Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-24 / 121. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1986. május 24., szombat AUSZTRIA: TáikéD. két csata között Traktorzár 11 eg y cs h a 1 o m n á 1 (Fotó: Matusz Kamii) felvétele — MTI — K. Slcyrcr Nyugati szomszédunk fő­városában beszélgetőpartne­reim közül sokan bevallot­ták: enyhén szólva nem örülnek annak, hogy az el­ső fordulóban nem ért vé­get az Osztrák Köztársaság háború utáni történetének legviharosabb elnökválasz­tása. A második ütközetig hátralévő nem kevés idő alatt folytatódik az osztrák belpolitikai porond alaposan vibráló feszültsége. Lz ter­mészetesen megnehezíti a po­litikai (és részben a gazda­sági) gépezet normális mű­ködését, magától értetődően további konfliktusokhoz, vá­daskodásokhoz. sőt egyéb gondokhoz is vezethet. Ezek­re az egyéb gondokra jó pél­da a hazánkat is igencsak közelről érintő határmenti parasztmozgalom, és a vele járó ,,traktorzár" kellemet­len ügye. A kampány meghosszab­bodása — mondták a bécsi elemzők — kedvező közeget teremt a nehezen, vagy alig teljesíthető követelésekkel fellépő gazdamozgalom pro­longálásához. Két kézenfek­Waldheim (Fotó: Time — KS) vő okból is. Egyrészt a „zen- dülők", talán nem alaptala­nul, úgy gondolják, ügyüket segítheti a kampány miatt Ausztriát tovább pásztázó rivaldafény, vagyis a nem­zetközi érdeklődés. Másrészt arra számítanak — és való­színűleg szintén némi okkal —, hogy a hatóságok ebben a helyzetben (amikor júni­usban a két jelölt mögött álló két nagy pártnak való­ban minden szavazat szá­míthat), óvakodnak majd az erőszakos fellépéstől, vagyis a rengeteg voksot jelentő pa­rasztság elidegenítésétől. A választási vihar és a kampány hatása nem korlá­tozódik Ausztria területére. Mivel a Waldheim múltjá­val kapcsolatos vádakat egy New York-i központú szer­vezet szellőztette, és az ügy­be közvetlenül „beszállt az amerikai igazságügy-minisz­térium, sőt az- izraeli kabi­net is, érthető, hogy az oszt­rák rádió riportere feltette a kérdést Leopold Gratz aeö- vetségi külügyminiszternek: okozhat-e a kampány továb­bi nehézségeket az ország diplomáciájának „Bár a nemzetközi kapcsolatok nem személyekhez, hanem álla­mokhoz fűződnek — hang­zott a diplomatikus válasz. — nem kizárható, hogy a kérdésre igennel kell felelni. Alois Mock, a Néppárt (ÖVP) vezetője pontosan er­re hivatva javasolta a kam­pány lerövidítését. Nála azonban alighanem az a meggondolás is (fő)szerepet játszhat, hogy minél több idő telik el, annál inkább el­olvadhat az első fordulóban győztes, a csaknem bűvös ötven százalékot is elért Waldheim, és az őt támo­gató Néppárt mintegy hat- százalékos előnye. Mivel a nagy ellenfél, dr. Steyrer mö­gött álló Szocialista Párt éppen ebben reménykedik, természetes, hogy a párt el­nöke. Fred Sinowatz kancel­lár ragaszkodik a második csata eredeti időpontjához, június 8-hoz, „A lapokat új­ra osztják, az idő nekünk dolgozik" — jelentette ki a kormányfő. Nem lehetetlen, hogy a most alulmaradt szocialisták bizakodása nem alaptalan. Az okok a következők: Rend­kívül sok volt a határozat­lan és az érvénytelenül sza­vazó. Mindkét faktor — el­méletben — Steyrernek is kedvezhet. A körnvezetvédö- liberális programmal induló Freda Meissner-Blau asz- szony, aki a második fordu­lóban már nem indulhat, meglepően sok voksot ka­pott, eredménye 5,5 száza­lék. Logikus, hogy híveinek zöme a politikailag hozzá közelebb álló szocialistákat támogatja. Ez egyedül elég lehet Waldheim hatszázalé­kos vezetésének alapos csök­kentéséhez, netán kiegyenlí­téséhez, persze megintcsak elméletben Végül, de korántsem utol­sósorban van még egy nem lebecsülhető ok. amiért a szokásosnál is jóval fonto­sabbnak tartják a második csata kimenetelét. 1987 ta­vaszán az országiás szem­pontjából igazán döntő erő­próbára, parlamenti válasz­tásokra kerül sor a nyugati szomszédunknál Érthető, ha sokan úgy vélik: a második forduló eredményei akár előzetes szeizmográfnak is tekinthetők. Harmat Endre A Pentagon civil irányítója „Bicska Gáspár" Arcéi háttérrel Miniszterek jöttek, poli­tikusok ementek, de Cas­par Weinberger, a Reagan- kormányzat szilárd pontja maradt. Igaz. lemondásáról, távozási szándékáról nem kevés híresztelés kapott láb­ra 1981 óta, ám ezek a plety­kák mindeddig úgy végződ­tek, hogy vette a kalapját és — maradt. A kalapot lehet szó szerint is érteni, hiszen ruhatárából hiányoznak a megszokott katonakellékek, az egyenruha, a katonasap­ka; Weinberger a civil had­ügyminiszterek egyike. És ez nem csak a külsőségekre értendő, hanem arra is, hogy sohasem készült katonai pá­lyára. A második világháborús szolgálat volt életében az az egyetlen rövid intermezzo, amikor — miként korosztá­lya többi tagja — mundért öltött. A távol-keleti fron­ton szolgált, MacArthur stáb­jához tartozott, és a hábo­rú végén a katonai elhárítás századosaként szerelt le. Többször hivatkozott „meg­aláztatásokkal terhes” kikép­zési idejére, ami valószínű­leg az átlagosnál is jobban érintette, hiszen a Harward egyetemről került a hadse­regbe. Amikor véget ért a második világháború. még nem volt harmincéves: a ki­válóan képzett jogász a po­litikai pályafutás mellett döntött és szülőföldjén, Ka­liforniában lépett a tettek mezejére. A ritka politikai pikantériák között emlegetik személyével kapcsolatban, hogy mint a helyi törvény- hozás. a kaliforniai parla­ment képviselője hevesen el­lenezte egy bizonyos Ronald Reagan nevű illető kormány­zóvá választását. . . A mostani elnök azonban úgy látszik Weinberger ese­tében hamar fátylat borított a történtekre, mert — Kali­fornia kormányzójaként — a helyi kabinet pénzügyi kulcs- posztjába helyezte Weinber­gen. A választás telitalálat­nak bizonyult, mert a defi­cites költségvetés egy csapás­ra nyereségessé változott, és ezzel olyan országos hírne­vet szerzett Weinberger, hogy meghívást kapott Wa­shingtonba, a Nixon-kor- mányba. Előbb egészségügyi miniszter lett, majd a Fe­hér Ház költségvetési ügyei­ért volt felelős. 1975-ben át­menetileg megvált a politi­kától és engedett az üzleti élet csábításának. Igaz. az ajánlatot nehéz is lett vol­na visszautasítani, hiszen az Egyesült Államok egyik leg­jelentősebb vállalkozása, a Bechtel korporáció hívta meg az alelnöki székbe. Az ed­dig sem koldusszegény Wein­bergen azóta tartják szá­mon a milliomosok klubjá­ban. Ronald Reagan 1981-ben alakult kormányában a hud- ügyminiszteri posztot aján­lotta fel Weinbergernek. aki a Pentagon vezetőjeként azóta vált világszerte ismert személyiséggé, és azóta vise­li a „Bicska Gáspár” gúny­nevet. Nem véletlenül. Erő­szakos. kemény, héja — ezek azok a jelzők, amelyeket a szuperfegyverkezési progra­mok céltudatos, erőszakos kiharcolójaként érdemelt ki. A korábbi takarékos, min­den centet szigorúan meg­fogó Weinberger rendkívül nagyvonalú és pazarló, ha a katonai költségvetésről van szó. Talán egyetlen más adat sem bizonyítja ezt jobban, mint az. hogy hadügyminisz- tersége alatt az Egyesült Ál­lamok katonai költségvetése éppen a duplájára növeke­dett, ám ..Bicska Gáspár" szerint még ez is kevés. Az eltelt öt esztendőben nem volt olyan katonai program, a hagyományos fegyverze­tektől az MX-rakétákon ke­resztül az űrhadviselésig, amit Weinberger ne tartott volna „létfontosságúnak”, az „Egyesült Államok nemzet- biztonsági szempontból kulcs­kérdésnek". Követeléseit sor- ra-rendre azzal próbálja a törvényhozás és a közvéle­mény számára „megideoló- gizálni". hogy azt állítja: a Szovjetunió messze maga mögött hagyta az Egyesült Államokat katonai erő te­kintetében. és ez már csak azért is tűrhetetlen, mert „az oroszokkal csak az erő nyelvén lehet beszélni ' Időnként felreppennek olyan híresztelések is. hogy ellentétek vannak a hadügy- és a külügyminisztérium, az­az személy szerint Weinber­ger és Shultz között. Nos, nehéz a kulisszák mögé lát­ni. — annál is inkább, mert esetenként, így például leg­utóbb a Líbia elleni akció­nál . viszont állítólag Wein­berger képviselte a „mérsé­keltebb" álláspontot. Az is igaz. hogy a nagy diplomá­cia szereposztásában az a lo­gikus. ha a külügyminiszter a diplomatikus, a hadügy­miniszter pedig a harcias. Kinek-kinek mire van jo­gosítványa. . . Mindenesetre Caspar Weinberger politikai pályafutását, mindenekelőtt ötesztendős hadügyminisz- terségét nagyító alá véve. igazán elmondható, hogy azt a szerepét, amit tiszte kínál, a legjobb tehetsége szerint játssza... Vértes Éva PARAGUAY: A Pátriárka alkonya? Tíz évvel ezelőtt nagy port vert fel Gabriel Garcia Márquez bravúros techniká­jú regénye, a „Pátriárka al­konya", amelyben a kolum­biai író ijesztő haláltáncnak ábrázolta Latin-Amerika mindenkori diktátorait A regény megjelenése óta jó néhány önkényúrnak örökre bealkonyult a kontinensen. Videlától Duvalier-ig. Egyet­lenegy azonban a katonai puccsok földjén is stabilnak tűnik, immár 32 éve: Alf­redo Stroessneré. „Béke, rend, haladás ' — ez a bajor sörkereskedőktől származó és egykor kiváló nácikapcsolatokkal rendel­kező 73 éves Stroessner jel­szava. A „szőke" ahogyan ebben a 90 százalékban in­diánok és meszticek által lakott országban nevezik, 1954-ben került hatalomra és azóta „rend" van, vagyis rendkívüli állapot. A kato­nák sehol sem érzik magu­kat ilyen jól: minden hata­lom a végrehajtóké, a tör­vényhozó hatalomnak gya­korlati befolyása nincsen. Stroessner sajátos demokrá­ciát épített ki: a legnagyobb párt a Colorado, ez a tömö­rülés mondhatja magáénak az összes fontos állami funk­ciót és a kétkamarás par­lament mandátumainak 75 százalékát. A Colorado „ere­jét” mutatja, hogy a három és fél millió paraguayi ál­lampolgár egyharmada tag­ja a pártnak. (Tagkönyv nélkül szinte semmire nem lehet vinni.) A diktatúra en­gedélyezte két kis ellenzéki párt működését és bekerü­lését a parlamentbe, de a döntésekbe nincsen beleszó­lásuk. ötévenként rendeznek „választásokat". amelyeket árgus szemekkel figyelnek a hatalom urai: jaj annak, aki tartózkodik, vagy ér­vénytelenül voksol. Működ­hetnek „szakszervezetek" is. de ezek valójában a mun­kaügyi minisztérium paran­csainak végrehajtói. Az elmúlt 32 évben, aho­gyan azt annak idején a Somozák és a Duvalier-k tették, a Stroessner-család hűséges követőivel együtt kisajátította az országot. (Mint a mesében, az „ural­kodónak" tizenkét fő „lo­vagja” van kerekasztala kö­rül.) A korrupció erői any- nyira tökéletesen összefonód­tak, hogy még olyan bot­rány, mint nemrégiben a központi bank 100 millió dol­láros hiányának napvilágra kerülése sem rántotta ma­gával a vezéreket. A fő „nemzeti iparág” a nemzet­közi csempészetben való részvétel, alkohol, kábítószer, gépkocsik, elektromos beren­dezések, gyógyszerek cserél­nek illegálisan gazdát — de a rendszer jóváhagyásával és vámszedésével. Paraguay főleg mezőgaz­dasági ország, ahol ma is létezik a nagybirtokrendszer. Százharminc birtokos kezé­ben van a megművelhető földek fele. A parasztok kis- parcellái egymás után men­nek tönkre a gyapot és a szója árának zuhanása mi­att. A munkanélküliség 20 százalékos. A hetvenes években Pa­raguay — nemzetközi koo­perációknak köszönhetően — Dél-Amerika egyik legdina­mikusabb országa volt. A 11 százalékos növekedés azon­ban 3 százalékra zuhant, burjánzik a spekuláció és szökik a tőke az országból Hivatalosan évi 36. 28 szá­zalékos inflációt vallanak be. de a vásárlóérték legalább ennek kétszeresével romlik Paraguay külföldi adóssága 1700 milliárd dollár, ugyan­akkor az államkasszának alig 120 milliós tartaléka van. A paraguayi nemzeti büsz­keséget hirdető Stroessner- rendszer, amelyből csaknem egymillióan emigráltak poli­tikai okokból, díszes társa­ságnak ad otthont évtizedek óta: itt rejtőzött (vagy rej­tőzik) a hírhedt auschwitzi orvos. Mengele. Rochmann. a rigai hóhér, olyan körö­zött olasz újfasiszták, mint Clemente Graziani. az „új rend" betiltott mozgalmá­nak vezetője, vagy Licio Gelli. a P—2 titkos társaság feje. A tábornok határozot­tan visszautasítja azokat a vádakat, melyek szerint az országban megsértenék az emberi jogokat, sőt nemré­giben kijelentette: ha talál­kozhatna az őt bíráló Rea­gan elnökkel, leckéket ad­hatna neki a kommunisták elleni harcból. Ezt a szíves­séget azonban nem teheti meg, mivel a Fehér Házban nem paroláznak vele Ez azonban a diktátort nem zavarja, még legalább 1988- ig óhajtja országlását foly­tatni. Utódja nincsen, pártjának legszélsőségesebb erői kato­natiszt fiát kívánnák, aki­nek „jellegtelen megbízha­tósága" lehetővé tenné az eddigi piszkos üzletek foly­tatását. A régi nagybirtokos oligarchia szívesebben látna civil politikust: olyant, aki a rendszer fenntartásával lassan, szinte észrevétlenül megindíthatna valamilyen demokratikus folyamatot, mint annak idején Adolfo Suarez Spanyolországban Franco halála után Az ország régóta szám­űzött és szétvert ellenzé­kére aligha lehet számíta­ni Stroessner eltávolításában, még a titkos és kevésbé tit kos washingtoni küldöttek sem tudják őket összeková­csolni a mostanában Chilé­ben is alkalmazott módszer­rel. A legnagyobb igazi el­lenzéki erő a katolikus egy­ház: a püspöki kar nemré­giben engedetlenségi kam pánvt hirdetett Stroessner ellen, évtizedek óta először Mindez azonban kevés a gyö­keres változáshoz. Az utóbbi hetekben vi­szont napvilágot láttak olyan hírek, melyek szerint Stroess ner, Bonn közvetítésével, visszatérne ősei földjére „magánemberként" és átad­ná hatalmát egy átmeneti kormánynak. Minden érin­tett fél felháborodottan cá­folta a hírt. az azonban tény, hogy meglehetősen nagy a jövés-menés mosta­nában Bonn és Asunción között. Göbölyös László A Fém- és Elektromechanikai Szövetkezet pétervásári üzemegysége felvételt hirdet VILLANYSZERELŐK és BEÁLLÍTÓ LAKATOSOK részére. Jelentkezni lehet: Újlaki László üzemegység-vezetőnél, (Pétervására, Orgona u. 9.) A Tiszafüredi Városi Tanács ISKOLAKÖTVÉNYT bocsát ki 15 millió Et összegben. H" „-os kamatozással. :> min it os. ionon Et-os. znooo Et-os cs so non Et os címletekben. A kötvények 7 éves lejáratúak, visszaváltásuk négy egyenlő részletben 3 éves türelmi idő után. 19*9—199?. években történik. A kötvényt magánszemélyek 1986. május 15-től szeptember 30-ig vásárolhatják meg az OTP Szolnok Megyei Igazgatóságánál és az OTP tiszafüredi fiókjánál. A kötvény bármely .Szolnok megyei OTP-fióknál előjegyzéssel megvásárolható.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents