Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-11 / 85. szám

mm hmm an «mm g NÉPÚJSÁG, 1986. április 11., péntek A családban mindenki műszaki pályán dolgozik Mérnökhöz méltó feladatokat kaptam... Gyakran hangoztatjuk, hogy gazda­sági fejlődésünk egyik feltétele a mű­szaki értelmiség jobb megbecsülése. Központi bérfejlesztésre egyelőre nincs lehetőség, a jól dolgozó cégek viszont — saját erőből — enyhíthetnek mér­nökeik anyagi gondjain. így történt ez nyolcvanötben a KAEV 10-es számú egri gyárában is. Ennek kapcsán ke­restük meg Gál Ferencet, a technoló­giacsoport vezetőjét. — Borítsuk föl az ilyen­kor szokásos formákat — beszéljünk rögtön a pénzről! — A vállalatunk tavaly, korábbi teljesítményeit jó­val fölülmúlva, _ jelentős nyereségre tett szert. Ez ad­ta alapját a béremeléseknek, ez tette lehetővé a fejlesz­tésben dolgozók sokkál jobb dotálását. Nekem például 7300 forint a fizetésem, s ez 1800 forinttal több mint egy évvel ezelőtt! — Mikor került ehhez az üzemhez? — A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen kap­tam gépészmérnöki diplo­mát 1975-ben. Ezt követő­en azonnal a Könnyűipari Gépgyártó Vállalatnál he­lyezkedtem el. Egyrészt, mert Egerben születtem, ide kötnek rokoni és baráti szálak, másrészt, mert itt m válamivel magasabb fizetést ígértek, mint a környék többi gyárában. De szere­pet játszott a választásom­ban, hogy a bátyám is itt dolgozott. Gál Ferenc (Fotó: Kőhidi Imre) — Milyen feladatokat ka­pott kezdetben? — Négy hónapig közvet­lenül a termelésirányítás­ban vettem részt, mint tech­nológus. Ez alatt az idő alatt megismertem az egész gyárat, az embereket és a gépeket. Az ekkor tapasz­taltakat a későbbiekben na­gyon jól fel tudtam hasz­nálni. Az „ismerkedés” után azonnal a mély vízbe dob­tak: egy holland céggel kö­zösen gyártott termék mű­szaki előkészítését bízták rám. Nem volt nagyon szo­ros határidő, s a főnökeim meg akarták próbálni az erőmet — én pedig öröm­mel birkóztam a nemes feladattal! Annál is inkább. mert kérdéseimmel bármi­kor fordulhattam kollégá­imhoz. Ennek is köszönhető, hogy sikerrel oldottam meg ezt a problémát. Hasonló munkákkal bíztak meg a későbbiekben is. Mérnök­höz méltóan dolgozhattam — s ez mindennél erősebb, megtartó erőt jelentett! — Említette, hogy szülei révén is kötődik a város­hoz. ök mivel foglalkoznak? — Édesapám sokáig a bor­Isodnádasdd lemezgyárban volt hengerész. Innen a Vo­lánhoz ment gépkocsivezető­nek, s jelenleg ugyanott ga­rázsmester. Édesanyám a háztartás vezetése mellett házfelügyelőként tevé­kenykedett. Két bátyám is van. Az idősebb autószere­lő, a fiatalabb szintén gé­pészmérnök. Tehát mind­annyian műszaki pályán he­lyezkedtünk el. — Nem figyeltem, van-e gyűrű az ujján. megnősült már? — Még az egyetemen megismerkedtem a későbbi feleségemmel. A diploma megszerzés* után összeháza­sodtunk, és a hevesi 'megye- székhelyre költöztünk. Ő is itt helyezkedett el, bölcső­dében gondozónő. Van két gyerekünk is. A fiú harma­dik osztályos, a kislány négyéves múlt. — Szabad idejében mivel foglalkozik a legszíveseb­ben? — Nagyon szeretek ott­hon lenni! Talán ilyen tí­pus vagyok. Ha külföldre kell mennem — amiért so­kan esetleg irigyelnek is — már alig várom, hogy haza mehessek. Kimondottan hobbim nincs. Nyáron a családommal kirándulni me­gyünk, vagy meglátogatjuk a szüleinket. A gyerekek is imádják a nagyikat. Az ol­vasás, illetve a tv mellett más szórakozásra ritkán jut idő, s eddig a kislányt se nagyon szívesen hagytuk volna másra. Korábban a gyárban hatalmas kispályás focimeccseket vívtunk. Saj­nos, ezt én néhány éve abba­hagytam. Remélem a fiam hamarosan ismét visszacsa­logat a pályára. A szabad­időm viszont csökkenti a gmk. Vigyázok ugyan rá, hogy ne vigyem túlzásba, de ha szorít a határidő, bi­zony szombat—vasárnap is dolgozni kell. Móró István Szolgáltatás és rn u n kaszervezés Nehéz jól gazdálkodni az idővel. Közismertek a mun­kaidő kihasználásával kapcsolatos gondok. A veszte­ségszámítások néha megdöbbentő adatokat produkál­nak. A nem megfelelő munkaszervezés, a kooperációs gondok, a szerződéses fegyelem lazaságai is okozhatják, hogy éppen nem érkezik a műhelybe a szükséges anyag, s ez gátolja a folyamatos termelést. Van azután olyan eset is, amikor a dolgozó tehet róla, ha nem megfelelő­en osztja be az idejét. A tanácsi, s más hivatali fogadó­órák például hiába hosszabbodtak meg, az ügyfelek­nek nem akaródzik ilyenkor jönni, hanem továbbra is szinte kizárólag munkaidőben. Időnknek sok gazdája van. Amikor hiába várja a megrendelő fél napokon, néhia napokon át a szolgáltató szerelőt, mesterembert, a várakozással töltött fél vagy egész napokat a szabadsága bánja, amely ilyen módon széforgácsolódván, kevesebb pihenésre ad lehetőséget Ilyenkor dolgozzon a mester bármilyen lelkiismeretesen, nem vagyunk elégedettek a minőséggel, mert idővesz­teségünket, utánajárásunkat is belekalkuláljuk — tel­jes joggal —, s így már kevésbé egyértelmű és biztató á kép. Mindezt felismerve rendelettervezet született a kö­zelmúltban: a szolgáltató, amikor felveszi a megrende­lést, -legyen köteles kétórás időszakaszt megjelölni, s kötbért fizetni, ha mondjuk, reggel nyolc és tíz óra kö­zött nem ér a helyszínre. Az adminisztratív szabályo­zás nélkülözhetetlen, fontos dolog, ám semmiképpen sem válik be. A szolgáltató vállalatok ugyanis felhör­dültek a tervezet hallatán, s a maguk szempontja sze­rint, okkal. Azt mondták: a műszerész, a szerelő soha­sem tudhatja, milyen meglepetés várja, mi van a falon belül futó csövekben, a mosógép, a hűtőszekrény s más, elromlott berendezés belsejében. Előfordulhat hát. hogy több a munkája, mint ahogyan tervezte, s elcsú­szik az idővel. Vagy sebtiben összecsapja a munkát, hogy idejében érhessen a következő címre, vagy pedig reggelente eleve kevesebb megrendelőhöz kell elin­dulni, hogy mindegyikük biztonsággal, sőt rátartással beleférjen az időbe. így viszont a műszerészek telje­sítménye lesz jelentősen kisebb, s ennek következtében a keresetük is kevesebb. Ezt meg nyilvánvalóan sem az egyén, sem munkáltatója nem vállalhatja .. Ember és technika csak együtt lehet igazán hatékony, és a korszerű megoldások a szolgáltató iparban sem odázhatók el sokáig. A munkaszervezés javításának egyik fontos eszköze lehetne például a CB-rádió. Ennek segítségével az újabb címeket a szerelők a központtól anélkül is megkaphatnák, hogy vissza kellene térniük a központba. így időt, energiát takaríthatnak meg, a megrendelők pedig sokkal kevesebbet várakoznának. Feltétlenül szükség van tehát a CB-rádióra, s a tech­nikai eszközökkel párhuzamosan másra is. Például ar­ra, hogy a szerelők a jelenlegi egy helyett két mű­szakban dolgozzanak, mert késő délután sok megrende­lő időbeosztásához lehetne alkalmazkodni. V. Zs. A kistelepülések áruellátása II vásárló ritkábban panaszkodik A kistelepülések áruellátása gyakran foglalkoz­tatja az embereket. Általában a legtöbb panasz abból fakad, hogy a községek lakóinak sokszor mindennapos dologért nagyobb településekre kell utazniuk. Ezért tartottuk indokoltnak, hogy néhány kisfaluban utána nézzünk, a boltok mi­lyen áruskálával állnak a betérők rendelkezésére. Balogh József üzletvezető, a pénztár mellett (Fotó: Szántó György) Jónás Andrásáé: — Kicsi a bolt... "Taránk. A vegyesboltban nyolc-tíz vevő a pénz­tár előtt. Balogh József üz­letvezetőre várnak, aki ki­szállt a gép mellől, mivel árut vesz át. Nagy nyuga­lommal állnak az asszonyok a sorban. Nekik nem sietős. Zömében háztartásbeliek, gyesen lévők, illetve nyug­díjasok. — Megkapott mindent? — fordulunk Lövei Ferencné- hez. — Igen —, mondja. — Na­gyon széles a választék. Van imég melegítő is a gyerekek­nek. Körülnézünk. A polcok tömve. Az egyiken lakatok, kések, viharlámpák. A mási­kon kukták, kávéfőzők. Az üzlet közepén Salgó-tűzhely, hűtőgép. Másutt könyvek sorakoznak. Nem is akár­milyenek. Kapósak. Mert hogy a városokban csak el­vétve lehet már hozzá jut­ni a Lokomotív GT-sztori- hoz, vagy az Ablak-Zsiráf­hoz netán a Mesélő szakács­könyvhöz. Ha valaki vélet­lenül itt keresné, megtalál­ná. Géczy Emilné boltvezető- helyettes a hentesárupult mögött vár a vásárlókra. Legalább tízféle felvágott, il­letve kolbászféle közül vá­logathatnak az ínyencebbek. — Hentesárut nem szok­tam venni — mondja ismét Lövetné. — Sertést vágunk, s mindig van otthon hús­féle, tepertő, kolbász. Aztán a boltvezető befe­jezi az áruátvételt. Néhány pillanat múlva eltűnik a sor a pénztár elől.-— Mindenki elégedett az ellátással? — fordulunk Ba­logh József felé. — Harminc éve dolgozom itt, mint boltos — válaszol­ja. — Ebből huszonhét éve, mint üzletvezető. Ennyi idő alatt megismertem a falum- béliek igényeit. Tudom, hogy mit kedvelnek. Ha valaki tartós fogyasztási cikket akar venni, annak megren­deljük, s legyen az hűtő­szekrény vagy mosógép, kül­dik a nagykereskedelmi vál­lalatok. Havonta kétszer hoz­nak ilyen árut. Igaz, azt tu­domásul kell venni, hogy egy szakbolt az szakbolt. S ha valami kuriózumnak szá­mít, ahhoz mi . ritkábban juthatunk hozzá, mert a kis tétel nem olyan nagy do­log számukra. Könyvet a he­vesi könyvesbolttól kapok bizományos alapon. A lakos­ság ezeket is keresi. Három­tagú kollektívánkra aligha lehet panasz. Csupán egy apró gond bosszant. Nagyon nehezen tudom felmérni a kenyérigényt. Ugyanis Tar- rtaiméráról időnként átjön ide egy maszek pék, árusí­tani. Ha az megjelenik, ak­ikor kevesen térnek be hoz­zánk péksüteményért. De ha valami miatt nem árusít, ákkor sokszor kevés nálunk a megrendelt mennyiség. Mire befejezi a mondan­dóját, megérkezik a pékáru a boltba. Igaz, némi késés­sel. Elmúlt tizenegy óra, s már bezártak. Most már csak tizennégy óra után tud­ják adni a friss, meleg ke­nyeret. ★ Az erki vegyesboltba már a tizenegy 'órás zárást köve­tően érkezünk. Jónás And­rásáé boltvezetőt azonban még ott találjuk. A kenye- reskocsit várja, amely fél tizenkettőig nem érkezett meg a friss szállítmánnyal. Büszkén mutatja a hűtőpul­tokat, a hűtőszekrényeket. Igazán ideális körülmények között tárolják a tejtermé­keket, a mirelit cikkeket és a húsféléket. — Az a baj, hogy kicsi az eladótér és a raktár is — panaszkodik, s bevezet a raktárba, ahol valóban min­den tenyérnyi helyet kihasz­nálnak. — Az áruszállítás­ra viszont nem lehet rossz szavam. A gyöngyösi Fü- szérttől megjön minden ide­jében. Én még műtrágyát és gázolajat is értékesítek. Ezeket az udvaron tároljuk. Nagy a keresflet irántuk. Ezeknek is köszönhető, hogy a tavalyi tervet száznégy és fél százalékra teljesítette négytagú kollektívánk. — Az ittenieknek nem kell máshová menni napi cikkekért? — Nem — mondja hatá­rozottan. — Szerintem nem az a lényeges, hogy kicsi-e a falu vagy nagy, hanem az, hogy milyen a boltve­zető. Itt van ágynemű, ha­risnyanadrág, lepedő, ásó, kapa, hálóing. Minden, ami kell. A tarnamérai áfész jóvoltából gyakran mehe­tünk árubemutatókra. Eze­ken mindig találunk olyan újdonságokat, amelyeket ér­demes megrendelni. Leg­utóbb például narancsillatú öblítőt, újfajta diólikőrt és almapaprikát hoztam. Kocsiba szállunk, néhány helyen érdeklődünk a he­lyiektől. Itt is mindenki a legnagyobb elismeréssel szól az ellátásról. Csupán Almá­di Lajos vet fel egy kifo­gást. — Ez a boltvezető besze­rez mindent — mondja, mi­közben vizet enged a kan­nába a háza előtt lévő kút- ból. — De az már Aőfordult, hogy két-három napos szá­raz kenyeret kellett elhoz­ni, mert nem volt más. ★ Ugyancsak bőséges a vá­laszték a ludasi élelmiszer- boltban. Itt a kenyér is friss. Mindennap Gyöngyösről szál­lítják. — A helyi Benevölgye Áfész igyekszik megszerezni mindent — így Kovács Gyu- láné üzletvezető. — Raktá­runk is nagy, igaz én szeret­nék egy korszerűbb ABC-t. De ez azért tűnik elérhetet­lennek, mert kicsi a köz­ség. Csak kilencszáz lelkes. Több kedvezőtlen észrevé­telre számítottunk, szeren­Zaránkon mosdótál is kap­ható cséré kellemesen csalódtunk. •Ügy tűnik, az előző évek áruellátási színvonalához képest előrelépés történt. — Ez így igaz — világo­sít fel bennünket Miskolczi László, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályvezetője. — Az előrelépés feltehető­en annak is köszönhető, hogy harminchárom településen átfogó vizsgálatot végeztünk, hogy milyen a napicikkellá- tás. Ezután intézkedtünk, hogy a szállítópartnerek szombaton is megfelelő szin­ten biztosítsák a kenyér- és tejellátást. Visszatérő prob­léma a pékáru kései kiszál­lítása, sőt a hús- és húské­szítmények túrajáratai is sokszor érkeznek meg az es­ti órákban. Az iparcikkek­ből nem visznek mindig kel­lő mennyiséget. A hiányos­ságok felmérése érdekében a körzetközpontokban lévő tanácsokat kértük, hogy vé­gezzenek újabb felmérése­ket. S ahöl nehézség adó­dik, ott igyekszünk segíte­ni, hogy szót értsenek egy­mással a szállítók és a bol­tok. A vevők érdekében. Homa János /

Next

/
Thumbnails
Contents