Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-04 / 103. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. május 4., vasárnap TjTf,VHK$'| ' ^ 3. in IS TILOS, OTT IS TILOS Izmos vevők, „vérszegény« parkolók Kilépnek az egri Belvárosi ABC-ből. Pontosabban kivánszorognak. A férfi, akár egy ázsiai teherhordó: bal vállán két láda sör, jobb kezében egy láda üdí­tő. Az arca kissé feldúlt. A hölgy köny- nyebben mozog, ő csak négy-öt szatyrot visz. Szerintem tizenöt kiló sincs cakk- pakk. Utánuk osonok — Starsky és Hutch sem csinálhatná ügyesebben —, vajon meddig bírják. Nem mennek messzire, csak az üzlet mögötti udvarra. Ott várja őket a Trabant. Kinn a tábla ... — Bocsánat, uram de itt tilos parkolni — fordulok a lihegő férjhez. Hirtelen mozdulattal eme­li a karját. Talán ütni akar?! Nem, nem, csak jókorát le­gyint. — Ólálkodás helyett in­kább azt mondja meg, hol szabad! Mert azt ne várja, hogy az asszonnyal százmé­tereket hurcoljuk ezt a sok vackot. Különben meg . .. Nézzen körbe! Körbenézek. Vagy negy­ven autót számolok meg a Mágnes áruház melletti bel­ső téren. Meg tizennégyet a Skála előtti díszburkolaton. Ha jaj! Lenne nemulass, ha jönnének a rendőrök. Jön­nek is. Ketten. Megszemlé­lik a terepet, aztán ... Az­tán mégsem büntetnek. Ma még nem ... Nyilas József, a Belvárosi ABC vezetője: — Kétségbeejtő a jelenle­gi állapot. Ezt a bevásárló központot — a Mágnest, a Skála Duettet és a mi bol­tunkat — szabályosan beke­rítették. Kocsival idejönni lehetetlen. Eddig „feketén” behajtottak az udvarra, most kitették a tiltó táblát. Rá­adásul a Vörös Rák melletti foghíjbeépítés is elkezdő­dött. .. Kész, nincs tovább! — Mennyiben érinti ez önöket? — Mennyire? ! Csökken a forgalom. Alapvető keres­kedelempolitikai cél, hogy az emberek nagy tételben vá­sároljanak. De hogyan? El­megy a kedvük az egésztől, ba arra gondolnak, hogy „kilométerekre” kell vinni­ük a holmit, mert ott a leg­közelebbi parkoló. Panasz­kodnak is nap mint nap. De mit csináljak én? Ez az ész- szerűtlen megoldás ugyanis nem tőlem ered ... Villányi Árpád, a Mágnes Áruház igazgatója: — A ta­valyihoz képest 1 millió fo­rinttal csökkent a bevéte­lünk. Nem kis részben ezen ok miatt. Ha a vevő ide­áll, büntet a rendőr. Ha máshová, akkor nekivesel­kedhet. Szállítsuk ki neki az árut a mi teherautónkkal? Megtesszük, de ezt meg kell fizetni. A vidékieknek ala­posan! Foglalkoztassunk egy olyan valakit, aki segít el­szállítani az árut mondjuk a Centrum, vagy a Domus parkírozójához? Ez se olcsó mulatság. Mi a megoldás? Az, hogy a kedves vásárló messzire elkerüli ezt a he­lyet. De ez kinek jó ? ! Per­sze, legyen sétáló belváros. Ez a lakossági érdek. Akár­csak a kényelmes, kulturált bevásárlás . .. Bánáti Endre, a Heves Me­gyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat kereskedelmi igazgatója: — A belváros rekonstruk­ciója dicséretes, elismeren­dő. Kérdés, hogyan illeszt­hető ebbe a kereskedelem témaköre. Valamikor volt olyan törekvés, hogy ez az ellátó funkció szoruljon ki a belső területekről. Ezt azonban nem lehetett ko­molyan venni, hiszen akkor egy idegenforgalmi rezervá­tummá vált volna az egész. Na, meg rengeteg pénzt igé­nyelt ez a variáció. S az is abszurdum, hogy ez a tör­ténelmi mag elveszítse ve­zető szerepét. Maradt tehát a régi központ. Úgy véltük, az esetleges nehézségeket majd menet közben — szer­vezéssel — megoldjuk. A kereskedelem azonban szá­mottevően bővült. Nem is beszélve az idegenforgalom­ról. Ez utóbbi azért lénye­ges, mert növelte a zsúfolt­ságot. — A mai viszonyok? — Nézze, a mi cégünk csak egy az érintettek kö­zül. De talán másokra is jellemzőek a gondjaink. A történelmi részben 23 szak­üzletünk van, a forgalom 56 százaléka ide koncentrálódik. Az áru bejuttatását úgy- ahogy megoldottuk. A vevő­kön viszont — úgy tűnik — nem tudunk segíteni. Kivált­képpen a Katona tér környé­ke ,,tragikus”. Gyönyörű az új piac, vitathatatlan. Ám ' gondolt-e valaki arra, hogy kialakítása hogyan befolyá­solhatja az itteni üzleti éle­tet? Nem szeretnék álszent lenni... A parkírozás bo­nyodalmai hátráltatják ter­veinket. Ezért is háborgók, de nemcsak ezért... A ve­vőért is. Merít, érdekeink most azonosak. — Nem találtak eddig semmiféle kiutat? benn az autók — Nem. Próbálkoztunk az­zal — félhivatalosan —, hogy azoknak, akik a tilosban álltak, s nálunk vásároltak, a kezükbe nyomtuk a blok­kot. Lágyítsák meg azzal a rendőr szívét. Ez aztán vagy „bejött” vagy nem. Több­nyire nem. S különben is... Muszáj szabálytalanságra kényszeríteni azt az embert, aki egyszerűen csak nyugod­tan, szépen akar vásárolni? Ne várjon tőlem hathatós ötleteket. Ezek kiagyalása nem az én feladatom. Any- nyi biztos: nem feleslegesen kongatjuk a vészharangot. Farkas Imre, a városi ta­nács műszaki osztályának vezetője: — Parkolási problémáink vannak az egész városban. Különösen élesen jelentkezik ez a belső részekben. Az ot­tani utcaszerkezet nem ilyen gépjárműforgalomra ké­szült. Átépítésre nem vállal­kozhatunk. Vizsgáljuk a le­hetőségeket, de teljesen ki­elégítő megoldást valószínű­leg nem találunk. Sőt, a helyzet további romlására számíthatunk. Hamarosan el­kezdődik a Centrum Áruház tetőszerkezetének felújítása. Az építők számára elegendő területet csak az ottani par­koló rovására biztosítha­tunk. A terveink közt sze­repel egy új parkírozó létre­hozása. Az Egér-patak mel­lett, a gyermekkórházzal szemben. — Bocsásson meg, de ez sincs valami közel... — Ez igaz. Egyébként, ha valaki mondjuk vesz egy kályhát, s azt el szeretné vinni, nos, erre az esetre majd kiötiünk valamit. Eset­leg arra a rövid időre oda­áll. — S ha egy rendőr is ar­ra jár, akkor mi lesz? — Nem tudom ... Sze­rintem kevés áruról lehet itt szó. A többségét könnyen el lehet szállítani kézben. Vagy .. . Csinálja azt a bolt, hogy — uram bocsá’ — ad a vevőnek egy kocsit, ami­vel eltolja az autójáig a por­tékát. — Az üzletek vezetőinek korántsem ez a véleményük... — Az, hogy ilyen nagy­szerű környezetben árusít­hatnak, tehát ennyire expo­nált részen, mindenképpen nagyot lendít az ügyükön, azaz sokat hoz a konyhá­jukra. Ennek fejében viszont bele kell törődniük az ezzel járó negatívumokba is. Va­lamit valamiért... — Vagyis minden marad a régiben? — Amíg a Vörös Rák mel­leti foghíjbeépítés tart — másfél-két esztendeig —, addig nem tudunk mit ten­ni. Aztán majd meglátjuk. Az érvek elhangzottak pro és kontra. S a végeredmény? Saíkknyelrven szólva: patt. Mit tehet a vevő? összesze­di minden erejét, aztán hó­rukk, feszüljenek az izmok. Mert egy kicsi mozgás min­denkinek káli... Ui.: A táblát időközben levették. Ám la helyzet mit sem változott... (Fotó: Koncz János) Sárhegyi István Birka- nyírás a Blikkben... A Bélapátfalvi Bükk- alja Termelőszövetke­zet juhászatában meg­kezdődött a birkanyí­rás. A Túrkevéről érke­zett brigád mintegy 3500 juhot szabadít meg nyár előtt a meleg bun­dájától. A közös gazdaság mintegy 15 tonna gyap­jút ad át feldolgozásra a Gyapjúforgalmi Vál­lalatnak. Nyírás ... Gyapjúválogatás (Fotó: Szabó Sándor) BORÓCZKY-FÉLE BIRKACOMB Ahol a törzsvendég is dolgozik... Készül a Boróczky- féle birkagulyás (Fotó: Köhidi Imre) l^lintha azon a délutá- * ■ non a szokottnál csen­desebb lett volna a konyha. Nem volt az a sürgés, for­gás, nyüzsgés. Mégis érző­dött valamiféle jó értelembe vett feszültség, némi izga­lom. Az egri Belvárosi Ét­terem tűzhelyei mögé ugyan­is Boróczky György állt. Aki nem szakács, hanem mérnök. Mégis hogyan ke­rült oda? Egy rendkívül szellemes, ötletes, dicséretes kezdeményezés révén. Mint azt Marján Jánostól, az üz­let vezetőjétől hallhattuk, úgy döntöttek, hogy rend­szeresen megrendezik a törzsvendégnapokat. Ez pe­dig azt jelenti, hogy ilyen alkalmakkor összejöhetnek itt a baráti társaságok, az egymást esetleg csak a Bel­városiból ismert törzsven­dégek. S aki vállalja, az megfőzheti kedvenc ételét. Méghozzá úgy, ahogy ő azt a (legjobban szereti. Ez történt azon a bizonyos szerdai délutánon is. Itt volt a Boróczky család minden tagja, akik természetesen na­gyon izgultak a családfő produktumáért, s eljöttek mindazok, akiket a sza­káccsá előlépett törzsvendég meghívott. Volt akinek asz­talára kitették a Fradi zász­lót. S, ahogy érkeztek a ven­dégek, a pincér kérés nélkül azonnal hozta kinek, kinek a megszokott kedvenc ita­lát. Lehetett tombolát is vá­sárolni, aminek főnyeremé­nye a Boróczky-féle birka­comb volt. Merthogy a bir­ka dominált ezen az estén. Kakukkfűvel készült a pörkölt, de egyéni ízt kapott a gulyás, s a hagymás, sza­lonnái, juhtúrós sztrapacska is. S mindehhez természete­sen a kedvezményes ár is hozzátartozik. Ilyenkor a pincérek csakis az önköltsé­get, vagyis a nyersanyag árát számolják. Rohanó világunkban fel­tűnően jó hangulatú, meghitt baráti estének lehettem ré­szese. Igaz, alig ismertem néhányat a jelenlevők közül. Ezek után azonban úgy döntöttem, törzsvendég le­szek a Belvárosiban. Szeret­nék egyszer én is ott egy nagy fakanalat fogni... (kis szabó)

Next

/
Thumbnails
Contents