Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-26 / 122. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. május 26., hétfő Egy hét... r- ^ A KÉPERNYŐ ELŐTT __________> V ers — mindenkinek Szép küldetést vállaltak hajdanán a program gazdái. Elhatározták, hogy minden héten szombaton este öt percet áldoznak arra. -hogy a nagyközönséggel megismertessék a hazai és a világlíra legbecsesebb gyöngyszemeit. Kezdettől csak dicsérni lehetett ezt a missziót. Méltatást érdemel a hiánypótló jellege. Szükség volt rá, kellett, mert az olvasók zöme nem elsősorban a versekért rajong. Sokakat elriasztottak az elegyes értékű kortárs művek. Elsősorban azért, mert az emberek többsége nem esztétikailag felvértezett, képzett ítész, azaz nehezen különbözteti meg a tiszta búzát az ocsútól, az értéktelen, de csillogó követ a rangrejtett gyémánttól. Iránytűt, segítséget aligha kap, hiszen a papírforma szerinti kritikusok se alaposan felkészültek, ráadásul véleményformálásukat — ennek persze nem szabadna így lennie — szubjektív szempontok is befolyásolják. Az se szívderítő, hogy a különböző tanulmányok nem csak részrehajlók, bátortalanok, hanem hemzsegnek a teljesen indokolatlanul felsorakozott szak. és idegen szavaktól, hiszen szerzőjük — botor módon — úgy véli: írása csak ekként válik tudományossá. Ezért nemes feladat népszerűsíteni — méghozzá milliók számára — a vitathatatlan kincseket. A tisztes szándék kivitelezői háttérbe vonultak. Jó érzékkel a legszínvonalasabb költeményeket vonultatták fel. Hittek abban — nekik van igazuk! —, hogy ezek önmagukért érvelnek, épp ezért öncélú időrablás, riasztó, tévútra csaló álokoskodás tudorkodva „elemezni" bármelyiküket. Abban is bíztak — ismét helyes irányba léptek —, hogy a kétségtelenül tehetséges színészek megbabonázzák a hallgatókat, a nézőket, s megkedveltetik velük a bemutatkozó poétákat. Legutóbb Puskin Anyeginjének megrázó erejű részletét tolmácsolta Bodnár Erika, aki olyan blokkot csodáitatott meg velünk, amely voltaképpen kereszt- metszetét adta ennek az örökbecsű munkának. így kapott mindenki cselekményvázat, társadalmi hátteret, jellemrajzot, s ekként gazdagodott olyan erkölcsi intelmekkel, amelyek tudatába épülve karakterét is pallérozhatják. Ennél is fontosabb a hosz- szú távú nyereség, az, hogy jó néhányan — ne játsszunk a számokkal — felfigyelnek a nekik különösképp tetsző egyéniségekre, s köteteiket megvásárolják vagy kölcsönzik a könyvtárakból. Ez a valódi visszajelzés, s akkor is örvendetes, ha nem tömegméretű, mert ekként is gyarapszik azok tábora, akik esküsznek a szép szó varázsára, jobbító voltára. Értük érdemes dolgozni, s a kamerák elé állni, . . Pécsi István Egy harmadik férfi és egy harmadik nő Szombaton elkezdődött a Claude Lelouc/i-sorozat egy immár klasszikusnak számító filmmel, az Egy férfi és egy nő-vel. Akad-e valaki, akinek nem dobogtatja meg a szívét ez a lírai vallomás, amely emberi kapcsolataink legmélyebbikét faggatja, mutatja be? Olyan alkotás ez, amelyre évek, évtizedek múltán is emlékezik az ember, ha másért nem, hát azért, mert néhány taktust meghall csodálatos betétzenéjé- böl. Felidéződik azonnal az egymáshoz tartozás kesernyésen édes zamata. a játék, amely életre-halálra megy. Csodálatos belső szerkezettel építkezik, a nézőhöz igen közel álló szemlélettel használja a kamerát a rendező. Hirtelen mindent elsöpör egy emlék, egy érzés: minden hasonlít valami máshoz, amiért még közelibb, még meghittebb lesz az élmény. Az ölelés olyan a maga forróságában, mint a birkózás a hóban; belülről olyan távoli tájakat járnak be a szereplők, mint a tengerpart hatalmas térségei. Felszabadító, elgondolkodtató. felkavaró újra végignézni ezt a gondolat- és képsort, s közben persze az is megfordul a közönség fejében, hogy annak idején elkészülte után egy évvel már vetítették nálunk ezt az értékesTfiűvet, ráadásul a legjobb színészeink és énekeseink közreműködésével. így hát beépülhetett kultúránkba és mindennapjainkba akkor, amikor valóban elevenen hatott. Menynyivel más holdudvara van egy olyan társának, amelyik évekig fekszik a dobozban, míg aztán porosán, a múltba ágyazottan meg nem jelenik a képernyőn. Az Egy férfi és egy nő-ről a fiatalabb nemzedék tagjai is tudnak, mert öröklődött emléke, zamata. A kapcsolat mögött a háttér is jól elcsípett, korunk „gladiátorai" az autóversenyzők közül került ki a főhős. A nő filmes, ■ s a kettejük életéből, tapasztalataiból sok minden leszűrődik korunk hétköznapjaira vonatkozóan is. Elandalít és megnyugtat egy ilyen alkotás, mert emberibbnek érezheti magát ál. tala a néző, mintegy kiszakítja rossz élményei közül. Mert voltaképpen más, mint ami jellemző kapcsolatainkra, végül is szürkébbé, ko- pottabbá, szenvedéssel teltebbé válik minden, mint ahogy ezt a film mutatja. Ilyen szempontból érdekes volt a Családi kör adása, amelyben egy olyan házaspárt mutattak be, amelynek pokol lett az összetartozás. Bonyolult, szinte ábrázol- hatatlan ellentmondást próbált a műsor megragadni. Már sok olyan esetről tudósítottak, ahol látványos zsákutcába fulladt a családi élet. Ám sokszor rejtettebb, nehezebben megfogható kínzóeszközök, gyötrelmek szakadnak a felekre. Itt például olyan esetet vázoltak, melyben a férj kifelé valóságos példaképnek mutatkozott, nem ivott, rendesen hazajárt, mintaszerűen végezte munkáját, „csak" éppen lelki és fizikai megpróbáltatásnak tette ki asszonyát és gyermekét. Kicsit megdöbbentő volt a maga keresettségében és felszínességében is az a nagyító alá vett konfliktus, mert arra figyelmeztetett, hogy sokszor valójában nem a sze- metszúró, hibás életvitel, hanem a képmutatással álcázott durvaság rejti az igazi veszélyeket. Mert nehezebb „fülön csípni" a józanságnak álcázott őrületet, a talpig becsületesnek hazudott aljasságot. Érdekes összevetni azt a két néznivalót", amiről az előbb szó esett. Az egyik. Lelouch műve legszebb arcunkat mutatta meg számunkra. milyenek lehetnénk legünnepibb, legtisztább érzéseinkkel. A Családi kör a visszájáról tárta elénk a dolgot, csak hát a maga túlontúl magyarázott, agyonértelmezett módján. A rendező elkészítette a második és harmadik részét is az Egy férfi és egy nőnek. A sorozatban majd láthatunk még egyet ezek közül, a legfrissebb epizód most szerepelt Cannes-ban. A Családi körben egy harmadik férfiről és egy harmadik nőről értesülhettünk; az ö sorsukért valahogy jobban aggódom. Gábor László Felújították Berzsenyi szülőházát Berzsenyi Dániel egy- házashetyei szülőházában 1956 tavaszán nyitottak állandó kiállítást Az eltelt harminc év alatt sok látogató kereste fel a kis emlékmúzeumot. A költő születésének 210. évfordulójára a házat és a kiállítási anyagot felújították. Az épületben működik még egy korszerű, ezer kötetes könyvtár is. Képünkön: az emlékszoba, melyben Berzsenyi Dániel szüleietek (MTl-fotó Czika László felv.) CSAK NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A változatosság gyönyörködtet Egyszer már illene leírni hogy a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ valóban az, aminek nevezik. Tehát: központja annak a tevékenységnek, amelynek célja az emberek szórakoztatása, oktatása és mindezeknek a segítségével — a nevelése. Bizonyítsam? Az elmúlt néhány nap programját hadd soroljam fel. Kezdődött a békehang- versennyel, amely egyben demonstráció is volt, méghozzá az alkalomhoz illő szerkezetben. A városi párt- bizottság első titkára. Kónya Lajos beszédében rámutatott arra. hogy az emberi lét normális állapota a béke, amely igénye ma minden józan embernek. Lehet hogy ez a gondolat már nem hoz lázba tömegeket, de hogy egyetértenek vele. az egészen bizonyos. Ha békehangverseny, akkor muzsikának. zenének és éneknek is el kell hangzama. Gazdag választékot kínáltak a szervezők. Szerepelt a Muzsikus Céh Vegyeskara a Gyöngyszöv Vegyeskórus, a Pedagóguskórus, a Tücsök Zenekar, valamint az I., a III. és a VI. Sz. Általános Iskola Énekkara. Valóságos vetélkedő folyt a közönség tetszésének elnyeréséért. Ebből persze egyetlen jó dolog származott: minden együttes a tudása legjavát nyújtotta. Dicséretet érdemelnek érte. Ha színes palettát ígértem az elején váratlan fordulattal juthatok el a Madách Kamara Színház szerepléséhez. Ray Cooney kétrészes komédiáját játszották, amelynek címe: Páratlan páros. Nagyon jó szórakozást nyújtottak. A közönség „dőlt a nevetéstől. ahogyan szokás ezt mondani. Valóságos tűzijáték zajlott a színpadon: az ötlet- petárdák szünet nélkül robbantak, az egyik váratlan fordulat a másikat követte Még fel sem ocsúdtunk az előző meglepetés okozta meg hökkenéstől, már az újabb villanás kápráztatta el a szemünket. Kiderült, hogy nem jó bigámistának lenni. Főként pedig: a bigámista ne akarjon egy idős hölgy segítségére sietni, mert akkor . . . jön a rendőrség és előbb-utóbb minden kiderül. Most kötelességem lenne a szereplők teljesítményével kapcsolatban egy-egv személyre szabott megjegyzést írnom. Nem teszem. Nincs okom különbséget tenni köztük mert csakugyan ki valóan játszottak. Olyan „halálosan komolyan" vették a szerepüket. mintha valamelyik Oscar-díj most ettől a teljesítményüktől függött volna. Álljon itt a névsor, a szereposztás sorrendjében: Cseke Péter. Bartal Zsuzsa Tóth Enikő, Szerednyei Béla Löte Attila, Lesznek Tibor Gyab- ronka József és Lakjóth Aladár fh. A rendező: Pe- thes György. Még egy nevet nem tudok, nem akarok megkerülni, a fordítóét. Ungvári Tamásét, ö is ebhez a csapathoz tartozik a szívem szerint. Következzék egy oldallépés: Dobos Attila és vendégei jöttek el Gyöngyösre. A kis csapat minden tagjának jól hangzik a neve a szakmában és a köny- nyűzene rajongóinak körében. . Nem is lett volna semmi bajom velük ha a régi rögeszmém megerősítését nem fedeztem volna fel: a wattok bömbölése nem művészi teljesítmény. Elmos mindent, egybedübörögtet egyéniséget, személyes varázst és marad — a technika. : Különösképpen akkor. ha a zenei kíséret egy zongora és egy dob. Lehet akármilyen jó mindenki külön-külön és együtt, ez a fajta zenei „rendezetlenség" arra sarkall, hogy százszor inikább a lemezt hallgassam meg otthon. Megint egy oldallépés: j mostanában annyit emlegetett számítástechnikában is sikerült tevékenykedniük. A Neumann János Tár saság helybeli szervezetének oktatási csoportja negyvenórás taníolyamot szervezett tizenöt pedagógus részére Nem kértek érte egy fillért sem. A gépeket a 214. sz. Ipari Szakmunkásképző Iskola adta — ugyancsak jószívűségből. A művelődési központ keretében működik a számítástechnikai szakkör. Mivel kezdtem az iráso mat? Egyszer már illene leírni, hogy a Gyöngyösi Mátra Művelődési Központ valóban az. aminek nevezik Talán sikerült ezt érzékeltetni néhány példa révén G. Molnár Ferenc SZPILKI 4 betörő ' írta: Janusz Oseka Bementem a fürdőszobába borotválkozni, de mivel vártam a tapétázót, nem zártam be az előszobaajtót. A fürdőszobában megnyitottam a csapot, de a vízcsobooás ellenére meghallottam a lépéseket az előszobában. — Tudom, hogy betörő jár ott — kiáltottam ki tréfásan az ajtón keresztül. — De ennek ellenére érezze magát otthon! Nem tudtam, hogy ez esetben valóban betörő jár a lakásban és nem a ta- p étás. — Szívesen — vette a lapot a betörő. — Ügy se fogadott még eddig senki ilyen előzékenyen! — Az előzékenység csak a jólneveltség jele — tréfálkoztam tovább, miközben borotválkoztam. — Nem kerül pénzbe. — Fogadja nagyrabecsülésem — tréfált a betörő is. — Igyekszem, hogy ez a találkozás ne kerüljön túl sokba önnek! — Remélem, hogy bár betörő, nem húzza le rólam a bőrt is — kiáltottam vidáman. — A betörő is jó hangulatban volt. — Ha lehúznám a bőrét, azért még külön tiz évet kapnék! Közben már nyilván sok mindent be tudott pakolni a zsákjába, de én erről semmit nem tudtam. — Legyen szives figyeljen, mert az ajtó nyitva van. valaki még bejöhet és tetten érheti magát — folytattam. — Ennyi kockázat a szakmával jár — válaszolt a betörő. — De biztosan van valaki, aki ily'enkor figyelmezteti? — folytattam továbbra is tréfálkozó hangnemben. — Nehéz időket élünk, egyedül kell boldogulnom — vágott vissza a betörő. — Rögtön kész vagyok a borotválkozással — mondtam, ezúttal komolyan. — Köszönöm a figyelmeztetést! Amikor hallottam, hogy a tapétásnak gondolt vendég még mindig ragaszkodik a tréfás hangnemhez, én is visszaváltottam: — Figyelmeztetem betörő úr, revolverem van! — Akkor vége a viccnek! Természetesen azt hittem, az idegen megint tréfál. De ezúttal tévedtem. Sietősen összeszedte a különböző tárgyakat, amelyek még a szobában maradtak, és a kijárat felé indult. — Gondolom, éppen az ajtóhoz igyekszik tele zsákkal? Az előszobából nem jött válasz. Meglepődtem. Hirtelen kinyitottam a fürdőszoba ajtaját. Még láttam, ahogy az előszoba- ajtón keresztül villámgyorsan eltűnik valaki. Akkor kisiettem a lépcsőházba, már senki nem volt ott. — Vicceltünk egy jót egymással — gondoltam, és csak akkor komolyodtam el, amikor megláttam, mennyi minden hiányzik. Ekkor csengeni kezdett a telefon. A tapétás telefonált, hogy valami közbejött neki. nem tud eljönni. — Egyáltalán ne is jöjjön 'el! — kiáltottam bele a kagylóba. — A dolog nem aktuális. — Miért — kérdezte a tapétás. — Mert a maga hangja nagyon emlékeztet a betörő hangjára! — Az én hangom. .. — Tulajdonképpen nem is a maga hangja, hanem a betörő hangja emlékeztet a maga hangjára, de végeredményben ez. mindegy — mondtam és letettem a kagylót. (Fordította: Lipcseyne Bánfalvi Júlia)
