Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-07 / 81. szám
I V 4. NÉPÚJSÁG, 1986. április 7., hétfő- -7 A Egy hét... KÉPERNYŐ ELŐTT k— Ritka siker Volt egyszer egy teológiai professzor, akit nem elégített ki a taláros karrier. Ügy érezte: nem az önmegvalósítás útját választotta, így aztán kilépett a papi rendből, s kizárólag megtalált hivatásának, az írásnak élt. Hálás neki az utókor, ugyanis Csiky Gergely megújította az akkori színműformálást, s megteremtette a kritikai hangvételű magyar polgári drámát. Érzékenyen reagált az őt körülvevő világ jelzéseire, s a hétköznapok eseményeit elemezve, akaratlanul is a jövő esélyeit fürkészte. Bírálta a széthulló nemesi rend enerváltságát, talmi csillogását, s gúnyosan — ironikusan szemlélte e halálra ítélt osztály „csak azért is” hatalomvágyát, szellem- és érzelemszegénységét. Nem tartozott a legnagyobbak közé, ezért műveinek — néhány kivételtől eltekintve — időt álló volta vitatható, örök emberi vonatkozásai erőteljesen meg- kérdőjelezhetők. A nagymama című, 1891- ben született munkája aligha nevezhető veretesnek. Tematikája elavult, cselekményvezetése sablonos, konfliktushelyzetei lagymatagok, ritmusa néha csiga-; tempójú. Ezzel a darabbal csak szórakoztatni kívánt a szerző. Szerencséjére eszébe jutott Prielle Kornélia, akit egy nagyszerű lehetőségeket kínáló főszereppel óhajtott megajándékozni. Utóbbi ígéretéhez hű maradt, ezért aztán eleget tett az előbbi igénynek is. Később olyan kiválóságok mintázták meg ezt a karaktert, mint Blaha Lujza, Rákosi Szidi, Márkus Emília, Berky Lili és Honthy Hanna. Utánuk jött az a Dajka Margit, akinek eredetiségével, sajátos, csak rá jellemző eszköztárával senki sem versenghet. Produkciója emiatt lett más, mint a rendkívüli képességű elődöké. Megsejthette, hogy a siker kizárólag tőle függ, ugyanis, ha megszabja a szintet, akkor ehhez valamennyi partnere alkalmazkodik, felnő, azaz nemcsak az idősebb kollégák veszik a lapot, hanem a legfiatalabbak is. ö adta azt a többletet, amely hiányzott — majd- hogy teljesen — az alapanyagból. Remekmívű szituációk sorát varázsolta elénk. Mindig a leghatásosabban, de sohasem teátrá- lisan. Egy mosolya, egy kézmozdulata beszédesebb volt, mint sokoldalnyi szövegblokk, így aztán nem csoda, hogy valódi tartalommal töltötte a megkopott, a fakult szavakat, mondatokat. Horváth Z. Gergely rendező legnagyobb érdeme, hogy felkérte ezt a rendkívüli művészt, s meggyőzte: alakítása pótolhatatlan kincs. Egyéb értékről kár lenne szólni, hiszen a briliáns villódzása még az óarany simogató fényét is túlragyog, ja... Pécsi István Színház — élőben Nem mindennapi meglepetéssel állt elő a televízió. Élőben kapcsolt három, eltérő helyzetben levő, egymástól igencsak különböző színházat a művészeti ág világnapján. Keresve sem találhatott volna jobb megoldást, mert a színpadi játék lényegéhez tartozik az egyszeriség és megismételhe- tetlenség, amely sokáig tárolt felvételen már kevéssé érződik. Igaz, az már kevéssé tűnt valószínűnek, hogy másfél óra alatt kiderül valami olyasmi, ami hosszú évek vitái alatt sem tisztázódott. Nem feltételezhettük, hogy eljutnak addig a pontig, ahonnét meg lehet állapítani, hogy mi az oka az értékválságnak, bizonytalanságnak, amely oly sok színészt, rendezőt és direktort fogva tart. Kérdéseinkre választ sem remélhettünk, a várakozást mégis túlszárnyalta a látott összeállítás. Elsősorban azért, mert nem törekedtek a résztvevők — kevés kivételtől eltekintve — hangzatos frázisok pufogtatására, hanem igyekeztek őszintén válaszolni a kérdésekre. Ilyen szempontból mindig megfigyelhető, hogy kialakul a beszélgetés egyfajta tengelye, óhatatlanul is ráirányul a figyelem a résztvevők egynémelyiké- re. A riporter akkor igazán tölti be feladatát, ha észreveszi a szerves fejlődést, a vita alakulását és ügyesen oldja és köti a szálakat. Ezen a csütörtök estén Wi- singer István kitűnően szerepelt, ezért néhány emlékezetes pillanattal zárhattuk a műsort jóvoltából. Szinte hibátlanul „osztotta a kártyát”, kiemelt és a háttérben hagyott néhány arcot, időben „kevert be” egy-két jelenetet a színpadról, nem hagyta letompítani az éleket, rákérdezett a mondatok mögé rejtett problémákra. A körkapcsolás egyik legérdekesebb személyisége fíMszt József, a ^aiúegersze- gi színház igazgatója volt, aki érzékenyen, egyben nagyon körültekintően fogalmazta meg a szakma néhány gondját. Üj arcát ismerhettük meg Bálint Andrásnak is, a Radnóti Színpad direktoraként. A színészek közül Jordán Tamás keltette a legjobb benyomást, aki „élesben” került először „kameravégre”, Füst Milán: Az árny című egy- felvonásosában. Aztán egy olyan eset idéződött fel, amely megmutatta, milyen is teljes emberként játszani: egy alkalommal — mint a megtekintett darabban — valóságosan is szívrohamot kapott előadás közben. Így kapcsolódik össze játék és valóság, nyugtalanító példázat volt ez az emberi sebezhetőségről és az azt legyőző művészi erőről. Sajnos a másik két előadás árnyékban maradt, míg a Radnóti Színpadról sütött az erő és az energia, néhány felidézett jelenet is megfogta a nézőt. Igaz, a többi darab nehéz gondolati súlyokat hordozott magán. De ha ezt figyelembe vesz- szük is: intenzitásban, hevületben nem érhették be a Füst Milán-produkciót. Talán ebben rejlik a titok: ilyen odaadással kell szolgálni a művet ahhoz, hogy megelevenedjen a holt betű, a színész többet jelenthessen önmagánál. Azt kellene biztosítani, hogy sok ilyen bemutató születhessék, akkor kevésbé lenne jellemző az a rossz közérzet, amely itt is "néha át-átlengte a közvetítést. A műsorban emlegették Egert is: reméljük, a társulat rövid távon belül megalakulhat megyeszékhelyünkön, mert ahogy ezen az estén elhangzott: sokkal járulhat hozzá Thália egy-egy település szellemiségének továbbfejlesztéséhez. Gábor László Művészeti díjasok ’86 A primadonna A primadonna olasz szó. Jelentése: első hölgy; az operában vagy az operettben főszerepet alakító énekesnő, a színház legjelentősebb színésznője. Nos, ilyen primadonna Petress Zsuzsa — kiváló művész. Volt kitől tanulnia e könnyűnek nevezett, de valójában igencsak nehéz műfaj, az operett játszásának titkait. Hosszú esztendőkön át partnere volt Honthy Hannának, Latabár Kálmánnak, Feleki Kamillnak, Rá- tonyi Róbertnek. Voltak jó és kevésbé jó szerepei, de mindegyikből a maximumot igyekezett kihozni, a munkáját sosem vette félvállról, mert — mint 1974-ben nyilatkozta, amikor Érdemes Művész lett — „a színpad szent”. Ehhez elhivatottság szükséges, keményen meg kell itt dolgozni azért, hogy a játék könnyednek lássék. A mosoly, a tánclépések, dalocskák mögött verítékes munka rejlik. Petress Zsuzsát sokáig operettszínésznőnek könyvelték el, s hosszú évekig kellett várnia, míg az új műfajban, a musicalben is színpadra állhatott, s megmutathatta, hogy milyen kiváló jellemábrázoló képességekkel rendelkezik, hogy egy teljes életutat képes elénk állítani. - A Hegedűs a háztetőn Goldéja volt ez a szerep. Eljátszotta jó tíz évvel ezelőtt, s ha lehet, még le- tisztultabban, még szívet szorítóbban a legutóbbi 1985-ös felújításon. Sokan miatta váltanak jegyet egy-egy előadásra. A nézők széles rétegének kedvence, hiszen már 1949 óta az Operett Színház tagja. (Első — még főiskolás bemutatkozása a Dohányon vett kapitányban volt, s utána írta alá a szerződést a Fővárosi Operett Színházhoz. Mint mondja, prózai színésznőnek készült, s csak harmadéves korában kezdett kacérkodni az operett múzsájával.) Csaknem negyven éve tagja a Nagymező utcai színháznak, s csak rövid kitérőt tett 1966-ban, amikor Miskolcra szerződött, ám 1968-ban ismét visszatért régi sikerei színhelyére. Ma már — úgy hiszem — mint egykor Honthytól ő, a fiatalabbak most tőle lesik el titkait, hiszen a kisujjában van a műfaj, a szakma minden fogása. Hosszú lenne felsorolni szerepeit az Állami áruház Ilonkájától a Szabad szél Pepitáján át a Hegedűs a háztetőn Goldé- jáig vagy Tabi László Halálos szerelem vígjátékának Annájáig. A Kiváló Művész kitüntetés egy nagy ívű pálya jelentős állomása, a lelkiismeretes alkotómunka, a művészi megújulás elismerése, megkoronázása. (kárpáti) Magyar film — tiniknek Üde kamaszok — elgyötört szülők Leginkább a Házibulihoz mérik kritikusaink a Szere, lem első vérig című új magyar filmet, és első pillantásra helyt is áll az összehasonlítás. Itt is kamasz főszereplők szemével látjuk a világot, s a kissé habókos nagymama figuráját éppúgy megtaláljuk, mint a cser- fes testvérkét. Még dallamos vezérszámot is írattak Demjén Ferenccel az alkotók, amely angolul hangzik el a főcím alatt, gondolva a külföldi forgalmazásra is. Mégsem beszélhetünk szolgai másolásról: ez a „házibuli” Magyarországon zajlik, és a magyar valóság elemei markánsan jelen vam\ak a filmben. Kiegyensúlyozott família helyett elvált szülők: cinizmusba menekülő apa és halálosan beteg, egzaltált anya között pendlizik az ifjú főhős, aki számára az iskola jelenti a fő életteret. A kamaszok gyorsan azonosulnak a szereplőkkel, amit jól mutatnak a nézőtér reakciói is. Vajon mikor történt meg utoljára, hogy a telt házakkal futó hazai mű vetítésébe beletap' sóit a publikum? Színvonalas közönségfilmet készítettek a forgatókönyvíró-ren- dezők: Dobray György és Horváth Péter. Ez utoljára Bujtor Istvánnak sikerült, aki a Piedone'figura adaptálásával szintén telt házakat varázsolt a mozikba. A siker egyik eleme a rendkívül gondosan kimunkált, forgatókönyv, amely a megfelelő pillanatban adagolt hatáselemekkel — a humortól a lírai vagy abszurd helyzetekig — mindvégig ébren tartja a figyelmet. A diákszínészek kiválasztása többnyire szerencsésnek bizonyult. Sajnálatos, viszont, hogy épp az egyik főszereplő Szilágyi Mariann nyújtotta a leggyengébb alakítást. Jóformán arra korlátozódott játéka, hogy bájosan mosolygott. (Lehet, hogy szándékolt rendezői fogás volt ez? Elvégre ma az egészen butuska lányok esnek véletlenül teherbe, és ezt valahogy hitelesíteni kellett.) Partnernőjét rnesz- sze lekörözte az erőteljesen, karakteresen játszó Bery Ari, aki átéléssel formálta meg Füge szerepét. A felnőtt művészek remekbe szabott játéka bizonyítja, hogy élvezték ezt a kamaszos filmet. Nézi a 27 éves újságíró ezeket a 17 esztendős ifjakat a vásznon és irigyli őket azért a szinte öntudatlanul megélt szabadságért, amelynek részesei. Aztán elképzeli őket 10—20—30 év múlva. Vajon melyikükből lesz elvált szülő, idegbeteg, túlhajszolt roncs, cinikus kívülálló? Ki emelkedik közülük „magas polcokra” és ki halványul szürke kisegérré? Kit roppant össze a jólét, s ki marad állva a tragédiák között is? Ez a szomorkás-szívderítő film is azt sugallja utolsó jelenetsorában : elkerülhetetlenül fel kell nőni mindnyájunknak. S ez jóval több a „házibulis” szemléletnél, ahol a gyerkőcök sznob cukorfalatkák csupán. Vajon mi lesz Füge és Ágota további sorsa, hogyan alakul közös kísérletük immár a tudatos szülői szabadság megteremtésére? Talán ez is kiderül egy újabb Dobray—Horváth filmből . . . Koncz János Kriston Béla: Rogárka 111/1. Népes család ünnepelte harmincadik házassági évfordulójukon a példás családi életet élő házaspár hírében álló szülőket. Klára mama, pezsgőbontás után megjegyezte: — Én nem is tudom, hogy is bírhattam ki apátok mellett harminc esztendőt! Mindenesetre Kossuth-díjat érdemelnék áldozatos, hűséges kitartásomért! — Akkor én meg a „Szocialista családért” munkarend mártírfokozatát, a töviskoszorúval ,.. — repliká- zott vissza Kálmán papa, aki ötvennyolc esztendejével jól tartotta magát. Általános derültség fogadta szavait, mire Klára mama így válaszolt: — No, jutott azokból a tövisekből nekem is, jócskán! Például mindjárt, az elején! A nászutunk után, közvetlen! Akkor össze is csomagoltam a cuccaimat és otthagytam őkéimét... De pár óra sem telt bele, jött értem a drága és visszafuvarozta ... — Jó lenne, Klárikám, ha pontosabban fogalmaznál, már ami azt a bőröndvisz- szaszállítást illeti... Én mintha másképpen emlékeznék ... A társaságnak felcsillant az érdeklődése: — Nocsak! Hogy is volt az a bőröndjelenet? — kérdezték többen is. — Majd apátok elmondja ... Hisz ő a nagy mesélő! Tudjátok, az igazsághoz tartozik,, nem volt ő valójában olyan elviselhetetlenül rossz férj, ha azok a nők nem lettek volna! Jóképű volt, erről nem tehetett, de arról már igen, hogy ezt ő is tudta. Amikor megismertem, huszonnyolc éves volt a drága, és úgy rajzottak körülötte a nőcik, mint a pillangók a fény körül... Egy ilyen pillangó miatt volt az egész ... Még most is indulat fog el, ha rágondolok! Mert okos asszony nem vesz észre mindent, nem rohangál ingajáratban az ügyvédhez, és főként, főbenjáró ok nélkül nem költözik vissza a mamához, de akkor nékem főbenjáró okom volt, hogy csomagoljak! Hogy is hívták azt a bögyöst, drágám? — Ha jól emlékszem ... Bogárka ... — Hallottátok ? Micsoda emlékezőképesség! Az én születésnapomat minden szökőévben elfelejti, de a Bogárkát, harminc év távlatából, nem! A családi társaságot már ugyancsak kezdte érdekelni az eset, követelték a törtéi netet, de Klára mama elhárította magáról az elbeszélő szerepét: — No, mondd csak el, apa! De úgy, ahogy történt! Minden szépítés nélkül! Semmi kozmetikázás! — No, ez fenemód izgalmas lesz! Végül csak kiderül, hogy a ti példás házaséletetek egén is akadtak viharfelhők... — mondotta a legidősebb fiú, mire Kálmán papa csendesen jegyezte meg: — Bárányfelhők voltak azok, édes fiam, csak anyátok látta olykor-olykor sötétnek ... Mint például a szóban forgó esetnél is ... Tehát, hű hitvesem mondotta, hogy jóképű voltam ... Értettem is- a nők nyelvén. Jól is kerestem, garzonlakásom is volt, és ahogy mondani szokás: partiképes fiatalember voltam ... Természetes következmény, hogy körülvett a szebbik nem, és házasság reményében osztották meg velem magányos éjszakáimat ... Becsültem magamban, hogy fenemód válogatós voltam, és mindig komoly szándékkal közeledtem feléjük .. . Kerestem a feleségnek való igazit. Mivel magasra állítottam a mércét, arról nem tehettem, hogy valamennyiüknél rá kellett jönnöm, hogy egyik sem az. Már attól tartottam, hogy megrögzött agglegény maradok, amikor megismerkedtem anyátokkal egy bálon. Megtetszett, felforrósította érdeklődésemet hűvös tartózkodásával és azzal, • hogy jól bevált módszereim nála hatástalanok maradtak. Meg sem mertem kockáztatni, hogy felcsaljam a garzonomba, hogy megtekintse saját festményeimet, biztos voltam benne, hogy határozott elutasítás lett. volna a válasz! Viszont, nagy, ártatlan arccal, észrevétlenül fonta körém a hálóját, csak akkor vettem észre magam, amikor a nyár derekán az anyakönyvvezető előtt re- begte el a boldogító igent... (Folytatjuk) Petress Zsuzsa az Operett Színház színpadán
