talpig becsületesnek hazu­dott aljasságot. Érdekes összevetni azt a két néznivalót", amiről az előbb szó esett. Az egyik. Lelouch műve legszebb ar­cunkat mutatta meg szá­munkra. milyenek lehetnénk legünnepibb, legtisztább ér­zéseinkkel. A Családi kör a visszájáról tárta elénk a dolgot, csak hát a maga tú­lontúl magyarázott, agyon­értelmezett módján. A rendező elkészítette a második és harmadik részét is az Egy férfi és egy nő­nek. A sorozatban majd lát­hatunk még egyet ezek kö­zül, a legfrissebb epizód most szerepelt Cannes-ban. A Családi körben egy har­madik férfiről és egy har­madik nőről értesülhettünk; az ö sorsukért valahogy job­ban aggódom. Gábor László Felújították Berzsenyi szülőházát Berzsenyi Dániel egy- házashetyei szülőházá­ban 1956 tavaszán nyi­tottak állandó kiállítást Az eltelt harminc év alatt sok látogató ke­reste fel a kis emlék­múzeumot. A költő szü­letésének 210. évfordu­lójára a házat és a ki­állítási anyagot felújí­tották. Az épületben működik még egy kor­szerű, ezer kötetes könyvtár is. Képünkön: az emlékszoba, melyben Berzsenyi Dániel szüle­ietek (MTl-fotó Czika László felv.) CSAK NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A változatosság gyönyörködtet Egyszer már illene leírni hogy a gyöngyösi Mátra Mű­velődési Központ valóban az, aminek nevezik. Tehát: központja annak a tevékenységnek, amelynek célja az emberek szórakoztatása, oktatása és mindezeknek a se­gítségével — a nevelése. Bizonyítsam? Az elmúlt néhány nap programját hadd soroljam fel. Kezdődött a békehang- versennyel, amely egyben demonstráció is volt, még­hozzá az alkalomhoz illő szerkezetben. A városi párt- bizottság első titkára. Kó­nya Lajos beszédében rá­mutatott arra. hogy az em­beri lét normális állapota a béke, amely igénye ma minden józan embernek. Le­het hogy ez a gondolat már nem hoz lázba tömegeket, de hogy egyetértenek vele. az egészen bizonyos. Ha békehangverseny, akkor mu­zsikának. zenének és ének­nek is el kell hangzama. Gazdag választékot kínál­tak a szervezők. Szerepelt a Muzsikus Céh Vegyeskara a Gyöngyszöv Vegyeskórus, a Pedagóguskórus, a Tücsök Zenekar, valamint az I., a III. és a VI. Sz. Általános Iskola Énekkara. Valóságos vetélkedő folyt a közönség tetszésének elnyeréséért. Eb­ből persze egyetlen jó do­log származott: minden együttes a tudása legjavát nyújtotta. Dicséretet érde­melnek érte. Ha színes palettát ígértem az elején váratlan fordulat­tal juthatok el a Madách Kamara Színház szereplésé­hez. Ray Cooney kétrészes komédiáját játszották, amely­nek címe: Páratlan páros. Nagyon jó szórakozást nyúj­tottak. A közönség „dőlt a nevetéstől. ahogyan szokás ezt mondani. Valóságos tűzijáték zaj­lott a színpadon: az ötlet- petárdák szünet nélkül rob­bantak, az egyik váratlan fordulat a másikat követte Még fel sem ocsúdtunk az előző meglepetés okozta meg hökkenéstől, már az újabb villanás kápráztatta el a sze­münket. Kiderült, hogy nem jó bigámistának lenni. Fő­ként pedig: a bigámista ne akarjon egy idős hölgy se­gítségére sietni, mert ak­kor . . . jön a rendőrség és előbb-utóbb minden kiderül. Most kötelességem lenne a szereplők teljesítményével kapcsolatban egy-egv sze­mélyre szabott megjegyzést írnom. Nem teszem. Nincs okom különbséget tenni köztük mert csakugyan ki valóan játszottak. Olyan „halálosan komolyan" vet­ték a szerepüket. mintha valamelyik Oscar-díj most ettől a teljesítményüktől függött volna. Álljon itt a névsor, a szereposztás sor­rendjében: Cseke Péter. Bartal Zsuzsa Tóth Enikő, Szerednyei Béla Löte Atti­la, Lesznek Tibor Gyab- ronka József és Lakjóth Aladár fh. A rendező: Pe- thes György. Még egy ne­vet nem tudok, nem aka­rok megkerülni, a fordító­ét. Ungvári Tamásét, ö is ebhez a csapathoz tartozik a szívem szerint. Következzék egy oldallé­pés: Dobos Attila és ven­dégei jöttek el Gyöngyös­re. A kis csapat minden tagjának jól hangzik a ne­ve a szakmában és a köny- nyűzene rajongóinak kö­rében. . Nem is lett volna semmi bajom velük ha a régi rög­eszmém megerősítését nem fedeztem volna fel: a wat­tok bömbölése nem művé­szi teljesítmény. Elmos mindent, egybedübörögtet egyéniséget, személyes va­rázst és marad — a tech­nika. : Különösképpen ak­kor. ha a zenei kíséret egy zongora és egy dob. Lehet akármilyen jó mindenki külön-külön és együtt, ez a fajta zenei „rendezetlenség" arra sarkall, hogy százszor inikább a lemezt hallgas­sam meg otthon. Megint egy oldallépés: j mostanában annyit emle­getett számítástechnikában is sikerült tevékenykedni­ük. A Neumann János Tár saság helybeli szervezetének oktatási csoportja negyven­órás taníolyamot szervezett tizenöt pedagógus részére Nem kértek érte egy fillért sem. A gépeket a 214. sz. Ipari Szakmunkásképző Is­kola adta — ugyancsak jó­szívűségből. A művelődési központ keretében műkö­dik a számítástechnikai szakkör. Mivel kezdtem az iráso mat? Egyszer már illene leírni, hogy a Gyöngyösi Mátra Művelődési Központ valóban az. aminek nevezik Talán sikerült ezt érzékel­tetni néhány példa révén G. Molnár Ferenc SZPILKI 4 betörő ' írta: Janusz Oseka Bementem a fürdőszobá­ba borotválkozni, de mi­vel vártam a tapétázót, nem zártam be az előszo­baajtót. A fürdőszobá­ban megnyitottam a csa­pot, de a vízcsobooás el­lenére meghallottam a lé­péseket az előszobában. — Tudom, hogy betö­rő jár ott — kiáltottam ki tréfásan az ajtón keresz­tül. — De ennek ellenére érezze magát otthon! Nem tudtam, hogy ez esetben valóban betörő jár a lakásban és nem a ta- p étás. — Szívesen — vette a lapot a betörő. — Ügy se fogadott még eddig senki ilyen előzékenyen! — Az előzékenység csak a jólneveltség jele — tré­fálkoztam tovább, miköz­ben borotválkoztam. — Nem kerül pénzbe. — Fogadja nagyrabecsü­lésem — tréfált a betörő is. — Igyekszem, hogy ez a találkozás ne kerüljön túl sokba önnek! — Remélem, hogy bár betörő, nem húzza le ró­lam a bőrt is — kiáltot­tam vidáman. — A betörő is jó hangu­latban volt. — Ha lehúznám a bőrét, azért még külön tiz évet kapnék! Közben már nyilván sok mindent be tudott pakolni a zsákjába, de én erről semmit nem tudtam. — Legyen szives figyel­jen, mert az ajtó nyitva van. valaki még bejöhet és tetten érheti magát — folytattam. — Ennyi kockázat a szakmával jár — válaszolt a betörő. — De biztosan van va­laki, aki ily'enkor figyel­mezteti? — folytattam to­vábbra is tréfálkozó hang­nemben. — Nehéz időket élünk, egyedül kell boldogulnom — vágott vissza a betörő. — Rögtön kész vagyok a borotválkozással — mondtam, ezúttal komo­lyan. — Köszönöm a figyel­meztetést! Amikor hallottam, hogy a tapétásnak gondolt ven­dég még mindig ragaszko­dik a tréfás hangnemhez, én is visszaváltottam: — Figyelmeztetem be­törő úr, revolverem van! — Akkor vége a vicc­nek! Természetesen azt hit­tem, az idegen megint tré­fál. De ezúttal tévedtem. Sietősen összeszedte a kü­lönböző tárgyakat, amelyek még a szobában maradtak, és a kijárat felé indult. — Gondolom, éppen az aj­tóhoz igyekszik tele zsák­kal? Az előszobából nem jött válasz. Meglepődtem. Hir­telen kinyitottam a fürdő­szoba ajtaját. Még lát­tam, ahogy az előszoba- ajtón keresztül villámgyor­san eltűnik valaki. Akkor kisiettem a lépcsőházba, már senki nem volt ott. — Vicceltünk egy jót egymással — gondoltam, és csak akkor komolyod­tam el, amikor megláttam, mennyi minden hiányzik. Ekkor csengeni kezdett a telefon. A tapétás tele­fonált, hogy valami köz­bejött neki. nem tud el­jönni. — Egyáltalán ne is jöj­jön 'el! — kiáltottam be­le a kagylóba. — A dolog nem aktuális. — Miért — kérdezte a tapétás. — Mert a maga hangja nagyon emlékeztet a be­törő hangjára! — Az én hangom. .. — Tulajdonképpen nem is a maga hangja, hanem a betörő hangja emlékeztet a maga hangjára, de vég­eredményben ez. mindegy — mondtam és letettem a kagylót. (Fordította: Lipcseyne Bánfalvi Júlia)

Next

/
Thumbnails
Contents